Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-19 / 90. szám

KEDD, 1994. ÁPR. 19. HÍREK 13 ••••••••a Cigánykislány sikere Szombaton, Budapesten, a Roma Kulturális Napok keretében a szegedi Kolozsvári Téri Altalános Iskola negyedik osztályos tanulója, Dimovics Renáta az országos cigánynyelvű vers- és prózamondó versenyen második helyezést ért el. Bízom benne « • „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem..." Tőkebefektetés és bizalom (2.) A folyamatos hirdetések révén a sikeres vállalkozásról a havi 10 százalékos, vagy attól magasabb hozamról szép lassan szisztematikusan az egész ország tudomást szerez. Elérkezett ahhoz a pillanat, hogy lehessen bővíteni a vállalkozást, most már ki lehet építeni országos szinten a fiókés ügynökhálózatot, lehet gyarapítani a pénzgyűjtő és kifizető állomások számát. Most már nem kell aggódni, ha néhány gazdasági témájú újságíró, riporter, vagy állami hivatalnok nyilvánosan is kifejezi aggodalmát az üzlet iránt és óva inti az embereket az ilyen típusú vállalkozásoktól. A rendszeres kamatfizetés, a széles körű reklám megtette hatását. Dől a pénz a vállalkozáshoz, most már többszáz millió forint forog eszeveszett sebességgel egyik zsebből a másikba és az emberek sort állnak az ország minden pontján a befizetési és a kifizetési napokon. Nem érdekli őket, sőt mi több, természetesnek tartják, hogy a be- és kifizetőhelyen sokszor elegáns fegyveres biztonsági őrök, testőrök vigyáznak a sikeres vállalkozóra és fenntartják a rendet. Szigorúan betartják a sorban áílás szabályait. Most érkezett el igazán a vállalkozó ideje. A sok száz millió forintos pénzforgalomból újabb és újabb vállalkozásokba lehet kezdeni. Lehet alapítani másik céget, e cégek javára lehet vásárolni ingatlanokat, vagy bármi mást. Az újsütetű vállalkozó már járhat légkondicionált, telefonnal, no meg minden extrával felszerelt autóján. A vállalkozó jönmegy-telefonál, az elfoglalt üzletember látszatát kelti és közben gyűjti a pénzt és fizeti a kamatot, a hozadékot, meg az elhelyezett tőkét, amit aztán az emberek többségében újra elhelyeznek. Ebben a helyzetben már hiába minden intő szó, hiába minden figyelmeztetés. A kisbefektető polgárt, a gyanútlant és természetesen a kapzsit is egyaránt csak a fantasztikus nyereség érdekli. Némelyik befektető titkon irigyli a vállalkozó ügyességét és szeretné megtudni, hogy vajon mibe fektetheti ez a vállalkozó a pénzt, vajon milyen ügyletekkel foglalkozik a tulajdonos, ami ilyen bődületes kamatot hoz? De hát ugyebár ez titok. Mert ha a befektetőnek havi 10 százalékot fizet, nyilvánvaló, hogy ő is keres valamit az üzleten. És ezt mindenki természetesnek tartja, mert ez a vállalkozó ügyes ember, tudja forgatni a pénzt, nem olyan béna és lassű, mint a bankok, amelyek csak emésztik a pénzt csillogó épületeikben - nyugtázza a befektető és türelmesen áll tovább a sorban. Csak áll és várja a be- vagy kifizetést. Nem is sejti, hogy rövid időn belül újra sorba kell állnia, de most már nem nyugodt, rendezett sorokban, hanem kétségbeesve, szitkozódva, felháborodva, rendőrért, meg állami felelősségért kiáltozva. De a korábban jól öltözöttnek tűnt testőrök, biztonsági őrök most marcona képű fogdmegeknek látszanak, akik határozottan és morcosan a korábban üdvözített vállalkozó közelébe sem engedve utasítanak el minden befektetőt. Legfeljebb annyit mondanak szűkös szókincsükkel, hogy a főnök, a tulaj most nincs itt, később, majd máskor, de még nem tudjuk, hogy mikor, talán 6 vagy 8 hónap múlva fizet. A tulajdonos közben csődöt jelent, vagy csődre készül. A cégnek nincs annyi vagyona, hogy a befektetőket ki tudja elégíteni, ekkor derül ki, hogy a pénzgyűjtő irodák is csupán bérelt helyiségek. Most már szó sem lehet a 10 százalékos havi hozadék kifizetéséről. Mindenki örülhet, ha a befizetett tőkéjének egy részét visszakapja. Mert