Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-21 / 118. szám

SZOMBAT, 1994. MÁJ. 21. ÜNNEP 11 Jubileumi hangverseny Huszonöt éves fennállása alkalmából május 21-én 19 órától jubileumi hangversenyt ad a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Az ünnepi hangverseny műsorán ősbemutató is lesz, Kocsár Miklós Nyitány című, az együttes évfordulójára írott műve szólal meg. Ezután Mozart G-dúr fuvolaversenyét, Lass Zoltán fuvolaművész közreműködésével, majd a szünet után Brahms I. szimfóniáját hallhatja a közönség. Vezényel: Acél Ervin, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója. A hangverseny előtt dr. Ványai Éva alpolgármester mond ünnepi köszöntőt. Kialakult egy szimfonikus alapiepertoár - mondja Acél Ervin, a szegedi szimfonikusok vezetője nincsenek - senki sincs albérletben. De a fizetésekkel nem dicsekednék. Még az új közalkalmazotti besorolás után is alacsonyak a fővárosi zenekarokhoz képest. Nem beszélve arról, hogy a jogszabály alkalmatlan a művészi munka honorálására - a koncertmester, vagy a szólamvezetők például alkalmasint kevesebb fizetést kaphatnak, mint az utolsó pultnál ülő hangszeres, akinek esetleg több a szolgálati ideje. Mi ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy a kiemelt F-kategriába emeltük a zenekar művészi munkáját meghatározó zenészeket. • Ha jól tudom, a zenekarnak van felszerelése a hangfelvételekhez. Gondolnak-e lemezfelvételre? - Egy lemezt már felvettünk, egy londoni cég hozta ki két évvel ezelőtt. Párizsban és Bécsben meg lehetett kapni Magyarországon nem találtam. Idén, július elején négy Lisztművet veszünk fel, svájci zongoraművésszel és amerikai karmesterrel. • Egy másik örökzöld téma: a hangversenyterem hiánya. - Óh! ezt már Fricsay Ferenc megállapította a maga idejében, hogy Szegednek az előadóművészeket és a zenekarokat illetően mindene adott a rendkívüli zenei élethez - csak éppen koncertterme nincs. Már Fricsay remélte, hogy majd eljön az az ember - a zenészek aranyba foglalják majd -, aki zenepalotát építtet Szegednek. Sajnos még nem jött el. Márpedig jó hangversenyterem nélkül... Hogy mást nem mondjak, a szimfonikus zenekar teljesítményén legalább ötven százalékot ront a színház hangelnyelő akusztikája. Ugyanez a zenekar a Zeneakadémián egészen másképp szól, hogy a rotterdami hangversenyteremről ne is beszéljek. • A próbatermük? - Sajnos ez is probléma. A Festő utcai próbatermünk zeng, a színházi előadóterem meg nyeli a hangot. Itt alig fér be a hang, ott pedig alig szólal meg. Zenekar legyen a talpán, amelyik eligazodik a két akusztika között. Nos, én sokakkal együtt azt hiszem, a próba- és előadóterem gondját, és még sok reprezentatív esemény elhelyezését megoldaná egy komoly kongresszusi központ Szegeden. Az oldalt készítette: Panak Sándor Huszonöt éves a Szegedi Szimfonikus Zenekar A Szegedi Szimfonikus Zenekar 1969-ben lakul, Szeged önálló művészeti intézményeként, jórészt a szegedi operazenekar és a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekar tagjaiból. Első, alapító igazgató-karnagya Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Színház akkori igazgatója és főzeneigazgatója; ő az, aki felismerve, hogy a színházi operett-kfséret, az operaelőadások és a hangversenyfellépések ellátására nem elegendő egyetlen színházi zenekar, 1969 tavaszán a városi tanácsnál kezdeményezi: alakuljon önálló szimfonikus együttes. A zenekar feladata az operaelőadások kísérete és a filharmóniai szimfonikus fellépések ellátása lesz. Vaszy Viktor 1975-ös nyugdíjazásáig vezeti a szegedi szimfonikusok művészi munkáját, és ezalatt olyan minőségi szintet alapoz meg, amely Szeged zenei életének nélkülözhetetlen