Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994. ÁPR. 6. • Papiruszjelenetek 94-ből (2.) Egy országnyi bazár Készül az alabástromedény • A tenger és a szárazföld lomha csókja, itt a Vörös-tenger és a Sínai-félsziget találkozásánál minden képzeletet felülmúl. A víz színjátéka a világos türkiztől az ultramarinon át az ibolya liláig és hol arany, hol ezüst csillámokig elmondhatatlan. A part vöröslő homok, vagy pontosabban porózus kózúzalék. Néhány száz méterre már durvábbak a kövek, s a tengerpartot száz kilométereken át követi a kősivatagi sziklás hegyvonulat. Ez a semmi földje. S mégis a tengerpartot követők műút mellett a lehasadt metszeteken pontosan követhetők az egymásra rakodó rétegek: vörös változik alabástromra, haragoszöld finom rózsaszínre, égő lila érett barnává. Mintha földtörténeti korok kínálnák önnön illusztrációikat. Ahol a S/ue/.iöböl, a Sínai-félsziget és a Vörös-tenger randevúzik, ott található Hurghada városa. A tengerparti sáv — ha Allah is úgy akarja! - néhány év vagy évtized múlva világszerte keresett idegenforgalmi centrum lehet. Most száz kilométereken át félig elkészült panziók, szállodák, üdülőkomplexumok. Vajon miért e félkészültség? A magyarázat egyszerű is meg bonyolult is. Arról van ugyanis szó, hogy Hurghada, ez a tengerhez közeli, de mégis sivatagi kisváros stratégiai szerepet töltött be az egyiptomi háború idején. 1967-ben, az úgynevezett hatnapos háborúban Izrael elfoglalta a Sínai-félszigetet, s ezen az egyiptomi ponton az amerikai jelenlét csak a Camp David-i egyeztményt követően, 1979-ben szűnt meg. Mesélik, hogy a távozás előtti napokban a jó szimatú egyiptomi kereskedők megzsírosodtak a haza készülő jenki katonák zsoldjából. A sivatag ma is teli van az amerikai katonák ittfelejtett szuverénjeivel, széthagyott olajos- és vizeshordók tízezreivel, konzervdobozok százezreivel. Igaz, a partot végigkísérő határőrizeti bázisok néhány kőből fölhúzott menedékhely pálmalevelekből, autógumikból, hordókból öszszeeszkábált fészerek, kifestett kövekkel jelzett utak és magasra húzott nemzeti zászlók még mindig az éber figyelmet jelzik, s nem éppen bizalomkeltőek a turisták szemében. A másik magyarázat erre a felemásságra: addig minden új épület adómentes, míg be nem fejezik. így aztán minden házon akad egy vakolatlan fal, egy bepucolatlan szárnyt egy félbehagyott torony. A parton több amerikai, svájci, svéd, német üdülő, magasan és elegánsan körbekerftve, a legújabb építészeti divatnak megfelelő kivitelben, világszínvonalú kínálattal. A mi szállásunk is komoly üdülőegyüttes turistaszállóval, bungalow-k sokaságával, európai színvonalú szállodával. A parton tengerjáró hajók, vízisík, motorcsónakok, jet ski-k, szörfök. A pálmafák, a csodás virágok, a buja vegetáció szokatlan ebben a kietlen sivatagban. Kiderül, földet hoztak messziről, s az állandó, csöpögtetős öntözés biztosítja e zöldet ott, ahol évente legfeljebb kétszer esik az eső. Az úszómedence mellett faszén-parázson sül a hal és a birkahús, a medence közepén elegáns séf keveri a koktélt. Mint Abdullah Mustafa, az üdülőegyüttes egyik tulajdonosa elmondta, a Vörös-tengeri nyaralás most kezd ismertté és népszerűvé válni Európában. Elmúlt a háborús hisztéria, bár az előforduló merényletek gyakorta elrettentik a vendéget. A mi fogalmaink szerintik tél ott ismeretlen, a holtszezont jelentő januárban is 23-25 fokos a hőmérséklet, s a tengervíz is csodásan simogató és borzasztóan sós. Mivel az ország lakosságának, a 60 millió egyiptominak (ez becsült szám, ki tudja, mikor volt, s mikor lesz népszámlálás?!) 