Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-30 / 124. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. MÁJ. 30. 1994 - a fehér gólya védelmének éve KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Szeged, mint fürdőváros Az elmúlt évtizedekben városunk turistacsalogató szlogenjei: Szeged a napfény városa, Szeged fürdőváros no és a szabadtéri játékok városa. S hogy mi maradt ebből mára? A nap még ontja sugarait, megújult a szabadtéri, de a fürdőváros jelszóval már „befürödnénk ". Mióta a szőke Tisza simogató hullámai bűzös kulimásszá változtak, azóta isten óvja azt a turistát, aki egy forró nyári hétvégen felkerekedik családjával, hogy egy szabadtéri előadás megtekintése után még egy napot töltsön kellemesen városunkban. Reggel még sétálgathat a Széchenyi tér hűs lombjai alatt, ihat sört, üdítőt, délben talán sikerül egy ízletes ebédet elfogyasztania, de aztán ne álmodozzon olyasmiről, hogy jót strandolhat a fürdővárosban. Mert mi várta a bennszülöttet is a pünkösdi hétvég kánikulájában? Tömött sorokban - vagy autókban - özönlöttek a tikkadt városlakók a nagystrand felé, majd a pénztár eőtt hosszú sorokban kígyóztak, várván, hogy az egy szem pénztáros jegyadagoló automatával súlyosbítva - beüsse, kivegye, eltépje a belépőt, elvegye, felváltsa, visszaadja a pénzt. Ha ezen már túlestünk, akkor - a strand árnyas fái alatt sietve az öltöző felé - csupán azon kell eltűnődnünk, vajon miért terpeszkedik vagy éppen ontja a benzingőzt itt bent a rengeteg személyautó a zöld gyepen és a sétányokon? Aztán irány a medence: a Tisza-parton az az egyetlen egy, amibe vizet engedtek. A víz ugyan nem látszik, mert annyian vannak benne, hiszen sem a másik, sem a gyerekmedencét nem töltötték fel. Igaz, át lehet menni a SZUE-ba - ahogy az őslakosok nevezik -, ott van még kettő, ám ezekre is ki lehetne tenni a „megtelt" táblát. Elmehetünk még a sportuszodába. Ott is akkora a tömeg, de legalább betartják a rendet. Kerítéssel vették körül a medencét (elvégre sportuszoda - mondják, pedig mikor nincs verseny, teljesen strandnak néz ki!), s a medenceőr szigorúan ügyel arra, nehogy valaki a víz szélére üljön vagy heveredjen, egyszerre élvezni a napot és a hűs vizet, mert rendnek kell lenni. Szerencsére, a gyerekmedencére már nem érvényesek ezek az „alaki szabályok"! Lehet, hogy váratlanul érkezett ez a májusi kánikula, s csak a többezer szegedi család tudta előre a meteorológiai jelzések alapján, hogy a hét végén strandolni fog. Ezért érte készületlenül a fürdőket üzemeltető vállalatot az emberáradat, vagy netán azért, mert a fenntartó - amint a partfürdő bejáratánál lévő tábla hirdeti: Szeged M. J. Városi Tanács már régesrég nem létezik. Ahogy a Szeged, mint fürdőváros sem létezik. N. M. (Név és cím a szerkesztőségben) Hyde Parkot Szegedre is Katonák az óvodában A Szeged, Tarján I. Számú Óvoda gyermekeinek és nevelőtestületének nevében mondunk köszönetet Darók József mérnökezredesnek, a Török Ignác laktanya parancsnokának az óvodának nyújtott segítségért. Katonái sok ezer forint értékű munkát végeztek az udvar rendezése érdekében. Külön köszönjük a példaértékűen alapos munkát. Köszönjük még, hogy Csányi József vállalkozó 6 köbméter homokot szállított, térítésmentesen; a Füvészkertből dr. Pulics Júlia palántát biztosított az udvar díszítésére; a TiszaMaros Szög Tsz-ből Szóráth Gyula díszcserjéket és facsemetéket; Papp Tibor és Fekete Zoltán kertészmérnök szaktanácsokat adott. Jóleső érzés, hogy ebben a rohanó világban vannak még, akik ilyen emberséges, segítőkész magatartást tanúsítanak. Novákné Cseh Ibolya A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület először 1979-ben nyilvánított az év madarának egy madárfajt, akkor a gyurgyalagot. A cél egyrészt a figyelemfelkeltés, másrészt a cselekvő védelemre való felhívás volt. Korábban, 1980-8l-ben a fehér gólyát már egyszer az év madarának nyilvánították. Nemzetközi felhíváshoz kapcsolódva lett 1994-ben ismét az év