részévé teszi a zenekart. Helyét Pál Tamás karmester veszi át; 1983-ig tartó első vezetői időszakához fűződik a zenekar - és az operatársulat - első nyugati turnésorozata, rendszeres külföldi bemutatkozásai, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar elsó két nagylemeze és rádiófelvételei. A szegedi szimfonikusok Pál Tamás vezetésével töretlen színvonalon „vészelnek" át a szegedi hangverseny- és operajátszás nyolc szűk esztendejéből ötöt: az előadásokat a nemzeti színház rekonstrukciója miatt 1978-tól gyenge akusztikai körülmények között a Belvárosi moziban taftják. 1983-tól Oberfrank Géza veszi át az operatársulat és a szimfonikus zenekar vezetését. Az ó idejében fejeződik be a színházfelújítás; 1986-ban ő rendezi és vezényli az újjáépült színház avatódarabját, Szokolay Sándor Vérnász című operáját. Egy év múlva Operafesztivált rendeznek a színházban. A fellépő 6 társulat közül a szegedi operatársulat és a Szegedi Szimfonikus Zenekar megkapja a magyar zenei élet rangos kitüntetését, a Bartók-Pásztory-díjat. A zenekar kiérdemli a „Legszínvonalasabb zenekari teljesítmény" diját is. 1989-től, miután Oberfrank Géza az Állami Operaházhoz szerződik, egy évig ismét Pál Tamás a szimfonikusok vezetője. Távozásakor a város pályázatot ír ki a vezető-karmesteri posztra, amelyet Acél Ervin, a Nagyváradi Szimfonikus Zenekar korábbi vezetője nyer el. Acél Ervin 1991 áprilisától áll a szimfonikusok élére; nevéhez a szimfonikus hangversenyek számának növelése és a zenekar repertoárjának gazdagítása fűződik. 1992-től a zenekar az Acél Ervin által vezetett nemzetközi karmesterkurzus állandó közreműködője. Acél Ervin és a Szegedi Szimfonikus Zenekar 1992-től új bérletsorozatot alapít, amely megkétszerezi a város nagyzenekari előadásainak számát, minden addiginál szélesebbé téve a szegedi szimfonikus zenei életet. (A Szeged clmü folyóirat májusi száma A város zenészei címmel Papp György né tanulmányát közli a Szegedi Szimfonikus Zenekar történetéről.) • Az ön vezetése alatt a Szegedi Szimfonikus Zenekar évente az addigiaknál több szimfonikus hangversenyen lépett közönség elé. Az elmúlt időszakban többször nyilatkozta, hogy gazdag, jól megalapozott szimfonikus repertoár kialakítására törekszik. Mi sikerült ebből? - Ez tudatos törekvés volt, már a pályázatomban leírtam. Talán ez az egyik oka annak, hogy a zenekar engem választott. Azt tűztem ki, hogy minden eddiginél markánsabbá teszem az együttes szimfonikus jellegét. Keveseltem a szimfonikus életet Szegeden, kevésnek tűnt az az 56 hangverseny, amit évente rendeztek. Úgy véltem hát, a fdharmoniával egyeztetve megnövelhető a koncertjeink száma, másfelől pedig, a minisztériumhoz fordulva pályázat útján pénzt szerezhetünk egy saját bérleti szimfonikus-sorozat elindításához. A bérlet elindult és idén már a második évét zárta. Természetesen folytatni fogjuk, sőt, kiegészítőlég ősztől szeretnénk bevezetni egy ifjúsági szimfonikus hangversenybérletet. Nagyon hiányzik. Úgy vélem az iskolások zenei műveltségéhez hozzátartozik a szimfonikus zene alaprepertoárjának ismerete. • Olvasom a zenekar indulása idejéből való beszámolókat; egyik helyen a korabeli zenekari titkár azt veti föl, hogy talán csökkenteni kellene az előadások számát, mert félő, hogy megjelennek a rutinmegoldások. Ön szerint a sok színházi kíséret és a hangversenyek számának gyors növelése nem megy-e az előadások színvonalának kárára? - Ha rutinmegoldás alatt azt érti, hogy a repertoárdarabokat szokványosán játssza egy zenekar, úgy ez nekünk nem lehet probléma. A szimfonikus zenekarnak fele-fele arányban kell teljesítenie szolgálatait a színház felé és a hangversenyelőadásokon. A