Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-07 / 106. szám

IP SZOMBAT, 1994. MÁJ. 7. Egyházzenei programok KULTÚRA 7 A megmentett néptáncfesztivál Tegnapi közgyűlési tudósításunkból helyhiány miatt kimaradt annak a döntésnek az ismertetése, amely pedig a város kulturális élete szempontjából nagy jelentőségű: a városatyák megmentették a nemzetközi néptáncfesztivált. Május 7., szombat: 18 órától a tarjánvárosi Szent Gellért templomban: szentmise és jótékonysági hangverseny. A szentmisén énekel, majd hangversenyt ad a Szent Gellért Énekkar. Közreműködnek: ének - Szél Bernadett, Kovácsné Berke Anikó, Szélné Szőke Mária, Altorjay Tamás; fuvola - Bárkányi Pálné; klarinét - Erős Gábor; hegedű - Szöllősy József, T. Szegszárdi Bernadett; gordonka - T. Kiss Gabriella; orgona - Lajosné Somogyvári Alice, Lajos Erika; valamint a Szent Gellért templom Ifjúsági Hangszeregyüttese Aigner Zoltán vezetésével. A szentmise alatt elhangzik: Bárdos Lajos, Halmos László és DeákBárdos György kórusművei, gregoriánumok, ifjúsági dalok. A hangverseny műsorán: Pitoni - 150. zsoltár; J. S. Bach - ária a János-passióból, ária a Máté-passióból; Albinoni Adagio; J. S. Bach - Jesu bleibt meine Freude, Bist du bei mir; Lajos István - Dal a Szent Kereszthez; Kodály Sírni, sírni; Králik János Könyörülj, Úristen, rajtunk!; Mendelssohn - Tavaszi dal; Mária, hozzád száll imánk (ifjúsági dal); J. S. Bach Quia repexit (részlet a Magnificatból); Klerambo Bevezetés és Allegro; C. Franck - Panis angelicus; Bárdos - Az Úristent magasztalom. Vezényel: Lajos István. I7.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Werner - Égi szűz virág. Előadja a dorozsmai Hozsanna Kórus. Vezényel: Pócsoni György. * Május 8. vasárnap: 18 órakor a Baptista Imaházban (Hétvezér u. 5/B.): • Alig fél évszázaddal ezelőtt aratás, majd pedig kukricatörés után szinte minden falusi gyermek gyűjtött szalmát, illetve csuhét és kukoricabajuszt. Főként a nagyszülők segítettek nékik abban, milyen előkészítések után, miféle játékokat, hány figurát lehet majd belőlük készíteni. Persze, a szalmaszálakat is, meg a kukoricacsuhékat is gondosan elraktározták, hogy se nedvességet, de még csak erős napfényt se kapjanak. Legtöbben az istállóbeii - rendesen hálóhelynek használt - priccsre teregették ki a későbbi „alkotásaik" alapanyagait, de még ott is meg-megforgatták, naponta. Esténként aztán előszedték, hol a szalmát, máskor a csuhét, és művészkedtek. A szalmából úgynevezett búzaboronát, búzacsigát - ügyesebbek amolyan fias változatot is - sikerítettek; a csuhéból meg kisebbnagyobb babákat. Volt, aki egy egész csuhécsaládot készített: bajszos legényt, apát és nagyapót, nagykendős nagyanyót, kontyos édesanyát, karjára vett pólyás babával. Mindezek mellett persze más természeti anyagokat is felhasználtak a parasztgyerekek játék készítésére éppen úgy, ahogyan szüleik ugyanazokból a növényi anyagokból használati tárgyakat-eszközöket alkottak. A fél évszázaddal ezelőtti paraszttársadalomban mindezek a napi, természetes teendők közé tartoztak. Aztán jött a nagyüzemi gazdálkodás, ami egy csapásra kipusztította belőlünk ezt az ősi alkotói tehetséget. Néhány, főként falusi vérből való fiatal, sőt idősebb ember azonban csakhamar fölfedezte ismét a hajdani gyermekjátékkészítés ezernyi örömet adó Egyházzenei áhítat. Előadók: a Szegedi Baptista Gyülekezet Énekkara, a Baptista Egyház Kamarazenekara, valamint: harsonán Szelezsán István, zongorán Szelezsán Istvánná, mélyhegedűn Dávid Andor, gordonkán Erdei Tamás. Műsor: Charpentier-Varga László - Te Deum; Halmos LászlóSík Sándor - Áldjátok Istenünket; Carl Stein-Tóth Gábor - Igaz beszéd ez; Rossa Ernő-Sík Sándor - Hála zsoltár; Carl Stein - Ki lakik az Isten rejtekében; Jobbágy Bence Mily üdvös tudnom; J. S. Bach - Részlet a 75. kantátából; Donizetti-Nagy Olivér Szívünkbe áraszd; J. S. Bach Részlet a 207/a. kantátából; Mozart - templomi szonáta; J. S. Bach - Air; J. S. BachKodály - Atyának bölcsessége; Böhm - Dal anyám emlékére. Vezényel: Varga István. 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Pergolesi - Stabat Mater. Előadják: ének - Szél Bernadett, Szélné Szőke Mária; orgona - Lajosné Somogyvári Alice. 