Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-31 / 125. szám

KEDD, 1994. MÁJ. 31. A stílusváltás nem kerül pénzbe - mondja Fritz Péter, az MSZP megyei elnöke VÁLASZTÁS 5 • Hogyan értékeli a párt választási eredményét? - Gyereknap volt tegnap, de nemcsak ez okozta a vidámságot: a károsban sétálva megfigyeltem, felszabadultabbak az emberek, ahogy a szavazófülkéből az utcára értek, megkönnyebbült, derűs hangulatba kerültek. Természetesen nálunk is nagy az öröm, de ideje a feladatokra koncentrálnunk. Választási eredményünket nagyra értékelem: a Csongrád megyében megszerezhető 1.3 mandátumból 7 az MSZP-é, vagyis 54 százaléka, ez a párt országos teljesítményével azonos. Meggyőződésem, hogy a jelöltek egyénisége billentette a javunkra a mérleget, nem a pártembléma. • Továbbra is koalíciópárti? - Természetesen. A kormányzásban mindenképpen szükséges más pártok részvétele is. Így persze a felelősség is megoszlana. Fontosnak tartjuk, hogy a tárgyalások már helyben megkezdődjenek. Gazdasági vezető vagyok, tudom hol a határ, a zsarolásnak nem engedünk, de szívesen kötünk értelmes kompromisszumot. Ha a koalíció terve dugába dőlne, a megyében megszerzett többségi pozíciónkat arra kívánjuk felhasználni, hogy a 13 képviselő erős szakmaitérségi lohbyt alkosson, következetesen képviselje a város és a megye érdekeit. • Másképpen lesz holnap? - A stílusváltáshoz nem kell idő, és nem kerül pénzbe. A választópolgárok az első pillanattól kezdve érzékelni fogják. hogy ez egy másik Parlament és másik kormány. Továbbra is működésben tartjuk kommunikációs vonalainkat a társadalommal, hogy az emberek a nagypolitikában saját gondolataikra ismerjenek. Megjegyzem, országos programunk is ezen a módon készült. Tervezünk néhány azonnali közérzetjavító intézkedést. Anélkül, hogy a törvényekben generális átalakításokat végeznénk, gesztusokat teszünk a nyugdíjasoknak, mérsékeljük az adóterheket, például a lakásépítők visszakapják az áfa 100 százalékát, a munkahelyteremtő beruházások számára kedvező környezetet biztosítunk, és javítunk a hitellehetőségeken is. Ó. I. Nagyobb reményeink voltak • A választás második for dulójának eredménye csupán a szocialistákat jogosította fel a felhőtlen ünneplésre. Az SZDSZ várakozáson alul sze- ,. . ,„ , „ . , •, mmmttm • «<'!«• repei, Foieg így érezhették ezt . vélekedik dí Horváth Laszlo, u SZDSZ országos tanacsanak tagja a párt megyei hívei. - Nagyobb reményekkel vártuk a vasárnapi választást vallotta be dr. Horváth László vásárhelyi ügyvéd, önkormányzati képviselő, a párt országos tanácsának tagja. - Úgy gondoltuk, többen is bejutnak az egyéni kerületekből az országgyűlésbe a második fordulóban. Feltétlenül számítottunk például Rózsa Editre Szegeden, és Marosvári Attilára, Makón. Sajnos, csupán Gombos András nyert, a listán pedig Rózsa Edit jutott be a parlamentbe. • Gombos úr, a szentesi képviselő minek köszönheti jó szereplését? - A városban sokan ismerik őt, nyilai kedvelik is. Állatorvosként a mezőgazdaságban dolgozik. Bizonyára a párt programja iránti szimpátiát is tükrözik a voksok. Egyébként, a liberális pártok közötti megállapodástól többet vártunk, de egyedül kevesek voltunk... • Vásárhelyen a sokat támadott polgármester, dr. Rapcsák András a KDNP színeiben utcahosszal nyerte a választást a szabaddemokrata jelölt előtt... - EdöíSm számít a városban meglepetésnek - jelentette ki Horváth László. - Rapcsák nagyon tudatosan készült a választásokra, négy év alatt igyekezett kedvező képet rajzolni, teremteni magáról. Akár a város tönkretétele árán is. Ez bejött neki... • Koalíció? - Erről nem nekem kell nyilatkoznom - hárította el a kérdést az SZDSZ országos tanácsának tagja. - Szeretnénk meghálálni azok bizalmát, akik ránk szavaztak. A koalíció kérdésében pedig - elfogadjuk-e az MSZP táncabahívását? ezen