kettő egyensúlyban van, s ennek köszönhetően, ügy érzem, kivált az utolsó tvadban a szimfonikus előadások nívója jó volt. Nagy segítségünkre vannak a karmesterkurzusaink is: a fiatal karmesterekkel a zenekar újra és újra átveszi a repertoárdarabokat, s ez azt jelenti, hogy a művek nem hunynak ki, nem ötévente kell elővennünk őket. Mára a szimfonikus zenéből is állandó repertoárunk alakult ki, akárcsak régről, az operadarabokból. • A kérdést úgy is értettem: a gyors repertoárbővítéssel az előadások nem maradnak-e csupán az „előadhatóság" szintjén, ahelyett, hogy egyéni, eredeti és különleges legyen valamennyi? - Egy hivatásos zenekar mércéjét a karmester adja. Vannak karmesterek, akik húsz órányi próbával sem tudnak meghaladni egy bizonyos nívót, s vannak olyanok, akik egy hét alatt csodát művelnek. Úgy érzem, ez a zenekar elérkezett már arra a szintre, hogy az előadásaik ne elsősorban a zenekari alapfelkészültségen múljanak, hanem inkább a karmester munkáján. • Merre tart a repertoárbővítésük? - Most, miután biztos alaprepertoárunk van, a huszadik századi szimfonikus darabok felé szeretnénk bővíteni. Bartókdarabokat minden évben játszunk, tavaly Richárd Strausst is elővettük, a következő évadban pedig egy Stravinszkij-mű lesz újdonság. Ami a műfajokat illeti, eddig több szimfonikus költemény és oratorikus mű volt a műsorunkon, mint a valódi szimfónia. Ezen változtatunk: a szimfóniát, mint műfajt minden előadáson szeretnénk visszahozni a műsorba. • Milyennek érzi a zenekaron belüli műhelymunkát? - Nincs panaszom. A zenekarban általában jó munkahangulat van; az együttes szakmai fegyelme kiváló, s a zenészekkel remekül lehet dolgozni persze, azzal a feltétellel, hogy a karmester is megalapozott tudással álljon ki... • Az első években elég sok szociális és anyagi gond volt a zenekar körül, a lakásügyektől a hangszerellátásig. Ma minden rendben van ? - Lakásgondok szerencsére • Sajtókép a Délmagyarországból A zenekar első évei • 1969 szeptemberében a megalakult szimfonikus zenekar elsó koncertévadáról számol be a krónika: a „több mint 60 tagú együttes, Vaszy Viktor fő-zeneigazgató irányításával" a szezonnyitón, október 19-én lép először pódiumra; a vendégek a Kocsis Albert, Szabó Csilla fiatal szólista házaspár Mendelssohn és Csajkovszkij versenyműveket játszanak. A Festő utcai első próbákról szóló riport még újdonságként emeli ki, hogy a zenekar „önálló költségvetési intézményként közvetlenül a városi tanácshoz tartozik". Lassan hozzászokunk, nyilatkozza Nagy Imre oboaművész, a zenekar titkára, hogy micsoda különbség csak komolyzenével foglalkozni, amikor „Beethoven után nem kell Marica grófnőt játszani". Az ekkor még hatvannégy tagú zenekarban - hat hely még kiadó húsz fiatal zenész van. így a cikk, de legalább 4-5 embert feltétlenül otthonhoz kellene juttatni, „akiknek a drága albérletre nem telik". Vaszy Viktor elmondja, hogy hat hely még kiadó az együttesben, viszont közel 200 ezer forint értékben kaptak hangszereket, S „rendeltek egy érdekes csőharang-garnitúrát is". Az évadnyitásról Vántus István ír, 1969. október 21-én a Délmagyarországban: telt ház, átütő siker; a zenekar létrejöttének ma még felmérni is nehéz a súlyát - (íja a két éve elhunyt zeneszerző; még ha vannak gyengéi is, máris nyugodtan felveheti a versenyt bármelyik „vidéki" együttessel. Tudnunk kell, folytatja, hogy Vaszy Viktor, aki a zenekar szervezéséből is igen komoly részt vállalt, újult erővel és nagy-nagy ambícióval látott hozzá, hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekart egy mindenkor színvonalasan muzsikáló, ütőképes együttessé gyúrja. December elején első ízben vezényli külföldi