Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

16 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. MÁJ. 3. Az erőgépek hatalmas rombolást végeztek. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Nyolcezer éves település Pitvaros határéban • A Körös-kultúra emberéről nem sokat tudunk m A víztározó építésekor egy egész települést m romboltak szét Üzenetek a korai új kőkorszakból A Pitvaros határában épülő víztározó földmunkálatainak nyomán értékes, időszámí­tásunk előtti leletek kerültek felszínre. A Szegedi Móra Ferenc Múzeum szakemberei, Horváth Ferenc régész vezeté­sével -a hét elején hozzáláttak a lelőhely feltárásához, noha az erőgépek óriási pusztítást vé­geztek. Egy egész települést semmisítettek meg, csupán egyetlenegy házmaradvány ép, így ezt a piciny területet sze­retnék hitelesíteni. - Időszámításunk előtt az új kőkorban, 6000 táján a földben látható mélyedés magaspartján, egy akkor a termelő gazdálko­dás első lépcsőit járó népcso­port élt itt - magyarázza az első egy-két nap munkálatai alapján szerzett tapasztalatokat összegezve Horváth úr. - A földgyaluk szinte teljesen meg­semmisítették a települést, mi azonnal szóltunk a kivitelező­nek, de már késő volt. Nyolc­tíz házfoltot számláltunk meg, de ezek már nem voltak fel­tárhatóak. • Milyen népcsoporthoz tartoztak a település lakói? - Azt pontosan nem tudjuk megmondani, hiszen nem hagytak maguk után semmi­lyen írásos emlékek - az írás akkor még nem is létezett. Azt sem tudjuk, milyen nyelven beszéltek. A korábbi ásatások alapján viszont annyit tudunk róluk, hogy déli eredetű nép­csoportról van szó. A régészet­tudomány Körös-kultúrának hívja őket, mert a Körös men­tén kerültek elő az első, e korból származó lelőhelyek. Földmenő falú, nyeregtetős házakban laktak, s gabona­termesztéssel foglalkoztak. • Az építkezés módjából, a felhasznált épületanyagból sem tudunk meg többet? - Sok mindent abból sem lehet megtudni. Az viszont újdonság, hogy ezen a ponton is előfordult a Körös-kultúra embere, hiszen a Körös-völgy és a Maros-völgy között ez eléggé ritka. Nagy folyók men­tén sűrűn megtelepedtek, de ezektől távolabb már kevesebb lelet maradt ránk abból a • A közelmúltban az emigrá­cióban működő és az itthon új­raszerveződő cserkészmozgalom­ról hallhattak előadást az érdek­lődők. A vendég, Marosvári Attila történész-muzeológus, a házigazda Trogmayer Ottó múzeumigazgató és a tizennyolcfőnyi, nagyrészt idősödő hallgatóságból mindössze ketten nem voltunk cserkészek. A Közéleti Kávéház rendezvé­nyének apropója Trogmayer Ottó szerint az 1988-ban, a Fekete­házban megrendezett cserkészki­állftás volt. Ezt a maga idejében meglehetősen bátor vállalkozást egy hagyatékból előkerült lányka­és fiúcserkészöltözet motiválta. Kezdetben csak a témával kap­csolatos cikkekre sikerült rábuk­kanni, majd a levelezések, sze­mélyes kapcsolatok során előke­rültek a „ládafiából" a féltve őrzött emléktárgyak is. így aztán a me­gyei pártbizottság számonkérő telefonhívása ellenére létrejött a kiállítás. A fogadtatás rendkívüli volt. Igény mutatkozott arra, hogy ezt a mozgalmat újra kellene szervezni. '88 őszén, a kiállítás kapcsán egy konferenciát rendez­tek, melynek igen jeles külföldi vendégei voltak: Nagy László, a világ akkori főcserkésze, vagy Bodnár Gábor, az emigrációban működő magyar cserkészek veze­tője, aki 1945 óta most a Fekete­házbéli szervezők hívására jött el újra Magyarországra. A konferen­ciát követő napon összeültek a vezetők, hogy döntést hozzanak az újraindulásról. Sajnos, már ekkor két irányzat alakult, az egyik, amely szigorúan ragaszkodott a vallási alapokhoz, a másik, te­kintettel az elmúlt negyvenöt évre, szerette volna megadni az esélyt a részvételre a nem vallásos gye­rekeknek is. A katolikusok úgy gondolták, hogy a valláserkölcsi alap szükségszerű, mtg a refor­korból" Komoly tudományos eredmény az is, hogy egy to­pográfiai ponton ki tudjuk mutatni az újabb lelőhelyet. • Meddig terveznek dol­gozni ezen a lokalitáson? - Ennek a kis