Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

HÉTFŐ, 1994. MÁJ. 2. A VÁROS 15 „Délibáb volt a szerelme" A málnaszörp nem gyógyítja a rákot A tiszai táj költője és festője 1994. április A város folyóirata IllÍ':': ÍIÍvÍ:::' l Némi késsel jelent meg, de a múlt hét közepe óta már kapható a Szeged áprilisi száma. A főszerkesztő jegyzetében Kossuth Lajost idézi, aki immár felelősségteljes örökséggé nemesedett feladatot testált erre a városra: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége...". És idéz egy 1882-es kossuthi üzenetet, melyben magyarság és európaiság, a nemzeti és az általános emberi értékek összhangját hirdette, s melynek aktualitását ma alig kell hangsúlyozni: „A magyarnak tisztán, fényesen, mocsoktalanul fel kell mindig és mindenben tartania nemzeti jellegének sajátos zománcát, de ezt feltartva, európai színvonalon kell állnia; a magyar míveltségnek - mindennel, ami e rovatba tartozik - magyar zománcú európai míveltségnek kell lennie, mely saját nemzetiegyéni typussal bír, de európai. " Néhány, egymáshoz kapcsolódó, egymásnak feleselő írás követi egymást a lapszámban. Zsoldos Sándor Juhász Gyula eddig ismeretlen versét adja közre, Laczó Katalin Juhász Gyula és Dorogi Imre kapcsolatáról írt cikket, a kortárs Aba-Novák Vilmost Nemeskürty István idézi, Szabó Tamás restaurátorművésszel Ibos Éva beszélget, Dalnoki Lajosról, a drámaíró asztalosról Sándor János közöl felfedezés számba menő pályaképet. A nemrég elhunyt Bátyai Jenőre emlékezik a Szeged, s folytatja a Kass Szállóról szóló sorozatát. Jankó Attila egy „döntéselőkészítés" történetét rajzolja meg, Podmaniczky Szilárd pedig dr. Ormos Pál fizikussal, az SZBK Biofizikai Intézetének igazgatójával beszélget. A szegedi akadémikusok sorában ezúttal Alföldi Lajossal ismerkedhetünk meg. A hónap fotósa Gyenes Kálmán, akinek portréit láthatjuk a lapban. A Szeged példánya megvásárolható az Oskola utcai Sík Sándor könyvesboltban és a Sajtóház portáján. • Az 1983-ban átadott rúzsai egészségházat bármely kisváros megirigyelhetné. Földszintjén rendelők és gyógyszertár, emeletén nagy ablakú, erkélyes orvosi lakások. Egyikét Hézsai doktornő kapta, miután több éve eljegyezte magát a faluval. Amikor fotós kollégámmal megérkeztünk, már üres volt a váró, vége volt a rendelésnek. A bennünket fogadó szőke, magas, ápolt, manöken külsejű orvosnőben nem volt nehéz fölismernem a hajdani nyurga kislányt, akivel egykoron Szegeden, a Bocskai utca környékén, meg a rókusi iskolában együtt gyerekeskedtünk. - Épp betegekhez készülődöm - mondja Klári, aki terepszínű overáljában úgy fest, mintha egyenesen a Burda lapjairól lépett volna ki. Utastársként mi is beülünk a hófehér, új kocsi-illatú Opel Corsába, lízingelt büszkeségébe: alig egy hónapja, hogy ezzel járja a homokvilágot. Bevetjük magunkat a Rúzsa környéki rengetegbe. A fóldútba préselt keréknyomokon haladunk, gyönyörűséges fenyvesek, levelüket vesztett, csupasz fák között. Fölriadt őzcsapat menekül előlünk a ködbe, míg teljesen el nem nyeli a homály sokáig világító fehér pomponjukat. Csönd, szépség, nyugalom: kilométereken át sehol egy ember, sehol egy lakóház. Éöllélegzik itt a városi lélek. • Mekkora területet pásztáz be a rúzsai orvos? - Tizennyolcszor tizenkét kilométernyi területen élnek a betegeim. Az új rendszerben nálam mintegy ezer ember adta le a kártyáját. • Milyen a falusi orvos munkarendje? - Délelőttönként rendelek. Napi öt órát töltök a rendelőben, délutánonként járok ki a betegekhez. Lassul a kocsi, bekanyarodunk egy tanyaudvarba. IL*r ORVOSNŐK Dr. Hézsai Klára Klinikai urológusból - rúzsai ff körtanár99 „Imit az orvos mond, az itt szentírás" Tizennyolcszor tizenkét kilométeren élnek a betegeim. