Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-05 / 78. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. ÁPR. 5. KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Firbás Oszkár és a Dugonics Társaság Április elseje - és a választások A DM '94. március 12-i száma hírt ad arról, hogy emléktáblát avattak Firbás Oszkár tanügyi főtanácsos, a Baross Gábor Gyakorlógimnázium megszervezője és igazgatója születésének 100. évfordulója alkalmából. Az életrajzában azt olvastuk, hogy: „1938-ban a Dugonics Társaság rendes tagjává választották, ahol Banner János és Sík Sándor idejében - főtitkári teendőket látott el." A Dugonics Társaság Ötven éve 1892-1942 Ötven titkári jelentésben ezeket olvashatjuk Firbás Oszkárról. Először az 1938. évi jelentésben szerepel a neve, amikor székfoglalóját tartotta mint rendes tag: Az ezeréves Felvidék címen. Vetítettképes előadásban szólt a felszabadult és még vissza nem tért testvéreinkről. Az 1939. évi titkári jelentés ezt közli róla: „ellenőr lett Czógler Kálmán számvizsgáló, az ő helyébe viszont Firbás Oszkárt választotta meg a közgyűlés. Az 1940. évi titkári jelentés tudatja, hogy Firbás 1940. december l-jén előadást tartott: Barangolás Erdélyben címen. Az 1941. évi március 2-án tartott igazgatósági ülésen nyert Firbás Oszkár rendes tag ideiglenes megbízást a főtitkári teendők további intézéséig való ellátására. Ugyancsak ebben a jelentésben olvasható, hogy halottak napja alkalmából az elnök és a megbízott főtitkár felkeresték Dugonics András, Tömörkény István, Móra FeMindenkit megdöbbent és elbizonytalanít a brutális bűncselekmények, a szélhámosságok és a korrupció kirívó eseteinek igen nagy száma és elszaporodása. Nagyon úgy tűnik, hogy a bűnüldözési és igazságszolgáltatási rendszer nem képes megvédeni az állampolgárokat és a közösségeket. A korszerű demokratikus állam az ember természetes alapjogaira épül. Ennek megfelelően, bűncselekmény mindaz, ami ezeknek a jogoknak a törvényes keretek között történő érvényesítését közvetlenül, vagy indirekt módon sérti és gátolja. Mindazok, akik rendszeresen és súlyosan sértik az emberek természetes alapjogait. renc, Juhász Gyula és mások sírjait, koszorút egyik sírnál sem helyeztek el, ellenben a Dugonics Társaíág koszorú megváltás címén 50 pengőt adott át a főispán úrnak a Kormányzóné őfőméltósága nyomorenyhítő akciója céljaira. A Társaság 50 éves fennállásának évfordulóján, 1942. november 29-én, az 1892. évi első felolvasóülés színhelyén, a városháza közgyűlési termében tartott Firbás előadást, mint főtitkár: Az 50 éves Dugonics Társaság címmel. Ugyancsak eben az évben történt a bejelentés, miszerint a múlt évi közgyűlésen lefolyt részleges tisztújításon egyhangúlag főtitkárrá választották Firbás Oszkárt. A fent említett Ötven titkári jelentés elé írt bevezetőt Bonner János elnök, Firbás Oszkár főtitkár és Krammer Jenő titkár szignálták 1942. november 20-án. Miután Firbás 1941-42-ben volt a Társaság főfitktára, e két év összeállítását is ő végezte el. Vajon hol vannak Firbás Oszkár és a többiek a Társaságban elhangzott előadásaik? A titkári jelentés csak a tényeket rögzíti, az elhangzott előadások megjelenési helyeit, ha ugyan írásban is megjelentek - nem említi. Szép kutatói feladat lenne ezeket megpróbálni megtalálni. Dr. Veress Sándor, a Dugonics Társaság szervező titkára nem bújhatnak a demokrácia védőszárnya alá, mert elveszítik a saját emberi jogaikat. Megfelelő módszerek alkalmazásával - halálbüntetés, tényleges életfogytiglani elzárás stb. - nem lehet hagyni, hogy bármilyen módon és időben szabadon mozoghassanak az emberi társadalomban. Véleményem szerint, elvi tévedés, hogy a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás és a jog most elsősorban a büntetésre helyezi a hangsúlyt, holott az alapkérdés az emberi társadalom védelme. A jelenlegi gyakorlatban a bűnözés szenvedő alanyainak érdekvédelme is háttérbe szorul. Az árvák, a testileg, lelkileg megnyomorítottak, az anyagilag súlyosan • Április elsején szokás rászedni, becsapni az ismerősöket, s ezért a bolonddá tételre illő a szólás: „Áprilist járat valakivel." Segítségül ajánlkozik, „kapóra jön" a „Mi fán terem?" című könyv: a nyelvünk virágait színlelő szólásokat szedem csokorba, hisz a népi gondolkodást tükröző beszéd díszei miért ne kaphatnának ma is helyet a beszédünkben, valamint általuk miért ne karikírozhatnám a címben rejlő tartalmak a bolondok napján...? 