90 százaléka a terület három százalékán él. Mintha a Dunántúlon 60 millió ember zsúfolódna össze. A szegénység és a kosz a mi fogalmaink szerint fölfoghatatlan. Egy munkahelyre három alkalmazottat vesznek fel, (gy aztán minden vendégre, vásárlóra, utasra vagy bámészkodóra jut két-három egyiptomi, akiknek viszont csak egyharmadi bér jár. Az átlagjövedelem úgy ,300 forint körül van havonta, így aztán létkérdés a baksis. Az egyiptomi idegforgalmi minisztérium egyik főnöke meginvitálta a tizenhárom magyar újságírót egy éjszakai nilusi sétahajózásra. A pompás hajó két óra hosszat siklott a folyó kairói ágaiban, közben japán, amerikai és német turisták társaságában élveztük a svédasztal csodáit, és az itt egyáltalán nem kultivált italok választékát. Megtapasztalhattuk, hogy hastáncosnő legfontosabb kelléke a has és annak ritmusos remegése. Közben persze kiderült, hogy nem véletlenül fontos az idegenforgalom ennek a jobb sorsra érdemes országnak. Nemzeti jövedelmük kétharmada innen áramlik az államkasszába. Ez magyarázza, hogy az idegent nagy becsben tartják, tisztelik, követik, és persze meg szeretnék fejni. A külföldi csoportok mellé - legyen annak perfekt idegenvezetője - az egyiptomiak kötelező jelleggel vezetőt állítanak. Egyesek szerint biztonsági okokból, mások szerint így védik e ritka munkahelyeket. Volt így sok mosolygós, barna bőrű kalauzunk, akik bizonyára személyes érdekeltségük okán - minden alkalommal elcipeltek bennünket papiruszgyártó műhelyekbe (melyeket szívesen neveznek universitasnak, netán akadémiának), parfümüzemekbe (ahol kötelességszerűen kell végigszaglásznunk 40-50-féle pacsulit), alabástromműhelyekbe, (ahol ősi módszerekkel formázzák a méregdrága edényeket és dísztárgyakat). Kairói bazár bábeli hangzavarában és zegzugos labirintusában igencsak beleszakad a madzag az idegenbe. A szűk sikátorok közepén folyik a szennyvíz, áramlik a tömeg, kiabálás, zeneszó süketíti a fület, a kínálat keletien gazdag és áttekinthetetlen, az alkudozás itt nemzeti sport. Egyik kollégám elvesztette táskáját, ijedt, idegesség futott át mindnyájunkon, azt sem tudtuk, merről jöttünk, merre menjünk. Mígnem egy fiatal fiú „madar, madar" kiáltásokkal rohangált a sikátorok között, keresve a táska gazdáját. Szívet melengető találkozás volt. A legemlékezetesebb egyiptomi polgárra mégis a hurghadai belvárosban leltünk. Egy neves borkereskedő - hogy státusát érzékeltetni tudjam, elmondom, hogy boltjának fő falán a tárcák, táskák, bőröndök, dzsekik fölött egy fénykép függött: Hoszni Muharait elnök gratulál a tulajdonosnak a kairói vásáron - magyarul beszélő eladót alkalmaz. Mohamed El Bess sokáig élt hazánkban, Kairóban lelt rá a gondos kereskedő, amikor a Vörös-tenger partján egyre több magyar turista fedezte fel a természetnek ezt a különös csodáját. Tandi Lajos • Visszhang A kábeltelevízió reflektál A „Csörög a Westel" rovatban megjelent panaszokkal kapcsolatban a Szegedi Kábeltelevízió Részvénytársaság a következő tájékoztatást küldte el lapunknak. „A szolgáltatókat szidni divat, ezzel sokszor találkozom napi munkám során. A magam részéről mindent megteszek azért, hogy a szolgáltatás megfelelő színvonalú legyen, ám felháborítónak tartom, ha olyanok rontják a vállalat hitelét, akik még csak szerződéses viszonyban sem állnak a Kábeltelevízió Rt.