Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

SZOMBAT, 1994. ápr. 23. UARKERT 15 Darmstadt, a nemet testvervaros Testvérvárosi kapcsolatok világnapja A kezdeményező Szeged és testvérei A történelemben először két földig rombolt város lépett egymással testvérvárosi kapcsolatra. A németek által lebombázott angol ipari központ, Coventry és a világháború leggyilkosabb csatájának színhelye, az orosz Sztálingrád (ma Volvográd) kötötte meg az első szerződést, mely az egyenrangú európai városok békés együttműködését volt hivatott demonstrálni. Az eszmét Franciaország karolta fel, De Gaulle tábornok leköszönése előtt maga is a testvérvárosi kapcsolatokban látta az egyik biztosítékát annak, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a világégés. Az ötvenes évek közepére a mozgalom Magyarországot is elérte. Szegednek 1955-ből datálódik az első kapcsolatkeresése, azóta városunk mind a testvérvárosok számával, mind kezdeményező készségével egyedülálló itthon. Coventry és Sztálingrád kézfogása az újjáépülő európai városok körében nagy visszhangot keltett, annak a reményét hozta vissza, hogy nemsokára eljön a polgári békeidő. A háborútól megcsömörlött kontinensen hamarosan települések - kicsik és nagyok - tucatjai választottak testvérvárost. Tizenkét évvel a háború befejezése után egy francia kisvárosban, a savoybeli Aix-les-Bains-ben már megalakult a Testvérvárosok Világszövetsége, mely párizsi székhellyel ma is működik. Két évre rá, 1959-ben öt magyar város is felvételt nyert a világszövetségbe: Pécs, Győr, Dunaújváros, Kecskemét, és természetesen: Szeged. Kezdetben vala Odessza Kezdetben vala Odessza, ma ezt mindenki tudja. A dolog mégis csak a szó szigorú értelmében igaz, amennyiben testvérvárosi kapcsolaton aláírt testvérvárosi megállapodást értünk. Szegednek a világháború előtt is léteztek baráti kapcsolatai, elég ha a Nagy Árvíz utáni adományokra gondolunk, de mai értelemben vett testvérvárosi kapcsolatot a város először 1955ben, tehát két évvel a világszövetség megalakulása előtt keresett. Ekkor, 1955 október 21-én, a tanácsi rendszer megalakulásának évfordulóján Dénes Leó szegedi tanácselnök levelet intézett a szomszédos szocialista országok néhány nagyobb városanak vezetőihez, és a testvérvárosi kapcsolatok felvételét javasolta. Elsőként Odeszszába ment a levél, ahonnan 1956 januárjában kedvező válasz érkezett. Miért épp az ukrán városra esett a választás? Az ok alighanem a történelemben keresendő: a világháború végén az Odesszából induló II. Ukrán Front érte el Szegedet, ezért kérték a szegediek az öt szovjet Hős Város egyikét testvérül. Az ötvenes évek politikai klímájában ez logikus volt. Az első odesszai küldöttség 1957 októberében járt Szegeden, ekkor írták alá a megállapodást is. Ezt a szegedi vezetés még ugyanabban az évben a november 7-i ünnepségeken való részvétellel viszonozta, és kölcsönös „magasszintű" látogatások, intézményi együttműködések, rádió es televízióműsorok, kiállítások, egyetemi szerződések következtek. 1961-ben írták alá a Somogyikönyvtár és a Gorkij Tudományos Könyvtár közötti szerződést, 1962-ben már odesszai üzemek is részt vettek a Szegedi Ipari Vásáron, 1967-ben Ki mit tud Odesszáról? címmel tévévetélkedőt rendeztek (a Radnóti Gimnázium csapata nyerte), 1975-ben a városokat bemutató kiállítások cseréje zajlott, a Somogyikönyvtár Odesszáról szegedieknek címmel bibliográfiagyűjteményt adott ki. Rendszeresen szegedi-odesszai baráti napokat tartottak mindkét városban, barátságvonatok indultak, kulturális csoportok cserélődtek. Ez a kapcsolat - ma már a független Ukrán Köztársaság városáról van szó! - napjainkra szinte teljesen mellőzötté vált. A magyarországi rendszerváltás után nyugodtan mondhatjuk, Szeged első testvérvárosa a múlt áldozata lett. Lodz, Brno, Plovdiv, az elfelejtett testvérvárosok 1955-ben nemcsak Odeszszába ment az a bizonyos levél. A lengyel Lodzban, a bolgár Plovdivban, a román Ploiesti-ben, a cseh-morva Brnoban és a keletnémet Drezdában is kézhez kapták. A kiválasztás a „testvéri internacionalizmus " jegyében történt, de mai gondolkodás szerint sem logikátlanul, hiszen az öt megszólított közül három Drezda, Plovdiv és Brno Európa-szerte ismert régi vásárváros. Közülük 1956 elején Brnoból és Ploiestiből jött válasz, képviselőik jelen voltak a szegedi május elseje tribünjén, sőt egy korabeli újságcikk Szegeddel együtt „A