Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

Hol kezdődik a meztelenség? Egy ausztráliai szakszervezet és egy szórakoztatóipari vállalkozás (Entertainment Industry Employers Association) közt heves vita robbant ki annak eldöntésére, hogy vajon kimeríti-e a féiig mezítelenség fogalmát, ha egy balettáncos úgy lép fel Shakespeare Szentivánéji álom-jában, hogy a hátulsója fedetlen? A vita előidézője 13 ausztrál dollár - ennyi jár ugyanis a balett táncosnak, ha hiányos színpadi öltözéke kimeríti a félig mezítelenség fogalmát. Aki miatt pedig a vita kirobbant, az Shane Colquhoun, a nyugat-ausztráliai balettegyüttes tagja, aki januárban Sydneyben lépett fel a Shakespeare balettben. A vélemények egyelőre nagyon is eltérnek egymástól. Colquhoun úgy nyilatkozott, hogy „normális körülmények között ez a kérdés fel sem merült volna együttesünk számára". A balettáncosok szakszervezetének képviselője, Marion Jacka szerint „ez roppant kényes kérdés; az emberek nem szeretik az előadóművészet ilyesfajta vonatkozását; tévébemondók nem jelennek meg hiányos öltözékben a kamera előtt". A szórakoztatóipari vállalkozás ellenben vitatja, hogy félig mezítelenséget jelentene, ha egy férfi táncos ágyékkötőben jelenik meg a színpadon. A vita egyelőre eldöntetlen. Az illetékes szervek május végéig adtak határidőt a feleknek a megegyezésre, a mellékelt fotó ismeretében. A hét híre Palackposta Japán északi partjainál egy hajóról dobták a tengerbe azt az üzenetet rejtő borospalackot, amely majdnem hat éven át mintegy hétezer kilométert hánykolódott, mire a Malajzia keleti partjaitól nyugatra lévő Sibu szigetén egy nyaralóvendég a közelmúltban kihalászta. John Mutimer, a feladó arra kérte az üveg megtalálóját, hogy lépjen érintkezésbe vele a megadott melbourne-i címén. A pálmákkal övezett trópusi turistaparadicsom egyik tulajdonosa elmondta, hogy írtak Mutimernek, s a szigeten egy luxusnyaralást ajánlottak fel neki. A férfi azonban eddig még nem válaszolt. Nagy Bandó András Sasvári Sándor Jézusként a Dóm téren. (Fotó: Nagy László) Döbbenten és szinte megkövülve Jézus Krisztus „hajlított" MHHHMnHHMMMn^MHHMMHHMnHMMMNHHHHHHMHMHMWMMHMMNMNNi Sasvári Sándort, a Rock színház énekesét, a Jézus Krisztus szupersztár és a Mária Evangéliuma Jézusát, az István a király Koppányát, a Nyomorultak Máriusát, azaz a mai magyar musical egyik legnépszerűbb sztárját kitiltották a televízióból, mert Hajdufy Miklósnak, a Magyar Televízió produkciós igazgatójának nem volt ínyére, ahogy Sasvári Jacobi Leányvásárának egy részletét énekelte" Noha a dolog még decemberben történt, s noha a döntéshozó, mint utóbb kiderült, nem volt egészen tájékozott a dologban, hiszen Jacobi Viktort - legalábbis ezúttal - összetévesztette Lehár Ferenccel, akkoriban az incidens nem keltett különösebb feltűnést a médiaháború mindennapos ágyúdörgése közepett. Hogy most mégis visszatérünk rá, annak az az oka, hogy az Atlantic Sajtószolgálat birtokába került annak a levélváltásnak a szövege, mely az ügy kapcsán Hajdufy Miklós produkciós igazgató és Szinetár Miklós operettigazgató között bonyolódott. Decemberben, nem sokkal azután, hogy a Fővárosi Operettszínház rendhagyó társulati ülésének műsorában Sasvári Sándor elénekelte a Jacobi-operett egy részletét, Hajdufy, aki „döbbenten és szinte megkövülten hallgatta", amint az énekes a klasszikus operettdalokba „olyan hangokat és hajlításokat énekelt bele, amelyet a szerző soha nem írt meg", panaszlevelet küldött Szinetárnak. Ebben közölte, hogy az ilyesfajta torzítás, megítélése szerint, megengedhetetlen, „álmodern