Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-24 / 119. szám

6 PANORÁMA DÉLMAQYARORSZÁQ KEDD, 1994. MÁJ. 24. ORVOSNŐK Dr. Stepper Magdolna Hobbija: a foniátria - Egy külföldi egészségügyi gyermekotthonban voltam először tanúja annak, hogy egy agyi károsodott, mozgásképte­len, zsugorodott kezű fiatal­ember kifejezte érzelmeit, gondolatait az őt körülvevő szakemberek előtt. Elbűvölt, amikor láttam, hogy a fejére szerelt fényforrással, a falon lévő piktogramokra jelzéseket adva a következőket közölte velünk: „X nővért nem szere­tem, mert nem ad eleget inni nekem, hogy ne kelljen a (ka­téteres) zacskót cserélni." • Gondolom, a szóban for­gó nővért kevésbé bűvölte el a fiú véleménye. Itthon is alkalmazzák ezt a ,jel­beszédet"? - A föltalálójáról Bliss­nyelvnek nevezett grafikus jelképrendszerrel ma a világ 30 országában mintegy 60 ezer ember érteti meg magát, sőt regényt olvas, tanul ezen a nyelven. Hazánkban 1988 óta működik a Bliss-alapítvány, s megalakult a Foniátriai Társa­ság részeként a Bliss-intézet is. Tanfolyamát én is elvégeztem. • Voltak saját „tanítvá­nyai" is? - Hogyne! Fölemelő érzés látni, amikor azon nevet egy idióta, amin én is nevetek. Mert attól kezdve éppúgy em­ber. mint más, mert kommu­nikál... Volt, aki pár hónapot élt így, volt, aki másfél évet, de amíg éjt, ember volt. • Önnek ez a hobbi, úgy tudom, komoly szakmai sikereket is hozott. - Tagja lettem 1972-ben az Európai Foniátriai Társa­ságnak. Ez a megtiszteltetés azzal is jár, hogy gyakran lá­togatom meg a külföldi inté­zeteket, ahonnan elhozom az ottani fül-orr-gégeosztályokon tapasztaltakat, s ez megtermé­• A bordányi falunapon Új tornacsarnokot avattak Másodszor rendezték meg a „Bordányi Falunapok"-at, és másodszor is kétnapos szóra­kozást, játékot, mulatságot sze­reztek a község lakóinak. Pün­kösdvasárnapján az új torna­csarnok avatásával kezdődött az ünnepségsorozat. Balogh Ferenc polgármester az új csarnokban nyitotta meg a fa­lunapokat. s itt került sor a község díszpolgári címének át­adására is, ezt ezúttal Masir Lajosné - Erzsike néni - nyu­galmazott pedagógus, a nyug­díjas klub elnöke vehette át. A Faluház parkjában ezalatt már megnyílt a népművészeti alkotó- és kiállítópark. Han­goltak a zenészek, megjelentek a meghívott vendégek, mű­vészek, a gyerekek versenyez­hettek, játszhattak, a felnőttek sörözhettek, mulathattak ked­vükre. Több száz falubeli hall­-gata végig az egymást követő műsorszámokat. A Faluház szorgalmas munkatársai, Illés István irányításával, jól szer­vezték az ünnepségsorozatot, (gérik, évente megismétlik majd. Kép és szöveg: Somogyi Káiolyné ...amíg élt9 ember volt.99 ben kényszerülnek a műtőbe. Szaporodnak a légúti beteg­ségek, az allergiák. A radioak­tivitás fokozódása miatt gyako­ribbak a daganatos betegségek, főleg a fedetlen bőrrészek el­változásai. Mutatok egy kép­sorozatot. így nézett ki ez a 75 éves bácsi, műtét előtt. A bal arcfél arccsontjába, nyálmiri­gyébe terjedt a rák, roncsolva és szinte ijesztővé téve az ar­cot. A kétlépcsős, plasztikai műtéttel megszépített beteg ma így fest. Nyoma alig van a be­avatkozásnak. • Nem éppen érzékeny női léleknek való feladat ez... - Ez ne lenne az?! Amikor idejön egy elkeseredett ember, és arra kér, csináljak már vala­mit, mert úgy szeretne még kicsit élni? Meg sírva fakad, hogy borzadva fordulnak el tő­le az emberek? Van annál szebb női feladat, mint teljesí­teni ezt a kívánságot? • A család nem féltékeny a szakmájára? - A fétjemben olyan társra leltem, aki, ha kellett, pelenkát mosott, vasalt. S ha neki volt sok egyéb feladata, én vállal­tam otthon többet. Ez így megy már 40 éve. A fiamból orvos lett, a lányom gyógytor­nász, és én vagyok a világ leg­elfogultabb, négyszeres na­gyija. