Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-22 / 93. szám

PÉNTEK, 1994. ÁPR. 22. föllil ' MÉG 18 NAP 5 Startvonalban az 5. lista: Szabad Demokraták Szövetsége Milyen Magyarországot akarunk? Szabad Demokraták Szövetsége területi lista 1. Rózsa Edit, 2. Pászti Tóth Gyula, 3. Kiss László, 4. Marosvári Attila, 5. dr. Gombos András, 6. dr. Mózes Ervin, 7. dr. Kohán József, 8. Nagy Sándor, 9. László Béla, 10. dr. Kiss Dózsái András, 11. dr. Kertész Dezső', 12. Nagy Imre László, 13. dr. Nagymihály Gábor, 14. dr. Kenyeres Lajos, 15. Geréby József, 16. Jankó S. Attila, 17. Nánay Szilamér, 18. Várady Elek. A Szabad Demokraták Szövetsége mindig is elismerte a helyi közügyek, a térségi érdekek képviseletének fontosságát. Ezt a parlamenti felszólalások és interpellációk sokasága, az önkormányzati érdekek felvállalása is igazolja. Az ilyen típusú - a választópolgárok által hagyományosan elvárt - képviselői szerepvállalás azonban sohasem lehet kellően hatékony, ezért az SZDSZ arra törekszik, hogy leépítse a mindig kétséges központi döntések szerepét egyedi ügyekben. Cél az, hogy olyan államháztartási intézményrendszer alakuljon ki, mely lehetővé teszi, hogy helyben érdemi döntéseket hozhassanak, a helyi társadalom, a helyi gazdaság saját „törvényei" szerint fejlődhessen. Az SZDSZ kormányzati pozícióban területileg is kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődést céloz meg. Feladatunknak tekintjük egy új elosztási rendszerhez vezető intézkedéssorozat elindítását. Olyan központi elosztási rendet és helyi forrásszerkezetet akarunk létrehozni, amely jó irányba befolyásolja a vállalkozói, társadalmi és önkormányzati szféra helyi összefogásban való érdekeltségét, valamint a helyi források föltárásában való közreműködését. Az így csökkentett központi pénzeszközöket viszont elsősorban a nagytérségi egyenlőtlenség mérséklésére, illetve a régiók „helyzetbe hozására" tartjuk indokoltnak fordítani. Térségünkben célul tűzve pl. a Duna-Tisza csatorna megépítését, Ópusztaszer és térségének idegenforgalmi fejlesztését, a Szeged-Temesvár vasútvonal megvalósítását. A területi fejlődés az egyes régiók közötti verseny alapján dől el, döntően a helyi gazdaKié lehet a csongrádi borpince? Lehet egy külföldi szóló- és bortermelő érdekeltségé, amelynek a csongrádi bortermelés konkurenciát jelent. Az ilyen tulajdonosnak kifejezetten nem érdeke, hogy a csongrádi történelmi borvidék fönnmaradjon. Lehet egy kereskedő cégé. A kereskedő alapvető érdeke a minél magasabb nyereség. Az ő szemszögéből a termelő rövid és hosszú távú érdekei közömbösek. Ráadásul ha külföldi a kereskedő cég, akkor a nyereséget még az országból is elviszi. A hazai, de nem csongrádi kereskedő ugyan az országból nem, csak a régióból viszi el a nyereséget, de kereskedelmi érdekeit éppúgy érvényesíti a termelővel szemben, mint a külföldi. Lehet csongrádi kereskedőé vagy tőketulajdonosé. A kereskedelmi tulajdonlás közül ez a legkedvezőbb, mert a kereskedelem nyereségét feltehetően nem viszi el a körzetből. Végül lehetnek tulajdonosok a termelők - pincetársulás formájában. Mi a pincetársnlás lényege? Az egy-egy jellemző termőtájon. termelési körzetekben gazdálkodó kisebb és nagyobb önálló szőlőtermelők termésének szakszerű feldolgozását és értékesítését végző gazdasági társulás. Tagjainak átvételkor az átvett szóló minősítése alapján a várható borminőség szerint ság alakulása szerint. Az elérendő cél a policentrizmus, amely az eddigi egyközpontú településhálózat helyett a régiók és ezen belül azok központjainak fejlődését, felzárkózását jelenti. Ehhez törvényben