hamisítás", „szemtelen extravagancia", s ha „az eredeti Lehár-dallam" Borvető Jánosnak, Sárdy Jánosnak, Rösler Endrének, valamint Dietrich Fischer Diskaunak és Elisabeth Schwarzkopfnak is megfelelt, akkor Sasvári Sándor se énekelje másképpen. „Fentiek alapján - írta Hajdufy - nevezett énekest a Magyar Televízió nem kívánja foglalkoztatni, valamint azokat a műveket sugározni, amelyekben szeremmmmmmmqmmmm^mmmmmm pel, mindaddig, míg a klaszszikus operettet összetéveszti a popzenével". A december 6-án kelt levélre Szinetár Miklós 10én válaszolt, s pontokba szedve fejezte ki megrökönyödését, mely bizonyos kifejezésekből ítélve legalább akkora lehetett, mint a produkciós igazgatóé. Mivel Szinetár ezt a levelet nem a nyilvánosságnak szánta, az idézetektől jelen esetben is eltekintünk. Megállapításai azonban közérdekűek, mivel, mint utal rá, az, ami Sasvárival történt, nevezetesen, hogy valakit stílustalan, vagy annak vélt éneklésért letiltsanak a képernyőről, teljesen példátlan a televíziózás történetében. Szinetár mindenekelőtt olyan szakmai bakikra hívja fel a panaszos levél írójának figyelmét, hogy a Leányvásárt nem Lehár Ferenc, hanem Jacobi Viktor írta, Dietrich Fischer Diskau és Elisabeth Schwarzkopf pedig azért nem kezelhették tisztán Jacobi dallamait, mert sohasem énekeltek ilyeneket. Szinetár szerint jó lenne tisztázni, ki az a személy vagy testület a Magyar Televízió részéről, aki, vagy amely nem akarja foglalkoztatni az ismert énekesszínészt, hiszen a televízió közintézmény, amelynek nevében ilyen döntéseket hozni az Operett Színház igazgatója szerint különös dolog. Még különösebb a „művek" kitiltása, hisz' sürgősen tisztázandó, hogy mikortól nem tűzhetők műsorra az Atilla című rockopera, a Mária Evangéliuma és más művek, amelyeknek Sasvári a főszereplője. Külön gondot okoz, hogy az említett művek szinte mindegyike olyan alkotókat is érint, akiket az indulatos produkciós főnök aligha akart eltolni a háztól, vagy akárcsak megsérteni. Nem vitás, a letiltás vagy érzékenyen érintette, vagy legalábbis megmosolyogtatta az érintett szerzőket is, például a Tolcsvay-testvéreket (Mária Evangéliuma), Szörényi Leventét (István a király) és Lezsák Sándort (Atilla). De gustubus non est disputandum - magyarán szólva: ízlések és pofonok különbözők - vonható le a következtetés ebből a különös levélváltásból, s enynyivel alighanem be is érték a vitatkozó felek, mert Sasvári Sándor letiltásáról azóta sem esett szó, s még egyáltalán nem dőlt el, hogy az incidens a színháztörténet, a politikatörténet, netán a humoreszk-irodalom részeként, pontosabban lábjegyzeteként kerül archiválásra. Atlantic Press a Világ Utcájában (Elhangzott a Rádiókabaré Tavaszi hadjáratának szegedi csatájában, mint bevezető konferansz) TÁRSASÁG® KULTÚRA® IFJÚSÁG •BŰNÜGY* SPORT Napok óta készülök, próbálok szegedi információkat gyűjteni, ugyanis nem könynyű ma eligazodni itt, a Napfény Városában. Megkísérlem összegezni, mi az, amit tudok. (Rögtön meg kell jegyeznem, egyik hír sem frankó, de a kamutól is messze vannak!) Megint suttog a város... Úgy látszik, Szeged már csak ilyen marad. Néha suttogások, néha sikolyok... Szóval tudom a következőket: a Szegedi Közgyűlés - ha így folytatják! elveszi a kabarészerzők kenyerét. A Közgyűlésen napirend előtt vitatják meg, hogy Csapó Balázs ma éppen kit jelentett föl, ugyanakkor Csapó Balázs napirenden kívül is följelentget, név szerint Lippai Pált, de még nincs kipipálva mindenki a listáján. Bába följelenti Csonkát, s büntetőeljárást kezdeményez ellene. Csonkát pereli Csapó, Bába pereli Csonkát, Bába vádolja