Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-21 / 118. szám

14 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. MÁJ. 21. A Pünkösdben a tavaszi - nyári napforduló ősi szokásai, hiedelmei vallási ünnepi elemekkel kapcsolódtak óssze - s eredetileg nem két kijelölt ünnepi napra korlátozódtak, hanem hosszabb időszakra. Kezdődtek rögtön a húsvétot követően, és különböző cselekvésekkel, rítusokkal, népi játékokkal, tartottak ötven napig, a nyári ünnepkör kezdetéig. A nyár „eiővarázsolása", eljövetelének megünneplése minden népnél létezett valamilyen formában régtől fogva. Titokzatos szertartásokkal igyekeztek befolyásolni a természetet, varázslásokkal,praktikákkal biztosítani kenyerüket és egyéb termésüket, állataik szaporodását, egészségüket. Sokfelé ilyenkor dobták tűzbe vagy vízbe a telet jelképező bábot, s köszöntötték a természet megújulását, a tavasz teljes győzelmét, illetve a nyár kezdetét. Népünnepélyen volt szokás e napon pünkösdi királyt és királynét, a tavasz uralkodóit megválasztani, vidám, játékos szertartás vagy vetélkedés keretében, miben a tavasz, a nyár természetes emberi öröme tükröződik. Összefonódva az egyházi ünnep liturgiájával. A pünkösdölés ősi, pogány szokásait kiirtani nem tudván az egyház ugyanis azon igyekezett, hogy keresztény tartalommal töltse meg őket: a tavaszi virágzás a Szentlélek ajándékát hireli a hívőknek, a Pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Hej czintus, czintus Fehér tulipántos A Jézus markába Öncsetek virágot... (Most nóta-jellegűen élénkebbé válik a dal): A pünközsdi rúzsa Kihajtott az útra Szögygye föl a ményasszony Kösse koszorúba! Ez utóbbi sorokban van az ősi szokás elmosódottan megőrizve, habár az egész pünkösdölésben a régi kultuszt, a keresztény vallás, illetőleg a bibliai szentlélek eljöveteléről szóló énekek helyettesítik, egészen egyházias dallamokkal; a legvégső verstöredékben azonban ismét világias dallam csendül meg az emlékeztető élénk sorocskában, midőn a végső tánczfordulatra biztatják egymást: Ugorjatok lányok Ha leányok vattok! Hacs csörögjön, hagy pörögjön Sári sarkantyútok! E végső verssel egészen víggá lesz az ének, de nem is csodálandó, hiszen mint szavalva mondják a pünkösdölők: Zörgetik a kúcsot Pénzt akarnak adni Ha öt forint nem lösz É' sé fogjuk vönni! Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Az adománygyüjtéses, praktikus, nagyon is világi befejezése a pünkösdölésnek sajátos népi-vallási szokáskeveredésre vall. A királynéjáráshoz hozzátartozó pünkösdi rózsához, azaz a babarózsához viszont majdhogynem „eretnek" képzettársítások tapadtak, a gonosz ellen óvónak tartották. Ennek megfelelően nagy becsben is tartották, és szinte valamennyi kertben ott virított a rontás elleni védekezésül. Ugyanerre a célra szolgált, illetve termékenységvarázsló volt az a praktika, hogy néhol az állatokra is szórták, vagy azokat felzöldágazták, „életvesszővel" megveregették. Komatálküldés A pünkösdi praktikák között voltak a táplálkozással összefüggőek is. Ilyen például az, hogy az ünnep napján kenyérsütési tilalom volt. A juhtartóknál az volt a szokás, hogy pünkösdi bárányt vágtak, ettek. A jellemző ételek egyébként ezen az ünnepen baromfiból készültek, friss zöldségfélékből, de fogyasztottak füstölthúsosokat, valamint marhahúsból készülteket is.Ez utóbbi a pünkösdi búcsúk lakomáinak szinte kötelező étele volt, csakúgy, mint a kalács,a tyúk és a túrósrétes. Felbukkant a szegedi tájon is az eredetileg a húsvétot követő fehérvasárnapról ide áttolódott szokásként a barátságkötést szolgáló, azt