Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-14 / 112. szám

VÁLASZTÁS 5 Négy év után SZOMBAT, 1994. MÁJ. 14. GnAMAfÜalf a ivÁIaaivIÁavÁI nácjjcuiun a vaiaMianiui „Örülök, hogy ennyien elmentünk szavazni!" Szitás, oltás Bánáti Antal, a Centrum Áruház igazgatója: - Akik ismernek, tudják, hogy távol tartom magam a politikától. Nem vonzódom egyik párthoz sem. Számomra első a vevő kiszolgálása, valamint dolgozóim egzisztenciális biztonsága. Ha úgy tetszik: ez az én politikám... De ha már a választási eredményről kérdezi a véleményemet: igazán örülök annak, hogy ilyen sokan elmentünk szavalni! Bebizonyosodott. hogy mégsem közömbös nemzet a magyar, ha a sorsáról kell döntenie. Az eredményt tekintve meglepett az MSZP-SZDSZ fölény mértéke. Bár jelzések már korábban is érkeztek, nem hittem bennük igazán. Azt hiszem, ha az MDF a kampány finisében nem a többi párt hibáit, hanem a maga eredményeit hangsúlyozza, sokkal jobban szerepel. Jelűnek Márta, a Csongrád megyei Népművészeti Egyesület vezetője: - Sejteni lehetett, mi lesz az eredmény. Az utóbbi időben sok olyan emberrel találkoztam. akik az SZDSZ-MSZP pártokkal rokonszenveztek. Ennek oka valószínűleg az, hogy sokan becsapva érezték magukat az MDF eddig megvalósított programja miatt. A rendszerváltozás előtti években, ha szegényebben is, de megéltek. Azóta viszont átbillent a mérleg: az egyszerű emberek számára nagyon megdrágult a tej, kenyér, az iskola, de még a korábbi biztonságérzet is megszűnt... A választás eredményéből „Illő" a szocialisták választási eredményeit főiként a Kádár-korszak utáni nosztalgiával magyarázni, eltekintve attól a ténytől, hogy ha valóban létezne ilyen nosztalgikus fuvallat, az a Munkáspárt vitorláit dagasztaná. Demokráciafelfogások Az MSZP és az SZDSZ sikerében - magam úgy vélem a legfontosabb tényező, hogy az ő demokrácia-felfogásuk közelít leginkább a választók nézeteihez. A „participációs demokráciáról" van szó! Arról, hogy a választó a demokráciát nem úgy képzeli, hogy négyévente egyszer szavazatával eldönti, ki gyakorolja helyette és nevében a demokráciát, de bizonyos esetek ben és kérdésekben maga is közvetlenül akar részese lenni a döntéseknek. Népszavazás, a képviselők visszahívása, népi kezdeményezés stb., amit 1989-90-ben az akkor ellenzéki erők és pártok oly' hatékonyan használtak fel a rendszerváltásban: ezt a széles népi igényt jelentik. S aztán a pártok a kormányon elfeledkeztek erről. Ha Torgyán és az FKGP sikereit elemezzük, ezt az elemet - tekintsünk el most a „torgyániádáktól" - ugyancsak érdemes számba venni. A szocialisták demokráciafelfogása másban is mutat a többi párttól eltérő vonásokat. Az emberi szabadságjogok körébe ugyanis nemcsak a Talán meg is érdemelte volna, hiszen a rendszerváltozást amely az ország polgárainak köszönhetően csakugyan békésen zajlott le - mégiscsak nyugodtan, kiegyensúlyozottan irányították. Remélem, csakugyan nem következik külpolitikai változás, erre nézve ígéreteket is hallottunk. Az új kormánytól elsősorban azt várom, hogy gazdasági programjával emelje föl a perifériára csúszott középrétegeket. A bérből és fizetésből élők 4-5 milliós tömegét nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert nem a szűk elit a társadalom alapja! Persze meg kell majd küzdeni a munkanélküliséggel, el kell indítani az ipari és mezőgazdasági fejlődést, és még sorolhatnám.... de legfontosabbnak mégis az ún. „középréteg" helyzetének javítását tartom. az derült ki, hogy sokan a kormányzó párt hibájának róják föl a jelenlegi helyzetet, amelyben egy kis réteg jobban él ugyan, de a többségnek rosszabbodott a sorsa. Azt viszont fontosnak tartom, hogy hibái ellenére az MDF-kormány vér és üldözés nélkül hajtotta végre a rendszerváltoztatás feladatát. Jövő? Bárki jut szerephez, előnyösebb helyzetben lesz: fölhasználhatja az elmúlt négy év, de a mögöttünk