Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-19 / 90. szám

KEDD, 1994. APR. 19. Vízdíjtervek Mórahalmon BOLYGÓK 9 Az igazságos tehervise­lés jegyében szeretne dön­teni a mórahalmi képvi­selőtestület vízdíjak ügyé­ben. Hat variációt dolgoz­tak ki a legutóbbi testületi ülésre, nem a végleges meghatározás igényével, hanem inkább a díjmeg­állapítás alapelveit megál­lapítva. Az arányos és , igazságos tehermegosztás problémaköre valójában egy dologhói indul ki: Mórahalom szinte egész területét behálózza a szennyvízcsatorna, ugyan­akkor kihasználtsága a harminc százalékot sem közelíti meg. Jóllehet tör­vényerejű rendelet írja elő. hogy a közművesített területen a csatorna igénybevétele, azaz a rá­kötés kötelező. A környe­zetvédelem indokai már önmagukban alapos okot szolgáltatnak, s ésszerű magyarázatot. Mivel a csatorna használói jelen­leg kevesen vannak, a nagymértékű működési bevételi hiány megoldást sürget. A víz- és csatornadíj a kis­városban a korábban közpon­tilag megállapított szinten ma­radt, még az áfa-emelés szá­zalékarányát sem érvényesítet­ték a tarifában. A vízszolgálta­tásban 1993-ban így is közel egymillió forint nyereség kép­ződött, viszont az alacsony ki­használtságú szennyvízcsa­torna hálózat üzemeltetése másfél milliós veszteséggel járt. Az önkormányzat a víz- és csatorna szolgáltatással összes­ségében nem akar nyereséget, ugyanakkor a biztonságot je­lentő amortizációs alappal együtt nullszaldós működési mérleget kíván, érthető módon. Ezért olyan konstrukciót kell kitalálni, ami ösztönzi a csator­na rákötéseket. A képviselőtestület által kialakított szempontrendszer egyik eleme, hogy külön­választanák a közületi és a lakossági viz- és csatornadíja­kat. A javaslat szerint a közü­letek nem kapnak semmilyen kedvezményt, az önköltségi árat fizetik. A lakosság a vízfo­gyasztásnál az amortizációnak csak ötven százalékát fizetné. További kedvezmény, hogy a Lpkossági fogyasztók a mért .vízmennyiség hetven százalé­kára vonatkozó csatornadíjat fizetnének csak. mivel kerti lo­csolásra, állattartásra is véte­leznek vizet, amely szükség­képpen nem kerül a csatorna­hálózatba. A kéviselőtestület által kidolgozott javaslatok között szerepel a csatorna­rákötés ösztönzése. Ezek sze­rint az önkormányzat anyaggal és szakmunkával támogatná a szennyvízhálózatra való rá­kötést. Ez mintegy 7 ezer forintos költséget jelentene telkenként. Alapos előkalkuláció jelzi, hogy a mostani anyagi támoga­tásként jelentkező ráfordítás két év alatt megtérülne - alapul véve, hogy a tetemes éves veszteség a bekötések hatására megszűnne. A támogatás idő­tartamát azonban a tervek sze­rint behatárolnák: néhány hó­napig a jelzett támogatás egé­szét adnák, majd újabb megha­tározott időszakonként egyre csökkenő arányú segítséget kí­nálnak. A kedvezményes idő­szak megszűnése után azonban az indokolt esetekben hatósági eljárással szereznek érvényt a törvényi előírásoknak - neve­zetesen a csatornahasználat­nak. A testület a variációk ki­munkálásából alakított alapel­vek nyomán még csupán hoz­závetőleges vízdíj összegre utalhat: a költségszámítás 40 forint körüli bruttó lakossági vízdíjat és körülbelül 33 forint köbméterenkénti csatorna­használati díjat jeFez. A víz- és csatornadíj kialakítására vonat­kozó alapelveket áprilisban közmeghallgatáson lakossági vitára, véleményezésre bocsát­ják, s a végleges döntést ezt követően a soron következő testületi ülésen hozzák meg. B. P. • Számtalan világcégnek mű­ködik márkaképviselete, de az induló gazdaságok elenyésző hányada tudja megfizetni a vi­lágszínvonlú minőségnek meg­felelő árat. Még a fejlesztési alap tetemes támogatása mel­lett is meg kell gondolni, mikor térül meg a többmilliós beru­házás, a költségekhez képest igen nyomott hazai mezőgaz­dasági termékárak mellett. Ebből adódóan ismét a kör­nyező volt szocialista orszá­gokban kellett a kereskedők­nek felkutatni a kisgazdasá­gokban használható eszközö­ket. Az agrokerek is ebbe az irányba mozdultak, de számta­lan káefté és más kisszervezet is feltűnt a palettán, s nem ritka az olyan cég sem amelyik egy­szeri csereüzlete révén lépett elő gépforgalmazóvá. E