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Mucsi néni évek óta ágyhoz kötött beteg. Mégis szerencsés, mert csupaszív lánya magához vette, s lelkiismeretesen gondozza, szól, üzen, ha jönnöm kell. Nyílik az ajtó: meghatóan tiszteletteli, mondhatni szeretetteljes fogadtatásban van része a doktornőnek, s árnyékában az idegeneknek is. Dagadó párnák közt, illatos ágyneműben mosolyog az idős aszszony a maga 83 évével. Egy súlyos törés után, 40 centis szöggel a combcsontjában, fekélyekkel a lábszárán. - Tizenöt éve ismerem a doktornőt, boldog vagyok vele. Ha elmegy nyaralni, alig várom, hogy haza érjen - mondja, s várja az ölelést, mint egy kisgyerek. Egy hete még magas láz miatt riasztották a doktornőt, szerencsére az antibiotikum, a lázcsillapító, no meg biztos ez a ritka családi gondoskodás, megtette a magáét. Tüdőgyulladás, szepszis gyanújával könnyen végződhetett volna kórházi beutalással ez a látogatás. • Milyen más a vidéki ember! Illemtudóbb, valami természetes belső indíttatásból, mint sok más tanult városi... Itt talán maradt még valami az orvos régi presztízséből. - Ezek az emberek valóban nagy hitet vetnek az orvosba. Amit mond, az itt szentírás. - Különleges világ ez egy városban fölnőtt értelmiségi számára. Megvan a szépsége, nyugalma, de ne vedd sértésnek: ahogy így elnézlek, nem vagy egy romantikus alkat. Amikor pályát választottál, aligha gondoltál arra: egyszer te leszel a rúzsai rengetegben, ahogy magad nevezed, a „körtanár". - Amikor a Tömörkényiben eldöntöttem, hogy orvosira jelentkezem, sebészként képzeltem el a jövőmet. Harmadévesen valóban a sebészeti klinikára kerültem mint diákkörös, negyedéves koromtól már oktattam. Mivel Petri prof. nem engedte, hogy nők sebészetből szakvizsgázzanak, urológus lettem. Kilenc évet töltöttem el ugyanabban az épületben. Közben németországi tanulmányutakon vettem részt, ahol az ottani művesekezelésről szereztem tapasztalatokat. Szomorúan láttam: több lábhosszal előrébb járnak, mint mi. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes fiyógyszetáremelések Az idei, összesen 3,1 százalékos forintleértékelés miatt - előreláthatólag július 1 -jétől emelkednek az import gyógyszerek árai. Azt ma még nem tudni, hogy a mintegy 580 millió forintos többletköltség terheit milyen arányban kell viselnie a beszállítóknak, a nagykereskedőknek, a társadalombiztosításnak, illetve a lakosságnak - mondta Sándor László, az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke. • Az újszegedi Sportcsarnok délelőtti előadására viszont alig kétezren voltak kíváncsiak - talán kellő hírverés híján, talán a napfényes és sörillatú majális csábításának engedve, a nagyérdemű közönség valami más szórakozás után nézett; pedig olyasmit mulasztottak, amire csak egyetlen jelző illik: az, hogy csodálatos... Fejen táncoltatott kínai vázák; egyensúlyozás asztallal, kerékpárral, bambuszrúddal, és emberekkel; köpönyeg alól bukfencezés közben elővarázsolt, vízzel teli tálak (az utolsó, ráadásképpen, lánggal égett); kettesével összefogózott, arany-vörös selyem jelmezes, csörgőkkel fölszerelt „ember-oroszlánok"; szaltózás közben kötél végén pörgetett, piros folyadékkal töltött tányérkák - hogy csak néhány képet villantsunk föl a kétórás káprázatból. S mindezt összesen huszonötén: tíz nő és tizenöt férfi (14 és 46 év között), egyetlen perc szünetet sem engedve a közönségnek a tapsolásban, és a szájtáti csodálkozásban. A kfnaikat a Magyar Cir• Varázslat két órában Kínai cirkuszművészet kusz és Varieté hozta el hazánkba, a Fővárosi Nagycirkuszban január 3-án mutatkoztak be a távol-keletiek. Három hónapos budapesti szereplésük után indultak vidéki turnéra. Eötvös György (a történelmi Eötvös-családból, maga is Fotó: Schmidt Andrea gumiasztal-akrobata, a kfnai turné