hagyott, és sokat emlegetett „negyven év" tapasztalatait is. Az új kormány jobb pozícióból indul, s nagyobb esélye van programja jó részének megvalósítására. Ny. P. ••MMMMMHMMMHMI Kelte politikai jellegű jogokat sorolja (gyülekezési, szervezkedési, lelkiismereti, sajtó stb.), de e szabadságjogokhoz sorolja a méltó élethez: a lakáshoz, iskoláztatáshoz, munkához, nyugdíjhoz, betegellátáshoz való jogot is. Amit ellenfelei demagógiának szoktak minősíteni... S mintha az SZDSZ gondolkodásában is megjelentek volna ilyen elemek. A dolgok érdekessége, hogy a pápa elmúlt évi nyilatkozatai is valami hasonló irányba mutatnak. A Fidesz-csőd egyik oka valószínűleg éppen e problémával függ össze. A Fidesz nézetei az „instrumentális demokrácia" felfogásán alapulnak, hasonlóképpen a (volt) kormánypártokhoz. Ez a választónak ugyan megengedi, hogy reá szavazzon, de aztán a demokrácia ügyei a politikai elitre tartoznak - négy évig. Látni kell, a Fidesz a liberális „új jobboldal" áramlatában foglalt helyet - ami persze üdítő lehet a „régi" jobboldallal való összevetésben, de ez a demokratikus elitizmus nem nyerte meg a választók tetszését. Három dimenzió A politika szereplőinek és magyarázóinak világképe riasztóan egydimenziós vízió. Valamiféle „Galilei előtti" világkép tűnik elő: jobb. bal, Bizonyos zúgolódó reagálások arról tanúskodnak, hogy az egypárti monotóniához szokott szemléletünknek nem tetszik ez a mai forrongó, változó közéletünk, amelyik bizony négy év óta nem szűkölködik a különböző szenzációkban, látványos eseményekben. Amit az egyik párt politikusai fehérnek mondanak, azt a másik fél feketének látja. Ezt talán már megszoktuk. Van azonban, amit nem fogunk, meg ép ésszel nem is lehet megszokni. Hogy egyazon szekértábor egyazon kérdésben hol hideget, hol meleget mondjon. Az efféle következetlenség már a nagyvonalúaknak is túlságosan „rugalmas". Ki ne ismerné például a lépten-nyomon hangoztatott szöveget: „Feledjük a múltat! Ne vádaskodjunk! Ne keressünk bűnbakot! Tegyünk a gyűlölet ellen! Tekintetünket a múlt helyett inkább a jövőre függesszük!" E mondatok egyértelműen az ellentétek kioltását (ha úgy tetszik „elaltatását") szolgálják. Önmagában nézve mindez talán lehetne szép is, nemes is. Csakhogy ezen ártatlan és békés tanok hirdetői (ha úri kedvük úgy tartja) mondják az ellenkezőjét is: „Ne engedjük feledni a náci múltat! Tartsuk ébren tudatunkban a Holocaust és a zsidóüldözés eseményeit! Szítsuk az emlékezés parazsát, hogy az utánunk jövő generáció tanulhasson a múltból!" Az ellentétes állásfoglalásokat hallva, megütközünk. Hát akkor most mi legyen? Oltsunk, vagy szítsunk? Feledjünk, vagy emlékezzünk? Szeressünk, vagy gyűlöljünk? Tegyük bármelyiket, de következetesen! Gyalázatos bűn a népirtás, az emberi jogok lábbal tiprása. közép - sémában rendeződnek el a politika küzdelmei, olykor meglehetősen kevéssé, vagy torzán tükrözve a valóságot. Azt javaslom, a politikát olyan háromdimenziós erőtérnek képzeljük el, amelyet három pólus határoz meg: a szociális érdekek, a politikai demokrácia érdekei-értékei és a nemzeti (keresztény) értékekérdekek. Mindhárom pólus, mint orientációs és értékközpont körül pártok szerveződnek-tömörülnek (szocialista, liberális, nemzeti-konzervatív elnevezést szoktuk adni); de amelyek erősebben-gyengébben orientálódnak a másik két értékpólus felé is. S úgy látjuk, csak az egyes értékközpontok körül kialakult politikai elrendeződésben érdemes használni relatív helyi értékként a jobb-centrum-bal fogalmait. Ha ezt tesszük, látszik például, hogy bár a liberális értékpólushoz több párt is kötődik, a Fidesz y'otfcoldali liberális, az SZDSZ viszont a spiclik besúgása, az egzisztenciális nyomás kenyérkereső munkahelyeken, a kifinomult módszerekkel álcázott puha diktatúra. Mindez fölháborító, akár a nemzeti szocialisták, akár a baloldaliak követik el azokat. A