Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-22 / 93. szám

PÉNTEK, 1994. ÁPR. 22. Vízszennyezés - háziasszony módra A FÖLD NAPJA 7 A Csongrád megyei termé­szetvédelmi egyesület felkéré­sére a Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola környezetvédelem­szakos hallgatói a közelmúlt­ban közvéleménykutatást vé­geztek arról, hogy Szegeden a "háziasszonyok hogyan szaba­dulnak meg a már feleslegessé vált ételektől. Végigolvasva az alábbi kérdéseket, válaszokat, talán néhányan változtatnak majd környezetszennyező „há­ziasszonyi" szokásaikon. - Ha egy kevés maradék ka­kaó megsavanyodik, hová ön­ti? - WC-be 43%, mosogatóba 52%, kukába 5% - Folyóvízben mosogat-e? ­Igen 75%, nem 30% - Mit tesz egy egész liter romlott zacskós tejjel? - WC­Csongrád megyében a keletkezett össz-szenny­víz kevéssel több mint 10 százaléka kerül kellő­en tisztított állapotban a befogadóba. Az egy álta­lán nem tisztított szenny­víz aránya 65 százalék. Szeged még ilyen szánal­masnak nevezhetó' ará­nyokkal sem dicseked­het. A keletkezett szenny­víz a csatornázott terü­letről - kevés kivétellel ­minden tisztítás nélkül keriil a Tiszába. be önti 36%, mosogatóba 52%, kukába 12% - Ha nincs meleg víz, fo­lyatja-e a vizet, míg meleg lesz? - Igen 63%, nem 37% - Az égett olajtól, zsírtól hogyan szabadul meg? - WC­be önti 68%, mosogatóba 15%, kukába 17% - Használ-e a konyhai mo­sogatójában szűrőbetétet? ­Igen 56%, nem 44% - Tudja-e, hová folyik a szennyvíz a mosogatóból, WC­ből? - Tudja 49%, nem tudja 51% - Hová önti a folyékony, le­járt szavatosságú gyógyszert? - WC-be 40%, mosogatóba 26%, kukába 34% - Hozna-e anyagi áldozatot azért, hogy folyóink vize ismét tiszta, fürdésre alkalmas le­gyen? - Igen 92%, nem 8% • Kapcsolatteremtés, gondo­latébresztés és a megoldási le­hetőségek keresése a legfőbb célja annak a Föld-napi diák­konferenciának, amit ma ren­deznek a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépisko­la Tanműhelyében Tápén, a Budai Nagy Antal utca 138. szám alatt. - A meghívott előadók álta­lános- és középiskolás tanulók, akik hat témakörben - víz, lev­egő, föld, élővilág, energia és egyéb kategóriában - számol­nak majd be kísérleteikről, mé­réseikről, megfigyeléseikről és élményeikről - mondta a kon­ferencia egyik szervezője. So­moskövi János, a Széchenyi István Környezetvédelmi Ok­tató Központ vezetője. • Diákkonferencia Tápén Szem a Körláncban A Széchényiben hat-nyolc éve foglalkoznak intenzíven környezetvédelemmel. A diá­kok szép eredményeket értek el ebben a témában a különbö­ző országos pályázatokon és versenyeken. Tavaly részt vet­tek a norvég természetvédők által meghirdetett környezetvé­delmi projekten. Jelenleg egy amerikai programban, a Kör­láncban dolgoznak. Ennek fő célja: a szülők, a család bekap­csolása a természetvédelembe. Az egész napos programot érc- és ásványkiállítás, video­filmvetítések, valamint szak­tantermi bemutatók színesítik. A konferenciára meghívót' kapott a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, Vajdovichné Visky Erzsébet és főmunkatár­sa, Szendy Csaba, valamint a Csongrád megyei Természet­védelmi Egyesület társelnöke, dr. Ilosvay György és az Or­szágos Környezetvédelmi Ne­velési Központ vezetője, dr. Szalai-Marzsó László. Sz. C. Sz. Föl(d) köszöntő sziiomnyi gondolat... Bolondító virágillat, csattogó fülemüle­szó, csillogó Tisza ölelte város. Ilyentájt „egy napra" fölemeljük fejünket, s a de­magóg szónoklatok mellett mélyet szippan­tunk az édes szirmok illatából és magunk­hoz öleljük a világot... Magunkhoz ölel­jük?... vagy csak beszélünk róla? Jól is­mert közhely, nemcsak a levegő, a