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes kenyíti az itteni ötleteket. Az efféle kapcsolatoknak szakla­pokban, könyvekben, műsze­rekben mérhető hasznuk sem elhanyagolható. • Az ön eddigi pályafutása alatt miféle változást figyel­hetett meg a betegségek gyakoriságában, összetéte­lében? - Pályakezdőként az élet­mentésre kellett koncentrál­nom. A szegényes antibioti­kum-kfnálat miatt agyhártya­és agyvelőgyulladással, tályo­gokkal harcoltunk. Én még ta­lálkoztam diftériával, teta­nusszal, tbc-vel, hetente 4-5 betegnek mostuk át a tüdejét, hogy létezni tudjon. Ma a funkció - a hallás, a beszéd ­megőrzése vagy helyreállítása a cél. Megszaporodtak a köz­lekedési balesetek és sérülések, súlyosabbak is, mint régebben. Ma azonban az intenzív ellátás, a plasztikai sebészet fejlettsége miatt az is életben maradhat, akinek hiányzik az arcközé­csontja. Egy vadul motorozó, teherautóra fönnakadt, 17 éves fiút például sikerült kivezetni a háromhetes kómából, intenzív osztályunkon, utána a sípcsont­jából vett anyagból „építet­tünk" neki orrt, és a hiányzó arcrészt pótoltuk, a második műtéttel arról gondoskodtunk, hogy lehessen fogsora... • A környezeti ártalmak hatását érzi betegforgal­mán a makói kórház, az ön osztálya? - A zaj- és a szénmonoxid ártalom következtében meg­romlott hallás miatt egyre töb­„Szaporodnak a légúti betegségek, az allergiák." (Fotó: Gyenes Kálmán) • Vendég voltam Németországban (1.) Az első állomás: Bonn Németország budapesti nagykövetségétől érkezik a névre szóló meghívás: 11 nap tanulmányút, több város­ban. minisztériumokban, a legnagyobb pártok képvise­lőivel való megbeszélés, egy témára - a külföldiek hely­zete ebben a nyugati országban. Megtisztelő a feladat, annál inkább, mert, mint később kiderült, Magyaror­szágról esak egyedül voltam csapattag... De erről majd később. Felhívás váladéknak Május első napján keltem útra. A majális még javában tartott, a pártok zászlait, jelvé­nyeit lengette a kellemesen langyos fuvallat, amikor velem robogott a vonat Pest felé. A német követség mindenre kiterjedő figyelmességgel szer­vezte meg utamat, a repü­lőjegyért sem kellett felutaz­nom a fővárosba, hanem a Ferihegy „kettőn", indulásom előtt átvehettem az utazás tel­jes időtartamára szóló ötsza­kaszos jegyemet. Az első meglepetés akkor ért, amikor átvettem a Lufthansa végtelenül kedves, s nem kevésbé csinos, alkalma­zottjától a bilétát. Én ugyanis a számomra megküldött prog­ramból azt olvastam, hogy első állomásom Bonn. A jegyen pe­dig az állt, hogy Budapest­München. Alaposabban átta­nulmányoztam a sok szelvény­ből álló útiokmányomat, mely­ből kiderült, hogy Münchenbe érkezem, de másfél óra várako­zás után már repülhetek észak­nyugatra, Bonnba. Így is lőn. A csomagomat egyenesen Bonnba küldték, a kényelmes utazás után Mün­chenben még erre sem kellett gondolnom, nyugodtan néze­lődhettem és olvashattam az újságokat a váróban. A Bonn/ Köln-i reptéren kellett volna találkoznom az utazást szerve­ző Inter Nationes cég képvise­lőjével. A kijáratnál nem várt, így az információs szolgálat­hoz fordultam és bemondattam a nevem (a hangosbemondóból visszahallva, hát, fonetikusan sem volt éppen korrekt, annál inkább - hangos...). Negyed­órás várakozás. Semmi. Jól kezdődik, gondoltam. Taxiba ültem és „behajtattam" Bonn­ba, a Residence Szállóba. Ahol már vártak. Mint kiderült, elkerültük egymást Peter Jelen űrral, aki bonni útvezetőnk volt. Alig helyezkedtem el a szobámban, amikor csörgött a telefon a szobámban. Alexan­der Struve úr hívott München­ből, elnézést kért a fenti ese­tért, s jelentette, hogy német­országi utam során ő lesz az állandó mentorom, az elsőtől az utolsó állomásig ott lesz velem és velünk, készséggel áll mindig rendelkezésemre. Kü­lönben reggel korán repül Bonnba és együtt indulunk az SPD (szociáldemokraták) frak­cióvezetőjéhez. Erőltetett