madara. Ráadásul ez az év szerencsésen egybeesik az ötévenként megismétlődő országos gólyaszámlálással. Talán egyik legismertebb madarunk a fehér gólya. Felismerését megkönnyíti nagy termete, jellegzetes fekete-fehér színe, valamint hosszú élénkpiros csőre és lába. Csaknem egész Európában honos, kivételt csak az északi részek képviselnek. Földrészünkön kívül fészkel Afrika északi részein és Ázsia megfelelő területein is. Állománya azonban mindenütt csökken. Egyes becslések szerint az európai állomány az 1934-es évet követő mintegy 40 év során közel a felére csökkent. Egy 1984-es felmérés szerint az európai fészkelő állomány közel 80 ezer párra tehető. Legnagyobb számban, - 30 500 pár - Lengyelországban költ. Hazánkban az első országos gólyafelmérést 1958-ban végezték, mely során 7473 fészkelő párt találtak. Az ezt Ne olyan hadarva. Fel szoktam hívni a 081-et, hogy vasárnap este megtudakoljam a totóeredményeket. Olyan gyorsan, hadarva mondják, hogy alig tudom követni, háromszor is meg kell hallgatnom, míg lejegyzem az eredményeket. Nem lehetne lassabban? Kocsmai nyitva tartás nincs! Az élelmiszerüzletek ünnepi, vagy ünnep körüli nyitva tartásáról a sajtóban híradás szokott megjelenni. Ilyen, a kocsmákra vonatkozóan soha! Még az a szerencse, hogy az italboltok nyitva tartákövető számlálások fokozatosan csökkenő egyedszámot állapítottak meg. 1974-ben regisztrálták a mélypontot. Ekkor csupán 4005 pár fészkelt. Az újabb számlálások során némi emelkedést tapasztaltak a kutatók. Jelenleg mintegy 4500 párra tehető a hazai fészkelő állomány nagysága. Egykor, néhány évtizeddel ezelőtt gólyáink épületekre, kéményekre, fákra, oszlopokra, kazlakra rakták fészkeiket. Az 1958-as számlálások során 4630 fészek épületen, illetve kéményen, 1919 fészek fán. míg a fennmaradó menynyiség egyéb helyen épült. Ekkor az országban villanyoszlopra épült fészket még nem találtak. Legelőször az 1963-as számlálások során sát nem korlátozzák. Az ivási szabadságunk - megmaradt! Szex - szegedi módra. A Széchenyi tér 17. számú ház előtt van a troli- és a buszmegálló. Újabban látom, hogy ide három padot helyeztek el. Dicséretes dolog, humánus cselekedet, le lehet ülni addig, amíg jönnek a közlekedési eszközök. A baj csak az, hogy ezeket a padokat éppen a kirakatok elé tették, így a kirakatokat nézni akarók nem férhetnek az üveghez, az ülő emberek feje felett kell nézelődniük. Az álló emberek bizonyos szexuális Fotó: Gyenes Kálmán bukkantak 4 villanyoszlopra épült fészekre. Később ezek az arányok fokozatosan változtak. Ma a fészkek több mint a fele villanyoszlopon épült. De egyes megyékben elérte a 70-80 százalékot is. A gólyák állománycsökkenése egész elterjedési területükön, így hazánkban is több okra vezethető vissza. Ezek közül egyik legnagyobb problémát életterének, ezen belül is táplálkozó-területeinek rohamos csökkenése jelenti. Szintén jelentős problémát képeznek a különböző légvezetékek. Németországban egy vizsgálat során megállapították, hogy az elhullott gólyák 77 százaléka vezetéknek repülve pusztult el. Különösen nagy arányban pusztulnak így el a fiatal, csupán néhány zónái és a fejek így - egy síkba esnek. Talán csak nem ez volt a cél? Ne sajnáljuk - főleg az idősektől - ezt a kis örömöt! Hayde Parkot - Szegeden is! Ismeretes, hogy Londonban van ez a park, ahol minden szónok elmondhatja azt, amit akar! Ez az igazi demokrácia! Nekünk is kellene ilyen, hogy Európa elhiggye, most már hozzá tartozunk. Magam a parkot vagy a Dugonics térre tenném, vagy a Stefániára, és hogy nemzeti jellege is legyen, egy nagy hordót építenék lépcsővel, oda mindenkinek fel lehetne menni, és szónokolhatna! Hangosító berendezés nélkül! A szónapja kirepült madarak. Ennek az a magyarázata, hogy ezek a gólyák még nem sajátították el tökéletesen a repülés tudományát. A csökkenést előidéző tényezők között említhetőek még a vegyszerek, amelyek feltételezhetően jelentős hatást gyakoroltak gólyáinkra is. Mint vonuló faj, évente