kell rögzíteni a központi pénzalapok felhasználhatóságának módját az egyes régiók helyzetbe hozásához, támogatásához. A központi régió Budapest és környéke területi növekedése, általános túlsúlya további növelésének meggátlása érdekében a törvényben korlátokat kell megfogalmazni. Egyetlen országos információs központ helyett a régióközpontokba telepített információs központok és ezekre épülő gazdasági, pénzpiaci, kereskedelmi stb. információs rendszerek kiépítése járuljon hozzá a régiók önállóságának megalapozásához. A területi tőkekoncentráció oldása, „terítése" szükséges a policentrizmus kialakulásához, a régiókon belüli helyi gazdaság - és ezen keresztül az ország gazdasága - erősödéséhez. Ehhez, egyes ágazati fejlesztéseknél területi alapon történő központi pénzügyi (adó)kedvezmények megállapítása és területi bankhálózat kialakítása indokolt. Az Európában érvényesülő regionalitásnak és a decentralizációs folyamatoknak Magyarországon is érvényesülnie kell. Ennek szellemében a fejlesztési döntésekben és az elosztásban a központi, állami szerepvállalás csökkentendő a megújuló megyei és a települési önkormányzatok javára. előleget fizet, amely mindig több, mint a szóló szabadpiaci ára. Majd a borkészítési, -kiszerelési, -forgalmazási költségeivel csökkentett árbevételét, tételes rászámolás alapján egymásfél éven belül két-három további részletben fizeti ki a tagoknak. A pince továbbfejlesztése a tagok hozzájárulásából történik. Működését a küldött- vagy közgyűlés, a választott elnökség irányításával az elnök és a fizetett szakértő management biztosítja. A pincetársulások lehetnek tulajdonosai a borvidék központi pincéjének, mely biztosítja az egységes kereskedelmi fellépést és a marketinget, a nem megfelelően felszerelt pincetársulások borának feldolgozását és az egyes évjáratokon előforduló nagy termések levezetését, puffertárolását. (A hazai és nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jó pincetársulás tároló kapacitásai két-, de inkább három év teljes termésmennyiségét képes befogadni. Ezzel nagy biztonságot teremt a termelőnek, és kiegyenlítődnek az egyes évjáratok közötti különbségek, amellett, hogy szélesebb kínálatot lehet biztosítani. A csongrádi pince 35 ezer hektoliteres tároló kapacitásával képes e követelményeknek megfelelni.) A pincetársulás elkötelezett a minőségi termelés iránt és minden tagjával betartatja azokat a szabályokat, amelyek a fajta választásával, a szőlő művelésével, a szüreti előírásokkal vannak kapcsolatban. Az eddigi állami-kormányzati szerep helyett a közvetlenül választott képviselők által alkotott megyei önkormányzat legyen a térséget érintő területfejlesztési programok, regionális tervek legfőbb döntéshozó szerve, egyetértő, illetőleg jóváhagyó hatáskörrel. A közigazgatás reformjának fontos eleme, hogy a térségben meghatározó megyei jogú A minőség iránti elkötelezettségéből kiindulva a területen termelt bormárkák érdekeit szabályozókkal, intézkedésekkel is védik, továbbá védi mindazok érdekeit, akik hozzájárulnak a márkás borok termeléséhez. - Segíti a szóló- és bortermeléshez szükséges anyagok és eszközök beszerzését. - Összehangolja a termelói és a kereskedői érdekeket. - Elősegíti az értékesítést, a termelt borok propagálását, reklámozását. - Ellenőrzi a bormárka használatának jogosságát, és védi a tagok érdekeit minden olyan mesterkedéssel szemben, amely gyengíteni vagy kompromittálni próbálja a pincetársuláshoz tartozó termelók, szőlők és borok hírnevét. Mi történt Csongrádon április 12-én? Dr. Botos József, a 4. számú választókörzet független képviselőjelöltje