Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-14 / 112. szám

A hét szomorú híre Pusztul a kijevi állatkert Kitartó eső hizlalja mostanában a kijevi gazokat. Jó erősek, jó magasra kúsznak, lassan teljesen elzárják a külvilágtól a mackókat, a mókusokat, az elefántot és a 86 éves kijevi állatkert egykor féltve őrzött, szeretve gondozott többi lakóját. A 34 éves, Boj névre hallgató elefántfiú öt éve árválkodik, azóta választották el barátnőjétől. Ukrajna hat állatkertjéből évtizedeken keresztül a kijevi mutatta a legszebb képet. A vadak csaknem eredeti környezetben, többnyire teljes családdal laktak, ápolásukról nagy és hozzáértő személyzet gondoskodott. A kijevi cirkuszban állandó vendégszereplők voltak. A normális menetrend szerint évente 50-80 új egyeddel kellene pótolni az elhullott vagy elvitt állatokat. Az egész országot sújtó pénzhiány azonban tavaly egyetlenegy négylábú vagy szárnyas beszerzését sem tette lehetővé, és idén sem lesz erre mód, így a természetes pusztulást az ember is felgyorsítja. Az igazgató afölött is kesereg, hogy az elmúlt három évben negyven százalékkal csökkent a gondozók száma, ki ne értené meg a távozókat, 240 ezer karbovanyec (kb. 6 dollár) éhbér, még a legtakarékosabbaknak is. Az utolsó felújítást még 1980-ban, a moszkvai (és kijevi) olimpia előtt végezték: lefestették az egyik szénatárolót. Azóta arról az azt megelőző festékréteg is lepergett, rozsda mar már mindent... TÁRSASÁG* KULTÚRA •IFJÚSÁG •BŰNÜGY* SPORT kiadónak kérem a szponzori pénzeket, hanem a szerzőnek. - Mi volt eddig az Ab Ovo legnagyobb sikere? - Anyagi vagy erkölcsi értelemben? - Melyiket válasszam? - Nem is tudom. A legnagyobb sikernek egyébként dzt tartom, hogy Kardos G. Györgyből előcsalogattam egy regényt. Az élő magyar irodalom egyik legnagyobb és biztosan leglustább írójából a Jutalomjáték című kötetet. - A jellegzetes formájú Ab Ovo-könyveknek már hírük van az olvasók körében, különösen a fővárosban és a nagyvárosokban. Ami azonban a kisvárosi és a falusi terjesztést illeti... - A helyzet katasztrofális. Van Budapesten tíz-tizenkét terjesztő. Megjelenik egy könyv, a vidéki boltos vagy kér belőle, vagy nem. Ha nem kér, akkor ez azt is jelentheti, hogy azon a településen nem lesz kapható a kötet. Hiszen csak abban az egy boltban árulnak könyveket. - A terjesztés tehát a sebezhető pont? - Nyílt seb a magyar könyvkiadás testén. - De az a vaskos kötet csak elkél, amelyik most jelenik meg az Ab Ovo gondozásában. Bródy János összes dalszövege alighanem kortörténeti dokumentum. Kiderül belőle, hogy a mi negyvenes nemzedékünk miként látta a világot a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. - Az utca másik oldalán 484 oldalas, kemény kötésű. Érdekessége, hogy a körülbelül négyszázötven szövegből százötven soha nem jelent meg nyomtatásban. - Ahogy hallom, nem elég, hogy kiadja Bródy János dalszövegeit, még portrét is Ir róla, könyvnyi terjedelemben. Nyilván leegyszerűsítem a képletet, ha csak azt állítom, hogy az Illés-együttes és a Fonográf hajdani tagja dalszövegíró. Mi még? - Ő mindig tiltakozik, ha valaki költőnek nevezi. - Nem költő? - Fontos ez? A lényeg az, hogy olyan dalok szövegét adjuk közre, amelyeken most már a harmadik nemzedék nő tel. Ráadásul úgy, hogy a kamaszok a belépőjegyet Bródy Jánostól kapják a költészethez. (Vámos Miklós interjúsorozatát a jövő héten közöljük.) Zöldi László A hét fotója Két választás közt Tésik Attila felvétele. Hódnezővásárhelyen készült lllllllllMlllllllllil A hét híre Harcias amazonok Tucatnyi, majomálarcot viselő harcias amazon hatolt be a minap az EMMA című népszerű német feminista magazin szerkesztőségébe, és rövid idő leforgása alatt alapos rongálást végzett. A támadók kitépték a falból a telefonkábeleket, fekete festékkel mázolták be a számítógépeket, és tehéntrágyával szórták tele a padlót. A szerkesztőségi szobák falait pedig telepingálták a magazinban