sok ezer kilométer megtétele is igen nagy próbatételt jelent számukra. Madarunk vonulás közben és a telelőhelyén is számtalan veszélynek van kitéve. Példaként említhető, hogy számtalan országban vadásszák és fogyasztják még manapság is. Á fehér gólyák számának növelése érdekében elsősorban élőhelyeinek, illetve táplálkozó-területeinek védelmével tehetjük a legtöbbet. Emellett igen fontos, hogy a vilIdnyoszlopokra épült fészkek mind fészektartóval ellátott oszlopokra épüljenek. Ez egyrészt biztosítja a folyamatos áramszolgáltatást, illetve a gólyák élete is nagyobb biz-. tonságban van. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület keretén belül megalakult a Gólya munkacsoport, melynek feladata a hazai számlálások, kutatások és a védelem összehangolása. A hagyományoknak megfelelően az ötévenként megismétlődő országos gólyafelméréseket ebben az évben ismét elvégzik. Andrési Pál nokok hordójába még bort is tennék, ahonnan bort lehetne mérni! A gazdagabb szónokok esetleg ezt ingyen is megtehetnék a hallgatóságnak. Mennyi minden megoldódna ezzel nálunk... Aki otthon nem jut szóhoz, az elmegy a hordóra és azt mondhat, amit akar! Hordóra magyar! Lesz itt még demokrácia - mindenki meglátja! Talán ha ezt létrehoznánk, először éppen Szegeden, nem csak utolértnénk Nyugat-Európát, el is hagynánk, hiszen Hayde Park nincs Nyugat-Európában több, csak Angliában, Londonban! Dr. Veress Sándor • Mióta a Délmagyarországban (1994. április 21-i szám) elolvastam az önkormányzat rendeletét, folyton ez a törökfogás jár a fejemben: venném én, de miből? Úgy vélem; ez az érzés igazolja azt a feltevésemet, hogy a leköszönő kormány egyik bosszújáról van szó, és az egész ügy, ahogyan van, nem működőképes. Persze vannak kivételek is: milliókkal rendelkező spekulánsok, kárpótlási jegyekkel jól ellátott emberek, és a hátukon gyarapodó felvásárlók. De a pénzen kívül van itt még más is... Nem nagyon érthetó a szűken vett Belváros eladása, mert ez műemléki szempontból a biztos slumosodást hozza magával. A kosz, por, zaj és egyéb ártalmakat figyelembe véve miért 50 százalékos forgalmi értéken ajánlják az itteni lakásokat? A világon mindenütt (a körünkben diszkréten megbúvó milliomosok is) a villaszerű településeket értékelik. A városi szakértők nem! Fura. Újszeged így csak 40 százalékot ér. A rendelet megjelenése után azonnal feltűntek a lelkesek, akik híresztelik: óriási mértékű lakbéremelésekre van kilátás és a tulajdonosok - mármint a leendők - kegyetlensége, szekatúrája is várható. Áz utóbbi évek, esetleg évtizedek tapasztalata alapján az állami garancia smafunak tűnik. Ezen az alapon kiüríthető a fél város, hiszen egyre kibírhatatlanabb az ár- és bér zűrzavar. így előfordulhat, hogy miközben a lakáshelyzet társadami probléma, jelentős az üres lakások száma. A spekulatív döntésekről az MTV1 (Ablak, 1994. május 20-i adása) Encsről adott szép példát. Elszomorító, hogy a „sztár-jogász" sem tudott mit szólni. Kérdés: valódi lakástulajdonos lesz-e, aki vásárolni tud? Nem valószínű, mert az ország nem Rózsadomb vagy Liótváros. Itt zömben munkából élő, vagy élni akaró emberekről van szó. Látványos botrányok már adódtak mindenütt, főleg a lakásszövetkezeti formában. Tömegével vannak, akik már a lakbért - közüzemi díjakról nem is szólva - sem tudják kifizetni. Ezekből tulajdonost csinálni valóságos csoda lenne. Ráadásul az önkormányzat az egységes házingatlant megbontja, és a jövedelmező alagsort és üzlethelyiségeket - számos botrány után is - külön üzleti célra használja fel. Nem nagyon érthető ez a kényszerítés a tulajdon felé. Kivált egy kiszámíthatatlan ideig még tempósan szegényedő országban. A szimpla magyarázat: nem bírják a karbantartást és korszerűsítést fedezni. Ez rossz érv, mert mindenki tud leplezett régi és új • Lakást vennék... Mottó: Törököt fogtam és nem ereszt visszaélésekről az ingatlankezelés területén. A lakás szociális szempontból alapvető jog, ezért a tulajdonviszonyokat nem