1. A demokráciánkben „élvezett" napokat ki-ki úgy éli meg, ahogy... a legtöbb ember: „Egyszer hopp, másszor kopp." Van aki: „Zöld ágra vergődik." Kukák környékén egyre több az: „Ágról szakadt ember. " Jellemző az is, hogy: „Az ablakon hányják be neki a pénzt. " Meggaz.dagszik, mert vagy: „Burokban született", vagy „Szerencsés csillag alatt született. " A kisnyugdíjasok tömemegkárosítottak szinte semmiféle kárpótlást sem kapnak. Kétféle bűncselekmény létezik, a szándékos és a gondatlanságból elkövetett. A szándékos, tervezett és szervezett bűncselekmények esetében Sajtódokumentációs kolléganőm megmutatta a Délmagyarország március 22-i számát, amely átvette az „Új Ember" főszerkesztőjének márc. 20-án megjelent „Az én kérdésem" című, rólam szóló méltatását. Minden jószándéka ellenére ebben nem minden felel meg a valóságnak és olyan Magyar Kornélt mutat be ezen keresztül az olvasónak, aki nem én vagyok. Egyébként már azt is rendkívül helytelennek tartom, hogy engem egyedül méltat, 128 ugyancsak elbocsátott kollégámról szinte szót sem ejt. A következő számban válaszolni szerettem volna, miután ennek lehetőségéről telefonbeszélgetést folytattam Rónay Lászlóval. Meg is írtam „Az én válaszom"-at, amelynek közlését a következő számban és a továbbiakban is megtagadták. Arra hivatkoztak, hogy egy katolikus hetilap nem politizálhat, és a felelős kiadóval, dr. Lukács Lászlóval röviddel ezelőtt folytatott telefonbeszélgetésben is merev elutasításra leltem. Ezért rendkívül megtisztelne, ha a Délmagyarországban helyet kaphatnék, ha a mellékelt - korábban az Új Embergére vonatkozik: „Se pénz se posztó; Ha nem csordul, cseppen; Felkopik az álla. " A vállalkozók között van, aki: „Érti a csíziót; Minden hájjal megkent; Adja a bankot; Nem esett a feje lágyára. " A gerinctelenül kiszolgáló köpönyegforgató pedig: „Amint fújják, úgy táncol, Egy gyékényen árul valakivel. " - Szóval a mai állapotokra jellemző: "Nem fenékig tejfel." Tapasztaljuk, a széptevések nagy része: „Csütörtököt mond." Van, aki a régi rendszert, van, aki a mait: „Szidja, mint a bokrot." Vajon melyik az, aki: ,Makót ló?" Türelmünket, kitartásunkat: „Csak az imádság tartja ", és félek, hogy a tiszteletadásnak: „Írmagja sem marad. " 2. Nemcsak Párizs, hanem a választási hírverések, a pártcsaták is megérnek egy a legszigorúbb büntetéseket és az áldozatok, azok örököseinek teljes kárpótlását kell érvényesíteni, míg a gondatlanság fő büntetési tétele a teljes kártérítés. S.I. nek elküldött - soraim - megjelenhetnének. Előre is köszönöm. Az én válaszom Megköszönve Rónay Lászlónak a lap március 20-i számában megjelent méltató sorait („Az én kérdésem"), biztosítom a tisztelt olvasókat, hogy ezekre semmivel sem vagyok érdemesebb, mint a Magyar Rádiótól elbocsátott többi 128 kollégám. Nemcsak sors-, de nézetközösséget is vállalva velük, kijelentem, hogy a közszolgálatiság jegyében én mindenkor a hallgatók igényeit igyekeztem kielégíteni (és nem csak a hívőkét) egyházi ünnepeken éppúgy, mint a világiakon és főleg az ezeknél sokkal nagyobb számú hétköznapokon. A 129 elbocsátott rádiós között sokat üldözött az elmúlt és a jelenlegi rendszer egyaránt, de a műsorkészítők megtizedelésének legfőbb oka a Magyar Rádió élén álló, teljes elnöki jogkörrel felruházott dr. Csúcs László alelnök és középvezetői által vallott nézetek elutasítása, nem ritkán a szemisét. „Akinek nem inge, ne vegye magára" (de legalább egyszer próbálja fel!). A pártok hiú álma, hogy a választó nekik: „Kötélnek áll. " Ha mégsem? „Hiba van a kréta körül. " Könnyen lehet, hogy