legutóbb megjelent néhány cikket támadó jelszavakkal. A szerkesztőség közleménye szerint a nemrég tatarozott és ízlésesen díszített szerkesztőségben okozott anyagi kár 150 ezer márkára tehető. A támadók névjegyet hagytak hátra ezzel az aláírással: „Leszbikus nők csoportjai Kölnből és máshonnan". Egyúttal hátrahagytak egy feljegyzést is, amely a szerkesztőség elleni támadást a folyóiratban nemrég megjelent három cikkel hozza összefüggésbe. Ezek egyike az euthanáziával foglalkozott, a másik a baloldali fundamentalizmus szerepével Németországban, a harmadik pedig interjú volt egy szélsőjobboldali rockegyüttes vezetőjével. A vandál támadásról kiadott közleményében az EMMA megjegyzi, hogy az egész öt perc alatt zajlott le és tudatja, hogy feljelentést tettek a rendőrségen. Egyébként az EMMA továbbra is tartja magát a gondolat- és szólásszabadsághoz, - szögezi le a közlemény. Most lesz negyvennégy éves és vitathatatlanul fró. Sok érdekes novellát, regényt tett le az olvasók asztalára, mégis zavarba jönnék, ha minősítenem kéne. Az istennek sem akar megmaradni a kaptafánál: tévéműsort csinál, kiadót alapít. Emblémája egy tojás, amely legújabb vállalkozását, az Ab Ovo nevű könyvkiadót jelképezi. - Az író arról ismerszik meg, hogy otthon ül és Ir. Ezúttal viszont olyan íróval beszégetek, aki nem ül otthon, hanem egy irodában foglalatoskodik és nem az esedékes regényét írja, hanem mások kézirataival bíbelődik. Olykor még a betűtípust is ő találja ki. Pontos a jellemzés? - Nappal pontos. - És éjszaka? - Éjszaka otthon ülök és írok. Csinálom a saját kis szerencsétlen dolgaimat. - Sajnálja magát? - Akkor minden írót sajnálhatnék. De a mai világban van-e olyan magyar író, aki a saját dolgain kívül ne csinálna valami mást is? Vannak, persze, nyájas korszakok, amikor egy közösség eltartja az írót. Ez nem olyan korszak. - Ön negyedszázada van a pályán... -... Tényleg? - Számoljunk! 1950-ben született... - ... és 1969-ben fedeztek föl. De akkor már két éve leveleztem különböző szerkesztőségekkel. Két idősebb kolléga, Dalos György és Haraszti Miklós tanácsára írásokat küldözgettem a lapoknak, a szerkesztők mindegyiket visszaküldték. Közben azonban újak is íródtak, kezdtem elölről az egészet. Végül 1969-ben az Uj írás című folyóirat elfogadott tőlem egy novellaciklust. - Újat? - Ugynazt, amit egyszer már visszaadtak. - Felülbírálták önmagukat? - Új főszerkesztő érkezett, Jovánovics Miklós. Úgy látszik, fiatalokat akart fölfedezni. Hálás vagyok neki. - Utána már egyenes volt az út, egy pályakezdő tró sínre került. - Gondolja? - Azt azért nem vitatja, hogy az állami könyvkiadók egyik kedvenc szerzője lett. - Akadtak kedvencebbek is. - Legalább tizenöt könyve jelent meg állami dotációval, aztán kiment Amerikába, családostul. - Mert kaptam egy ösztöndíjat. Két évig tanultam és tanítottam. - Közben viszont itthon volt egy kis rendszerváltozás. Sok egyéb mellett az állami könyvkiadás is összeomlott. - Amerikában megtanultam, hogy milyen az igazi könyvkiadás. Megtanultam, hogy másként is lehet bánni a szerzőkkel és az olvasókkal, mint Magyarországon. Szerintem ha egy kötet megjelenik, történt valami. Az Ab Ovo ezt a történést igyekszik előkészíteni. Mi komolyan gondoljuk a szerző körüli felhajtást, azt hiszem, ezzel stílust teremtettünk idehaza. - Hallottam egy rosszmájú megjegyzést: Vámos Miklós azért alapított saját kiadót, hogy megjelenjenek a kötetei. - Nincs ebben semmi rosszmájúság. Azért alapítottam az Ab Óvót, hogy a könyveim és más magyar írók könyvei ünnepélyesen jelenjenek meg. - Gründoló típusúnak tartja magát? - Hm, talán úgy fogalmaznék, hogy sajátos a lelki alkatom. Ez a sajátosság azonban árt az íróságomnak. A hagyományos felfogás szerint az író csak az írósággal foglalkozzék, én meg úgy gondolom, hogy az ember azt fejlessze önmagában, amiben gyöngébb. Nekem például gyönge pontom volt a nyilvános szereplés. Amerikában azt is megtanultam, hogyan kell viselkedni a nyilvánosság előtt. - A tanultakat kamatoztatta Hogy volt? című tévéműsorában? - Adott bizonyos fokú isr mertséget. Leginkább a hentesnél. - Könyvkiadóként olyasmit talált ki, ami szokatlan nálunk: külső pénzekből fizeti a szerzőket. - Az nem szokatlan, hogy alapítványokat lejmolnak a kiadók. Csakhogy én nem a Ki van a tojásban ? Beszélgetés Vámos Miklóssal Bródy János szövegíró és Vámos Miklós tró. (Fotó: V. Polgár Judith) Bagóért billiók S

