Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-14 / 112. szám

SZOMBAT, 1994. MÁJ. 14. HAZAI TÜKÖR 7 • Három Végleg lezárta az erkölcsi vitát Ritka eset, ami tegnap történt: egyszerre három, nem mindennapi halálhír jutott el szerkesztőségünkbe. Szúrás, fulladás, közúti baleset... Indulat, végső elhatározás (?), figyelmetlenség áll a történések mögött. A Baltás titka A Holt-Tisza Baltás nevű részén egy halász figyelt fel arra az, első észlelésre „zsák" formájú tárgyra, amihez közelebb evezett, s akkor jött rá, hogy emberi testről van Szó... Az áldozat mozdulatlanul lebegett, arccal az égnek. Értesítette a rendőrséget, s a kiszálló szemlebizottság megállapította, hogy kb. 25-30 év közötti, fehér bórű. kb. 180 cm magas férfiről van szó. Felső testén pólót és fürdőnadrágot viselt. Feje kerek formájú, fülei kicsik, haja sötétbarna, nyakba érő. Különös ismertetőjele: jobb és bal alkarján kb. 3 cm-es (karonként 10-15 db), keresztirányú vágási hegek találhatók. Ékszer, egyéb tárgy nem volt nála. Testén külsérelmi nyomokat nem találtak. Az elsődleges orvosi vélemény szerint a férfi öngyilkosságot követett el; kb. hét napja volt a vízben. Az ügyben folytatják a vizsgálatot. Fékezés nélkül... Felgyő irányából Csongrád felé haladt, kb. 90 km/óra sebességgel a 19 éves N. C. Z. németországi fiatalember. Az úgynevezett Almáskert szomszédságában nem vette észre a vele azonos irányba kerékpározó A. A. I. 52 éves szentesi férfit, s fékezés nélkül elütötte. A kerékpáros a helyszínen életét vesztette. Tragédia a Dorozsmai úton A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság emberölés bűntette alapos gyanúja miatt őrizetbe vette F. T.-né 24 éves szegedi rokkantnyugdíjast. A szűkszavú jelentés szerint nevezett fiatalasszony, előzetes szóváltást követően, nagyméretű konyhakéssel mellkason szúrta Sz. G. 74 éves Dorozsmai úti lakost, aki a helyszínen életét vesztette. F. T.-né a szegedi Püspök utcában lakik mit keresett a Dorozsmai úton? - kérdeztük a szegedi nyomozócsoport egyik tagját, aki kilétének elhallgatását kérve, válaszolt kérdésünkre. - A halálos szúrással alaposan gyanúsított asszony, F. T.né szülei albérletben laknak az áldozat, Sz. G. házában. Látogatóban járt a Dorozsmai úton, amikor szóváltásba keveredett az idós férfivel. • Mi volt a szóváltás oka? - Az idős fuvaros kitiltotta F. T.-nét az udvarból, erkölcsi életét kifogásolva. A ház tulajdonosaként, „kézrátétellel" igyekezett eltávolítani a látogatót, amikor pedig látta, hogy cirkusz lesz a dologból, visszavonult. • Mindez még nem indokolja a később történteket... - A nyomozás majd kideríti, miért ment vissza F. T.-né az albérletbe, miért vett magához konyhakést, s miért szúrta meg az idős férfit. P. S. Kiállítás a makói művésztelepet! Megfordul! ill a grafikusok legjava • A Makói Grafikai Művésztelep 12 évének munkáját összefoglaló nagyszabású gyűjteményes kiállítás nyílt tegnap a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. A tárlat ötven alkotó grafikái révén a magyar grafikai élet legrangosabb művészeit felsorakoztatva mutatja be a makói művésztelep alkotóéveit 1978-tól 1990-ig. A művésztelep a hatvanas évek elején indult, ám legmarkánsabb korszakát azok az évek jelentették, amikor 1978-tól a makói születésű Kocsis Imre garfikusművész, a budapesti Képzőművészeti Főiskola Grafika Tanszékének jelenlegi vezető tanára vette át irányítását. Az ő elképzelései nyomán kapta meg a telep garfikaművészeti profilját: s ezalatt Makón megfordult a magyar grafikusok legjava, egy-egy munkát hagyva a múzeumnak. A mostani kiállítás sajnos már csak retrospektív jelleggel tekintheti át az alkotótelep éveit, hiszen a művésztelepet 1990-ben a támogatás híján be kellett zárni. A tárlatot dr. Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész adta át a szegedi közönségnek - sodró képzeletű, érdekes meglátásokkal teli bevezetőben beszélt a magyar grafikaművészet elmúlt éveiről, egy-egy kifejező mondattal érintve a tárlat ' alkotóit. B