menetben kezdődött az első munkanap. (A későbbiekből kitűnik, hogy a többi is...) Reggel megismer­kedtem a velem együtt tartó nemzetközi társasággal: három lengyel, egy-egy bolgár, ro­mán, szlovák újságíró kolléga. És jómagam. Heten láttunk tehát hozzá a vendéglátók által felkínált és óraműpontossággal elkészített programok teljesíté­séhez. Gerhild Pinvoss-Müller asszony, az SPD frakcióveze­tője fogadott bennünket elő­ször, majd a Belügyminiszté­riumban Jürgen Haberland úr, az alkotmányügyi és külföldi kapcsolatok osztályának veze­tője, azután Brigitte Lohmar asszony, a Kultuszminiszté­rium állandó kulturális konfe­renciájának oktatásügyi refe­rense, végül pedig Georgios Tsapanos úr, a Bevándorlási Iroda főnöke volt a beszélge­tőtársunk. A téma mindenütt ugyanaz: külföldiek, bevándorlók, me­nedékesek, letelepedők, kettős állampolgárságúak Némethon­ban. Hosszú oldalakra lenne most szükség, ha a hallottakat le szeretném írni. Dióhéjban: Németország (az egyesülés utáni) csaknem 81 milliós la­kosságából 6, 9 millió külföldi! Ebből 3,2 millió férfi, 2,3 mil­lió nő és 1,4 millió gyermek, s a legtöbben a Nordrhein-West­falen tartományban élnek ( csaknem 2 millióan), azután Baden-Württemberg és Bajor­ország következik a milliós nagyságrendet meghaladó kül­földivel. A városok közül Ber­lin vezet, majdnem félmil­lióval, zömmel török vendég­munkással. De erről majd a ké­sőbbiekben. A nemzetiségi összetételt vizsgálva az alábbiakat tudjuk meg: a törökök száma 1,9 mil­lió, a volt Jugoszlávia terüle­téről érkezőké 929 ezer, az ola­szoké 563 ezer, a görögöké 351 ezer, a lengyeleké 186 ezer, a románoké 162 ezer, spanyoloké 133 ezer, és követ­keznek a „kisebbek": osztrá­kok, amerikaiak, hollandok stb., de ők nem „problematiku­sak"... (Folytatjuk.) Kisimre Ferenc A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Csongrád megyei képviselete önkéntes véradó napot szervez május 26-án, de. 8-től délután 16.30 óráig Szegeden, a szak­szervezetek székházában, Esz­perantó u. 3-5. sz. alatt. Kérjük a lakosságot, minél nagyobb számban vegyenek részt segítségnyújtási akciónkban. A vér életet ment! MSZOSZ Csongrád megyei vezetése Mao és a bálványimádók Mao Ce-tung szülőfalu­jában, a Hunan tartomány­beli Saosanban kínaiak százai, sőt ezrei imádkoznak nap mint nap az 1976-ban elhunyt vezér szobra előtt abban a hiszemben, hogy a „Nagy Kormányos" a más­világról megsegíti őket. Szentül hiszik, hogy Mao, a Kínai Kommunista Párt egykori nagyhatalmú el­nöke, a Kínai Népköztársa­ság alapítója egészséget és gazdagságot ad mindazok­nak, akik áldoznak emléké­nek. Erről a kínai nők lap­ja, a Csungkuo Fu Nu szá­molt be legutóbbi számá­ban, hozzátéve, hogy az ál­dozatot bemutató „hivők" között nagy számban vannak kommunista párttagok is. A hetilap riportere leírja, hogy ott-tartózkodása alatt fél órán belül közel ötszáz imádkozó mutatott be áldo­zatot a Mao-szobor előtt. A beszámolóból kitűnik, hogy a rituálé teljesen megegye­zik a buddhista templomok­ban látható áldozati szertar­tásokkal. A „hivők" először füstölőt égetnek, majd mé­lyen meghajolnak a szobor előtt, végül földre borulnak, és amikor homlokuk érinti a talajt, elrebegik kívánsá­gukat a bálványnak. Maót elsősorban a babo­nás paraszti lakosság tiszteli istenként: A „Nagy Kormá­nyos" túlvilági hatalmába vetett hit azonban előfordul nyomaiban a városi lakos­ság egyes köreiben is. A hi­vatásos sofőrök nagy része például Mao-portrét akaszt belső visszapillantó tükrére. Némelyek csak másokat utá­noznak ezzel, de sokan ko­molyan hiszik is, hogy az előttük fityegő Mao-képmás megóvja őket a balesettől, vagy ha attól mégsem, akkor legalább a súlyos sérüléstől. POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS I 8 OK, HOGY Miért szavazzon az SZDSZ jelöltjére?

Next

/
Thumbnails
Contents