Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

Hol kezdődik a meztelenség? Egy ausztráliai szakszervezet és egy szórakoz­tatóipari vállalkozás (Entertainment Industry Employers Association) közt heves vita robbant ki annak eldönté­sére, hogy vajon kimeríti-e a féiig mezítelenség fogal­mát, ha egy balettáncos úgy lép fel Shakespeare Szentivánéji álom-jában, hogy a hátulsója fedetlen? A vita előidézője 13 ausztrál dollár - ennyi jár ugyanis a balett táncosnak, ha hiányos színpadi öltözéke kimeríti a félig mezítelenség fogalmát. Aki miatt pedig a vita ki­robbant, az Shane Colquhoun, a nyugat-ausztráliai ba­lettegyüttes tagja, aki januárban Sydneyben lépett fel a Shakespeare balettben. A vélemények egyelőre nagyon is eltérnek egymástól. Colquhoun úgy nyilatkozott, hogy „normális körülmé­nyek között ez a kérdés fel sem merült volna együt­tesünk számára". A balettáncosok szakszervezetének képviselője, Ma­rion Jacka szerint „ez roppant kényes kérdés; az em­berek nem szeretik az előadóművészet ilyesfajta vo­natkozását; tévébemondók nem jelennek meg hiányos öltözékben a kamera előtt". A szórakoztatóipari vállalkozás ellenben vitatja, hogy félig mezítelenséget jelentene, ha egy férfi táncos ágyékkötőben jelenik meg a színpadon. A vita egyelőre eldöntetlen. Az illetékes szervek má­jus végéig adtak határidőt a feleknek a megegyezésre, a mellékelt fotó ismeretében. A hét híre Palackposta Japán északi partjainál egy hajóról dobták a tengerbe azt az üzenetet rejtő borospalackot, amely majdnem hat éven át mintegy hétezer kilométert hánykolódott, mire a Malajzia keleti partjaitól nyugatra lévő Sibu szigetén egy nyaralóvendég a közelmúltban kihalászta. John Mutimer, a feladó arra kérte az üveg megtalálóját, hogy lépjen érintkezésbe vele a megadott melbourne-i címén. A pálmákkal övezett trópusi turistaparadicsom egyik tulajdonosa elmondta, hogy írtak Mutimernek, s a szigeten egy luxusnyaralást ajánlottak fel neki. A férfi azonban eddig még nem válaszolt. Nagy Bandó András Sasvári Sándor Jézusként a Dóm téren. (Fotó: Nagy László) Döbbenten és szinte megkövülve Jézus Krisztus „hajlított" MHHHMnHHMMMn^MHHMMHHMnHMMMNHHHHHHMHMHMWMMHMMNMNNi Sasvári Sándort, a Rock színház énekesét, a Jézus Krisztus szupersztár és a Mária Evangéliuma Jézusát, az István a király Koppányát, a Nyomorultak Máriusát, azaz a mai magyar musical egyik legnépszerűbb sztárját kitiltották a televízióból, mert Hajdufy Miklósnak, a Magyar Televízió produkciós igazgatójának nem volt ínyére, ahogy Sasvári Jacobi Leányvásárának egy részletét énekelte" Noha a dolog még decemberben történt, s noha a döntéshozó, mint utóbb kiderült, nem volt egészen tájékozott a dologban, hiszen Jacobi Viktort - legalábbis ezúttal - összetévesztette Lehár Ferenccel, akkoriban az incidens nem keltett különösebb feltűnést a médiaháború mindennapos ágyúdörgése közepett. Hogy most mégis visszatérünk rá, annak az az oka, hogy az Atlantic Sajtószolgálat birtokába került annak a levélváltásnak a szövege, mely az ügy kapcsán Hajdufy Miklós produkciós igazgató és Szinetár Miklós operettigazgató között bonyolódott. Decemberben, nem sok­kal azután, hogy a Fővárosi Operettszínház rendhagyó társulati ülésének műsorá­ban Sasvári Sándor eléne­kelte a Jacobi-operett egy részletét, Hajdufy, aki „döb­benten és szinte megkövül­ten hallgatta", amint az énekes a klasszikus ope­rettdalokba „olyan hangokat és hajlításokat énekelt bele, amelyet a szerző soha nem írt meg", panaszlevelet küldött Szinetárnak. Ebben közölte, hogy az ilyesfajta torzítás, megítélése szerint, megengedhetetlen, „álmo­dern hamisítás", „szemtelen extravagancia", s