földterületnek a hitelesítésével, úgy gondo­lom, befejezzük, hiszen a települést elpusztították a gépek, ez a kis sziget maradt csak. Valószínűleg, a jövő héten már befejezzük. • Találtak már valami érdekeset? - Semmi különöset, apró cseréptöredékeket, állatcsonto­kat, de még egyszer hangsú­lyozom, forró nyomon járnak, hiszen nagyon az elején va­gyunk még. A munkálatok során minden lehetséges. Saj­nos, nem tudjuk megröntge­nezni a földet. Tulajdonképpen a hitelesítést szeretnénk elvé­gezni, hogy az adott időszakon belül, megközelítő pontos­sággal megtudjuk, mégis mi­lyen korból való ez a település. A korai újkőkor időszámí­tásunk előtt 6000 és 5000 között volt. A régészeknek ez az ezer esztendő is nagyon fontos. Minden további kutatás a feltárt eredményektől függ. • Mi lesz a lelőhely sorsa? - Ha már víztározó épül, ilyen esetben csak azt lehet csinálni, az a legokosabb, ha a földtáratlan területet eláraszt­ják vízzel. Aztán majd az utánunk következő nemze­dékek folytatják, ahol mi ab­bahagytuk. Most mi csak mentjük a menthetőt. A házmaradványtól mintegy 20 méterre, két fiatal „ka­pirgál". Őket is megszólítjuk. Azt gondoltuk, hulladék­gödör maradványaira bukkan­tunk - újságolja Erika, má­sodéves régész hallgató -, de eddig csupán cserépdarabkák kerültek elő. Arrébb is volt egy gödör, de azt széttúrták a gépek. Ott lényegesen több lelet volt. • Ha semmit sem találtak, miért ásnak tovább? - Ki kell bontani a gödröt, soha nem lehet tudni, hátha itt van alatta az évszázad lelete. T. T. mátusok engedékenyebbek voltak. Kétségtelen, hogy a cserkészeké egy világszövetség, a különböző JAMBOREE-kon rengeteg a hin­du. a japán, a mohamedán - ezek köztudottan jóval többen vannak, mint a keresztények -, tehát elfogadható a felekezeti alapokon való működés. Ennek történelmi hagyományai vannak, a Genfben működő Cserkész Világszövetség is elfogadta. E szövetség jelenleg mintegy ötmillió tagot számlál. Sajnos, legutóbbi rendeletük alap­ján egy nemzetnek egy szervezetbe kell tömörülnie! A külföldi magyar cserkészek­kel a kiállításon nagyon jó kap­csolat alakult ki. Itt született meg Franciaország délkeleti csücskében, Mentőn határvá­rostól 40 kilométerrel északra, a Tengeri Alpok vonulatában húzódik a Csodák-völgye. A 2800 méter magas Mont Bego csúcsa alatti térségben három hegyi tó tükre csillog, a Lac Lorg, a Lac de la Muta és a Lac Fourca tavaké. Itt van az a Csodák-völgye, amelynek szik­lafalain és magányos szikláin 100 ezer véset, a grafittomá­niás ember korai ftrkálási haj­lamának nyomai maradtak az utókorra. A sziklavésetek zö­me a bronzkorban készült. A régészek szerint igen sok al­kotás Kr. e. 2000 és a Gall­római idők között eltelt két évezredben készült. A vésete­ket bronz szerszámokkal, éles és kemény kövekkel készítet­ték az itt élő pásztorok. A leg­gyakrabban előforduló motí­vumok: tőr, háromszög és más geometriai formák, kerítés (karám), baltafej, szakállas ember. A vésetek mintegy felét a szarvasmarha ábrázolások az ötlet, hogy egy páratlannak mondható iratgyűjtemény Magyar­országra, Szegedre kerülhet. Ez a gondolat napjainkra már realizáló­dott, és a Külügyminisztérium segítségével megérkezett az első huszonnyolc láda, amely 1945-től tartalmaz minden iratot, levelet, fényképet, egészen mostanáig a külföldi magyar cserkészekkel kapcsolatban. Köszönhető pedig mindez Bodnár Gábornak, aki egy New York melletti, kis városban lakásából irányítja az egész vilá­gon emigrációban élő magyar cserkészcsapatokat. Ezeket az iratokat pincéjében raktározták eddig, s ez a felbecsülhetetlen értékű dokumentum kerül, került teszik ki, mindezek a hegyi pásztorkodásra utalnak. Mont Begóval szemben van a „Bo­szorkány szikla". Ezen talál­ható az egyik különös véset, egy szakállas ember, amint felemelt kezekkel két baltát lóbál. A vésetek egy része már a korai kereszténység idején készült. A Mont Bego titokzatos hegy, amely magába szívja a villámokat, így lehetséges, hogy környékén pogány ál­dozatokkal engesztelték ki időnként