Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-20 / 117. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. MÁJ. 20. Hogy mit nyer az YTONG-gal? Már az anyagbeszerzéskor is időt nyer: a 400 YTONG márkakereskedő egyike biztosan ott van a közelben. Ráadásul az YTONG-gal az építkezés gyorsabb, pontosabb és anyagveszteség nélküli. Az YTONG falazóelemek könnyen a kívánt méretűre és formájúra fúrészelhetők. A kábelek, vízvezetékek helye vésés nélkül, horonykaparóval, az elosztók és kapcsolók helye fészekfúróval alakítható ki. Ha további információra van szüksége, küldje el az alábbi szelvényt címünkre: YTONG Hungary Kft. 1393 Budapest, Pf. 330 I i Kérem, küldjenek szamomra i díjmentes ismertetőt az i YTONG falazóelemekről. 1 i i Név: 1 i Cím: i Foglalkozás: -T l (Csak ha tervezéssel, építéssel, építőanyagokkal i hivatásszerűen foglalkozik) 21f|., YTONG A bölcsek köve. A parkban minden idilli. (Fotó: Enyedi Zoltán) A nagy mágocsi kastélykertben már zöldbe borult minden. Langymeleg, illatos párát leheli ki magából a fold. s a vegetáció bódulatában jóllakott, henye macskák lustálkodnak a virágzó bokrok alján. Nem zavartatják magukat madárfüttytől, a rózsabokrok körül serény­kedők diszkrét kapazajától. Széttárt toll-legyezőjével peckesen sétál el előttünk egy díszes páva, évszázados fa koronája alól fekete kalapos, pipafüstöt eregető, ezer­ráncú öregember nyugtatja szemét ngta. Gyönyörűséges pillanatkép: maga az élet. De az ok, amiért most a szociális otthonnak helyet adó, pompás Károlyi kastély­ba érkeztem, mindennek az ellentéte. Egy megszállott, filmjeivel karitatív alapon „házaló" filmrendezővel, háborgó lelkiismeretű orvosokkal, valamint az otthon igazgatójával és személyzetével együtt azért ültünk le közösen, hogy - legalább mi, néhány órán át szembe nézzünk a halállal. sáról, arról, minden áron ragasz­kodni kell-e az élethez, s van-e joga az orvosnak, hozzátarto­zónak egyszerűen hagyni meg­halni a beteget. Megrázó, mélyen emberi dilemmákat föltáró vallo­másában osztja meg velünk vergődését Papp János, a szívse­bész: ha nem is látja értelmét a küzdelem folytatásának, dönthet­e úgy műtét közben, hogy le­állítja a szfv-tüdő pumpát? Vajon hány ember hal meg esetleges rossz döntések miatt, s vajon hánynak hosszabbítják meg csupán az agóniáját? A teljes bi­zonyosság hiánya rossz éjszaká­kat okoz az orvosnak, aki na­gyobb bűnnek tartja a tudatos kis gyilkosságokat, mint a tudattalan nagyokat. Polcz Alaine az emberi méltóság megőrzésének ad elsőbbséget, szerinte „A jó haldoklás fölér egy jó élet felével." Ez fölemel, alkalmat ad a búcsúra, a megbocsátásra, a józan rendelkezésekre. Szívszo­rító Vezsenvi Károly altató orvosnak az őszintesége: „Nem érzem olyan hatalommal fölru­házva magam, hogy döntést hozzak más emberek fölött... Ha én feküdnék ott, nem tudom, mit kérnék...A: én betegem nem kéri. „Javítanak,...aztán arrébb löknek" - Az eredetileg idősek szo­ciális otthonának szánt intéz­ményben jelenleg 325 emberről gondoskodunk, akik korántsem mind előrehaladott koruk miatt kerültek ide - mondja Rigó Tibor igazgató, aki gyógypeda­gógus, agrármérnök és testneve­lő tanár egyszemélyben. Van közöttük magát ellátni képtelen, fölnőtt mozgáskorlátozott, csa-' ládja által elhagyott fiatal szel­lemi fogyatékos, s nem mutatha­tunk ajtót a hajléktalannak sem. Legtöbb gondunk azonban az alkoholistákkal van... A kastély­otthon jellegére óhatatlanul rányomja bélyegét, hogy a lakók egyharmada elfekvőbe kénysze­rül. Legtöbbjük számára ez a végállomás... Nem tudom, mi minden jár­hatott az ápoló- és gondozónők fejében, miközben elsötétült a szoba, és a képernyőn peregni kezdtek Jelenczki István Elvesz­tünk című, kegyetlenül őszinte dokumentumfilmjének kockái. A