Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-19 / 90. szám

KEDD, 1994. ÁPR. 19. HÍREK 13 ••••••••a Cigánykislány sikere Szombaton, Budapesten, a Roma Kulturális Napok kereté­ben a szegedi Kolozsvári Téri Altalános Iskola negyedik osz­tályos tanulója, Dimovics Re­náta az országos cigánynyelvű vers- és prózamondó verse­nyen második helyezést ért el. Bízom benne « • „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem..." Tőkebefektetés és bizalom (2.) A folyamatos hirdetések ré­vén a sikeres vállalkozásról a havi 10 százalékos, vagy attól magasabb hozamról szép las­san szisztematikusan az egész ország tudomást szerez. Elérkezett ahhoz a pillanat, hogy lehessen bővíteni a vál­lalkozást, most már ki lehet építeni országos szinten a fiók­és ügynökhálózatot, lehet gya­rapítani a pénzgyűjtő és kifize­tő állomások számát. Most már nem kell aggódni, ha néhány gazdasági témájú újságíró, ri­porter, vagy állami hivatalnok nyilvánosan is kifejezi aggo­dalmát az üzlet iránt és óva inti az embereket az ilyen típusú vállalkozásoktól. A rendszeres kamatfizetés, a széles körű rek­lám megtette hatását. Dől a pénz a vállalkozáshoz, most már többszáz millió forint fo­rog eszeveszett sebességgel egyik zsebből a másikba és az emberek sort állnak az ország minden pontján a befizetési és a kifizetési napokon. Nem ér­dekli őket, sőt mi több, termé­szetesnek tartják, hogy a be- és kifizetőhelyen sokszor elegáns fegyveres biztonsági őrök, test­őrök vigyáznak a sikeres vál­lalkozóra és fenntartják a ren­det. Szigorúan betartják a sor­ban áílás szabályait. Most érkezett el igazán a vállalkozó ideje. A sok száz millió forintos pénzforgalom­ból újabb és újabb vállalkozá­sokba lehet kezdeni. Lehet ala­pítani másik céget, e cégek ja­vára lehet vásárolni ingatlano­kat, vagy bármi mást. Az új­sütetű vállalkozó már járhat légkondicionált, telefonnal, no meg minden extrával felszerelt autóján. A vállalkozó jön­megy-telefonál, az elfoglalt üz­letember látszatát kelti és köz­ben gyűjti a pénzt és fizeti a kamatot, a hozadékot, meg az elhelyezett tőkét, amit aztán az emberek többségében újra el­helyeznek. Ebben a helyzetben már hiába minden intő szó, hiába minden figyelmeztetés. A kisbefektető polgárt, a gya­nútlant és természetesen a kap­zsit is egyaránt csak a fantasz­tikus nyereség érdekli. Néme­lyik befektető titkon irigyli a vállalkozó ügyességét és sze­retné megtudni, hogy vajon mibe fektetheti ez a vállalkozó a pénzt, vajon milyen ügyle­tekkel foglalkozik a tulajdo­nos, ami ilyen bődületes kama­tot hoz? De hát ugyebár ez ti­tok. Mert ha a befektetőnek ha­vi 10 százalékot fizet, nyilván­való, hogy ő is keres valamit az üzleten. És ezt mindenki természetesnek tartja, mert ez a vállalkozó ügyes ember, tudja forgatni a pénzt, nem olyan bé­na és lassű, mint a bankok, amelyek csak emésztik a pénzt csillogó épületeikben - nyug­tázza a befektető és türelmesen áll tovább a sorban. Csak áll és várja a be- vagy kifizetést. Nem is sejti, hogy rövid időn belül újra sorba kell állnia, de most már nem nyugodt, rende­zett sorokban, hanem kétség­beesve, szitkozódva, felhábo­rodva, rendőrért, meg állami felelősségért kiáltozva. De a korábban jól öltözöttnek tűnt testőrök, biztonsági őrök most marcona képű fogdmegeknek látszanak, akik határozottan és morcosan a korábban üdvözí­tett vállalkozó közelébe sem engedve utasítanak el minden befektetőt. Legfeljebb annyit mondanak szűkös szókincsük­kel, hogy a főnök, a tulaj most nincs itt, később, majd máskor, de még nem tudjuk, hogy mi­kor, talán 6 vagy 8 hónap múl­va fizet. A tulajdonos közben csődöt jelent, vagy csődre készül. A cégnek nincs annyi vagyona, hogy a befektetőket ki tudja elégíteni, ekkor derül ki, hogy a pénzgyűjtő irodák is csupán bérelt helyiségek. Most már szó sem lehet a 10 százalékos havi hozadék kifizetéséről. Mindenki örülhet, ha a befize­tett tőkéjének egy részét visszakapja. Mert a vállalkozás