vitaestjén egyetlen napirendi pont szerepelt, a csongrádi pince és a csongrádi szőlőtermelés jövője. A megjelent 30-35 fő érdeklődő elsősorban az elmúlt és a jelenlegi időszak nehézségeit sorolta - egyben azonban egyetértés volt, hogy a jelenleg felszámolás alatt álló csongrádi borpinvárosok (Szeged, Hódmezővásárhely) területi döntéseknél fontos képviselete az egységes megyei önkormányzattal teremthető meg, illetve számukra térségi feladataik ellátásához külön jogosítványokat tartunk szükségesnek. így például a tápai komp ügyének megoldásában. A források bővítéséhez első lépésként a személyi jövedecéket csongrádi szóló- és bortermelőknek célszerű tulajdonába venni. Ennek a borvidék jövője szempontjából leginkább kívánatos formája az lenne, hogy a pincetársulásba tömörült kisebb-nagyobb termelók legyenek résztulajdonosai a pincének. Az 1987-es állapotok szerint Magyarország 20 történelmi borvidéke közül a szőlőterület nagyságát tekintve a csongrádi borvidék a negyedik legnagyobb volt. A Csongrádot megelőző három másik borvidék közül kettő - a mátraaljai és a tokajhegyaljai - más kategóriát jelent, a legnagyobb területtel rendelkező kiskunsági borvidék a csongrádival versenyző sík vidéki borokat termel. Ennek ellenére mégis meggyőződésem, mellyel nem állok egyedül, hogy a vitathatatlanul hétszeres szőlőterületteljfendelkező kiskunsági borvidékkel szemben van előnye a csongrádinak: a termőterület minősítése szerinti összehasonlítás egyértelműen Csongrádot hozza ki győztesnek, tudniillik jobbak a talajbeli és éghajlatbeli adottságai. A Kiskunság a jövőben is feltehetően nagy mennyiségű olcsó borok termelésére lesz képes, ezzel szemben Csongrádnak. a csongrádi borvidéknek lehetősége van sík vidéki minőségi bor termelésére is. A hoSszan elhúzódó vitaest lemadót a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kell helyi önkormányzati forrássá tenni (ebből pl. finanszírozható a sürgető lakótelepi rehabilitáció). A központi adókat csökkentve növelni kívánjuk a helyi adók arányát, ezekre ugyanis - a helyi fejlesztésekhez rendelve - a polgárok, a vállalkozók szívesebben áldoznak (így például a szegedi terek, parkok megújítására). A címzett és céltámogatások rendszerét a pénzeszközök középszinten történő elosztásával célszerű demokratikusabbá, hatékonyabbá tenni. ezzel ugyanis - a helyi kutatásokra épülve a „célok és címek" a helyi adottságokból eredő, élő problémákra irányulva jelölhetők ki (pl. a településeket összekötő úthálózat, kerékpárutak, csatornázás-szennyvíztisztítás, hulladékgyűjtés- és feldolgozás megvalósítása). Ugyancsak középszintű jóváhagyás döntsön más fejlesztési alapok egy részének felhasználásáról (így hamarabb megvalósulhatnak pl. a Szegedet elkerülő főutak, vagy a Szabadkai úti vasúti felüljáró, vagy egy új Tisza-híd). Csongrád megye gazdaságának fejlesztése (a befektető tőke vonzódása) nagymértékben függvénye a térség elérhetőségének, azaz a modern infrastrukturális kapcsolatoknak. Éppen ezért a szomszédos régiókat felfűző, valamint a déli, a keleti és nyugati piacokat időben közelebb hozó közlekedési fővonalak mielőbbi kiépülésében érdekelt a megye azzal zárult, hogy mindenki fölméri a saját pénzügyi lehetőségeit, baráti, ismerősi körben ismerteti a vitakörön elhangzottakat és a szándékokat, és április 26-án ugyanebben a témában újbóli megbeszélésre összejönnek. Mi történhet április 26-án? Remélhetőleg megalakul a pincetársulás, melynek ideiglenes ügyvezető elnökségét is meg kell választani. Ez alkalomból, amennyiben a pincetársulás szándéka komoly, a megjelentek aláírnak egy szándéknyilatkozatot, hogy