három testvérvárosnak" említi őket. A cikkírónak korai volt örvendeznie, mert a román kőolajipar központjával, Ploiesti-vel hamarosan elsorvadt a kapcsolat. Ugyanebben az évben Lodz, Plovdiv és Drezda is jelentkezett, de ez utóbbi „csak" baráti város maradt. Lodz-zsal, a textiliparáról „lengyel Manchesternek" nevezett várossal, a morva főváros Brnoval és az ősi Trákia fővárosával, Plovdivval már 56ban elkészült a részletes szerződés, igazi testvérvárosi viszony azonban sohasem alakult ki. Inkább csak a két város újságírói és írói tartják a kapcsolatot - jegyzi fel 1976ban Péter László Brnoról, de ez igaz a másik kettőre is. A lodz-i könyvkiadó 1974-ben szegedi kiállításon mutatta be könyveit, majd a városibői megyei barátság lett, ettől eltekintve azonban csak ünnepi üzenetváltások, „sikerekről" beszámoló cikkek jelentek meg a sajtóban. Később már az sem. A három testvérvárost elfelejtették. Szabadka: a régióbeli választott A hatvanas évek közepén újabb testvért kapott Szeged. 1966 június 17-én írták alá a megállapodást Szabadkával, mely hat pontban foglalta össze a testvérvárosi kapcsolat céljait: vállalatok, mezőgazdasági üzemek, közoktatási, művelődési és egészségügyi intézmények kapcsolatfelvételét ígérték, külön szóltak a két színház és a két könyvtár kapcsolatáról (mindkettő ma is élő kapcsolat). Szabadka igazi regionális célú választás volt: élelmiszeripara és kultúrája Szegedhez hasonló, a lehetősegeket mégsem sikerült kiaknázni. Amikor pedig már sikerülhetett volna, jött a jugoszláv válság, az embargó és az elszegényedés, úgyhogy a viszony inkább segélyezővé, mint kölcsönössé lett. 1992ben Kasza József, Szabadka polgármestere Szeged város emlékérmét vette at, egy év múlva pedig városunk segélyszállítmányát, amit különböző szegedi szervezetek felhívására gyűjtöttek. A Szabadka-szerződést követő év, 1967 „diplomáciai sikert" is hozott a kezdeményező Szegednek. A Testvérvárosok Világszövetségének párizsi kongreszszusán Biczó György szegedi tanácselnököt beválasztották a világszövetség 42 tagú végrehajtó bizottságába. Megszületik a legszebb testvér: Nizza 1967-ben illusztris személy látogat Magyarországra. Jacques Médecin, Nizza polgármestere, a legendás Médecin-dinasztia feje, aki 1990ben korrupciós botrány miatt kénytelen majd Uruguayba * szökni. Apja, Jean Médecin a dél-francia város felszabadulása után lett polgármester, az ő nevét viseli Nizza újvárosának központi sugárútja. A polgármester egy napot Szegeden is eltöltött, ekkor merült fel a két város közeledése. Hamarosan a nizzai városi tanács tárgyalta a testvérvárosi szerződést és jóváhagyólag döntött. 1969 január 22-én Biczó György tanácselnök vezetésével szegedi küldöttség utazott Nizzába. A küldöttek előkelő fogadtatásban részesültek, otthonában fogadta őket Marc Chagall, a világhírű festő is. A testvérvárosi megállapodást január 28-án írták alá Nizzában, a magyarországi okmányt pedig ugyanazév júniusában Szegeden. Létrejöttében szerepet játszott a több mint 10 ezer pártoló tagot számláló nizzai magyar-francia baráti társaság. Elvi megállapodás született a két város gazdasági vásárain való részvételről, egyetemek kapcsolatáról, szegedi együttesek rendszeres fellépéséről a nizzai folklórfe^sztiválon. A sokáig stagnáló viszony az elmúlt években megélénkítette Szeged frankofil szellemi életét: a szegedi Alliance Frangaise megalakulása, egyetemi csereelőadások, közös kiadványok jellemzik ezt az időt, vegyes vállalatok alakultak - közéjük tartozik a Délmagyarország Kft. is - és a nemzetközivé váló szegedi vásár nizzai kapcsolata is megélénkült. A délfrancia városban sikerrel lépett fel a Szegedi Nemzeti Színház, a karneváli programban a vasutas zenekar szerepelt, fellépett a Szeged táncegyüttes, lemezfelvételt készített a Bartók kórus, és a Ságvári Gimnázium itt talált testvériskolára. Legutóbb Sándor János Rossini: Egy olasz nő algírban című operáját rendezte a Nizzai Operában, és Nizza városfejlesztési alpolgármestere járt nálunk s nyitotta meg a Sajtóházban a nizzai építészeti kiállítást. Turku: felnő a Szeged-tölgy A finnek úgy tartják, a két városnak még a balsorsa is azonos: Szegedet árvíz, Turkut tűzvész (1827) pusztította el szinte teljesen. Finnország második legnagyobb városában, Turkuban 1951 óta működik finn-magyar baráti társaság. E szervezet kezdeményezte a testvérvárosi kapcsolatot, melyet 1971 augusztus 1-én