karmester a szegedi szimfonikusokat: Paul Capolongo az akkor már többszörös nemzetközi díjnyertes fiatal francia dirigens a vendég. Ugyancsak 1969 decemberében a szimfonikus zenekar kamaratársulata ad házi hangversenyt; szólistaként Román Zoltán fuvolaművész mellett Weninger Richárd a zenekar hárfaművésze (ma: a Szegedi Konzervatórium igazgatója) lép fel. Az évad kritikái általában kedvezőek, lassan el-eltűnik, az újdonsült zenekarnak kijáró óvatos elismerő hang. Már van bírálat is, egy francia szerzők műveit megszólaltató matinéelőadásról (talán az elsó „rossz kritika", ezt is érdemes feljegyezni, 1970 március 10-ből való): „Debussy prelűdje olyan unalmas volt, hogy (gy talán ugyanez az együttes sem tudná még egyszer eljátszani"; ezen az előadáson Lukács Ervin vezeti a szimfonikusokat, s a beszámoló megjegyzi: „az elmúlt hetekben panaszkodtak a zenekar tagjai, kevés próbalehetőséget kapnak a vendégkarmesterekkel. Így hiába tanulják meg kottaszerinti hűséggel a darabokat, nincs idejük feldolgozni a dirigensek különleges szempontjait, kívánalmait ". 1970-ben „felszabadulásunk 25. évfordulóján" pályázati díjkiosztás van Szegeden. A két pályanyertes Vaszy Viktor és Vántus István, 4-4 ezer forintos pályadíjat vesz át. Áztán egy kis esemény, 1970-ból: a zenekar egy hárfát és egy celesztát kap a filharmóniától. Egy évvel a megalakulás után a kritikus már biztosan állítja: a zenekar beváltotta a hozzá fűzött reményeket. „Friss levegőt hozott az álmosodó városi hangversenyéletbe, lefújta a port a rutinkoncerekről, kesztyűt dobott a tespedésnek, az unalomnak". De: „hangszerállományuk még sivár: régi, kopott, rossz hangszereikkel (kiváltképp a rézfúvósok panaszkodhatnak) nehéz megfelelni. A Szegeden járt külföldi karmesterek egymástól függetlenül jegyezték meg: ilyen instrumentumokat ma már nem használnak külföldön ". Az 1970-es állapotokra jellemző, hogy a Festő utcai próbaterem azidőtájt még a művelődési ház, hétvégeken bál van, a hangszerek nincsenek biztonságban. Ugyanebben az évben Nagy Imre zenekari titkár arról nyilatkozik, hogy esetleges összevonásokkal, rugalmasabb egyeztetéssel csökkenteni kellene a hangversenyek számát, mert óhatatlanul visszatérnek a rutinmegoldások... A zenekar első évadában a filharmóniának 146, a színháznak 168 szolgálatot adott, plusz a városi tanács külön felkérésére tartott 17 szolgálat. Összesen a próbákon és előadásokon (beleszámítva az esztergomi fellépést is) 336-szor ültek pult mögé a zenészek. Ez azért még jobb^ mint a korábbi évek operettet és musicalt, operát és hangversenyt egyaránt játszó színházi zenészek sorsa. 1970-ben ugyanúgy hangversenyterem-gond van, mint ma. Szimfonikus zenekar már van, szimfonikus hangversenyterem nincs. (Ma sincs). A színház, amely ezt a szerepet betölti, ekkor már látszik: rekonstrukcióra szorul (a felújítás csak nyolc évvel később, 1978-ban indult meg és nyolc évig húzódott). A nehéz körülmények ellenére is, a zenekar második évében már bizonyos: „A szegedi koncertélet garanciája az újjászervezett önálló státusú szimfonikus zenekar. Egy kivétellel valamennyi színházi hangversenyen ez az együttes játszott." 1971: Vaszy Viktor Szeged alkotói díját veszi át. Az 1971-es hangversenyévadot Verdi Reqiuemjével kezdi a zenekar. A szólisták: Karikó Teréz, Lengyel Ildikó, Gregor József és Simándy József. Siker. A kétéves születésnapon semmi nem változik, ami a művelődési házas társbérletet illeti. De a hangszerek tekintetében már jobb a helyzet: a fúvósok, akik egy éve még arra panaszkodtak, hogy „bármely falusi rezesbanda különb hangszerekkel dolgozik", most már elégedettebbek: teljes a fúvósgarnitúra. Az előadások folytatódnak... »