ugye kockázattal jár. A cég, ha kft. formában működött, anya­gi felelőssége, mint ahogy a nevében is benne van. korláto­zott. Ha nem fedezi a befek­tetett tőkét és a kamatokat a cég vagyona, hát istenem..., ez is hozzátartozik a kockázathoz. A vállalkozó ugyanis csak azt ígérte, hogy garancia ugyebár maga a vállalkozás, no meg az ügyvédi segédlet volt. És kü­lönben is, mit hőbörög a pol­gár? O nem betétes, hanem be­fektető, a vállalkozás nem bank, így oda nem betétet he­lyeztek el. Mert azt mindenki tudhatná, hogy a vállalkozások nem gyűjthetnek betétet, mert az tilos. Felfrissítik az emberek emlékezetét és rádöbbentik őket, hogy aláírták azt a szer­ződést, amelyben teljes felha­talmzást adtak a vállalkozás­hoz befizetett pénz szabad fel­használására, befektetésére. Ők elfogadták a céget, elfogadták az ügyvédi segítséget, mint garanciát, s tisztes hozadékot kértek - és sokan hosszú ideig kaptak is - pénzük után, amit a vállalkozás ugyebár sajátjaként használt. A vállalkozás most elbukott... Amíg jó volt a vál­lalkozás, jó volt az ügyfelek­nek is, volt, akinek többszörö­sen megtérült a pénze és sze­rencséje volt, hogy a cég buká­sa előtt valamilyen ok miatt ki­vette a pénzét. Hiába, „az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja, mit akar...", de a vállalkozó igen. Mert a vállalkozó csak azt a cégét bukta el, amelyből a pénzt már kimentette, vagyis amelyben az állampolgároknak pénze és bizalma volt hosszú ideig. Persze csak egy ideig. (Vége.) Dr. Orosz Sándor KUNCZE GÁBOR az SZDSZ miniszterelnökjelöltje Eleget rombolták a falut ideológiával, egyszer innen, egyszer onnan. Inkább segíteni kell végre, hadd boldoguljon a nagy- és a kisgazdaság, meg sokféle szövetkezet! Bízom a magyar termelőben. Ha megbízhat a kormányban, a többit megcsinálja ő maga. BÁLINT GAZDA Bízom az SZDSZ földönjáró agrár­politikájában. Kuncze Gáborék tudják, a falu népe a lehetőségre vár. Hitelekre, kamatengedményre, türelmi időre, piacvédelmi szerződésekre. Azt is tudják, hogy a többit ránk bízhatják, magyar mezőgazdászokra. ii Szegeden az ötös gazdája(i) ii Valakinek a gép szerencsét hozott Százmillióval jobb a régi csúcsnál • A szombati számhúzás óta mit sikerült megtudni a magyar lottónyeremény újdonsült csúcstartójának személyéről? - kérdeztem Tarnay Tamást, a Szeren­csejáték Rt. 3-as Számú Te­rületi Igazgatóságának veze­tőjétől. - Az illetőről - de az sem kizárt, hogy nem egy házaspár­ról, vagy személyről, hanem kollektíváról van szó -, semmit nem tudunk. Ugyanis addig, amíg nem ad életjelt magáról, egyszerűen nem lehet semmi­ből sem következtetni rá. Pél­dául lehet az ország más táján élő, de Szegeden üdülő is. Egyébként egy biztos, hogy off-line tipusú gépen vásárol­ták az előfizetéses - öthetes ­négy mezős 800 forintba kerü­lő lottószelvényt. • A magyar lottózás törté­netének eddigi nyeremény­rekordere sem fedte fel ma­gát tavaly. Akkor mind­össze annyit tudtunk meg, hogy Szegeden vette fel a 175 milliót. Most is ugyan­ez az eljárás? - Ekkora nyereményösszeg­nél már érthető, hogy senki sem akarja a nyilvánosságot bevonni az örömébe. A tavaly alkalmazott - az ilyen eljárás­hoz legszükségesebb emberek jelenlétében - módszeren kívül lehet más variáció is. Amint felveszi velünk a kapcsolatot, tájékoztatjuk a jogairól és a le­hetőségeiről. Elmondjuk pél­dául, hogy az ország bármelyik területi igazgatóságunkon - öt van belőlük - kérheti - állandó lakhelyétől függetlenül - a 275 millió kifizetését. Ezzel méginkább inkognitóban tart­hatja személyét. • Valami életjelt kaptak-e? - Semmit, de az újdonsült milliomosnak van még ideje ennek megtételére. A szabá­lyok értelmében most az óvás benyújtásának lehetősége, s jogosságának az elbírálása van, majd keddtől számítva három hétig „várakozunk" a jelent­kezőre. Süli József POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS Mezőgazdaságunk újra talpra áll.

Next

/
Thumbnails
Contents