azért, mert: „Lóvá tesz; Kilóg a lóláb." Előfordulhat, hogy: „Még neki áll feljebb." Pali is akad, aki nyilatkozik: „Helyes a bőgés." A naiv: „Előre iszik a medve bőrére. " A reálisan gondolkodó: „Nem jó az ördögöt a falra festeni. " A magabiztos: „Ő se jobb a Deákné vásznánál." Lesz, aki: „Kosarat kap." „Kötve hiszem ", hogy az állampolgár mindent elhisz. A borúlátók: „Hátra van még a fekete leves", és ez az egész: „Nem ér egy hajítófát sem. " A pesszimista megtoldja: Az erőlködés után más nem jöhet, mint a „Pünkösdi királvmélyes bosszú. Mi nem tettünk egyebet - igyekezvén áttörni azokat az anyagi és erkölcsi gátakat, amelyeket éppen munkánk akadályozása érdekében állítottak elénk -, mint végeztük a dolgunkat. Ezekről tanúskodnak szakmai elismeréseink: a nívódíjak, az etikai feddheEz is politika súg", netán „Keresztet vethet rá." 3. Hogy én miben hiszek, kire szavazok? Magánügyem, de elárulom. Arra, akinek: „Rendben van a szénája", illetve „Ártatlan, mint a ma született bárány". Aki a tisztességével „Szint vall", mert ha nem, könnyen „Szőnyegre kerül", vagy „Kihúzzák alóla a gyékényt. " Megnyerő az, aki „Tudja, hol szorít a cipő; Fején találja a szöget; Kivágja a rezet" és lelkiismerettel vállalja: „Állok elébe." - Hallucinálok? Valaki figyelmeztet, hogy sokat locsogtam, végül is: „Lássuk a medvét!" Igaza van, de nekünk a medve helyett a perdöntő lényeg kell, ami májusban röppen hozzánk: „Mint a pinty" öröm lesz nézni! Pleskó András tétlenségünk. Kérem Önöket, együttérzésük jeleként, sok polgártársukhoz hasonlóan tűzzék ki a kis kék szalagot, amely világnézeti hovatartozástól független mindannyiunk leghőbb vágyának, a békének is színe és jelképe. Magyar Kornél • A Szeged című folyóirat 1993 januári számában jelent meg írásunk: SzegedRahó. A testvérvárosi kapcsolatok múltjáról címmel. A cikk az 1939-ben létrejött testvérvárosi kapcsolat eseményeit írja le, melynek leglátványosabb részét 40-40 rahói gyereknek háromhetes turnusokban való szegedi üdültetése képezte. Az írás a következő gondolattal zárult: „De talán nem teljesen reménytelen az újraélesztése. A nacionalista, magyarkodó felhangoktól megtisztítva, e kapcsolat mindkét város lakosainak javát szolgálná. Mindenesetre a gondolatot a szegedi városi vezetés figyelmébe ajánljuk." A szegedi vezetés azonban ezideig nem reagált. Ismételten jelentkezett azonban Rahó. Altorjai István gyermeksebész professzor (ő Rahó város szülöttje) ugyanis elküldte a cikket a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek. Nevükben Bilics Éva, a rahói Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub vezetője válaszolt. Levelében leírja, hogy cikkünket olvasva rögtön elhatározta, megpróSegítsünk! Rahó újra jelentkezik és támogatást kér bálja fölkutatni azokat, akik emlékeznek az ott leírtakra, főleg a szegedi nyaralásra: „A legközelebbi klubdélutánra elvittem és felolvastam. Kíváncsi voltam a reagálásra. Már olvasás közben megláttam egy-két felcsillanó szemet. A végén elmondták, hogy ők is voltak Szegeden nyaralni, és emlékeznek rá, milyen szép pettyes ruhát kaptak a lányok és milyen kedves volt hozzájuk mindenki. " A szegedi gyermeküdültetés felújításának nagyon örülne, nem csupán a nyelvgyakorlás miatt, hanem mert így a gyerekek „egy rövid időre jobb körülmények közé kerülnek. Sajnos a helyzetünk elkeserítő." Levelét a következő mondattal zárja: „Nagyon boldog lennék, ha sikerülne ennek a szegény városnak egy olyan patrónust szereznünk, mint Szeged városa vagy lakossága." Rahó tehát ismét hallat magáról. Ők még emlékeznek segítségnyújtásunkra. Mi se felejkezzünk meg róla! Az 1939es példához hasonlóan segítsük az árvíz által is sújtott rahói testvéreinket élelmiszer. ruhanemű, de főleg gyógyszer támogatással! Ismételten elsősorban a város vezetéséhez fordulunk, de fölhívjuk a karitatív szervezetek figyelmét is: szervezzék meg a rahói gyerekek szegedi nyaralását, és álljanak élére a gyűjtési akcióknak is! Bízunk benne, hogy a szegedi lakosság áldozatkészségében sem lesz hiány, és Szeged ismételten kimutatja cselekvő szeretetét testvérvárosa, Rahó iránt. Pál József Megállítani a bűnözést! Magyar Kornél - egy elbocsátott rádiós Egy lemondás és annak háttere Levelet hozott a posta, amelyben Tábit József az alábbiakat közli: „Tábit József, Mindszent város KDNP elnöke ezennel lemondok a KDNP-ben lévő minden tisztségemről és a megyei lista 4. helyéről. Kérem a nevem haladéktalan törlését. Indokaim: 1. A KDNP megyei vezetősége a Keresztény szót megtévesztésként használta és Igy félrevezette a tisztességes, becsületes embereket. 