Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

Csongrádi menü az UNIDO étlapján A DM KFT. ES A DMKIK GAZDASAGI MELLEKLETE Pékség. Élelmiszer-gazdasági mintaüzem Fotó: Enyedi Zoltán Mitől „ideges" a tőke? M agyarországnak létkérdése volt négy évvel ezelőtt, hogy ösztönözze a külföldi tőke beáramlását az or­szágba. Ez volt ugyanis a rendszerváltás szinte egyetlen gazdasági forrása - hangsúlyozták a kormány képviselői a Gazdasági Kamara legutóbbi fórumán, ahol vállalat­vezetők részvételével arról esett szó, miként lehetne ja­vítani a hazai gazdaság helyzetén, az ipar versenyképes­ségén. Elhangzott: Magyarország a szomszédosoknál ked­vezőtlenebb feltételek között foghatott hozzá az átala­kításnak, a privatizációnak. Viszont szerencsések voltunk abban, hogy az irántunk megnyilvánuló bizalom, az itt tapasztalható stabilitás nagyobb arányban vonzotta hoz­zánk a külföldi tőkét, mint szomszédainkhoz. A kormány hosszú távú iparpolitikai koncepciója szerint 1996-ig túl kell lennünk a válságkezelés ma még nagyon súlyos prob­lémáin, és ezután megindulhat a látványosabb gazdasági növekedés. Különös figyelmet kellene szentelni az ipar fejlesztésére, mert ebben az ágazatban a leginkább ellent­mondásos a helyzet: míg tavaly négyszázalékos növekedést könyvelhettek el a gépgyártási szektorban, addig a korábban rendkívül fontos és meghatározó szerepet betöltő élelmiszertermelés újabb öt százalékkal csökkent. A növekedés ellentmondása, hogy azt sajnálatos módon nem a versenyképes termékek körében tapasztalni. Magyarországon már az ipari vállalatok több mint egy­harmada került ismét magánkézbe, ezek a cégek képviselik az összes ipari termelés több mint felét. Boldogulásuknak azonban számos akadálya van. Kicsi a hazai piac felve­vőképessége, nehéz új, fizetőképes piacokat találni, s mind­ezt tetézi az is, hogy az országot elárasztotta a külföldi áru. Emögött a vámrendszer gyengeségét látják a vál­lalkozók. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumának egyik vezető képviselője szerint a vállalkozók sajátosan viszonyulnak ehhez: a számukra fontos külföldi alapanyagok vámjait csökkenteni szeretnék, míg a ter­mékeik számára konkurenciát jelentő importcikkekre ma­gas vámot szabnának ki. Ezt az ellentmondást az illeté­kesek nem tudják orvosolni. Tflőfordul az is, hogy a cégek, gazdasági érdekeikre M-J hivatkozva, sürgős kormányzati intézkedéseket kérnek, vagy valamilyen joghézag befoltozását szorgalmazzák, ám ezek a kormányzati lépések gyakorta késnek, s a bürok­ratizmus útvesztőivel, a bankrendszer nehézkességével, az érdekképviseletek rendezetlenségével együtt gyakran próbára teszik a legelszántabb, működni szándékozó tőke „idegeit" is. Ferenczy Europress Tokaji bor sikere Angliában Nemrégiben Szegeden jár­tak az ENSZ iparszervezésre szakosodott szervezete, az UNIDO holland szakemberei. Rajtunk kívül még a szabolcsi térséget tüntették ki figyel­mükkel. Jövetelük hátteréről és az előzményekről Pászti Tóth Gyula megyei tanácsnoktól, a Területfejlesztési, Idegenfor­galmi és Kommunális Bizott­(Folytatás az 1. oldalról.) - Szeretik a tejet, akiknek ez a kenyerük? - Van, aki szereti, van, aki nem inná meg - mondja Szpor­nyi Miklós, a Szegedtej Rt. üzemvezetője, akivel a hatal­mas termelőüzemben sétálga­tunk - Itt a szájfogyasztást meg se lehetne tiltani. Akad, aki azért jön ide, mert megvan a reggelije, vagy a vacsorája is. - Akkor a