Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

SZOMBAT, 1994. APR. 23. ZSARUNAP 9 • Szegedi, a szegedi nyomozó Ideges ember hibázik A fiatal nyomozó a megyei főkapitányság bűnügyi osztá­lyán az úgynevezett kiemelt betörésekkel foglakozik. Mun­kája nem engedi, hogy unat­kozzék. - Tizenkét éve kerültem a rendőrséghez. Azt szokták mondani, aki itt lehúz három évet, az már nem szökik meg innen. Amikor jelentkeztem ­előtte mentőápoló voltam -, Szőke Péter, a mostani szegedi városi kapitány beszélgetett el velem. Elmondta, hogy mire számíthatok. Mik a rendőri hivatás előnyei, hátrányai. Nos, ami a negatívumokat illeti, mind bejött. • De a változatosságra biztos nem panaszkodhat... - Arra tényleg nem. Érdekes munka. A kalandorok viszont nem találnák meg benne a számításukat, mert türelem­játékról van szó. Nincs hét­vége, ünnepnap. Amikor men­ni kell, akkor nincs mese. Ezt a munkát csak megfelelő családi hátérrel lehet végezni. Egy rendőrnek nyugodtnak, hig­gadtnak kell lennie, mert az ideges ember hibázik. És meg egy fontos dolog. Aki nincs barátságban az udvariassággal, az széles ívben kerülje el ezt a pályát. • A bűnözők nyilván ide­gesek, ezért hibáznak. És akkor már el tudnak in­dulni utánuk. Meséljen egy esetet, amikor sikerrel eredtek a betörő után, és emlékezetes a történet. - Egyik legnagyobb sikerélményünk - többes számban kell fogalmaznom - a szegedi szerb templom sérel­mére elkövetett betörés felgön­gyölítése volt. A könyvek, a kegytárgyak óriási értéket képviseltek. 15 millióra be­csülték őket. És meglett a betörő, az orgazda és a műkincsek is. Persze nagyon jól tudom, hogy nem az Fotó: Schmidt Andrea Ha nem újságíró va­laki, akkor hogyan is­merkedhet meg Szegedi Zsolt főhadnaggyal? Két­féleképpen. Egyik sem kellemes helyzet, nem ja­vallott. Egyik: ha ötmillió fölötti értéket loptak el a lakásáról. Másik lehető­ség: ha az illető volt a tet­tes. ellopott érték nagysága hatá­rozza meg az eset nagyságát. Mert akinek a biciklijét viszik el, annak az a legnagyobb bánat. Nincs kicsi és nagy ügy. Feladat van, amit meg kell oldanunk. • A rendőrségen kom­putereket látni, az 1200-as Ladák kikoptak, jöttek a modernebb járgányok. De a bűnözés tudománya is fej­lődött... - Sajnos - tette hozzá a főhadnagy. - A betörők kifino­mult módszerekkel dolgoznak. A lakótelepi panellakásokat úgy nyitják fel, mint mások a konzervet. Kihasználják, hogy a lépcsőházak elnéptelenednek napközben. A hengerzárat összetörik és besétálnak. Az embereknek nincs pénzük egy normális riasztóberendezésre, komolyabb zár felszerelte­tésére. Ráadásul a feledékeny­ségre, a hanyagságra azonnal lecsapnak. Utána késő bánat. • Milyen korosztályból kerülnek ki manapság a betörők? Régebben idősebb embereket jelenítettek meg a filmeken, zseblámpával, arckendővel osontak... - Inkább a fiatalok és az ifjú felnőttek próbálkoznak a la­kásbetörésekkel. Jellemzően a 17 és a 30 közöttiek. Ők azok, akik bátrabban, felelótlenebbül merik vállani a rizikót. Az idősebb, rutinosabb bűnözők inkább intellektuális műfajok­ban dolgoznak. Sikkasztanak, csalnak. • Egy bűnügyi nyomozótól meg kell kérdeznem, hogy volt-e már igazán meleg helyzetben? ' - Mit nevezünk igazán meleg helyzetnek? Gyakran nem tudjuk, hogy hová is megyünk be. A kommandósok egy-egy akciónál nagyjából sejtik, hogy mire számíthatnak. A bűnügyisek a sötétben ta­pogatnak. Ha kinyílik az ajtó, nem tudjuk ki áll mögötte és mi van a kezében. Hát, amikor az