18.30-kor a Dorozsmai római katolikus templomban: a szentmisén énekel, majd rövid hangversenyt ad a Liszt Ferenc Kamarakórus. Közreműködik: ének - Wischner Valéria, Katona Judit, Bárdi Sándor, Kenesey Gábor; kürt - Kazuhiro Ogasawara; orgona - Csanádi László. Műsoron: Bellini Messa in Sol Minőre; C. Franck - Panis angelicus; Handel - Halleluja kórus a Messiás című oratóriumból. Vezényel: Illés Mihály. ízét. Kultúrházakban, később alkotó közösségekben újították meg egymást, és a saját örömükre a szalma és a csuhé ilyennemű hasznosítását. Ilyen újra fölfedező, a gyermekkor élményeit visszaidéző Kerekesné Dékány Ida is, aki gyermekéveit tanyán élte. Minden játékát maga készítetA Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál 1966 óta létezik és Magyarország egyik legnagyobb folklóreseménye. 1972 óta kétévenkénti váltásban nemzetközi, illetve hazai együttesek bemutatkozására ad lehetőséget. Az intézményt fönntartó SZOT - majd az MSZOSZ - a rendszerváltozás folyamatában lemondott a fesztiválról, csakúgy, mint az addig általa fenntartott többi közművelődési intézményről. Ezután a néptáncfesztivált - kényszerűségből, önvédelemből - átvette a korábbi szakszervezeti intézményi körből alakult Munkahelyi Művelődési Egyesület. Ez kap ugyan költségvetési támogatást, de több tíz millióval kevesebbet, mint amennyi az intézmények működtetéséhez kellene. Á veszélyeztetett helyzetben mindazok a magánszemélyek, akik a néptáncfesztivált értéknek tekintették, valamint a korábbi fenntartók 1993-ban létrehozták a Nemzetközi Néptáncfesztivál Alapítványt. Ám az állami támogatás megszűntével a kettős alapítványi háttér sem tudta megmenteni a fesztivált 1992-ben már nem tartották meg a hazai együttesek seregszemléjét és nem lesz ilyen az idén sem. A szegedi önkormányzat az utóbbi években jelentősen támogatta a nemzetközi fesztivált, kifejezve, hogy pótolhatatlan, mással nem helyettesíthető rendezvénye ez a nyári fesztivál programnak. Hiszen már húsz éve szerves része a Szabadtéri Játékoknak is a gálaműsor, amely nemcsak az egyik leglátogatottabb, hanem a legolcsóbb szabadtéri előadás is. Tömörkényes rajzsiker Korcsok Zoltán, a Tömörkény István Gimnázium és te, mint ahogyan a szülei is a legtöbb - a háztartásban, a ház körül szükséges - eszközöket maguk ügyeskedték össze. Ida asszony hamar rájött, hogy a gyermekei gondozása közben kínálkozó időt milyen nagyszerűen fel lehet használni - éppen szalma-, illetve csuhéjátékok, díszek készítésére. A néptáncfesztivál szervezését és lebonyolítását - egyetlen főállású szakemberrel - a Fesztiváliroda végzi, egyszersmind szakmai információs és módszertani központként működik. A teryek szerint az 1996os Expo néptáncrendezvényeinek regionális koordinátora lenne a Fesztiváliroda, amellett, hogy jövőre a kialakult rendszerben, 1996-ban Művészeti Szakközépiskola diákja végzett az első helyen a Művészeti Szakközépiskolák IV. Országos Rajzversenyén. A Budapesten megrendezett versenyen a szegedi iskola tanulói közül Kiss Gábor ötödik, Simor Márton nyolcadik helyezést szerzett. Sorra születtek csodálatos búzacsigái, a kisebb-nagyobb csillagok, az angyalkák, majd egy bátor gondolat nyomán a karácsonyi betlehem a szent családdal és mindennel, aminek ott kell lenni. Persze, eme utóbbinál már előkerültek a csuhéalakok is, majd a kosaras asszonyok, kis és nagy harangok sorjáztak bámulatosan ügyes kezéből. Ida asszony - egy újabb bátor gondolattal - tollat ragadott, és meglepő tömörséggel, ám mégis játszi könnyedséggel megtanulható formában megírta a készítések fortélyait. Hovatovább igen szemléletes ábráit is maga készítette el. Amikor fölkért átolvasására, másnap javalltam, föltétlen meg kéne jelentetni. És lám, a napokban már a kész könyvet vehettem kezembe, amelyben így ír: „Könyvemmel elsősorban a szülőknek szeretnék segíteni abban, hogy miként lehet egy-két természetes anyagból a legváltozatosabb tárgyakat létrehozni." Dr. Sávay János pedig az Ajánlásban írja: „Különös szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, hogy általa megtanuljunk egyszerű, alázatos jeleket küldeni egymásnak. Olyan jeleket, amelyek