zó sincs most tévékritikáról. Már csak azért sem lehet, mert az országban nem mindenütt tudják fogni a TV 4-et, a Drót című adás tanulságai viszont nemcsak a főváros környékén érvényesek. Százoldalas leleplező tanulmányt zsúfolt húszperces dokumentumfilmjébe Kóthy Judit. „Nem nézőnek való film volt" igaz, inkább nehéz, sűrű, agyonadatolt fölvételmontázs. Be jó volt Arany Jánosnak, neki elég volt zseniális költőnek lenni; nem kellett elvégeznie az ötszáz walesi bárd névsorolvasását, mégis elhittük neki. Kóthy - és Baló György - viszont tudta: a gyanakvó polgár ma igenis cáfolhatatlan bizonyítékokat követel arról is, amit egyébként régen sejt. Bemutatták, hogy politikai kezek gazdasági bűvészmutatványok sorát követik el a szemünk láttára, már-már követhetetlenül. A jogszerű látszatokra gondosan ügyelő zsebmetszői ügyesség pimasz és villámgyors. Bagóért billiók cserélnek gazdát, s nagyon valószínű: a műsorban feltárt Nikex-kótyavetyében, amelyet a napisajtó is érzékeltetett a maga módján, épp az egyik haszonélvező, a Duna Tévé a legártatlanabb. Úgy fest, hogy a folyamat melléktermékének rémlő járulékos mozzanatok az igazán érdekesek. Olyan gazdasági erkölcsöt, üzleti stílust jeleznek, amelyek újra bizonyítják: a hatalom átváltható pénzzé, a pénz pedig hatalommá mosható. Az óriás épületekkel játszott „itt a piros, hol a piros" („itt a piros, hol a zöld"?) bemutatása lassított filmet igényelt volna, ha lett volna rá idő. Csakhogy a Drót közszolgálatisága, azaz morális köztisztasági szerepe beszorult egy kábeltévé dobozába: ezért kell onnan kiszabadítani, legalább egy nyilvános tűnődés erejéig. Nekem elakadt a lélegzetem, mert kiderült, mekkorákat mer hazardírozni a Hivatal, s mekkora kockázatot vállal a hirtelen felgyorsított hatalomgyakorlásban. Talán ezért volt a nagy riogatás azzal, hogy egy kormányváltás Magyarországon katasztrófához vezethet. Kérdés, hogy kiknek. Kezemben volt idejében egy akkor állítólag még csak készülő (nem MIÉP-, nem Király B. Izabella- és nem is Torgyán-) plakát terve. Azóta a tervből plakát lett, látható volt a Fradipályán rendezett választási nagygyűlésen. Az elrettentő tervet kínálgattam lapoknak, senki sem merte leadni. Nem hitték a szerkesztők, hogy ilyen készülhet. Arról szól, hogy ha a választópolgár nem jól dönt, akkor visszajön Kun Béla, Rákosi meg a pufajka. Valamint a kuláklista, a sortüzek és a Kalapácsos ember - ez utóbbi talán grafika képében. Jovábbá, természetesen, a vasfüggöny. És ismét szovjet gyarmat leszünk. Persze, valóban „kinéz" egy kisebbfajta katasztrófa, mert egyre valószínűbb, hogy a választópolgár nem a plakátkészíttetők javára dönt. Fény derülhet például a többemeletes politikai-gazdasági umbuldákra. S lelepleződik bizony a mostani ellenzék is. Kiderülhet: merő rágalom, amit állít, hogy a Hivatalnak nincsenek príma szakemberei. A privatizáció, a székházjáték, a média-Monopoly hallatlanul gyorsan megtanulható. Az, hogy a Nikexirodaházat és az ügyletbe beforgatott többi ingatlant messze áron alul elkockázták, remélhetőleg példátlan a hazai gazdasági életben. Ha nem példátlan - annál rosszabb, ^alapácsos emberre talán valóban szűk ség lesz: a nemsokára bekövetkező politikaigazdasági árveréseken. Csak arra ügyeljen a következő kormány, bárkikből állna is fel, hogy a határon túli magyarságot szolgáló Duna Tévé ne károsodjék. Mert az nagyobb nemzeti kár lenne, mint az ügylet okozta pénzügyi hiány.