a vállalkozás ugye kockázattal jár. A cég, ha kft. formában működött, anyagi felelőssége, mint ahogy a nevében is benne van. korlátozott. Ha nem fedezi a befektetett tőkét és a kamatokat a cég vagyona, hát istenem..., ez is hozzátartozik a kockázathoz. A vállalkozó ugyanis csak azt ígérte, hogy garancia ugyebár maga a vállalkozás, no meg az ügyvédi segédlet volt. És különben is, mit hőbörög a polgár? O nem betétes, hanem befektető, a vállalkozás nem bank, így oda nem betétet helyeztek el. Mert azt mindenki tudhatná, hogy a vállalkozások nem gyűjthetnek betétet, mert az tilos. Felfrissítik az emberek emlékezetét és rádöbbentik őket, hogy aláírták azt a szerződést, amelyben teljes felhatalmzást adtak a vállalkozáshoz befizetett pénz szabad felhasználására, befektetésére. Ők elfogadták a céget, elfogadták az ügyvédi segítséget, mint garanciát, s tisztes hozadékot kértek - és sokan hosszú ideig kaptak is - pénzük után, amit a vállalkozás ugyebár sajátjaként használt. A vállalkozás most elbukott... Amíg jó volt a vállalkozás, jó volt az ügyfeleknek is, volt, akinek többszörösen megtérült a pénze és szerencséje volt, hogy a cég bukása előtt valamilyen ok miatt kivette a pénzét. Hiába, „az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja, mit akar...", de a vállalkozó igen. Mert a vállalkozó csak azt a cégét bukta el, amelyből a pénzt már kimentette, vagyis amelyben az állampolgároknak pénze és bizalma volt hosszú ideig. Persze csak egy ideig. (Vége.) Dr. Orosz Sándor KUNCZE GÁBOR az SZDSZ miniszterelnökjelöltje Eleget rombolták a falut ideológiával, egyszer innen, egyszer onnan. Inkább segíteni kell végre, hadd boldoguljon a nagy- és a kisgazdaság, meg sokféle szövetkezet! Bízom a magyar termelőben. Ha megbízhat a kormányban, a többit megcsinálja ő maga. BÁLINT GAZDA Bízom az SZDSZ földönjáró agrárpolitikájában. Kuncze Gáborék tudják, a falu népe a lehetőségre vár. Hitelekre, kamatengedményre, türelmi időre, piacvédelmi szerződésekre. Azt is tudják, hogy a többit ránk bízhatják, magyar mezőgazdászokra. ii Szegeden az ötös gazdája(i) ii Valakinek a gép szerencsét hozott Százmillióval jobb a régi csúcsnál • A szombati számhúzás óta mit sikerült megtudni a magyar lottónyeremény újdonsült csúcstartójának személyéről? - kérdeztem Tarnay Tamást, a Szerencsejáték Rt. 3-as Számú Területi Igazgatóságának vezetőjétől. - Az illetőről - de az sem kizárt, hogy nem egy házaspárról, vagy személyről, hanem kollektíváról van szó -, semmit nem tudunk. Ugyanis addig, amíg nem ad életjelt magáról, egyszerűen nem lehet semmiből sem következtetni rá. Például lehet az ország más táján élő, de Szegeden üdülő is. Egyébként egy biztos, hogy off-line tipusú gépen vásárolták az előfizetéses - öthetes négy mezős 800 forintba kerülő lottószelvényt. • A magyar lottózás történetének eddigi nyereményrekordere sem fedte fel magát tavaly. Akkor mindössze annyit tudtunk meg, hogy Szegeden vette fel a 175 milliót. Most is ugyanez az eljárás? - Ekkora nyereményösszegnél már érthető, hogy senki sem akarja a nyilvánosságot bevonni az örömébe. A tavaly alkalmazott - az ilyen eljáráshoz legszükségesebb emberek jelenlétében - módszeren kívül lehet más variáció is. Amint felveszi velünk a kapcsolatot, tájékoztatjuk a jogairól és a lehetőségeiről. Elmondjuk például, hogy az ország bármelyik területi igazgatóságunkon - öt van belőlük - kérheti - állandó lakhelyétől függetlenül - a 275 millió kifizetését. Ezzel méginkább inkognitóban tarthatja személyét. • Valami életjelt kaptak-e? - Semmit, de az újdonsült milliomosnak van még ideje ennek megtételére. A szabályok értelmében most az óvás benyújtásának lehetősége, s jogosságának az elbírálása van, majd keddtől számítva három hétig „várakozunk" a jelentkezőre. Süli József POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS Mezőgazdaságunk újra talpra áll.