a „hegy szellemét". Mi újság itt napjainkban? Múzeumi szakemberek, régé­szek viaszmintákat vesznek le a legfontosabb vésetekből, hogy így örökítsék meg ezeket az utókorok számára. Sajnos, a turisták egyre gyakrabban meg­rongálják, a sziklákról igye­keznek levésni a sokezer éves emlékeket. Ezek a vésetek az idő vasfogával szemben úgy­ahogy dacolni tudtak, a turista támadásokkal szemben azonban védtelenek. Endresz István most Szegedre. A dolog pikan­tériája, hogy az Országos Szé­chenyi Könyvtár nem tartott igényt az anyagra. Marosvári Attila, az est ven­dége többször járt Amerikában az iratok hazaszállításával kapcso­latosan. Ilyen alkalmak élményeit velünk megosztva tudtuk meg, hogy a korábban kisebb-nagyobb csoportokban élő magyarság az egzisztenciateremtés következ­tében lassan teljesen szétszóródik. Mindemellett megvan az igény az együttlétre, a nyelv a szokások megőrzésére. A szülők gyerme­keiket mintegy 100-150 kilomé­teres körzetből szombatonként hétvégi iskolába viszik. Itt az Íráson, olvasáson, néprajzi isme­reteken túl délutánonként aktív cserkészélet folyik. Mindenképpen elismerés illeti azokat az amerikai magyar szülőket, akiknek fontos, hogy a gyerekek megtanulják a betlehemes játékokat, hogy együtt legyenek, hogy magyarok legye­nek! Az est folyamán kiderült még, hogy déli régiónkban 54 cserkész­csapat működik, megközelítőleg kétezerötszáz aktfv taggal. Arra a kérdésre, hogy van-e jövője a magyar cserkészetnek, egyértelmű a válasz: „Van! Rengeteg a fel­adatunk!" - ezt már Nagy Jánostól. a jelenlévő, fiatal csapatvezetőtől hallottuk, aki elmondta még, hogy nagyon sok segítséget, hasznos tanácsot kapnak az „öregektől". Velük együttműködve talán sikerül újrateremteni a múltból felsejlő, csodálatos érzést, élményt: a ro­mantikát. Levélféle... Drága Gyerekem, igazad van, amikor lázadsz, hogy állandóan rádlőcsölik a húgod, s humócskázni sem tudsz a korodbeliekkel. mert „az a tetű folyton ott lóg rajtad", fáradhatatlanul érvelsz, hogy nincs szükséged a tanulásra, a szolfézsre, a banyára, az olvasásra, a furulyára, hisz' ezek - szerinted - mellékes dolgok, amelyekre kár időt fecsérelni. Hiába próbállak meggyőzni arról, milyen csodás világ a zene világa, az irodalom nemkülönben. Te ebből egyelőre nem sokat értesz meg, mert kis tüskéid nem engedik közel magadhoz a szavaimat. Hajthatatlan vagy, akárcsak én, de egyelőre gyengébb is. Szeretném, ha tudnád, anyád, apád is volt lázadó tízéves, aki hol az iskolát akarta végleg abbahagyni, hol a szülői ház óvó-védő szárnyai alól szeretett volna kiszabadulni, szerencsére (.'?) r, sikertelenül. Szeretném, ha megmagyarázhatnám, mit jelent n vállalni a gazdag lelkű, vékony pénztárcájú értelmiségi ' státust. • Já volna látni, hogy örülsz annak, nem kell harcolnod a magyarságodért, bátran leírhatod két n-nel a neved, s nem csúfolnak ki a szomszéd gyerekek a helyesírásod miatt. Talán egyszer sikerül kiheverned azt is. hogy házat s hazát cseréltél, és nem érdeklődsz már olyan mohó kíváncsisággal otthon maradt osztálytársaid, barátaid felől. Egyszer talán majd nem figyelmeztetnek arra sem, hogy évvesztes vagy, mert nálatok, otthon, tgy iskolázták be a nebulókat. Egy felnőttnek szelektív a látása, hallása, érzékelése, majd később kirázod Te is a rosta likán a kellemetlen élményeket, lerázod magadról a most még ólomsúlyú nehezékeket, mint kutya a vizet, s ha napra mész, megszáradnak vizes kis tollacskáid, aztán újra tudsz repülni, de Ikarosz intő példája mindig ott lebegjen előtted! Hát Isten éltessen Fiam, boldog születésnapot! Anyád Rajzolatok a Csodák-völgyéből • Magyar cserkészek a nagyvilágban Jelszó: „Légy résen!" A cserkésztörvény 1. A cserkész egyeneslelkű, és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazának és embertársainak tartozik. 3. A cserkész - ahol tud - segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen enge­delmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testében-leikében tiszta. Koroknay Károly

Next

/
Thumbnails
Contents