a héten megszületik az SZDSZ válasza. V. F. S. 1HHHIHHIH1 Önvizsgálatra van szükség... - értékel Póda lenő9 az MDF Csongrád megyei elnöke • Egy nappal a második forduló után, hogyan minősítené az eredményeket? - Kudarcként. A hét választókerület egyikében sem került egyéni jelöltünk a Parlamentbe. Ez mindenképpen önvizsgálatra késztet bennünket. • Milyennek tartja a választásokat? - Nagy volt a részvételi arány, a választópolgárok döntése megalapozottnak nevezhető. Becsületes, nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben zajlott le a voksolás országszerte, néhány kisebb incidens kivételével. • Számított ilyen eredményre? - Semmiképpen sem. Meglepő, hogy a választópolgárok ilyen nagy felhatalmazást adtak egy pártnak. Annak idején ugyanis mi nem kaptunk ekkora támogatást, pedig nekünk akkor rendszert kellett változtatnunk, most pedig „csak" a kormányt kellett megváltoztatni. Magyarán: az irántunk támasztott elvárások nem voltak alátámasztva kellő felhatalmazással, 44 százalékot kaptunk, s ez, mint kitűnt, nem volt elegendő a későbbiekben. Jól mondta egykori miniszterelnökünk, Antall József, hogy kamikaze kormányzásra vállalkozunk. • Következik tehát az önvizsgálódás? - Igen. Meg kell vizsgálnunk, hogy mi volt a törvényszerű, és mi az, ami hibáinkból származott. Ami ugyanis törvényszerű, azon nem lehet változtatni, ami a mi hibánk, azon viszont igen, ki kell őket küszöbölnünk, s természetesen, levonni a konzekvenciát. • Lesznek-e személyi változások? - Új arcok, új emberek (is) kellenek, ehhez nem fér kétség, mégpedig a választók igényeinek megfelelően. S ez már érvényes a közelgő önkormányzati választásokra is. • Ellenzéki politikus feladatai várnak Önre. Milyennek látja ezeket a feladatokat? - Én szeretnék másként ellenzéki lenni, mint egyes ellenzéki képviselőtárs-elődeim. A hisztérikus megnyilvánulások helyett, nyugodt, kiegyensúlyozott, szakmailag megalapozott politizálást szeretnék én is és képviselőtársaim is folytatni. Félre kívánom tenni a kizárólagos pártpolitikát és egyéni választókörzetemnek, és természetesen Szegednek az érdekeit tartom szem előtt, s ezek érdekében hajlandó vagyok lobbizni is. K. F. A negatív kampány - bumeráng Óriási a különbség az 1990-es és az 1994-es választások között. Nemcsak abban, hogy 1990-ben, az első szabad választáson a választók a jobbközép, konzervatív koalíciót juttatták hatalomra, 1994-ben pedig balra, az MSZP-re szavaztak, hanem főleg abban, hogy alapvetően megváltoztak maguk a pártok és megváltozott a választói magatartás is. Csak ebben az összefüggésben érthető meg az MSZP földcsuszamlásszerű győzelme is, mivel ennek a pártnak sikerült a legmarkánsabb pártprofilt és politikai alternatívát, valamint a legerősebb pártkötődést kialakítania. 1990-ben a pártok még igencsak kialakulatlanok voltak és számos véletlen tényező is befolyásolta választási szereplésüket. A választók mintegy fele csak az utolsó hónapban, egynegyede pedig csak a legutolsó héten döntötte el. hogy melyik pártra szavaz. 1994-ben viszont a pártok profilja és programja körül jóval kevesebb volt a bizonytalanság. A tudatos választói döntést és az MSZP széles körű társadalmi támogatottságát az is határozottan jelzi, hogy magasabb volt a részvétel is mint 1990-ben, nevezetesen az első fordulóban 65-ről 69 százalékra, a második fordulóban pedig egyenesen 45-ről 55 százalékra nőtt. Az érettebb és tudatosabb választói magatartás továbbá abban is jelentkezik, hogy 1994-ben még mintegy 16 százalék volt az ilyen elveszett szavazatok aránya, 1994-ben már csak 12 százalék. Az 1994-es választások eredménye tehát azt jelenti, hogy megszilárdult a hat parlamenti párt együttese. Ez már önmagában is igen pozitív tény, hiszen a túl sok parlamenti párt nehezíti a törvényhozás munkáját és a