-vei. Különösen akkor szomorú ez. amikor egy közület folyamodik ehhez a módszerhez. A Csanádi utcai Elektronic Kisáruhá/.nak, mint televíziókat forgalmazó boltnak valóban fontos lehet a vételi lehetőség, ám ezért - mint ahogyan a magánszemélyeknek is fizetnie kellett volna. Az előfizetővé válásnak megvan a kitaposott útja, s ez nem a Délmagyarországhoz való telefonálás. (Én sem idefordulok majd, amikor a hitelrontásból eredő hátrány miatt a cég jogait érvényesíteni fogom.) A műszaki hibákat kivizsgáltattam és a helyreállítást úgy ütemeztem, hogy az még a háromnapos ünnep előtt befejeződjék. A vételi hibák fogadásával . kapcsolatos észrevételt köszönöm és tájékoztatom előfizetőinket, hogy az udvariatlan hangnemet használó dolgozóval szemben eljártam. Egyben előre is elnézést és türelmet kérek a tarjáni törzsirány (Szamos, Retek utca, Budapesti körút) lakóitól, mivel hamarosan hozzákezdünk az átalakítási munkákhoz ezen a területen. Napközben, tehát nem főműsoridőben átmenetileg vételi zavarokra és minőségromlásra kell számítaniuk. Csábi László ügyvezető igazgató" • Tegnapi lapunkban beszámoltunk a „Magad uram..." önsegélyező klub tündökléséről és jogszabályi változások miatti mesterséges leállításáról. Emlékidézőként csupán annyit: ezzel a piramisjátékkal a vásárhelyi ötletgazdák előbb 16, majd 160 ezer forint befizetése után - néhány hónapos futamidővel - a befektetett összeg több tízszeresét is elérő nyereséget garantáltak. Természetesen ezrével akadtak az ily módon meggazdagodni szándékozók. A rendszert azonban bármennyire ragyogóan működött - 1994. február 18-ával leállították. A klubtagok egy tekintélyes része pedig kétségbeesetten követeli vissza a pénzét, sőt többen a beígért haszonra is igényt tartanának, hogy például az annak reményében felvett hiteleiket vissza tudják fizetni. Az önsegélyező, ajándékozó akció megszüntetésének okait már elmondták a tulajdonosok. Most arról essen szó, mire számíthatnak a pénzüket menteni szándékozók, azaz milyen folytatást ajánl a Micro-Ker Kft' Beszélgetőpartnereink ez alkalommal is ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás tulajdonosok, valamint Kalmár Imre ügyvezető. • Februárban levélben tájékoztatták ügyfeleiket arról, hogy a jövőben csak a Gyémánt Híd Rt. részvényeseiként számíthatnak a korábban a „Magad uram..." rendszerbe befektetett összeg tervezett hozadékainak megtérülésére. K. A.: - Így van. A MicroKer Kft. azért hozta létre ezt a társaságot, hogy a várható jogszabályi változások miatt leállított játék résztvevőinek befektetési és egyben tulajdonosi lehetőséget kínálhasson. • Eszerint a rendszer tagjait most beléptetik a rt.-be? K. A.: - Ez csak lehetőség, de senki számára sem kötelező. • Mi lesz a nemet mondók pénzével? K. A.: - Nekik a befizetett pénz 50 százaiékát azonnal, a másik felét pedig hat hónapon belül - az arra az időszakra járó kamattal együtt - visszafizetjük. Az igények egy öszszegben történő kielégítését ugyanis nem tudtuk volna garantálni. • Mi történik a február 18a után jelentkezők beérkezett pénzével? K. A.: - Mivel a leállás után is nagyszámú érdeklődő jelent meg irodáinkban, sőt postán is érkeztek a 16, illetve a 160 ezer forintok, azokat külön számlára helyeztük el, és az érintetteket szintén nyilatkoztatjuk arról, hogy beszállnak-e a részvénytársaságba, vagy küldjük vissza nekik a teljes összeget. • Igaz-e az, hogy csak a „16 ezresek" lehetnek rt.tagok? K. A.: - Nem. A ll-es rendszerben lévő személyek, ha még nem vették fel a 640 ezer forintot, a 160 ezrükért tíz darab kötvényt és tíz darab részvényt vásárolhatnak. K. I.: - A visszajelzések szerint máris úgy látszik, hogy a többség, mintegy 80 százalék. bizalmat szavaz a Gyémánt Híd Rt.