erősítő komatálküldés. Ismerték, mondták a komatál-verset. aminek kíséretében az ajándékot átadták: Komatálat hoztam, Fel is koszorúztam. Koma küldte komának, Hogy váltsa ki magának, Ha nem váltja magának, Küldje vissza komának. A komatálban többnyire tojás volt, perec, kalács, egy üveg ital. Az ajándékot kapó barátkozása, „komálkodása" jeleként ugyanolyan tálat adott megtisztelőjének. Aki nem fogadta el a barátságot, az nem „váltotta", azaz nem adott semmit. Szabó Magdolna • Mindezen okon a virágoknak ezen az ünnepen régóta különösen fontos szerepe volt. A tavasz jelképét, a zöld ágat már a középkorban is kitűzték pünkösd hajnalán az épületekre, a későbbi időkben pedig a ház egész tájékát szokássá vált virággal feldíszíteni. Bálint Sándor, a jeles szögedi néprajztudós írja az esztendő szakrális hagyományvilágáról szóló könyvében, a „Karácsony, húsvét, pünkösd" hogy „Piros pünkösd hajnalán a szegedi táj népe - Tápé kivételével, amely Űrnapján díszíti - zöld ággal; fűzzel, de főleg bodzával ékesíti föl háza táját, különösen a kerítést, ablakokat, de régebben a vízimalmokat, hajókat is. Ez a bodzázás, ami Ószentivánban a legények dolga és a lányos házakra is kiterjed. A szegedi tanyák népéből települt Csólyospáloson azért tűzik ki az ágakat, hogy - mint mondogatják - az Isten haragja, vagyis a mennykő elkerülje a házat. Az ünnepek után régebben ezeket a bodzaágakat eltették, és ha valakit szél, azaz szélhűdés ért, megfüstölték vele." Kiszomborban a zöld ágat, a tavasz jelképét nyíló virágokkal is megtűzdelték, s itt az is szokásban volt, hogy pünkösd napján kenyeret égettek, hamuját szerteszórták a gabonaföldön, hogy ezzel bó termést varázsoljanak maguknak. Egészséget is próbáltak maguknak analógiásan varázsolni, úgy, hogy mosdóvizükbe e napon pünkösdi rózsát tettek. Varázslás, tisztulás A pünkösdi egészségvarázsló és katartikus, megtisztító rítusok közé tartozott Szeged vidékén, hogy e nap hajnalán is fürödtek a lányok a Tiszában (nemcsak nagypénteken és nagyszombaton); ügy tartották ugyanis, a pünkösd hajnali fürdés egész évre megóv, mentesít a kelésektől, kiütésektől. A hiedelmek szerint a pünkösdi harmattal történő mosakodás szeplőűző és egészségvarázsló. Az egészségbiztosításra az apátfalviak a pünkösdi bodzából főzött italt tartották a leghatékonyabbnak, szerintük az minden nyavalyára orvosság volt. A vízhez és a tisztasághoz kötődő másik hiedelem volt a szegedi nagytájon az, miszerint aki tisztalelkű, az pünkösdkor Pálosszentkút vizének tükrében meglátja a Szentlelket. Az ő szájából jövőnek tartották egyébként a Szöged környékiek a szelet, s azt nem volt szabad szidniuk, mert aki mégis megtette, azt szélhűdés érte, vagyis a guta szele megütötte. Annak pedig, ha valaki e nap hajnalán született egyenesen babonás jelentőséget tulajdonítottak, úgy vélték, az illető a szerencse fia. A sámánizmus, a pogány kultusz fentebb említett elemei, hiedelmei, titokzatos szertartásai, alakoskodó hagyományai (közülük például a pünkösdi vagy májusi király választásának már-már barbár rítusú vetélkedői) és népünnepélyei (amilyen a pünkösdölés, a királyné-járás is) az idők során összefonódtak az egyházi elemekkel, a parancsolt ünnep megtartásának szokásaival. A Szentlélek a feltámadás után az ötvenedik napon jött el az apostolokhoz (ettől változott Pünkösd napja úgynevezett mozgó ünneppé), az erről való keresztény megemlékezés összemosódott a tavaszi és nyári napforduló ősi európai hagyományaival. A liturgia szerint Pün„A pünkösdnek jelös napja...