Dlusztust, Dlusztus vádolja Bábát, közben világos rosál, s futó üti fekete gyalogot... Namármost... Lippai lehülyézi Kohát, ezt mondva róla: „Ez tiszta hülye!" Koha követeli, hogy Lippai vonja vissza ezen kijelentését a televízió nyilvánossága előtt. Lippai nem vonja viszsza. Mondhatni: nem hülye, hogy visszavonja!... Koha tehát kvázi hülye marad, legalábbis a televízió nézői előtt. Koha ellenkezik a polgármesterrel, mire Lippai azt a kijelentést teszi, hogy „Sok bunkóval nem fogok itt vitatkozni!" Koha ezt a bunkózást magára veszi, s nyilatkozatban tiltakozik a „bunkóság" ellen. A nyilatkozatot tizenöten írják alá, bizonyítván, hogy Lippainak valóban sok bunkóval kell vitatkoznia. Koha megkérdezte Lippait, hogy írásban is adná-e, hogy valóban nem akar sok bunkóval vitatkozni, s Lippai ígéretet tett Kohának, hogy neki igen. Mint megtudtam, Csapó azért támadja Csonkát, mert állítása szerint az Ipari Vásár igazgatója vagy tízmilliót sikkasztott, amit Csonka élből cáfolt, támadva Bábát, aki - szerinte alaposan benne van a Világ Utcája Kft. „Nagy Bulijában", - mintegy hátulról vezényli az akciót. Emiatt történt, hogy Bába pereli Csonkát, .akit Csapó is perel, csak, ogy ne Bába... A Világ Utcája különben jó kis ingatlan buli, de főképpen annak, aki olcsón szerzi meg a területet, ezt viszont azok is tudják, akik perlik a Csonkát. Az önkormányzat egy német vevőnek drágábban ígéri a Világ Utcájának szánt területet, de sokan rebesgetik, hogy ezzel csak a terület árát kívánják fölverni. Eközben a Cserepes-soron továbbra is működik a világ jelenlegi utcája, s úgy tűnik, a szegényebbek miatt kénytelenek is lesznek megtartani. Azt is rebesgetik, hogy Hatvani Zoltán képviselő Szatymazi úti vikendházában tisztálkodnak az E-5ös út mellett szobrozó kurtizánok, akik kényszerű megállásra késztetik a megállni nem szándékozó kamionosokat. A helyszínelő bizottság nem tudta megállapítani, hogy ez a hír igaz-e, mert a bizottság tagjai elcsúsztak az eldobott óvszereken, s mentők vitték el őket a vikendháztól. Összességében tehát Szegeden minden a legnagyobb rendben van. Apró gondok vannak, de a helyzet konszolidálódik. Csapó tévedésből beperelte Bábát, Bába azt hitte, hogy kinevezték alpolgármesternek és lehülyezte Kohát. Koha Róbert azt képzelte magáról, hogy szerkesztő, s nem közölte le Bába ügyvéd azon írását, melyben vádolja Csonkát, aki ugyan nem sikkasztott tízmilliót, de valóban az Ipari Vásár igazgatója volt, amíg ezt az állást be nem töltötte Lippai, aki viszont nem sikkasztott tízmilliót, mert mire oda került, már nem maradt pénz a vásár kasszájában. Koha lebunkózta a közgyűlés nyilvánossága előtt Csapót, aki azzal válaszolt, hogy ez a Bába tiszta hülye, amit Bába természetesen joggal kért ki magának, de Lippai azt mondta, továbbra sem hajlandó bunkókkal vitatkozni. Erre Dlusztus lehozta Bába cikkét, de Bába emiatt följelentette, mert nem kapott érte honoráriumot, miközben Koha fölvehette azt a tízmilliót, amit a Csonka nem sikkasztott el... Ezek után meg kell mondanom, lehet, hogy amit itt leírtam, nem teljesen fedi a valóságot, de aki ezt Szegeden megérti, az tiszta hülye, már pedig én sok bunkóval nem fogok itt elkezdeni vitatkozni, úgyhogy aki megértett, az megértett, aki nem, az pedig vagy nem szegedi, vagy bunkó, úgyhogy megyek is és följelentem a Csapót, a Csonkát, a Dlusztust és a Lippait, be is perelem őket, s a Bábát fogom felkérni, hogy legyen az ügyvédem, de csak akkor, ha hajlandó lesz lebunkózni mindenkit!... Na, Isten áldja Önöket itt, Szegeden, én megyek a Világ Utcájába, a Cserepes sorral...