2. A demokráciát és a jogot figyelmen kívül hagyta. A pártunk országos nagyválasztmánya által elfogadott alapszabályt többszörösen megsértette. 3. A nép akaratát és választójogát figyelmen kívül hagyta. A 6-os választókörzet törvényesen megválasztott képviselőjét zaklatta és félreállította. A második helyen lévő Banga József jogosultságát figyelmen kívül hagyta és törvénytelenül, a jogszabályok több pontbeli sértésével dr. Rapcsák András polgármester pártonkívülit indította, a választópolgárok szavazata ellenére. Székkutas, Hódmezővásárhely és Mártély KDNP össztagsága kb. 90 fő. Mindszent város taglétszáma 150 fő, amely egyhangúlag Csetényi Gábornéra, aki a mozgássérült egyesület tagja, második helyen Banga Józsefre tette le szavazati voksát. Ezért a mindszenti vezetőség nem hajlandó a KDNP színeiben továbbra működni. A közelmúltban megjelenő azon újságcikkek hatására, amely közölte, hogy a KDNP Csetényi Gáborné helyett dr. Rapcsák Andrást indította jelöltként, tömegesen hozzák vissza tagsági könyveiket, mivel nem értenek egyet a KDNP erkölcstelen intézkedéseivel; és nem kívánnak továbbra a pártnak tagja lenni. A pártba való belépésemkor nyomatékosan kihangsúlyoztam, hogy addig kívánok a KDNP-ben működni tisztességgel, becsülettel, míg a párt figyelembe veszi és segíti az országunkban élő egészségkárosodottakat, munkásréteget, nyugdíjasokat. De az elmúlt év törvényhozásaiban nemcsak ezen réteget sújtották igazságtalan törvényekkel, hanem az egészségügyi dolgozókat, a vállalkozók és a tanári kar érdekeit is csorbították. Es én többre tartom a lakosság tiszteletét és az egészségkárosodottak érdekeit, minthogy erkölcstelen ügyeket szolgáljak, bármelyik párt is legyen az. A tisztességem és a becsületem nem eladó semmilyen összegért. Mindszent, 1994. március 28. Tisztelettel: Tábit József Mindszent város volt KDNP elnöke és a Mozgássérültek titkára" • A levéllel kapcsolatban megszólaltattuk dr. Szilvásy Lászlót, a Kereszténydemokrata Néppárt Csongrád megyei elnökét is. Válaszát az alábbiakban foglaljuk össze: - Tábit úr a vezetőség kifejezést használja levele elején, holott ebben az esetben a KDNP választmányáról van szó. A választmány, tehát a párt legmagasabb szerve döntött a küldöttállításról. Az ügygyei kapcsolatban pedig el kell mondanom, hogy eredendően valóban Csetényi Gáborné volt a jelölt. Ez így igaz, de: a jelölést követően jelentős változások történtek a vásárhelyi szervezetben és végülis ók kezdeményezték, hogy a KDNP jelöltjeként dr. Rapcsák András induljon. Az indoklásuk az volt, hogy dr. Rapcsák ismertsége, közéleti tevékenysége jelentős esélyt biztosít a választásokon a párt számára. Ezt a tényt közölték magával Csetényinével is, aki a vásárhelyi szervezetet szóbelileg értesítette lemondásáról, engem pedig levélben keresett meg és felajánlotta lemondását. Ezt én, ekkor valóban a vezetőség véleményét is kikérve - elfogadtam.. Ezután került sor a KDNP körzeti szervezeteinek gyűléseire, amelyek közül a mindszenti Csetényinét, a másik három pedig Rapcsák doktort támogatta. A megyei választmány döntése 45:7 volt, mégpedig dr. Rapcsák András javára. Ezt akkor Tábit József is tudomásul vette, az ő érvelése, pontosabban kifogása az volt, hogy: miért nem előbb jelöltük a hódmezővásárhelyi polgármestert. A fent elmondottak miatt...- hallottuk dr. Szilvásy Lászlótól, a KDNP megyei elnökétől a fenti levél kapcsán. K. F.