budapesti kórházakban, az utó­kezelőkben forgatott helyzetek aligha voltak ismeretlenek szá­mukra. Szakértelmük, embersé­gük mégsem maradhatott érintet­len a látottak, hallottak hatására. Meg is mondták: a szenvedést, a halált nem lehet megszokni, még ha szinte naponta találkozik is valaki ezzel. Idős asszony kesereg: 54 éve­sen meghalt a fia. akkor roppant fgy össze. A lakását vesztett, elvált férfi utcára kerülvén lábát is elvesztette: egy hideg téli éjszaka után amputálni kellett. Vannak gyermekei, akik se haza­vinni. se látogatni nem hajlan­dók. Fehérhajú, széparcú és tisz­tagondolatú, 85 éves asszony meséli: férje 65 évesen fogta magát, és agyvérzést kapott. „Itt hagyott, ahogy talált. Mindene­met elvesztettem ezen a földön. A sírjára is csak azl írattam: Ele­tem. mindenem". Az asszony 21 évet töltött a nyugdíjasok házá­ban, két agyvérzés után, másfél éve otthona az utókezelő. Vissza nem fogadják, kisérő kellene mellé, s ugyan ki tud ezért 25 ezret fizetni? „Javítanak valamit rajtam mindig, aztán arrébb löknek. " - mondja mintegy törvényként elfogadva az elfo­gadhatatlan!. „Itt fekszem bénán, vakon, nyomorék vagyok" - mutatkozik be a hetvenéves férfi, és vádol minden szava. Kórházba kény­szerül haláláig, különben koldul­hatna fehér bottal, szemüveggel az utcán. „Jöjjön ide a népjóléti miniszter, azaz a néprongáló miniszter. Úgy tengődünk itt, mint az állatok. A ketrec marad, csak a'majtnok mások... Nincs itt egy szék, egy asztal, olyan ez, mint egy univerzális tároló" ­berzenkedik a hajdani kertész. „Az ember itt elgondolkodik, érdemes-e tisztességesnek lenni. Az ország azért áll így. mert aki becsületes, halálra van ítélve. Hetven évesen nincs lakásom, itt fekszem bénán, vakon... Tengő­dünk...kevés a nővér,., a Korá­nyiban 200 forint egy ágy­tál,...két-három havonta fürösztik a betegeket, az egyik orvos a harájaival bejön, és így két­három hetente lefürdetnek... Olyan itt a hangulat, mint egy siralomházban." A megszólaló orvosok véle­ménye is lesújtó: ez a társada­lom, a család nem szereti az időseket, mondhatni: gyűlöli őket. Kitalálja nekik az eltartási szerződést, engedi, hogy üveg­darabokkal meghintett kádba lépjen a világtalan „gondozott", a „haszontalanná" vált „roncsot" a Tajgetoszra küldi, ahonnan nincs visszatérés. Akik egész életükben szeretet adtak, az utolsó stációnál még S szeretet hiányától is szenvedni kénysze­rülnek. Ha már csupán a pumpa szuszog Amikor fölgyullad a villany, torkunkon akad a szó. Nincs kedve vitatkozni senkinek sem. A Haláljog cfniű, díjnyertes film témája, az eutanázia még inkább filozofikus mélységekbe ránt bennünket. Genetikus, pszicho­lógus. orvos-etikus, jogász, pia­rista paptanár elmélkedik szen­vedésről. halálvárásról, haláltu­• „A jó halál fölér egy jó élet felével99 Filmkockák, gondolatok a kastélyban Üdvözöllek, dicső lovag!" hogy hagyjam békén..." ­vergődik kétségei közt az orvos, miközben egy harmincas férfi valóban ott fekszik mozdulatla­nul. tudat nélkül, és háttérzajként már csupán a pumpa szuszog... Hallgatásba burkolózva m Az eutanázia minden formáját tiltja a törvény, passzív eutaná­ziát mégis végeznek kórházaink­ban, vallják be az orvosok. A gyakorlat tehát eltér a jogtól. Az ok: a hallgatva tűrés. Segítséget az jelentene, ha a struccpolitika helyett őszintén beszélnénk erről. S hogy miért menekülünk mégis magától a témától is? Jelenczki István szerint a köl­csönös felelősségérzet az oka annak, hogy mindenki elhárítja az őszinte szembenézést a halállal. A fiatalokban fölmerül: mind idejutunk egyszer. Mégis, hol vannak ők az ősök utolsó, nehéz éveiben, hónapjaiban? S vajon a búcsúzó generációnak van- e ereje, ideje szembesülni azzal az igazsággal, hogy utó­daikat ők nevelték föl - ilyen­nek? Életünk teljében kellene meditálnunk ezen. A témával csaknem húsz éve foglalkozó rendező beszélgetés közben fölteszi mindannyiunknak a kérdést: rendelkezhetünk-e mél­tón a halálunkkal, ha nem ren­delkezünk méltón az életünkkel? Hirtelen jött nyári zápor zúdul a kastélykertre. Búcsú­zunk. Fedezékbe bújik minden és mindenki, aki él... Kocsink ablakán keményen kopognak a csöppek. A hallgatás burkában keressük a választ a kérdésekre. Chikán Ágnes Dr. Keszthelyi Béla irigylés­re méltó ember. Az életben a legfontosabb két dologból van neki több zsákkal, mint álta­lában a halandóknak szokott. Szeretetből és derűből. Ha Keszthelyi neve elhangzik va­lamely társaságban, az ember fölkapja a fejét. Bizonyosan valami jó sztori következik, hiszen ő mindig pozitív tör­ténések szereplője. Az értel­mes életet élők, az értékes te­vékenységet művelók csapatá­ban a dobogósok között a he­lye. Hiszen nem sok olyan pol­gár szaladgál ebben a kishon­ban. aki amellett, hogy főgyógy­szerészt munkakörben szín­vonalas szakmai munkát pro­dukál, az európai, humán mű­veltséget is fontosnak tartja begyűjteni. Aki a zene és a szfnház világában olyan ottho­nosan tud mozogni, mint ő, aki az Operabarátok Egyesületé­nek elnökeként komoly szerve­zőmunkát vállal, s akinek mindezek mellett, arra is ma­radt energiája, hogy a segítség­re szoruló embertársait támo­gassa. Utóbbi tevékenységét a Pro Concordatia Populorunt Nemzetközi Lovagrend szege­di prezsbitereként végzi. • Hogyan lesz egy szegedi polgárból lovag? - Egyszerűen. Ha elhiva­tottnak érzi magát a karitatív munkára, jelentkezik. Nekem ezt azért nem kellett megten­nem, mert meghívtak a rendbe. A temesvári eseményekbe belecsöppenve a lovagrend odaérkező segítőivel karöltve, olyan akciókban vettem részt, hogy méltónak ítéltettem a felvételre. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek működ­nek a szervezetben. Van közöt­tünk főügyész, püspök, bíró, de még rendőrparancsnok is. Egyben hasonlítunk csupán egymásra, mindnyájan fontos­nak tartjuk megfelelni a tétel­nek: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A rend alap­szabálya pontosan megfelel az ízlésemnek. Vallástól, ideoló­giai. politikai, nemzetiségi ho­vatartozástól független szer­vezet ez, csak egy dolgot tart szem előtt: a Földön élő min­den rászorulónak segíteni. • Milyen formában nyújt­ják a támogatást? - A legritkább esetben adunk pénzt, bár az is elő­fordul. Főként élelmiszereket, ruhákat gyüjtünk, gyógysze­reket, egészségügyi felszere­léseket, műszereket szerzünk be külföldről. Legutóbb több­száz darab lélegeztető készü­léket osztottunk szét egész­ségügyi intézmények között. Olyan helyekre juttattuk el, ahol tudtuk, életet menthet, mert nincs a közelben kórház. Mikor a szegedi menekülttá­borban játunk egyik kisgyerek elkottyantotta magát, hogy légó játékot szeretne. A kül­földi partnerek, egyhéten belül Fotó: Révész Róbert küldtek a táborba kétszáz doboz legót. A most épülő Ér­telmi Fogyatékosok Rehabili­tációs Otthonának is nyújtunk némi támogatást. A szervezet fantasztikusan, olajozottan működik és a többi jótékony­sági egyesületet nem tekinti konkurrenciának. Inkább szö­vetségesnek. A máltaiakkal nagyon jó kapcsolatot tartunk fönn, több akcióban vettünk már részt közösen. • Adományokat gyűjt és kemény szervező munkát bonyolít saját telefonján. Annyi emléke van a sza­badtériről, kortárs művé­szekről, közéleti emberek­ről, tölthetné az idejét egy izgalmas memoár megírá­sával is. - Hát igen. Talán azt is kel­lene csinálni. De valahogy mindig más dolgom akad. Ami még hátra van az életemből, azt az időt szeretném pozitívan kitölteni. Az energiámat, má­sok, a segítségre szorulók ja­vára fordítani. Pacsika Emilia

Next

/
Thumbnails
Contents