kezünk melegét, és gondoskodó tekintetünket viszik el azoknak, akik annyira vágynak éppen erre a gondoskodásra." A könyv címe Szalmaláng, amelyet magunk is szívesen ajánlunk minden szülő, még inkább kis szakköröket irányító tanító nénik szíves figyelmébe. Föltétlen megéri. If]- Lele József pedig az Expóra tekintettel kivételesen megszervezné és megrendezné a nemzetközi néptánctalálkozót. Ezekből a tervekből semmi sem lett volna, ráadásul visszahozhatatlanul eltűnt volna a szegedi nyárból a színes folklór - ha nem dönt másként a közgyűlés csütörtökön. Három javaslattervezet közül valószínűleg a legideúlisabbat válaszMondhatnánk, legfőbb ideje volt, mielőtt még a nyolcvanas évek második felében jelentkező fiatal prózaíró és költó generáció sajátos írói beszédmódja és kifejezési alaphelyzetei föl nem szívódnak a (tovább)élő magyar vers- és rövidpróza-irodalom érrendszerében, míg még el lehet mondani, hogy Esterházy Péter és Mészöly Miklós után folytatólagos, de új irodalom készül e műhelyekben, amelynek útja még változásoknak kitéve, beláthatatlanul előre tart, és nem keresztezi valamely „legújabb", még újabb irodalom vonalait - legfőbb ideje volt kísérletet tenni e szépírók munkájának szellemi törekvésbeli összefoglalására. A kötet, amely erre vállalkozik a napokban került a boltokba. Károlyi Csaba szerkesztésében a Nappali Ház kiadványaként. Csipesszel a lángot (Tanulmányok a legújabb magyar irodalomról) címet viseli; huszonkilenc tanulmánya 26 műhelyből származó műveket vesz számba, Babics Imre, Balázs Attila, Bíró Péter, Borbély Szilárd, Csejdy András, Darvasi László, Farnbauer Gábor, Garaczi László, Háy János, Hazai Attila, Imre Flóra, Kemény István, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Kun Árpád, Láng Zsolt, Marton László, Méhes Károly, Mezei Balázs, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd, Solymosi Bálint, Sztjj Ferenc, Tóth Krisztina és Visky András műveit. A kötet érdekessége (és eredeti célját is ezt teszi igazán izgalmassá), hogy nem valamiféle ideigtották a városatyák, amikor arra voksoltak, hogy a nemzetközi néptáncfesztivál fenntartói jogait és kötelességeit vegye át az önkormányzat, s az intézmény feladatainak ellátásával bízza meg a Bartók Művelődési Központot. Ennek intézményei közé tartozik a folklórnak ideális helyszínt biztosítani képes, nemrég átadott Algyői Faluház, amelyet a településrészi önkormányzat egyébként is néptáncos-népzenei központtá szeretne fejleszteni. (Az álláshelyet és a költségvetést - a hazai találkozók évében 2, a nemzetközi fesztiválok évében 4 millió forintot - pótlólag bizosítják a Bartóknak.) S. E. lenes arckép-panoptikumot tár olvasója elé. Legtöbb tanulmánya nemcsak az új művek megközelítési kérdéseiről értekezik, hanem azok szellemi környezetét, egymáshoz való kapcsolódási pontjait, az új írói „szomszédvárak" elhelyezkedését is megvizsgálja. A kötet fő problematikája ezáltal, az olvasó által leszűrhetően, egy lehetséges (nem befejezett) nemzedéki kirajzolódássá szélesedik, sok helyütt egyúttal megérintve az új műértelmezési szempontok, a szöveg és befogadó új szemléletű viszonyának kérdéseit is. Egy lépés még innen, és a tanulmányfűzér egyedi irodalomtörténeti „tettet" visz végbe: egy (legalább életkorban) nemzedéket alkotó fiatal írócsoportot kivált egy többször hangoztatott látásmód fogságából, miszerint Esterházy, Tandori vagy Mészöly „iskolája" egynemű, nem eléggé markáns követőket indított volna el. A tanulmánykötet persze nem helyosztó; (helyesen) kerüli a kizárólagos kategóriákat - de teheti is: nem bírálati szempontok szerint mérlegel. Anyagából ugyanakkor mégis kibontakozik (netán: kikívánkozik) egy olyan elemzési tér a kritika előtti állapot? - mely a szinte egymást feltételező, egymáshoz itt-ott oly közel álló műveket addig a pontig elemzi, ahol a műről írott kritika (Garaczi László záróesszéjével szólva) „bizonyos művek titkát csak úgy fejtheti meg, ha titokzatossá válik". Sok egyéb izgalmas vonatkozása mellett a kritika küszöbe ez a könyv. I*anek Sándoi • Gyermekjátékok, szalmaszálból Vissza a lermészelhez • Tanulmánykötet a legújabb magyar irodalomról Új szomszédvárak