gazemberséget nem lehet kétféle mércével mérni. Az embertelenség egyformán bűn, akár a horogkereszt, akár a vörös csillag nevében követték el azt. Sajnálatos, hogy ez nem magától értetődő. Kár, hogy egyesek csak Auschwitzra akarnak emlékezni, de amnéziába esnek, ha a Gulágról, vagy a mai „neogulág" módszerekről esik szó. Nem titkolom, hogy engem napjaink szocialista igéi nem tudnak levenni a lábamról, mert azt látom, hogy a baloldal már 77 éve, azaz 1917 óta ígérgeti a boldog, jóléti társadalmat, de valóra váltani képtelen. Az sem közömbös, hogy lelkiismeretüket (ha nem is dicsekednek vele) 100 millió ártatlan ember meggyilkolása terheli. Fájlalom, hogy a fenti alapigazságokat a nyilvánosság fórumain hogy úgy mondjam „agyonhallgatják". Nem vagyok egyedül a véleményemmel, miszerint a tájékoztatás hazai szervezete (személyi összetétele folytán) korántsem elfogulatlan és pártatlan. Szeretnénk, ha a magyar sajtó sokszínű lenne, és akár „olt", akár „szít" (természetesen a köz érdekében), azt mindig többoldalúan, arányosan és igazságosan tenné. Ha az adott viszonyok között mi egyáltalán szóhoz juthatunk és kiálthatunk, akkor a valódi pluralizmusért, a monopolhelyzetek megszüntetéséért, a tényleges véleményszabadságért kiáltunk! Kövér Károly balközép jellegű szociálliberális párttá vált. S kettejük közt több konfliktus lenne várható, mint az SZDSZ és a szociális értékpólushoz kötődő, ugyancsak balközép MSZP között. A szocialista párt a liberális értékek felé orientálódva, annak participációs elemeit is beépítette programjába, a nemzeti érdek- és értékpólus felé fordulva pedig - elutasítva ennek avítt és durva szélsőségeit - egy nemzeti optimum kialakításával próbálkozik. Amikor a magyar politika lehetséges és meglévő egyensúlytalanságairól beszélünk, a választási „túlgyőzés"-nél fontosabb és alapvetőbb problémának az látszik, hogy a nemzeti értékcentrum körül szerveződő pártok annak jobboldalán torlódnak össze. Ezt ismerte fel Pozsgay, amikor egy nemzeti balközép formulával kísérletezett. Személye és pártja ehhez azonban nem bizonyult hitelesnek a választók szemében. Olvasgatom az 1990-es újságokat. Sok hasonlóság van bennük a mai eseményekkel. Akkor - a választások előtt - a hangsúly a „volt kommunisták" es az MSZP elleni támadáson volt. Most is. Csak akkor ebben az SZDSZ járt az élen, most meg néhány elvi engedményt kérve, koalíciós ajánlatot tett az MSZP-nek. A jelenlegi kormányzat ellen mintha kevesebb lett volna a támadás most, mint 1990-92ben, a megalakulása előtt(!), Látható, hogy két nagy párt javított: az MSZP háromszorosra, és kismértékben a KDNP. Az SZDSZ kis romlása ellenére "kormányközeibe" került, mivel a potenciális szövetségese, az MSZP győzelemre áll. A kiválások (meg egyebek) megviselték a Fideszt, a Kisgazdapártot, és főként az MDF-et. Az utóbbi esetében az átalakítás és a kormányzás nem bizonyult hálás feladatnak. (Szerintem hasonló veszéllyel néz szembe a rövidesen megalakuló új kormány is). Csökkent az „elvesző" voksok száma, mivel kevesebben szavaztak kisebb pártokra. Az persze sokak számára csak utólag derül ki, hogy melyek a kis pártok. Akik kiléptek (főként az MDFből) és más pártot alapítottak, azok meg sem közelítették a bejutáshoz szükséges határt. Szélsőségeket hirdető párt isA KDNP-ben Füzessy miniszter legutóbbi beszéde („elnöki programként" minősítette a sajtó) mintha jelezte volna: a kereszténydemokraták között is megjelent az a felismerés, hogy a nemzeti (keresztény) értékpóluson balközép irányban van üres politikai tér. Ez egy keresztényszociális arculat kialakítását jelentené-igényelné. A két - szocialista és liberális - balközép párt lehetséges koalícióját teljessé és egyensúlyossá egy nemzeti-balközép párt tenné: erre azonban, úgy látszik, továbbra is várni kell. A koalíció három szintje A szocialisták a koalíció lehetőségét három eltérő