kellene ripsz-ropsz megoldani. Fejlett országokban - így Svájcban, Svédországban. Belgiumban stb. - a városokban bérlakásban lakik a nép 65-70 százaléka. Kétségtelen, a lakbérek elég magasak. Így Hongkongban az összes költségek megélhetési részének 59 százaléka (de az adó 9 százalék), Brüsszelben 14 százalék a lakbér (adó 56), Frankfurt/M-ban ez 21 (adó 44), Párizsban 29 (adó 36), Amszterdamban 22 (adó 40), hogy a jellegzeteseket említsem. Érdekes: lakbér+adó mennyire kiegyenlített, 62-70 százalékig! És olcsó az élelem, ruházat stb. (Vezetéstudomány, 1994/5. sz. 36. oldal). Nos, a hazai helyzet ellentmondásos, amit az adómértékek is mutatnak. Valakik összetévesztenek bennünket a fejlett nyugattal. Ez az alábbiakból még érzékletesebben tűnik ki: Ki nem akarna lakást venni, ha nem kíván fedél nélkül maradni? Más kérdés azonban az akarás és más a lehetőség. Ma egy komfortos belvárosi 3 szobás lakás bére a lakóra lőcsölt víz- és csatornadíjjal együtt cca. 3500 forint/hó. Ez a kiskeresetűnek és nyugdíjasnak sok, másoknak - keveseknek nem. Bár nincs semmiféle normatív tájékoztatás a forgalmi értékekre nézve (nota bene: nem is lehet, mert ez a terület jellemzően nem a kispénzűeket szolgálja), tételezzük fel, hogy a forgalmi érték, valódi piac hiányában, 4 millió forint. Ennek a belvárosi kedvezménye 50 százalék, így fizetendő 2 millió. A „kevesek" ezt készpénzzel vagy kárpótlási jeggyel megveszik, 40 százalék engedménnyel. De akinek nincsen pénze, eladható jószágja, nyöghet egy fél életen át. Felidézhetők a közelmúltból: hány ember halt meg erőn felüli igyekezetében ? Kjilön téma a hajléktalanok szaporodása, amit ez a „látszatszociális" döntés elő fog segíteni. Vagy újra rendszerspecifikus lesz a Mária Valéria-telep, Tripolisz, hogy csak a Pesten ismertebbeket említsem, persze a vidéki városok nyomortanyáit sem kihagyva. Lehetetlen, hogy amit a '20-'30-as években meg tudtak oldani (az ún. városi házakra gondolok), az most ne sikerüljön. E viszonyokat zuglói proligyerekként jól ismertem, sőt 1942-ben, már magántisztviselőként, voltam a háziúr kényéből kilakoltatott is... Lehetetlen, hogy ezt ma valakik újra visszahoznák. Tételezzük fel, hogy meg akarom venni a lakást, amelyben negyedszázada élek: abból a nyugdíjból, ami fejenként a mai létminimumnak felel meg, feleségem ugyanis nem rendelkezik nyugdíjjal. (Sehol közel és távol egy tehetős rokon vagy gyermek.) Nos hát számoljunk. Lakbérem 3500 forint, azaz jövedelmem 16 százaléka. Formálisan ez a kedvező, legfeljebb az a baj, hogy a nyugdíjból értelmiségi módon még így sem lehet megélni. Tételezzük fel, hogy azt a 200 ezer forintot valahogy összehozom. Marad tehát hitelre 1,8 millió forint, melynek 25 éves havi részlete 300 hónapra számítva 6 ezer forint. A kamat (az első évben 6 százalékot véve alapul) újabb havi 9 ezer (25 év alatt lineárisan csökkenő), bankköltség nélkül. Ha mindez összeállt, akkor számíthatok havi 4 ezer forint összegű fenntartási hozzájárulásra is. Összesen tehát 19 ezer forintért lakhatok, mostmár jobbára kenyéren és vizén. Hát ez óriási perspektíva egy élet munkája után: nyugdíjam 85 százaléka, több, mint a hongkongi bérlet... Mindez úgy, hogy a jövő kilátásai förtelmesek. Aki itt 25 évre tervez, az nyilván más világban él. Azután a kamat! Láttuk ez előző rendszer utáni kamatbotrányt. Azután a homályos fogalmazás: „legalább 6 százalék, vagy a jegybanki kamat 50 százaléka". Ez már most is ingovány. Értik ugye? Venném én, de miből? Ennél jobban csak azzal szeretnék találkozni, aki elmagyarázza: a vásárlás mégis lehetséges, mivel ezt tapasztalt közgazda létemre nem látom. Azt viszont szívesen venném, ha az új szocialista-liberális kormány elaltatná az egészet addig, míg programját meg nem valósította! Ámbár lehet, hogy koromnál fogva pesszimista vagyok, hiszen egész életemben kizsákmányoltak, nyugdíjas 13 évemben pedig kiraboltak. Lehet, hogy ez az én „kárpótlásom"? Marosi János ny. vezérigazgatóhelyettes