a 35 ezer hektoliteres pincekapacitásból kiindulva hány hektoliter tárolókapacitásnak megfelelő pincehányad tulajdonosa kíván lenni. Ugyanezen az összejövetelen kell elhatározni, illetve megállapodni arról, hogy egy hektoliter tárolókapacitás tulajdoni hányadára mekkora összegű befizetés szükséges. Ugyanekkor kell a pincetársulás alapszabályának lényegében is megállapodni és az alapszabályról szóló szándékot éppúgy, mint a résztvevők szándéknyilatkozatát jegyzőkönyvben kell majd rögzíteni. Ahhoz, hogy az április végén kibocsátásra kerülő pályázaton a társulás pályázóként részt vehessen, bizonyos formai kellékeknek is meg kell felelni, a bejegyeztetésre a szükséges dokumentumokat legalábbis be kell adni. társadalma. Tekintve, hogy központi támogatás esetén a Déli Autópálya jóval korábban megépülhet, mint a hivatalos fejlesztési elképzelések szerinti, hasonló nyomvonalú szolgáltatás színvonalában viszont alacsonyabb - gyorsforgalmi út, az előbbit kell megvalósítani. Ugyanakkor el kell érni, hogy az M5 1997-ig az országhatárig, illetve az M43 (az M5-től Nagylakig) lehetőleg 2000-ig a teljes szakaszon kiépüljön. Olyan gazdasági környezet megteremtése szükséges - elsősorban a termelő szférában a helyi gazdaság fellendülésének megindításához, amelyben az önkormányzatok ingatlanpolitikájukkal a vállalkozóbefektető tőke számára kedvező feltételeket tudnak ajánlani (kedvező közlekedési lehetőségek, energia, vízi, közmű és távközlési infrastruktúra megléte, pénzügyi kedvezmények pl. ipartelepítéshez). Felismeerve a technológiai erőforrások szerepét, el kell érni, hogy a „Nyugat MÉHtelepe" helyett a - versenyképes termékek előállításához nélkülözhetetlen - legkorszerűbb ipari technológiák befogadója legyen a régió. Ehhez intézményesíteni kell egy decentralizáltan működő ún. „technológiai műszaki szolgálatot" (amely a beruházások információs-tanácsadó bázisa), és érdekeltté kell tenni a beruházókat korszerű berendezések beszerzésében (pl. kedvező hitellel). A térségi fejlesztési célok eléréséhez tényleges cselekvési programok járulhatnak hozzá. Szívvel, Ésszel, Tisztességgel! MMMMHHHMMMMNNMMMNHHMNHMI Mi várható - abban az esetben, ha a pincetársulás révén a termelők lesznek a pince tulajdonosai? Hosszú és kemény, céltudatos telepítési, fejlesztési tevékenység, amely mellett egy nagyon erőteljes marketing és piacszervezési tevékenységet is kell folytatni. Hosszú évek áldozatos munkájába kerül - és természetesen pénzbe is - míg a csongrádi borvidék először Magyarországon kivívja, kivívhatja a minőségi sík vidéki bortermelés legjobbjának a címét, és ezzel párhuzamosan az exportpiacokon is stabil vevőkört építhet ki. Ebben az esetben a jelenlegi nagyon lecsökkent termőterület, amely 1987-ben a szőlő-, illetve bortermelésre alkalmas közterületnek 54 százalékát tette ki, az ezredfordulóra akár a teljes 100 százalékos termőterületkihasználás is megvalósítható. Ekkor a csongrádi borvidék nemcsak azt a hivatását tölti be, hogy a jelenlegi tulajdonosoknak biztos és szolid bevételeket biztosít, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a térségben számos, ma még egzisztenciális gondokkal küzdő család megtalálja a megélhetést. Bízom abban, hogy ehhez a csongrádi borvidék szőlészeinek, borászainak szaktudásán, munkáján, anyagi áldozatvállalásán kívül a mindenkori kormányzatok és a demokratikus törvényhozás is hathatós támogatást nyújt, anyagiakkal és jó törvényekkel. Amennyiben én leszek a választókörzet országgyűlési képviselője, én magam is ezen fogok fáradozni. Dz. Botos József Mi lesz veled, csongrádi borvidék?