víz, a táplálék, de a szeretet is létföltétel - nélkü­le szorong, vegetál az ember. A virág, ma­dárdal szeretete, ez amit nem lehet az isko­lában megtanulni. Ez a családdal, a kis­gyermekkori táj selyemfüvével, a fáramá­szó-plezúrokkal, a békaszerenáddal lesz sajátunk. A természetillatú gyermekévek azok, amelyeket egy életen át sohasem fe­lejthetünk, kitörölhetetlen mint az anya­kötöttség alapmechanizmusa. S a Földanya mosolya egy táj. nekünk a szögedi róna, amely ha elveszti egyéni, sajátos arcát, egyre inkább összetéveszthető lesz egyéb területekkel. Pedig a szülőföld mosolya be­levésődik jellemünkbe, világnézetünkbe és formál minket, hiszen még gondolkozásun­kat is meghatározza, a hazai szegedi tájhoz köt. A táj, amibe beleszülettünk, meghatá­rozza az emberfiát, még mielőtt értelmileg átgondolhatná a befolyás jellegét, módját. Ezért a fölnőtt föladata; a lorenzi lehetőség biztosítása „Rókájának". Ez a lelkiismeret furdalta természetvédő gondolatom a Föld napján, kifecsegett titkom. A tiszai barna füzek. Fehér-tói susogó nádas, a szögedi róna nemcsak eredet, hanem jövő is, ahová fejlődhetünk. Mindezért védenünk kell a helyi tájkultúrákat az erősödő szellemi prostitúciós hatásoktól. Ezért szorítsuk a kis kezeket, s érezni fogjuk együtt, hogy részei vagyunk nagy-nagy csodának: a ter­mészet világának... itt ölel át még a szirom­fény, csillog a Tisza, s muzsikál a tücsök­madár. Semmit sem kell a nosztalgia meg­álmodta jövőhöz, egy földöntúli utópia vi­lágából importálnunk, hacsak egy kicsivel több bölcsességet nem... Csizmazia György Mórahalom: akció indul és tudás ,. Gyógyulj Föld ! Te sem­miből lett titok. ... Isten teremtő szándékából megszülető Föld, gyógyulj ! " - szólal a móra­halmi iskolásokat cselekvésre, tudatos környezet- és termé­szetvédelemre szoktató április 22-i, Föld napja program vala­honnani idézete. E misztikus, varázsos sorok nagyon is kéz­zel fogható, aktív részvételre serkentő programpontoklat ve­zetnek be. A felső tagozatos diákok ma a sportcsarnoknál találkoznak délelőtt 10 órakor: tájékoztatók hallhatnak Móra­halom szennyvízhelyzetéről, követőleg környezetvédelmi v­etélkedőre kerül sor. majd az iskola környékének csinosítása következik faültetéssel, s az is­kolai pihenőhely rendezésével. A talaj-, víz - és a levegő vé­delméről ismeretterjesztő fil­met láthatnak. Az alsó tagoza­tosok a gazdasági iskolánál már reggel 8-tól elfoglaltságot találhatnak. Rajzversenyt tarta­nak „ Földünk jövője " cím­mel, majd a városközeli kör­nyezet védett növényeivel is­merkednek kiránduláson, az ügyesebbek faültetésen serény­kedhetnek és a nap folyamán játszótér építésnek is részesei lehetnek e gyerekek. A Délmagyarország támo­gatásával szervezett két hetes akció a „ Tiszta Mórahalomért " ma, a Föld napján kezdődik. Legfontosabb része a közös cselekvésnek a szelektív hulla­dékgyűjtés. Ma, április 22-én, valamint 23-án, szombaton a gazdasági iskolánál elhelyezett konténerbe lehet halmozni a papírt, 7-től délután 4 óráig. A környezetre igen káros anya­gokat tartalmazó szárazeleme­ket mától folyamatosan tudják elhelyezni a mórahalmi kicsik és nagyok a gazdasági isko­lánál,a felső iskolánál, az abc áruháznál és az iparcikk áru­háznál. Üveggyűjtésre az abc áruháznál, az iparcikk áruház­nál és a sportcsarnok előtt el­helyezett konténer ad lehe­tőséget, ugyancsak folyama­tosan a május 5-ig tartó akció egész időtartama alatt. Fölkészülés a vadasparki kirándulásra. (Fotó: Nagy László) Okítás a vadonban Megszoktuk a módszert, hogy a katedrának, táblának szemközt, padban ülve szip­pantsuk magunba a tudnivaló­kat. S ha e módszertől vala­mely