minőségellenőr­zést elvégzik maguk a dolgozók! - Annál jobb nincs, mint ha az minősít, aki csinálta. Azt is mondják, egyes mun­kakörökben egyenesen köve­telmény, hogy szeresse az al­kalmazott a tejtermékeket - a meózáshoz ugyanis hozzátarto­zik a folyamatos érzékszervi vizsgálat is. Erre mondanák azt néhányan, bárcsak a sörgyár­ban is így mennének a dolgok, nem lenne munkaerőproblé­ma... - Higgye el, nálunk nem ér­ződik, hogy munkanélküliség van! - Nem kapnak elég embert? - Kapni kapunk, csak éppen óriási a mozgás. Ez a munka nyűvi az embereket, s nem mindenki tudja elviselni, hogy éjjel kezdődik a munkaidő. A hetvenöt rakodó és gépkocsi­vezető egy év alatt kicserélő­dik. A statisztikában persze ­hiszen van, aki már tizenötéve is ezt csinálja. Leginkább a család un rá, hogy éjjel állan­dóan oda a családfő. Azután hiába a kiemelt fizetés, csak beadják a felmondást. ság elnökétől kaptunk felvilá­gosítást. A folyamat áttételes indí­tását a Népjóléti Minisztérium és a Földművelésügyi Minisz­térium kezdeményezése jelen­tette. Családi jellegű, élelmi­szergazdasági mintaüzemek kialakításához keresték a leg­megfelelőbb helyszínt. A me­gyei önkormányzat terület­fejlesztési irodája ekkorra már alaposan feltérképezte gazda­sági erőforrásainkat, ezek ér­vényesülésének gátjait, s a szükséges erőfeszítéseket is vázolta. Azóta elkészült a területfejlesztés komplex mun­kája is, melynek széleskörű szakmai vitája van soron. Később ezt kisebb térségekre lebontva pontosítják. Ezen információk birtokában sike­rült kiválasztani a mintaüze­mek megvalósítására alkalmas partnereket. A minisztériumok azonban nem tudták a szüksé­ges pénzt rendelkezésre bo­csátani. Ehelyett az UNIDO-hoz fordultak segítségért, melynek céljai közt szerepel a kelet­európai befektetési lehetőségek felkutatása is. A holland kor­mány által finanszírozott prog­ram egyrészt az ottani vállal­kozókat kívánja segíteni, de a kidolgozott ajánlásokat nem­zetközi fórumon ismertetik, s a szervezet révén eljuttatják a világ számos pontjára. így a csongrádi menü is felkerül a nagy világétlapra. Adottságainknál fogva el­sősorban az élelmiszerfel­dolgozás, netán a mezőgép­gyártás területén számíthatunk komolyabb érdeklődésre. A helyi tudományos és szakmai műhelyek által előkészített bemutatkozó anyagot a holland szakemberek fordítják le és egészítik ki a maguk igénye szerint. Ezt követően másfél, két hónapig itt a helyszínen kutatják a konkrét lehetősé­geket a nemzetközi szervezet szakértői. A korábban említett kiajánlás őszre készülhet el. A többi a pénzes befektetőkön múlik. T. Sz. I. Március 29-én vehették át Londonban a Tokaj Kereske­dőház képviselői azt az okle­velet, amellyel az Institute of Masters of Wine, azaz a füg­getlen szakértőkből álló Angol Borakadémia kiváló minősítést adományozott a kereskedőház 1983-as évjáratú aszuborának - tájékoztatta csütörtökön az MTI-t Müller István, a cég ex­port-menedzsere. Elmondta, hogy az angol borakadémia versenyére benevezett borok kis százaléka kapja meg csu­pán a kiváló minősítést. A ta­valy decemberben lezajlott versenyen, amelynek díjkiosz­tására most került sor, kilenc ország 59 bora nyerte el ezt a címet; ezek közül a magyar borokat a 83-as aszú képvi­selte. A minősítést jelző csil­lagot már tavaly decembertől alkalmazzák a nyertes bor cím­kéjén. nyezhetünk. Nem is csoda, ha a hazai tejgyárak kihasználtsá­ga ma alig több mint 50 