a turkui városházán kötöttek meg. A finn város Szeged legsokoldalúbb testvere lett. Már 1972-ben barátsági napokat tartottak Szegeden, koncertekkel, kiállításokkal (turkui gyermekrajz kiállítás nyílt a Tarjáni Általános Iskolában), fellépett Turku világhírű férfikórusa, a Laulun Ystavat is. Kölcsönös vásárrészvételek, kereskedelmi kamarák találkozói zajlottak azóta, 1992ben például 17 turkui cég jött el a szegedi üzleti találkozóra. A megállapodás 15. évfordulóján a két város kulturális szerződést írt alá. Erre az évfordulóra a turkui baráti társaság 12 oldalas magyar nyelvű lapot adott ki a szegedieknek. A Turkui egyetem 1980-ban szerződést kötött a JATE-val és a SZOTE-val is. 1984-ben turkui grafikusok vendégeskedtek Szegeden. Az Aura-parti város Kupittaa parkjában ma már 22 éves Szeged fája, az a tölgyfacsemete, amelyet a testvérvárosi kapcsolat megkötésekor ültettek el. Arccal Nyugat felé: Cambridge, Parma Két sokat ígérő kapcsolat született a nyolcvanas években. 1986-ban Cambridge, 1988-ban Parma lépett testvérvárosaink sorába. Cambridge több mint 800 éves egyeteme révén egyetemi kapcsolatot keresett és a brit nagykövetségen keresztül talált rá Szegedre. Az 1986 júliusában Angliába hívott küldöttség tagja volt a JATE rektora is. Ebből az alkalomból a cambridge-i múzeumban Kass János kiállítás nyílt. A testvérvárosi viszony alig egy hónap alatt jött létre, augusztus 17-én már a britek jöttek Szegedre - fesztiválnézőbe. A testvérségből máig inkább az egyetemi viszony kamatozott, bár a városi látogatások szinte évenkéntiek. A parmai szerződést Papp Gyula tanácselnök és Lauro Grossi polgármester írták alá, utóbbi a barátság jelképéül a 12. századbeli parmai keresztelőkápolna makettjét hozta el a szegedi városházára. A kapcsolatot az olasz város kereste: még 1982-ben, Garibaldi (született: Nizzában) halálának 100. évfordulóján merült fel, hogy magyar várost fogadjanak testvérvárosul, lévén az olasz függetlenségi mozgalomban sok magyar harcolt Garibaldi oldalán. Egye temi és jelentős élelmiszeripari központ: a választás Szegedre esett. Emilia Romagna tartomány fővárosával az együttműködés felsőoktatási és technológiai-innovációs területen folyik, sok tartalékkal. A gyakorlatias Darmstadt • A németországi Darmstadttal aláírt tesvérvárosi szerződés már meglévő kapcsolatokat szentesített, hiszen előzőleg már iskolák barátkoztak, kórusok és zenekarok léptek fel egymás városában. A nyolcvanas évek végén itthon megújulni vágyó iskolai nyelvoktatás használta ki először a német kapcsolatot. A Deák Gimnázium a darmstadti Eleonoreschule testvériskolája lett, de a leendő testvérváros tananyagokkal, pedagógusok továbbképzésévé! is segített. A megállapodást 1990 nyarán írták alá, s ebből az alkalomból Darmstadt 90 ezer márka értékű lézerkészüléket ajándékozott a szegedi bőrklinikának. Mire a megállapodást aláírták, a testvérvárosi kapcsolat már működött. Günther Metzger, Darmstadt polgármestere, aki egyúttal az Európai Testvérvárosok Szövetségének elnöke, egy interjúban kifejtette, hogy „a testvérvárosi megállapodásnak már élő kapcsolatokat kell szentesíteni és újakat indukálni" Az újak képzőművészeti, gazdasági és sportkapcsolatok lettek, 1992-ben Szeged napjára például reprezentatív szeceszsziós kiállítás jött hozzánk Darmstadtból. A német város talán a leggyakorlatiasabb testvérvárosunk. Az óceánon túl: Toledo Az Ohio állambeli Toledo az egyetlen nem európai testvérünk. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb vasúti csomopontja, a gépgyártás, az üvegipar, az olajfeldolgozás, a szén- és gabonakereskedelem központja. Már a két város közti nagy távolság miatt is unikum külföldi kapcsolatainkban. A megállapodást 1990ben írták alá, s mint több helyütt a világban, a helyi magyar egyesület ebben is szerepet játszott. 1992-ben két toledo-i küldöttség járt Szegeden. A magyar egyesület hatalmas karacsonyfat állított fel a toledói bevásárlóközpontban, s az alárakott ajándékokat a szegény sorsú szegedi gyermekeknek hozták el. 1993 őszén szegedi gazdasági küldöttség utazott az Erié tó partiára (jelen volt Lippai Pál polgármester és Csonka Gábor, a Szegedi Nemzetközi Vásár igazgatója is) az ottani ipari-kereskedelmi bemutatóra. A karácsonyi ajándékok viszonzásául Szeged könyveket és felszereléseket küldött a toledói Magyar Háznak. Panek József Nizza, madártávlatból. (Fotó: Enyedi Zoltán) t