pedagógus eltér, aggódva figyeljük, gyermekünk iskolai eredményeit. Pedig nemcsak a tanteremben terem a tudo­mány. Hanem, például a Va­daspark fáinak árnyékában. A Ságvári gyakorló általános is­kola kis elsőseit Özvegy Judit és Kiss Ildikó a „vadonban" okítja környezetismeretre. A két tanítónénit és a gyerekeket, a vadaspark mikrobuszával minden pénteken kifuvarozzák a zooiskolába. ahol nemcsak a lámát, majmot, vagy a papagájt csodálhatják meg, de a fű, fa virág tövében megbúvó tücs­köt, hangyát, katicabogarat is. Hiszen a Magyarországon fel­lelhető rovarok éppúgy lakói a vadasparknak, mint az egzoti­kus állatok. Ha majd elkészül a Vesmás Péter és Balogh László építészek által megál­modott simogató állatház, ak­kor a biológia tankönyv fősze­replőit, a háziállatokat is élő­ben tanulmányozhatják. Özvegy Judit néhány hó­napja még zoopedagógusként dolgozott a Vajdaságban, a pa­licsi állatkertben. A Ságvári­ban napközistanárként foglal­koztatják. • Hogyan került kapcsolat­ba a szegedi vadasparkkal? - Még Palicson ismerked­tünk össze az igazgatóval, Egyházi Istvánnal és kollégájá­val, Pintér Tiborral. Miután Szegedre kerültem meghívtak a decemberi zoopedagógiai szimpóziumra, ahol bemutató órát tartottam a résztvevőknek. Később találtuk ki Kiss Ildikó kolléganőmmel, hogy az ő el­sőseinek a vadasparkban tart­sunk rendszeresen foglalkozá­sokat. Megkérdeztük a szülők véleményét is, ők örömmel fo­gadták az ötletet. Meséltem ne­kik a palicsi kísérletről,amely azt bizonyította, hogy a termé­szetben okított gyerekek egy idő elteltével feltűnően fogé­konnyá, kreatívvá váltak. Az agresszivitásuk is csökkent. A gátlásos, látszólag közepes ké­pességű tanulók a természet­ben feloldódtak és sokkal job­ban szerepeltek, mint a tanter­mi órákon. Kevesebb a tévé kedvelő közöttük. Szabadkán egyébként kiskorú, bűnöző gyerekek körében, „gyógy­módként" is alkalmazzák az ál­latokkal való foglalatoskodást. Kiss Ildikó tanítónő először a famulus, a segítő szerepét töltötte be tapasztaltabb kollé­ganője mellet, de mamár egy­re több apró, önálló munkát vállal a zooiskolában. • Mit szóltak a kollégák, mikor látták, hogy pénte­kenként eltávoznak a gyere­kek az iskola épületéből? - Nem vettem észre, hogy megmosolyogtak volna ben­nünket. Az igazgató kifejezet­ten örült az ötletnek. Néhányan érdeklődnek, hogy miként le­hetne bekapcsolódni az akció­ba. Mi délutánonként, a napkö­zi ideje alatt járunk élményeket gyűjteni.Azért pénteken, mert akkor másnapra nem kell lec­két tanulni. Első hallásra stra­pásnak tűnhet, a kimozdulás, hiszen a vadaspark a város má­sik végében van. de a mikro­busszal kényelmes és gyprs az utazás. • Tapasztalható e valami­lyen változás a gyerekek vi­selkedésében a vadasparki foglalkozások óta? -Talán hihetetlenül hangzik. de azt kell mondanom egy ide­je minden gondolatuk a termé­szet és az állatok körül forog. Nincs nap, hogy ne hoznának valamilyen információt, él­ményt, könyvet, ami e téma­körhöz kapcsolódik. Az osztá­lyom valósággal kis „kutató­csoporttá" változott. Néhány gyerekünk verseket ír az álla­tokról, mások szenvedélyes vi­rággyűjtőkké váltak. Az osz­tályterem virágait a gyerekek hozták, ültették, ők locsolják, gondozzák ezeket. Mostanában a szerepjátékaink is az álla­tokról szólnak. Egyik kislány a múltkor gólyamadarat alkított, olyan hitelesen, hogy szinte, csak a tollak hiányoztak a „szárnyáról". Egyszóval szí­nesebb, gazdagabb lett az éle­tünk és úgyhiszem, többet tu­dunk, tanulunk meg a világról így, mintha a négy fal között videó, vagy képek segítségével tanulmányoznánk a természe­tet. Pacsika Emília

Next

/
Thumbnails
Contents