ha „az eredeti Lehár-dallam" Bor­vető Jánosnak, Sárdy Já­nosnak, Rösler Endrének, valamint Dietrich Fischer Diskaunak és Elisabeth Schwarzkopfnak is megfe­lelt, akkor Sasvári Sándor se énekelje másképpen. „Fentiek alapján - írta Hajdufy - nevezett énekest a Magyar Televízió nem kívánja foglalkoztatni, vala­mint azokat a műveket su­gározni, amelyekben szere­mmmmmmmqmmmm^mmmmmm pel, mindaddig, míg a klasz­szikus operettet összeté­veszti a popzenével". A december 6-án kelt levélre Szinetár Miklós 10­én válaszolt, s pontokba szedve fejezte ki megrökö­nyödését, mely bizonyos kifejezésekből ítélve leg­alább akkora lehetett, mint a produkciós igazgatóé. Mivel Szinetár ezt a levelet nem a nyilvánosságnak szánta, az idézetektől jelen esetben is eltekintünk. Megállapításai azonban közérdekűek, mi­vel, mint utal rá, az, ami Sasvárival történt, neveze­tesen, hogy valakit stílusta­lan, vagy annak vélt ének­lésért letiltsanak a képer­nyőről, teljesen példátlan a televíziózás történetében. Szinetár mindenekelőtt olyan szakmai bakikra hívja fel a panaszos levél írójának figyelmét, hogy a Leány­vásárt nem Lehár Ferenc, hanem Jacobi Viktor írta, Dietrich Fischer Diskau és Elisabeth Schwarzkopf pedig azért nem kezelhették tisztán Jacobi dallamait, mert sohasem énekeltek ilyeneket. Szinetár szerint jó lenne tisztázni, ki az a személy vagy testület a Magyar Televízió részéről, aki, vagy amely nem akarja foglalkoz­tatni az ismert énekes­színészt, hiszen a televízió közintézmény, amelynek nevében ilyen döntéseket hozni az Operett Színház igazgatója szerint különös dolog. Még különösebb a „művek" kitiltása, hisz' sürgősen tisztázandó, hogy mikortól nem tűzhetők mű­sorra az Atilla című rock­opera, a Mária Evangéliuma és más művek, amelyeknek Sasvári a főszereplője. Kü­lön gondot okoz, hogy az említett művek szinte mind­egyike olyan alkotókat is érint, akiket az indulatos produkciós főnök aligha akart eltolni a háztól, vagy akárcsak megsérteni. Nem vitás, a letiltás vagy érzéke­nyen érintette, vagy lega­lábbis megmosolyogtatta az érintett szerzőket is, például a Tolcsvay-testvéreket (Mária Evangéliuma), Szörényi Leventét (István a király) és Lezsák Sándort (Atilla). De gustubus non est disputandum - magyarán szólva: ízlések és pofonok különbözők - vonható le a következtetés ebből a külö­nös levélváltásból, s eny­nyivel alighanem be is érték a vitatkozó felek, mert Sas­vári Sándor letiltásáról azó­ta sem esett szó, s még egyáltalán nem dőlt el, hogy az incidens a színház­történet, a politikatörténet, netán a humoreszk-iroda­lom részeként, pontosabban lábjegyzeteként kerül archi­válásra. Atlantic Press a Világ Utcájában (Elhangzott a Rádiókabaré Tavaszi hadjáratának sze­gedi csatájában, mint bevezető konferansz) TÁRSASÁG® KULTÚRA® IFJÚSÁG •BŰNÜGY* SPORT Napok óta készülök, pró­bálok szegedi információkat gyűjteni, ugyanis nem köny­nyű ma eligazodni itt, a Napfény Városában. Megkí­sérlem összegezni, mi az, amit tudok. (Rögtön meg kell jegyeznem, egyik hír sem frankó, de a kamutól is messze vannak!) Megint suttog a város... Úgy látszik, Szeged már csak ilyen ma­rad. Néha suttogások, néha sikolyok... Szóval tudom a követ­kezőket: a Szegedi Közgyű­lés - ha így folytatják! ­elveszi a kabarészerzők kenyerét. A Közgyűlésen napirend előtt vitatják meg, hogy Csapó Balázs ma ép­pen kit jelentett föl, ugyan­akkor Csapó Balázs napi­renden kívül is följelentget, név szerint Lippai Pált, de még nincs kipipálva min­denki a listáján. Bába följelenti Csonkát, s büntetőeljárást kezdemé­nyez ellene. Csonkát pereli Csapó, Bába pereli Cson­kát, Bába vádolja Dlusztust, Dlusztus