igazgatója) szerint az igencsak silány vándorcirkuszoláshoz szokott magyar közönség most láthatta, hogy a valódi cirkuszművészet is eljuthat a „vidékre." Ny. P. • Khadem-Missagh személyében vérbeli kamarazenész egyéniséget ismert meg a publikum. Az iráni származású karmester-hegedűművész azok közé a kivételesen sugárzó, szuggesztív játékú előadóművészek közé tartozik, akikről a hallgató pár taktus után már érzi: játékmódja, érzékeny reakciói a darab minden ütemére, de még karmesteri gesztusai is a zenemű legmélyebb, szinte már nem is a tudattal érzékelhető világából hoz fel hangokat. Hegedűvel a kézben vezényelni különben is szinte mozgásművészet; oly látványosság, amely sokat elárul az előadó elmélyültségéról Khadem-Missagh nem „külszíni fejtést" végzett. Temperamentuma csillogóvá, érzékeny-vibrálóvá tette Schubert rondóját és újszerűen, a romantika és ráció egybefogásával, a mai ember érzeteivel feldolgozhatóvá Baksa kamaradarabját. Ez a temperamentum, melyre az átgondoltság és ösztönszerű kisugárzás kényes egyensúlya volt jellemző, valami titkos áttétellel hatott, oly rejtettel, ahogyan valamely természeti törvény képes a látható és láthatatlan, az ész és taranszecendencia elemeit egyben leírni. A hazai bemutató, Baksa András Symfonie concertante című darabja jól felépített, gazdag műként hatott. Egy hallásra nehéz (és talán értelmetlen is) megkülönböztetni benne a szerzői felfogás művészileg tiszta elemeit azoktól, amelyeket az előadóművész inspirációja tett naggyá. Négy tétele közül a harmadik, szólóhegedűn megszólaló lassú darab volt az, amelyen Khadem-Missagh transzcendenciális érzékenysége legjobban • A nagy találat: Orawa Temperamentumos áttételek Bécsi vendégszólista, Bijan Kadcm-Missagh hegedűművész, és a Szegedi Konzervatórium művész-tanára Bálint János fuvolaművész közreműködésével adott hangversenyt a Weninger Richárd vezette Weiner Leó Kamarazenekar. A filharmónia kamarabérleti sorozatának záróhangversenyén Schubert A-dúr rondóját, Baksa András Symphonie concertante című darabját (magyarországi bemutató), Mendelssohn d-moll versenyművét és Wojciech Kilar Orawa című kamaradarabját hallhatta a közönség. érvényesült. A Weiner kamarazenekar, kiváltképp a mű nyitó és zárótételében, a szólistakarmesterrel szép összhangban játszva keltett igen jó benyomást. Mendelssohn d-moll, hegedűre írott versenyművét Bálint János hanglemez-felvételéről is ismerheti a közönség, az elsőadóművész fuvolaátiratában. Ahogyan a hangversenyen elhangzott, a krónikás éppen ilyennek képzelte élő előadásban: könnyednek, líraian kifinomult árnyalatokkal megfogalmazott jó hangulatú játéknak. Bálint János átirata nem hegedűsi kusztokkal, utánozóművészi bravúrokkal próbálkozik: egyszerűen annyit tesz, hogy a darab szólószerepét egy másik, nem kevésbé csudás „színésznőre" osztja, s vele játszatja el a lágy ábrándozástól a vidám táncig ugyanazt. A hangszer jellemét: titkait, szeszélyeit és boldog odastmulásait jól ismeri, talán innen a hallgató benyomása, hogy (amint az csak a legnagyobbakkal fordul elő, s a Varázsfuvola varázsfuvolája rá a példa, Mozart óta tudjuk milyen ez) a művész mintha egyebet nem tenne, csak hagyná szólni hangszerét. Ha hiányzik valami egy évadzáró hangverseny végéről, egy pont, egy poén, a krónikás bármelyik kamarazenekarnak javasolhatja Wojciech Kilar Orawáját. Weninger Richárd karmester nagy találata volt a darab előadása. Gorál népzenei anyag frappáns, eredeti és természetes lendületét megőrző feldolgozása a mű, megszólaltatásához, a karmester jól tudta, rá kell érzni egy bizonyos nyers művésziségre. A Weiner kamarazenekar a zenei hangok elemi természeti erőiről nyújtott bizonyságot - s az Orawával kétségkívül sikerrepertoáija bővült. Panek Sándoi