ember berepül egy csukott ajtón, bizony leperegnek előtte az élete képei... Már mondtam, mennyire lényeges a higgadt­ság. • Felesége megértően veszi tudomásul ezeket? - A szomszédok biztos kapkodják a fejüket, hogy mit keres nálunk már megint a rendőrautó - mondta Szegedi Zsolt. - Gyakran fordul, mivel a feleségem is rendőr. Van, hogy váltjuk egymást a szol­gálatban. Mivel „kolléga", talán könnyebben megérti azokat a dolgokat, amelyek a velejárói a rendőri munkának. A „háttéridőnket" viszont teljes mértékben egymásnak és a gyerekeknek szenteljük. V. Fekete Sándor Kocsiját a parkolóban törik össze Külön faj az ittas vezetőké - Régebben kötődében dolgoztam, majd kisiparos lettem. Már akkor is szerettem a szabályokat betartani, úgy pedig nem lehetett volna megélni abból a szakmából. Ekkor jött a pályamódosítás ­mondta a rendőrzászlós. • Gondolom, a legelejéről kezdte az iskolát, vagyis a járőrözésnél... - Pontosan. De ez a munka tényleg jó iskola egy kezdő számára. Megtanulhatja a kontaktusteremtést, a határo­zott fellépést. És eldöntheti, hogy szorítja ót a cipő, vagy tetszik neki a munka. • Mi a legemlékezetesebb sztorija ebből az időből? - Egyszer az Április 4-e útján gurultunk az állomás felé. A Sárkány utcájából kivágódott egy kocsi, de úgy, hogy rásodródott a villamos­sínekre. Utána fordultunk, ő észrevett bennünket, bevágott az egyik földes, sáros kis utcába. Egy hatalmas pocsolya közepén landolt, az ajtajáig ért a víz. A fiatal srác, amikor meglátott bennünket, majdnem elbőgte magát, most mi lesz. Nem lett semmi, jót nevettünk az egészen. • A következő lépcsőfok ezen az alosztályon a bal­eseti helyszínelés. Hány balesetet látott? - Azt nem tudnám meg­mondani, rengetegnél voltam kint. Az apró koccanásostól a halálosokig. Szegeden és kör­nyékén abban az időben napi átlagban, olyan 10-12 baleset történt. De emlékszem egy alkalomra, amikor a szolgálat minden órájában történt vala­mi. És ez 24 órás „műszak". • Jelenlegi munkája a balesetek kivizsgálása. Mit tapasztal, a legtöbbször mire lehet visszavezetni a dolgokat? - Szerintem a járművek elöregedéséről zengő szólamok az csak mese - jelentette ki Gasztány Zoltán. - Ritka az, amikor műszaki hibában Fotó: Schmidt Andrea Gasztány Zoltánt az ismerősei csábították a rendőrséghez. Akik hív­ták, a szegedi kapitány­ság közlekedési alosz­tályán dolgoztak, így lett ő is közlekedési rendőr nvolc évvel ezelőtt. keresendők az okok. Sokkal inkább a járművezetők mu­lasztásairól, felelőtlenségeiről van szó. Az élet rohanó tem­pója a közlekedésben is tetten érhető. Rengeteg a gyorshajtó. Türelmetlenek az emberek. A veszélyérzet sokakból hiány­zik. Előtte a sárgán megy át két kocsi, ó még vidáman áthúz a piroson, mert tudja, hogy a rendszer néhány másodperc rátartással ad zöldet a másik oldalon. Veszélyesek a kezdők, különösen a fiatal kezdők. Szeretnek vagánykodni. Ami­kor átesnek a „tűzkereszt­ségen", akkor esik le nekik a tantusz, hogy a járművezetés veszélyes üzem. Nem gye­rekjáték. • Vizsgálóként aktákból dolgozik, illetve meghall­gatja az érintetteket. Bi­zonyára előfordul, hogy az előadott történet nem fedi a valóságot... - Sok példát mondhatnék rá. Aki kevesebbet ivott, a ko­csiban az vállalja magára a sofőr szerepét. Amikor kiderül, hogy ezért alaposan megütheti a bokáját, akkor gyorsan visszatáncol, hát, az nem is teljesen úgy volt... Nem régen történt egy baleset. Egy ke­rékpárost elgázoltak. Az autót állítólag nő