vádolja Bábát, közben világos rosál, s futó üti fekete gyalogot... Namármost... Lippai lehülyézi Kohát, ezt mondva róla: „Ez tiszta hülye!" Koha követeli, hogy Lippai vonja vissza ezen kijelentését a televízió nyilvánossága előtt. Lippai nem vonja visz­sza. Mondhatni: nem hülye, hogy visszavonja!... Koha tehát kvázi hülye marad, legalábbis a televízió nézői előtt. Koha ellenkezik a polgár­mesterrel, mire Lippai azt a kijelentést teszi, hogy „Sok bunkóval nem fogok itt vi­tatkozni!" Koha ezt a bun­kózást magára veszi, s nyi­latkozatban tiltakozik a „bunkóság" ellen. A nyilat­kozatot tizenöten írják alá, bizonyítván, hogy Lippainak valóban sok bunkóval kell vitatkoznia. Koha megkér­dezte Lippait, hogy írásban is adná-e, hogy valóban nem akar sok bunkóval vitatkozni, s Lippai ígéretet tett Kohának, hogy neki igen. Mint megtudtam, Csapó azért támadja Csonkát, mert állítása szerint az Ipari Vásár igazgatója vagy tíz­milliót sikkasztott, amit Csonka élből cáfolt, támad­va Bábát, aki - szerinte alaposan benne van a Világ Utcája Kft. „Nagy Bulijában", - mintegy hátulról vezényli az akciót. Emiatt történt, hogy Bába pereli Csonkát, .akit Csapó is perel, csak, ogy ne Bába... A Világ Utcája különben jó kis ingatlan buli, de fő­képpen annak, aki olcsón szerzi meg a területet, ezt viszont azok is tudják, akik perlik a Csonkát. Az önkor­mányzat egy német vevő­nek drágábban ígéri a Világ Utcájának szánt területet, de sokan rebesgetik, hogy ezzel csak a terület árát kívánják fölverni. Eközben a Cserepes-soron továbbra is működik a világ jelenlegi utcája, s úgy tűnik, a sze­gényebbek miatt kénytele­nek is lesznek megtartani. Azt is rebesgetik, hogy Hatvani Zoltán képviselő Szatymazi úti vikendhá­zában tisztálkodnak az E-5­ös út mellett szobrozó kurtizánok, akik kényszerű megállásra késztetik a meg­állni nem szándékozó kami­onosokat. A helyszínelő bi­zottság nem tudta megálla­pítani, hogy ez a hír igaz-e, mert a bizottság tagjai el­csúsztak az eldobott óv­szereken, s mentők vitték el őket a vikendháztól. Összességében tehát Szegeden minden a leg­nagyobb rendben van. Apró gondok vannak, de a hely­zet konszolidálódik. Csapó tévedésből bepe­relte Bábát, Bába azt hitte, hogy kinevezték alpolgár­mesternek és lehülyezte Kohát. Koha Róbert azt képzelte magáról, hogy szerkesztő, s nem közölte le Bába ügyvéd azon írását, melyben vádolja Csonkát, aki ugyan nem sikkasztott tízmilliót, de valóban az Ipari Vásár igazgatója volt, amíg ezt az állást be nem töltötte Lippai, aki viszont nem sik­kasztott tízmilliót, mert mire oda került, már nem maradt pénz a vásár kasszájában. Koha lebunkózta a közgyű­lés nyilvánossága előtt Csapót, aki azzal válaszolt, hogy ez a Bába tiszta hülye, amit Bába természetesen joggal kért ki magának, de Lippai azt mondta, továbbra sem hajlandó bunkókkal vitatkozni. Erre Dlusztus lehozta Bába cikkét, de Bába emiatt följelentette, mert nem kapott érte hono­ráriumot, miközben Koha fölvehette azt a tízmilliót, amit a Csonka nem sikkasz­tott el... Ezek után meg kell mon­danom, lehet, hogy amit itt leírtam, nem teljesen fedi a valóságot, de aki ezt Sze­geden megérti, az tiszta hülye, már pedig én sok bunkóval nem fogok itt el­kezdeni vitatkozni, úgyhogy aki megértett, az megértett, aki nem, az pedig vagy nem szegedi, vagy bunkó, úgy­hogy megyek is és föl­jelentem a Csapót, a Csonkát, a Dlusztust és a Lippait, be is perelem őket, s a Bábát fogom felkérni, hogy legyen az ügyvédem, de csak akkor, ha hajlandó lesz lebunkózni mindenkit!... Na, Isten áldja Önöket itt, Szegeden, én megyek a Világ Utcájába, a Cserepes sorral...

Next

/
Thumbnails
Contents