*' A nyárelő ünnepének szegedi táji szokásaifhiedelmei kösdkor a Szentlélek felébreszti a felebaráti szeretetszolgálat készségét, rávezet arra, hogy törődjünk az elesettekkel, a rászorulókkal, próbáljunk jót tenni másokkal, vagy hozzásegíteni óket a jóhoz. Az egymással való törődés fejeződik ki többek között a pünkösdölésben, a kislányok pünkösdi királynéjáró népszokásában, ami tulajdonképpen termékenységvarázslást jelentett eredetileg, azt célozta, hogy annak, akinél megjelentek bő termése legyen majd.Ez idővel szerencsekívánó és adománygyűjtő szokássá változott, mintahogy az idők során sok változáson mentek át a pünkösdi királyság alakoskodó hagyományai, vetélkedései is. Mivanmajárás Az Alföldön a pünkösdölés ismert szokása - aminek neve volt mivanmajárás, illetve mavagyonjárás is - az írásos források szerint énekes-táncos, adománygyűjtő jellegű volt, s bár erősen keresztény kötődésű énekek domináltak benne; megőrzött világi elemeket is. Legrégibb ismert népi szövegét Dugonics András írta le Etelka című regényének jegyzetében, imigyen: „Volt ezen énekeknek valami nyoma a következött időkben t.i. midőn a Pünközsdi királyságnak híres játéka az Alföldön átallyában meg nem tiltatott. Értem.még magam is azt az időt, melyben a fiű és leány gyermekek (legszebb ruhájokba öltözvén) házrúl-házra jártanak és (apró táncolások között) e képpen énekeltenek: Mimi mama, mimi mama, Piros Pünközsd napja, Hónap lészen, hónap lészen A második napja! Andorjás, bokrétás, Felesége jó táncos, Az ura sejem szál, A szolgája arany szál. Bim-bom, bukó ruca! Mire virracc hónap?" Dugonics idejében - mint a fentiekből kiderül - a pünkösdölésben még fiúk is részt vettek. Kovács János 1901-ben megjelent Szeged és népe című Szeged ethnographiájában már arról (r, hogy e tájon már csak leányok, azok közül is csak a kisebbek vesznek részt a játékban: „Régebben nagy eladólányok jártak, manapság már csak 4-5 kis apró leányka tartja fönn e szokást.Ünnepiesen fel vannak öltözködve, fejükön rózsakoszorúval, az ötödiknek, a legkisebbnek piros kendővel van a feje bekötve, mint a menyecskéké és fehér fátyollal van leborítva - ez a királyné, ki középütt megy, kettő kezet fogva elől, kettő pedig hátul. A két elől haladónak egyike a királyné - vőlegénye, a ki ének közben táncol vele, hátul jövők egyike pedig násznagy, míg egy közülök, ki az ajándékokat szedi össze - zsákosnak neveztetik. Házrul-házra járnak s hova belépnek „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e pünközsdölni?" szókkal köszöntenek be, ha engedélyt nyernek erre, akkor lassan, vontatott hangon együttesen megkezdik az éneket: A pünközsdnek jelös napja Szen 'lélök Isten küldő 'tye Erösícse mi szivünket Az apostoloknak. Mel 'et Krisztus ígért vala A 'kor atta tanítványra Mikoe méne ményországba Mindenek láttára. Tüzes nyelveknek szólása Úgy mint szeleknek zúgása Lészál'ván az ü fejükre Nagy hirtelenséggel. (Szaporább hangon más dallammal): Kirájné pá 'czája Kirájné koronája: Szájon ere a házra Az Isten áldása, Mint régöntén szá'lott Az apostolokra. (A királyné egyedül): Én kicsike vagyok Nagyot nem szólhatok Mégis az Istennek Dicséretöt mondok. Gyönge vessző vagyok Mindenfelé hajlok Szülejim kertyibe Most nyílni akarok. Nem anyátu' lőttem Rózsafán termöttem: Piros pünközsd napján Hajnalba' születtem. (A vőlegény énekel): Kelj föl Ur Istennek Választott seregje Mert mögteczczötté' mán Egek fényössége! Fényös tiszta tükör A Jézusnak neve É' szép lilijomnak Zó'de 'lő mezeje. ( A násznagy énekel, változtatott, biztató hangon): Pünkösdikirályné-járás - a Balassa-Ortutai Magyar néprajz című kötetbűi