vezette. Később, amikor meghallgattuk a sé­rültet, elmondta, hogy férfi ült a volánnál. Ugyan miért gya­korolt akkor ilyen kegyet a hölgy? Azért, mert társa elfe­lejtett visszamenni a börtönbe a szabadságról és emiatt már körözte a büntetés végrehajtó intézet. Most már a rendőrség is ezt teszi. • Sajátos a szegedi köz­lekedés, hiszen sok a kül­földi autós, buszos turista. Miként jelentkezik ez a baleseti statisztikákban? - Nem javítja - szögezte le a zászlós. - Hajlamosak az emberek azt hinni, hogy kül­földön merészebben közle­kedhetnek, mint otthon. A má­sik fontos tényező: ha Ausztria felől érkeznek, Kecskemétig autópályán döngethetnek. Utá­na viszont lelassul a forgalom. Ők meg a 100-as tempóban pörögnének tovább. Sok baj adódik ebből is. • Ittas vezetők... - Értem a kérdést. Egy külön misét megérne. Sok balesetnél elszíneződik a szon­da. Előfordult, hogy valakinél 4,1 ezreléket találtunk a vér­ben. Ilyen állapotban fogalma nincs az ^embernek, hogy mit csinál. Ő kocsiba ült, hadd menjen... • Szeret vezetni? - Nagyon. • Mennyivel ment a leg­gyorsabban? - Mindössze 120-szal. Kímélem a kocsit. Az én autómat a parkolókban szokták összetömi... V. F. S. • Hogy lehet elviselni egy regényhős nevét? - Jól. Saját anekdota­kincsem tartozéka, azért el­mondom: kitűnő érettségivel a jogra „tettek át", s három komoly úriember, mint vizs­gabiztosok, megkérdezték, miért akarok jogász lenni? Válaszom: még szebb neve legyen a feleségemnek... • Ön rendőrként szolgált ­most sem tesz mást - több mint 32 évig. Milyen a jó rendőr? - Kezdjük a mával. Ez a rendőrség nem az a rendőrség. Itt bűnüldözés folyik. A veze­tők is mások, felszabadul­tabbak, azzal foglalkoznak, ami a szakmájuk. Én például a Paprika utcai gyilkosságnál váltam igazi rendőrré. Egy kissé hóbortos polgárra állí­tottak rá, aki felvállalta a gyilkosságsorozatot. Ne rész­letezzem, az azonban bizo­nyos, fontos volt, hogy a tév­utat kizárjuk, s erőinket a gyilkoshoz vezető vonalra összpontosítsuk. Az „álgyil­kos", sok kihallgatás után, az apróságokon bukott le. Ekkor tanultam meg igazán nyomoz­ni, s válaszolok a kérdésre is: a jó rendőr egy ügyet végigvisz, „csontig", vagy másképp a falig, míg össze nem áll a kép. • Hogy került vissza a rendőrségre? - A vezetők hívtak. Persze, ennek is megvan az elő­története. Nyugdíjazásom után jogászként dolgoztam a Szőreg és Vidéke Takarékszövet­kezetnél, majd amikor kirob­bant a Farkas fjelga- ügy, teljesen váratlanul, magán­emberként bizonyos kérdé­sekben a segítségemet kérték. Végül, amikor a főkapitány megtudta, hogy nyugdíjasként is vállalnék munkát, fel­ajánlotta a panaszirodai helyet. Én csak azt kötöttem ki, hogy a magam ura legyek... Valaha a Sakktörténet, Maróczyval Bűnrossz versek szerzője a bűnüldöző néni panaszai A Paprika utcában avatták nyomozóvá Fotó: Révész Róbert Dr. Kárpáti Zoltán, a Szegedi Rend­őrkapitányságon jelenleg panaszfélvevő. A nyugdíjas rendőrtiszt 1953. augusztus 18-a és 1985. december 1-je között volt állo­mányban; 1992 óta pedig a panasziroda „mindenese". Húsz évig vezette a megyei vizsgálati osztályt, ezalatt szinte ugyan­abban a szobában dolgozott. Mindenki Zoli bácsija színes egyéniség, nincs olyan témakör, amiről ne lenne kialakult véle­ménye. Irodalom, sakktörténet, joggya­korlat, s természetesen a rendőri munka ­ráadásul legújabban eredeti versek szer­zőjeként mutatkozott be idén. Mun­kahelyén beszélgettünk. panaszirodás egy személyben dolgozott, most változó