-nek. Eddig csupán 47 milliót kértek vissza ügyfeleink, hiszen az rt.-ben tulajdonjogot szerző szemé• Vásárhely országos labirintusa Kiút a piramisból? Ködbe vesző piramisok lyek számíthatnak tőkéjük hozadékára is. • Ez azonban feltehetően nem éri el a „Magad uram..." által ígért sokszoros hasznot, és a megtérülésre is hosszabb ideig kell várni. K. M.: - Mi ezt nem is tagadjuk. Csupán azt ígérjük, hogy olyan tevékenységeket tervezünk, amelyekből az érintettek joggal számithatnak a banki kamatnál nagyobb nyereségre. • Mekkora alaptőkével hozták létre az rt.-t és ki tudják-e elégíteni az önsegélyező rendszerből ide átjelentkező valamennyi tag igényét? K. A.: - Ezt a zártkörű részvénytársaságot tízmilliós törzstőkével alapítottuk. A rendszerben lévők pedig az eddig befizetett pénzükért kapják az rt. által kibocsátott kötvényeket. Az ezek ellenértékét képező összeg adja azt a vagyont, amellyel a társaság gazdálkodni kezd. • Milyen tevékenységekkel akar profitot produkálni a Gyémánt Híd Rt.? K. A.: - Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk világcégek kizárólagos magyarországi képviseletéről, valamint lízing- és ingatlanbefektetési tevékenységet tervezünk, illetve részt kívánunk venni a privatizációban is. Ezekre vonatkozó részletes elképzeléseinket az előzetes visszajelzéseket követően tudjuk majd ügyfeleink elé tenni. De a konkurencia miatt sem lenne célszerű ma még - mintegy 60 ezer érintett előtt - beszámolni minden üzleti tervünkről. K. I.: - Ezekre vonatkozóan azonban már rendelkezünk előszerződésekkel, a végleges megállapodásokat április második felében váijuk. • így viszont lényegében egy sötét alagútba való belépésre buzdítják az embereket, hiszen csak akkor kapnak pontos felvilágosítást arról, hogy mibe szállnak be, ha már benne vannak abban, vagyis tagjai lettek az rt.-nek. K. I.: - Ám ahhoz, hogy tudjuk, mit csináljunk, tudnunk kell azt is, mi felett rendelkezünk. A nyilatkozatok aláírása pedig nem jelent visszavonhatatlan döntést, hátra van a részvény-, illetve a kötvényjegyzés, amelyekre viszont már csak a konkrét üzleti tervek ismeretében kerül sor. • Úgy érzik tehát, hogy az eddigi és a folyamatban lévő tárgyalások elég alapot nyújtanak ahhoz, hogy felelősséggel kijelentsék: akik itt hagyják a pénzüket, nem veszni hagyják! Hiszen úgy gondolom, még egy botrányt már nem lehetne elfogadtatni az emberekkel. K. A.: - Nemcsak rajtunk múlik az rt. működésének sikere, azon egy komoly szakmai stáb is dolgozik. Mindanynyiunk érdeke pedig az, hogy megteremtsük a jó befektetés feltételeit. • Vannak azonban, akik úgy gondolják, az rt. csupán azt a célt szolgálja - az eddig befizetett pénzek viszsza nem utalásából adódó országos botrány elkerülése mellett -, hogy a még megmaradó összegeket a saját hasznukra fordítsák és néhány hónap múlva bejelentsék: sajnos, elképzelésük nem ,jött be". K. A.: - Ha ez lett volna a célunk, megtehettük vblna tavaly év végén, amikor több mint 1 milliárd forint volt a különböző számláinkon. Akkor a kft. négy tulajdonosa a pénzzel melegebb éghajlatú tájra költözhetett volna, és nem azon törte volna a fejét, hogy létrehozzon egy részvénytársaságot. N. Rácz Judit