oross Péter még idejében megmondta, az a nyamvadt, finnyáskodó, mindenben hibát kereső liberálbolsevik, hazaáruló ellenzék az oka mindennek. már úgy értem - gondolom. ő is fgy értette - annak, hogy ha netán mégsem hazudtak a közvéleménykutatók, győzni fog az MSZP. Mert addig kritizálta, addig becsmérelte a szegény, szerencsétlen, szorgosan dolgozó koalíciót és a tisztességes honatyákat, hogy a nép bevette a maszlagot, fogta magát, és egyszerűen visszasírta a hajdan elkergetett szocikat, illetve - hogy pontosak legyünk - azokat és utódaikat. Namármost ugye ez mind szép és jó, csak egy baj van az egészben, hogy tudniillik ez nem igaz. illetve féligazság, vagy ahogy általuk divatba hozottan mondjuk: csúsztatás. Ugyanis - ha tetszik, ha nem, ez a fránya nép felnőtt, mondhatni, akaratuk ellenére felnőtt, s képes eldönteni, mit is akar. így történhetett meg, hogy választottunk magunknak... Mit is? Remélem, nem csillagot, mert a négyökrös szekér az elmúlt pár évet megelőző évtizedekben már épp elegét ballagott lassacskán. Nagy kérdés persze, hogy a szocikra szavazók valamennyien a szocikat sírták-e vissza, vagy inkább a demiket akarták elsiratni? (Megfejtéseket kérem vagy a szerkesztőségbe küldeni, vagy május 29-én az urnákba bedoni, köszönöm!) Azt mondja a demik egyik főembere, hogy ezt nem gondolták volna, mi több, nem hitték volna. (Ami ugye roszszabb. mint a nem gondolták volna!) A politikában ez a fajta „hiszem-nem hiszem" semmit sem ér. Vannak viszonylag pontos előrejelzések, például a lehazugozott, megrendelésre dolgozónak mondott, valótlanságok sorát állító közvéleménykutató intézetek, s a „hiszem-nem hiszem" dolgokat ezek segítségével el lehet kerülni. Pár hónapja tippelgettünk a barátaimmal - egyikünk se profi politikus, mint ahogy a szóban forgó urak sem, s egyikünk sem jósolt 25 százaléknál kevesebbet a szociknak, igaz sokkal többet se. Ilyen arányú győzelemre valószínűleg ők sem számítottak, de a nyerésük a levegőben lógott. ehhez már csak a demiknek kellett ezt-azt tenniük, egy kis zsidózást, egy kis parabolázást, egy kis hornozást, pufajkázást, ötvenhatozást, ávózást, meg egyebeket, mondjuk alapítványi pénzeket - kiemelés tőlük! -, egy kis privát privatizálást, hogy csak a legjellemzőbbeket hozzam szóba. (Ekkora javulást semmiféle autóbalesettel nem lehet csak úgy elérni!) O

ké, de akkor kinek, kiknek, minek, miknek köszönhetik ezt az elsöprő győzelmet. mely fölér egy tavaszi nagy takarítással ? Dicsekvés nélkül mondom. . több mint egy éve mondtam Kónya ,úr képébe, hogy igen, vaíófrOT jogos az aggodalmuk, g^jsszajöhetnek a szocik, s magam is úgy gondolom, ha jönnek, előfordulhat, hogy nem csak a jó fejek jönnek, hanem azok is, akik valamennyiünknek púp a hátunkra, de mindezért csak magukat okolhatják. Ha tetszik, ha nem, ők, a demik hozták föl a szocikat. Mert maguktól nem jöttek volna föl. Negyven év alatt kivívták maguknak az utálathoz való jogot, s a választópolgárok jelentősebb hányada tényleg demokráciát akar, egyelőre nélkülük. Más kérdés, hogy a demik négy év alatt képesek voltak akkora utálatot kivívni maguknak, ami még a hőn áhított újabb négy év megszerzésére is alkalmatlanná tehette őket. Tessék elgondolkodni, mitól volt lehetséges ez? Mi okozhatott ekkora változást az általuk oly Nagy Bandó András Puding sokszor fölemlegett népben? (Megfejtéseket kérem a szerkesztőségbe, vagy május 29-én az urnákba bedobni, köszönöm!) A demik természetesen egyfolytában azt bizonygatják, más párt sem boldogult volna különbül a felszaporodott és az elődöktől örökölt - azok is a szocik voltak - gondokkal, s úgy gondolom, ezt az elmúlt négy évben senki sem cáfolta, bár az utóbbi két évben - valós mutatók alapján - már ezt is megkérdőjelezték egyes hozzáértő szakemberek. Úgy gondolom, egy-két lényegi dolgot nem akar megérteni egyetlen búcsúzó honatya, főember sem: egy négy évtizedes - puha? - diktatúra után sarjadozó demokráciában nem lehet látszólagos demokráciát építgetni, főként nem valós diktatórikus kitérőkkel. Nem lehet arrogásnak, gőgösnek, mindentudónak és mindenhatónak mutatkozni, s nem lehet elvárni, hogy ezek ellenére önbebetonozással újabb négy évet szavazzanak meg számukra az elkeseredett és demokráciaképükben csalódott emberek. Nem lehet a tizenötmilliónak számolt magyarságot pár százezerrel csökkenteni egyesek kirekesztésével, „nem magyar"-rá nyilvánításával, keménymagozással. Nem lehet lemikiegerezni a sajtó legjelesebb képviselőit. Nem lehet degradálni az ellenzék képviselőit, akik épp úgy emberek százezreit képviselik a parlamentben. mint a sors szeszélye folytán koalícióba kényszerült hatalmasok. Nem lehet lesöpörni az ellenzék javaslatait, csak mert nem kormánypártiak terjesztették elő. Nem lehet kisajátítani a sajtót, a tévét, a rádiót. Nem lehet megszünteti a más nézeteket - is - képviselő műsorokat, és persze nem lehet utcára tenni élvonalbeli szerkesztőket, rádiósokat és tévéseket. Épp így nem lehet dilettánsokkal beültetni a médiák közszolgálatra fönntartott területeit. Illetve lehet. D