gar­nitúra áll a segítségemre. Tech­nikus, vizsgáló és nyomozó áll készenlétben. Napközben dol­gozom, a huszonnégy óra többi részében az ügyelet veszi fel a panaszokat. • Ki a jó panaszfelvevő? - El kell bírálni, mi bűn­cselekmény, mi szabálysértés. Magyarán szólva, jó panaszt kell felvenni, amit jó jegy­zőkönyvvel juttatunk a nyo­mozók kezébe. Ez alapján a cselekmény minősíthető, ik­tatható. Törvény- és ember­ismeretre van szükség, hisz' eleve el kell dönteni, mi tar­tozik a rendőrségre. Ez nem önkormányzati panasziroda... • A szegedi lakos notórius panasztevő? - Az bizonyos, hogy a szomszédok közötti viták igencsak növelik az ikta­tószámokat. Itt van például Béla néni esete. Dossziét nyitottunk a számára. Meg­hallgatjuk általános panaszait, ami talán a korával együtt jár... Másik esetünk a kodifikáltan, arab számokkal feljelentéseket írogató vendégünk... A véglet azonban a saját férjét, fiát feljelentgetők sorában kere­sendő. Többórás beszélge­tésünkbe kerül egy-egy ilyen eset tisztázása. • Hallottunk néhány szen­vedélyéről... Néhányat mondtam... - Első szenvedélyem a tánc­daléneklés volt. Iskolás ko­romban a Hungáriában is felléptem. Ezt követte a sakk. Levelezési mesteri címet sze­reztem. Az Európa-bajnokság egy mestercsoportját is meg­nyertem valaha. Ma már csak szórakozásból váltok gyors­partikat. • A logikus gondolkodás ezek szerint a sakkozó, s a nyomozó sajátja... - Esetemből talán többről is beszélhetnék. 1848-tól össze­gyűjtöttem a szegedi sakk­történet legfontosabb adatait. A háromkötetes magyar sakk­történet szegedi szócikkeit én írtam. Például Maróczy Gé­záról szinte mindent tudok. Az olvasóknak azonban egy sport­és technikatörténeti (remélem) újdonsággal szolgálhatok: a Kass szálló megnyitásakor sakkbálat rendeztek, a részt­vevők élő sakkot játszottak, hisz' emberek helyettesítették a bábukat. Ekkor gyúlt először villany Szegeden. A városban annyira népszerű volt a sakk­játék, hogy Pálfy polgármester vállalta a sakkor vezetését. Saját sakkozói pályafutásom egyik emlékezetes adaléka: orvos-partnerrel játszottam, mikor telefonhoz hívtak. Kolléga kérdezte, hogy egy bizonyos eszköz alkalmas-e az emberélet kioltására. Ekkor az orvos, akinek lépnie kellett, ezt mondta: hideg vízzel is lehet ölni - ha sokat itatják a polgárt. • Hírét vettük, hogy iro­dalmi versenyt nyert a tévé egyik adásában... - Valamikor magyar­történelem szakos tanár sze­rettem volna lenni; ezt a vágyamat rengeteg jogi cikk írásával „éltem ki", a Belügyi Szemle és a Magyar Jog év­folyamai tanúsítják. Sok verset ismerek. Március 8-án a Lyu­kas óra adásában versenyt nyertem, Kosztolányi. Rónai György, Ladányi Mihály műveinek szavalásával. • Közben szerzőként is bemutatkozott. Hol? - A BúnRossz versek Anthológiájában. A Kassák Kiadó kötetében például Tan­dori Dezső, Rákos Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György. Orbán Ottó stb. tár­saságában szerepelt két ver­sem. Az olvasók fogják el­dönteni, ki érdemes a 30 ezer forintos első díjra. A többi szerzőnek könyv és kézfogás jár a Fészek klubban. • Befejezésként mit ajánl a rendőri pályát választók­nak? - Akkor lesz szerencsés, ha jövendőbeli feleségét rend­őrként ismeri meg. En például a jövendő feleségemmel való első találkámra se jutottam el, mivel behívtak szolgálatra. Az asszony meg kell. hogy szokja, mennyire véges a rendőr sza­badsága, szabadideje. Lehet, hogy ezért nem váltam el. Pataki Sándoi

Next

/
Thumbnails
Contents