koalícióalakítást. A pártok megszilárdulásának hosszabb távű tendenciája jelentkezett a második fordulóban abban is, hogy mindössze két független képviselő jutott be a Parlamentbe. Az 1994-es választások első fordulója már sok mindent eldöntött. A második fordulóra tehát korántsem volt nyitott a verseny - ahogy a jobbközép pártok hirdették - a 259 (174 egyéni és 85 országos listás) mandátumra; az MSZP és az SZDSZ az első forduló alapján ugyanis az országos listán mindenképpen jelentős kompenzációt kapott volna. Maradt természetesen így is több nyitott kérdés a második fordulóra. Főleg az, hogy az MSZP eléri-e az abszolút többséget, bár ennek birtokában is jelezte, hogy feltétlenül koalíciót kíván alakítani, mégpedig lehetőség szerint szociálliberális koalíciót az SZDSZ-szel, a hosszabb távú együttműködés és stabilitás jegyében. A magyar választási rendszer sajátossága, hogy a két forduló miatt már egymásba csúszik a választási vetélkedés és az előzetes, informális koalíciós egyeztetés a leendő partnerek között. A második forduló előtt az SZDSZ nagyon erőteljesen érzékeltette, hogy magát kiegyensúlyozó erőnek tekinti, s azzal fordult a választókhoz, hogy adjanak neki támogatást az MSZP túlsúlyával szemben egy leendő kormányban. De ugyanezt hangsúlyozták a vesztes kormánykoalíció pártjai is az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben, azt állítva a kampányuk középpontjába, hogy a fenti két párt kétharmados többsége veszélyes lehet a demokráciára. Persze, ha korábban - mondjuk négy évvel ezelőtt - jut eszükbe, hogy a „többség diktatúrája" mennyire veszélyes, akkor talán nem is szenvedtek volna ilyen csúfos vereséget most a választásokon. Az MSZP elleni negatív kampány minden formája azonban bumeráng hatást váltott ki és csak megerősítette a választóknak az új, határozott politikai alternatívát kereső döntését. A péntek esti kampányzáró tévévita - konszenzust kereső hangnemével, s a várható kormánypárti és ellenzéki vezetőknek az együttműködésre vonatkozó gesztus értékű nyilatkozataival - fordulatot Ígér a hazai közéletben. A politikai közvélemény figyelme most természetesen a még nyitott kérdések, vagyis a koalícióalakítás, a kormány összetétele és struktúrája, illetve az első száz nap és fél év programja felé fordul. Hétfő reggel már megkezdődött a pártok hosszú menetelése az 1998-as választások felé. Ágh Attila • Bár erre az első forduló után csak a legoptimistábbak számítottak, a fentieket alátámasztja, hogy a szavazókat jórészt ismételten nem érdekelte a jelölt személye. Megint pártra szavaztak. A szabaddemokrata színekben induló Bálint Györgyöt - az ő „Bálint gazdai" ismertségével és népszerűségével tényleg kevesen vetekedhettek - több mint 11 százalékkal verte Érden az ismeretlen MSZP-jelölt. Vácott Katona Tamás lett harmadik, Székesfehérvárott - szülővárosában pedig Grbán Viktor végzett utolsó helyen, úgy, hogy a jobboldal támogatását is maga mögött tudta. Egy másik példa a gödöllői, Roszik Gáboré. Az MDF képviselőjét mint „gödöllői lobbistát" ismerhettük meg a parlamentből, a választópolgárók ezt sem honorálták. Roszik 20 százalékkal kapott kevesebbet szocialista vetélytársánál. Ugyanebben a cipőben és ugyanígy járt „őshazájában", Veszprémben Horváth Balázs (MDF), igaz, mindössze 1 százalékkal lemaradva az SZDSZ jelöltje mögött, és szintén Veszprémban lemaradt a város polgármestere, Dióssy László (SZDSZ) is. Ő Csehák Iván és a dundi művésznő esete Ismét a pártszavazósdi döntött A második fordulóban nem igazolódott be a várakozás, hogy a szavazók megriadnak a baloldali eló'retöréstől és a szocialista eló'ny kiegyenlítése végett az SZDSZ-re vagy a jobboldalra szavaznak. A választók még igen magas, 50 százalékot meghaladó részvétel mellett is rendületlenül balra voksoltak, ami főleg az SZDSZ-nek jelentett „bukásszagú" szereplést május 29-én. Persze az SZDSZ sikertelensége nem MDFmércévcl mérendő, azonban nyilvánvaló, hogy a szocialisták szavazói a második fordulóban az SZDSZ-es jelölteket leszavazandó ellenfélnek s nem potenciális koalíciós partnernek minősítették. Üres frázisokká váltak a szocialista vezérek kijelentései, melyek szerint a választók az első fordulóban lényegében szoeiálliberális koalícióra voksoltak s a két párt felelőssége lenne ezt szentesíteni. Ha így lenne, az SZDSZ sokkal több egyéni képviselővel rendelkezne. Csak egy jellemző adat: négy éve még elképzelhetetlen volt, hogy Budapestnek egyetlen egyéni szabaddemokrata képviselője se legyen. Most ez bekövetkezett. Az SZDSZ „nagyjai" véreztek el Pesten, Pető Ivántől Dornbach Alajosig. Judittal (MSZP) szemben veszített. Ide tartozik Pető Iván szabaddemokrata pártelnök és Pécsi Ildikó színművésznő (MSZP) zuglói esete is. Ha a szocialista párt úgy számított, hogy a Petővel szemben csak olyan jelöltnek van esélye, akinek semmi, de semmi köze nincs a politikához, számítása bőven bevált. A választók többsége itt sem vette figyelembe, hogy a pártelnök hatásosabban képviselheti őket, mint a dundi művésznő, bár Pető veresége inkább a szocialisták ügyességének, mint saját népszerűtlenségének köszönhető. Azért ez a kis momentum is elárul valamit a választók koalíciós elképzeléseiről. Kivétel az egyik győri választókerület, ahol Kovács László, az MSZP külügyi szakértője (külügyminiszterjelöltje?) maradt le az SZDSZ-jelölttel szemben. Talán a Csongrád megyei szentesi választókerület az egyetlen, ahol a jelölt személye érvényesült az országos irányzattal szemben. Dr. Rapcsák András (KDNP) első fordulós eredménye és győzelme Hódmezővásárhelyen azt mutatta, hogy a vásárhelyiek tudatosan saját „erős emberüket" kívánták a parlamentbe juttatni. Ez talán az egyetlen eset, amikor a párthovatartozás volt a lényegtelen és a jelölt személye a lényeges. A Magyar Országgyűlésből hiányozni fognak a független képviselők is. A független jelöltek voltak azok, akiknek a pártszavazósdi legkevésbé kedvezett. Két példa. Dabason Fodor István, a független frakciócsoport vezetője a harmadik helyre szorult az MSZP és az SZDSZ jelöltje mögött, 8 százalékra a győztestől. A szerencsi kerületnek is nagy vesztese van: a volt pénzügyminiszter. Kupa Mihály maradt le 10 százalékkal szocialista vetélytársa mögött, pedig ő sem ismertségnek, sem népszerűségnek nem lehetett híján. Két éve Kádár Béla külgazdasági miniszter emlékezeteset bukott Sarkadiné Lukovics Évával (SZDSZ) szemben a békéscsabai időközi választáson. Akkor a szocialista jelölt csak harmadik lett. Most a szabaddemokrata képviselőnőt 13 százalékkal előzte meg Tóth Károly (MSZP) Békéscsabán. A „nagyok" közül Szentendrén egyszerre bukott Kulin Ferenc, az MDF frakcióvezetője és Ungár Klára, az SZDSZ Fidesz-disszidense. Mindkettőjüket MSZP-jelölt előzte meg, 8, illetve 14 százalékkal. Az SZDSZ-líderek közül jobban sikerült a második forduló Kuncze Gábornak és Fodor Gábornak, mindketten egyéni képviselők lettek. Bemasíroztak a szakszervezeti vezetők. Nagy Sándor, Schalkhammer Antal és Szőllősy Istvánná is, mondani sem szükséges, mindannyian az MSZP színeiben. Nagyot buktak viszont Hevesben Sepsey Tamás (MDF), a Kárpótlási Hivatal elnöke, és Esztergomban Latorcai János (KDNP) ipari miniszter akik csak harmadikok lettek. Érdemes megjegyezni, hogy a 176 egyéni körzetből a legmagasabb, 66.91 százalékos támogatottságot Szűrös Mátyás (MSZP) kapta Püspökladányban, MDF-es és kisgazda ellenfelével szemben. A megyék szocialista sikerstatisztikájában Szabolcs-Szatmár-Bereg vezet, ahol mind a tíz egyéni körzetben az MSZP győzött, míg egyedül Vast lehet SZDSZ-es megyének tekinteni: ott ötből négy körzetben a szabaddemokraták nyertek. Panek József