e mindezért a választások napján bűnhődni kell, sőt, újabb négy éven keresztül. Úgy gondolom, szüksége is van erre a négy évre a múlt koalíciójának, legfőképpen pedig vezető erejének, az utóbbi évek egypártjának. Félő, hogy ha most összejött volna egy - akár csak - minimális arányú győzelem, szétrepedt volna rajtuk az egyébként is túlméretezett mellény, s a magyarok Istene mentsen meg minket egy még ennél is önteltebb kormánytól! Egészen biztos, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás, egy kisebbségben és ellenzékben eltöltött négy évnyi bizonytalanság. Ez talán elég idő lesz arra, hogy megtanuljanak szerénynek lenni. Négy év alatt meg lehet tanulni tisztelni és valóban szeretni a sokszor emlegetett népet. (Illetve a nép tizenöt milliójának hatszázezres tömegén kívüli tizennégy milliónégyszázezret is!) Egyáltalán: lesz idő elgondolkodni egy kicsit, csak úgy. Lazán. Bevallom, már az sem tetszik, hogy a szocik győzelme láttán azonnal minősítik a győzteseket, s már most a nemzet haláláról beszélnek. Először talán lássuk a medvét, s aztán célozzunk rá. Kár Budapest elestéről beszélni, meg arról, hogy visszajön a komenizmus. Meg merem kockáztatni: a hajdani nyolcszázezres szoci-táborból jó ha nyolcszázán voltak, akik őszintén hittek a szocializmus nagy győzelmében. Ma meg talán nyolcan sincsenek. Nem hiszem, hogy épp most lenne itt az ideje a kísértet busójárásának, Európán át, s épp rajtunk keresztül. Más kérdés, hogy a nem szociknak kellett volna megmutatniuk, hogy képesek különb társadalmat csinálni a szocik nélkül is. Olyat adni a szeretett népnek, s úgy adni, hogy eszükbe se jusson fölemlegeti a hajdan volt elvtársakat. Tessék mondani. kié a felelősség? (A megfejtéseket kérem a szerkesztőségbe, illetve május 29én az urnákba bedobni, köszönöm!) Nos. mielőtt baloldalisággal, szoci-szimpatizánsnak kijáró ítélettel sújtana a kedves olvasó, hadd szögezzem le: egy örök semleges, liberális érzelmű, független humorista, egy tétován elemző magyar állam- és szavazópolgár töprengését olvasgatja. Nem tudok örülni a szocik győzelmének. s annak sem örülök, hogy kajánul röhögök a demik vesztésén. Én a demik szurkolója lehettem volna, de nem kellettem nekik. Eltaszítottak maguktól, más pályatársaimmal és a műfajommal együtt. Még a humor kontroliéra sem volt szükségük. Vereségük megérdemelt, mégsem teljes az „örömöm", s talán nem is öröm ez. Csak egy kis lehetőség arra, hogy föllégezzek. Hogy végre beszívhassam a szabadság reményének levegőjét. És itt mondom el: remélem, a szavazópolgárok is rádöbbennek, kissé túlnyerték magukat a szocik, erősebb partnerre van szükségük, nem elég egy kalap mellé tűzött bokréta. A liberálisok kínálata megfelelő, s bizalmat gerjesztő, talán elegendő lesz ahhoz, hogy egy valóban kiegyensúlyozott szoci-szadesz koalíció jöhessen létre, az egyéb liberális támogatásokkal együtt. Ha erről megfeledkezik a szavazópolgár, könnyen meglehet, hogy szokásunkhoz híven! - megint átesünk a ló másik oldalára. Pedig egyszer már nagyon jó lenne nyeregben maradni. R

eménykedem. Talán lesz újra Magyar Rádió, és Magyar Televízió, mondjuk így: valóban közszolgálati! Talán lesz újra 168 óra. Gondolat-jel. Mindenes. Egyenleg és egyebek. Talán még Rádiókabaré is lesz... És talán lesz újra sajtószabadság, s megszűnik a cenzúra. Az egészben a a legfájóbb, hogy ezt - a hajdani diktatúrát is megjárt - szocik adják meg nekünk, azon demik helyett, akiknek ez lett volna az egyik legfontosabb dolguk. Hogy hogy alakulhatott így négy év alatt az életünk? (A megfejtéseket kérem a szerkesztőségbe, illetve május 29én az urnákba bedobni, köszönöm!)