szinten vizsgálják. Első szinten ez kormánykoalíciót jelenthet, bárki is legyen ennek vezetője: ez a hatékony kormányzáshoz kívánatos. Nálunk viszont nem ismerik a parlamenti koalíció fogalmát és gyakorlatát, pedig ezzel is érdemes és kell is számolni. Ez egy parlamenti ciklusra vonatkozó fó tennivalókban (törvények, külpolitikai konszenzus stb.) való konkrét egyetértést és esgyüttműködést jelent - akár az ellenzék pártjaival is, a kisebbség szempontjainak és érdekeinek a figyelembevételével. A harmadik szintje a koalíciónak a alatt és után. A Parlamentbe ugyanazon hat párt jutott be, és ismét sok kis párt kihullott a rostán. Akkor 4% volt a határ, most meg 5%, de mindkét esetben mindegy volt, hogy a kettő közül melyik a határ. Esélytelenekké váltak a nagy pártokból kivált csoportok-pártok. Nézzük a pártlistákra leadott szavazatok megoszlását 1990-ben és most, valamint a „százalékok százalékát", a változást: mét nem került a Parlamentbe. A május 29-i második fordulóban ki fog derülni, hogy eléri-e az MSZP az abszolút többséget, a 386 parlamenti helyből 194-et. hogy elvben egyedül alakíthasson kormányt. A 174 eldöntendő egyéni körzetben kb. 130 győzelemre van ehhez szüksége. (A várható országos listás helyek kiszámítása egyelőre előzetes adatok alapján történt.) Másik fontos kérdés, hogy az MSZP és az SZDSZ együtt eléri-e a 2/3-os többséget? Ekkor alkotmánymódosítást is végrehajthatnak, tehát a „legnehezebb" törvényeket is keresztül tudják vinni. Ehhez a 174-ből kb. 145 egyéni győzelemre van még együttesen szükségük. Tehát a második fordulóban is lesz még kit és mit választani! Kelemen Gábor •••MHHHHHMMHENHEENMMMHMHHI parlamenten kívüli széles koalíció lehetne. Ebben nemcsak a nem szélsőséges kispártok, de az érdekképviselet szervezeteinek a részvételével is számolni kellene. Ilyen „magyar Moncloa" nélkül ugyanis nehéz lesz kormányozni legyen szabaddemokrata vagy szocialista miniszterelnök. De ha a szocialisták túlgyőzik magukat? - ez ma a leggyakoribb kérdés. A választás első fordulójának adatai és á választói magatartás alapján persze legalább úgy elképzelhető SZDSZ-gyózelem, mint a szocialista. A „túlgyőzés" réme ezért inkább egyfajta hisztérikus és hiszterizáló túlreagálás, ami arra irányul, hogy a választókat a „hasznos szavazat" elvére rávezetve, elfordítsa a szocialistáktól. S ez egy választási kampányban persze rendjén is való. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az MDFnek nem kellett abszolút többség, hogy egypárti allűröket vegyen fel.) Mindezzel azt kívánom csak mondani, hogy nem maga a választási arány, hanem az alkotmányosság intézményei, a parlamenti és azon kívüli ellenzék, valamint a szabad sajtó adják garanciáját és ellensúlyát a mindenkori demokratikus kormánynak. No és az, hogy a kormányzó pártok belső demokratikus mechanizmusai maguk is hatékony kontrollként működjenek. Es az MSZP nem engedheti meg azt a luxust, hogy ne legyen szerény és ne legyen szakértő! Anderle Ádám „Megszűnt az emberek biztonságérzete..." félni a szocialistáktól? Folyik a riogatás arról, mi lesz, ha a szocialisták győznek. Visszahulló vasfüggöny, hazából újra kizárt emigráns, lopakodó kommunisták, a visszatérő „nómenklatúra" és egy totális visszarendeződés vízióját vetíti a „saját érdekei és a szabadság ellen szavazó magyar" elé a kampány és a sajtó egy része. Mintha még létezne a Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a nyolcszázezres MSZMP a maga munkásőrségével; s mintha az alig 40 ezer fős MSZP nem lett volna egyike a demokratikus átalakulást kiküzdőknek. PÁRT helyezés 1990-ben elért % 1994-ben elért % Változás %/% MDF (1 3) 24,71 11,73 47,47 SZDSZ (2 2) 2138 19,76 92,42 FKGP (3 4) 11,76 8,85 75,26 MSZP (4 1) 10,89 32,96 302,66 Fidesz (5 »» 6) 8,94 7,00 78,30 KDNP (6 5) 6,46 7,06 109,29 Egyéb pártok 15,86 12,64 79,70 Összesen: 100,00 100,00