száza­lék. - Talán, ha idehaza is ol­csóbb lenne a tej... - Már a termelőknél is nagy a szóródás. Van, aki 17-18 fo­rintért állít elő egy liter tejet, a másiknak a 30 forint is kevés. Mi is most emeltünk termelői árakat: az extra tejért ezután 28 forintot adunk literenként, szemben az eddigi 25—tel. Mire kimegy a dobozos tej a kapun 41 forint lesz belőle. - A boltban pedig 60-ért kí­nálják! - Ma a kiskereskedelem a legjobb üzlet. Nem könnyű versenyben maradni. A Szegedtej Rt. ép­pen ezért igyekszik új termé­kekkel megjelenni a piacon: a lyukakat keresik, ezért dobták piacra néhány hete a kétféle ízesítésű gyümölcskefírt is. - Magunk is próbálkozunk a kereskedéssel. Saját tejdisz­kontot nyitottunk. Naponta több mint egymilliós a forgal­munk. A kisnyugdíjas ingyen felül a buszra, kijön ide a Bu­dapesti útra és olcsóbban meg­veszi a tejet, a vajat, a sajtot. Nehéz esztendők elé néz a tejipar - állapítjuk meg búcsú­zóul. Egy legalábbis bizonyos, aligha fognak tejben-vajban fürdeni, akiknek ez a kenye­rük. Rafai Gábor Akiknek a tej a kenyerük - Próbájuk megbecsülni pe­dig a dolgozóinkat, amennyire csak lehet - fűzi hozzá Schop­per János, a részvénytársaság vezérigazgatója, már odafönn az irodában. - Mit éreznek a zsebükön, hogy átalakult a cég? - Egyelőre semmit. Most még csak kistaffroztuk a meny­asszonyt. A lényeg, a privati­záció ezután jön. Mindenki re­ménykedik... - Kié lesz a Szegedtej Rt. ? - A napokban írta ki a pá­lyázatot az ÁVÜ, egyelőre csak érdeklődők vannak. A részvények 25 százalékát és még egy szavazatot kárpótlási jegyért lehet megvenni a ter­melőknek. Úgy tűnik, ez a rész már sínen van. A cég nagyját, 50 százalék plusz egy szavatot nyílt versenytárgyaláson érté­kesít az ÁVÜ. Itt hazai, vagy külföldi vevő egyaránt szóba jöhet. A maradékot egy követ­kező körben vehetik majd meg kisbefektetők és kedvezmény­nyel az itt dolgozók. - Azon nem gondoltak, hogy maguknak vegyék meg a gyá­rat? - A tejből még senki sem lett milliomos, de tönkre sem ment. Szóval ez egy szerény, de biztos egzisztencia. Talán ezért is szeretnék a dolgozók a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megvenni a társaság részvényeit. Fotó: Schmidt Andrea A tej nyűvi az embereket. Szerény, de biztos egzisztencia Tóth Józseftől, az alakuló MRP szervezőjétől azt is meg­tudtuk, hogy a több mint 900 dolgozóból eddig 302 írták alá, befektetnének a saját cégükbe. Ők ugyanis bíznak a tejipar jö­vőjében. - Jó arány ez főleg, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a tej­ipar még ma is átjáróház, a vá­sárlásba pedig csak a fél évnél hoszabb ideje itt lévő dolgozók szállhatnak be. - A vezérigazgató hogyan látja a tejipar jövőjét? - Kicsit félek. Megjelentek a nagy nyugati befektetők, ha­talmas tőkével lépéselőnyre tettek szert az állami cégekkel szemben. Mindenütt rálicitál­nak a felvásárlási árakra, de ennek az lesz a vége, hogy a termelők egyrésze is tönkre megy. Ma még nem mindenki érzi, hogy csapdába esett kicsit a tejipar. A 337 milliós alaptőkével és több mint fél milliárdos va­gyonnal megalakult Szegedtej Rt. nem éppen fénykorát éli. Míg öt éve 175 millió liter tejet dolgoztak fel éve, addig mára „csak" 100 millió liter tej jön­megy ki-be a kapukon az idén: - A hazai fogyasztóknak ez éppen elég, exportra pedig nem nagyon éri meg termelni, mert ráfizetéses. A nyugati állami szubvenciókkal mi nem verse-

Next

/
Thumbnails
Contents