széles választékban nem könnyű el­igazodni a vásárolni szándéko­zóknak. Ezek közül annál a há­rom cégnél érdeklődtünk, ame­lyektől legtöbben kértek ár­ajánlatot a fejleszési alap tá­mogatásának megpályázására. A Piretroid-H Bt. nevéből is kiolvasható, hogy fő profiljuk a permetezőgépek és azok tar­tozékai. Bata Károly ügyveze­tőtől megtudtuk, hogy egy szlovén cég magyarországi képviseletét is ellátják. Talaj­marókból is speciális a kínála­tuk. Traktorokból a szegedi cég zsombói telephelyén válo­gathatnak a gazdák. Kertész­kedőknek lehet leginkább ér­dekes a fél millió forint alatti áron beszerezhető horvát-olasz kistraktoruk. Az összkerék­meghajtású román UTB mel­lett itt sem hiányoznak a köz­kedvelt MTZ-változatok. Araik az MTZ kivételével a garanciát és szavatosságot is magukban foglalják. A fejlesztési alap tá­mogatási pályázatának elhúzó­dó elbírálása miatt az árajánlat kérőkből még kevesen tértek be vásárolni. A makói Hanki-Ker Kft. szűk két éve kereskedik mező­gazdasági gépekkel. Kisbodri Gábor ügyvezető elmondta, hogy szövetkezeti gyakorlatuk alapján az elfogadható ár mel­lett a különféle eszközök közöt­ti használati értékbeni kü­lönbségekről is fel tudják világosítani partnereiket. A kí­nálat az 1-100 ha-ra való gé­pekre terjed ki, a traktortól a hozzá csatlakoztatható magyar, román osztrák, olasz és dán munkagépekig. Az erőgépek Kínálkozó lehetőség: Pályázattal olcsóbb. (Fotó: Hárs László) • Az MTZ viszi a prímet Felszerszámozás, magyar módra A mezőgazdasági nagyüzemi termelés hőskorában a ter­melőeszközök kereskedelme egy-egy térségben pár cégre korlátozódott. Az agrokerek mellett elsősorban a termelési rendszerek tudták megszerezni az általuk in-tegrált növé­nyeknek megfelelő géprendszerek - forgalmazási jogát. Az egymás közötti versenynek szűk terep jutott, a kizárólagos­ságra való törekvést legtöbbször siker koronázta. Utóbb az agrokerek jóformán csak a szocialista országokból tudtak importálni. A nagyüzemek sorvadásával alaposan megcsappant a ke­reslet a nagyteljesítményű és -méretű gépek iránt. A rend­szerváltás magyar változata a kis- és középüzemeket támogat­ja, s az új felállást igencsak meggyorsította a szövetkezeti üzletrészek nevesítése, a kiválások megkönnyítése és az egyéni gazdák földszerzésében a kárpótlás és a tagi földek kimérése. Ebben a szisztémában egyfelől a meglévő nagygé­pek jórészét nem tudják alkalmazni, a szövetkezetekből sok közepes teljesítményű traktor és felszerelés jutott üzletré­szért és árverésen magánkézbe. Ez azonban édeskevés a teljes termelés fenntartásához. közül errefelé is az MTZ viszi a prímet. Ezeknél az áfamentes árak az 580 - 830 ezer forint közötti sávba esnek. A tetemes különbség a teljesítmény mel­lett abból is adódik, hogy ex­portra vagy belföldre gyártott változatról, minőségről van-e szó, illetve milyen felszerelt­séggel kéri a vevő, s nem utol­só sorban, hogy igényli-e a ga­ranciát. A havi 5-20 millió forintos forgalmú káefté tart attól, hogy a támogatási kérel­mek szakaszos elbírálása miatt esetleg fellépő ugrásszerű ke­reslet növekedést látva vérsze­met kapnak szállítóik, s emelni fogják áraikat. Szerinte a szak­mán kívüli, „csak" kereskedő szervezetek bekapcsolódása ebben a „bármit el lehet adni" időszakban később visszaüthet. A vásárlók zöme ugyanis igényli a szakember tanácsait, s enélkül sokan azt veszik meg ami olcsó, s később jönnek rá, hogy a céljaiknak nem felel meg. A Szegedi Agroker Rt. üz­letágvezetője, Nagy László szintén zömmel FAK-beli, ro­mán és kínai - az olcsó pótko­csitól a vetőgépig terjedő - vá­lasztékot mutatott be telep­helyükön. Az erőgépekkel kap­csolatban fontosnak tartotta megjegyezni, lehet, hogy áraik első ránézésre magasabbnak tűnhetnek, mint sok más ver­senytársuké, de ennek megvan a magyarázata. Itt ugyanis a magyar közlekedésbiztonsági előírásoknak, az itteni munka­gépek kapcsolhatóságának megfelelően átszerelve kínálják azokat. Az MTZ erre a leg­szemléletesbb példa. Az ol­csóbb és gyengébb minőségű, belföldre gyártott MTZ-re például orrsúlyt, keréksúlyt, új világítótesteket, másmilyen kardánkihajtást szerelnek. A garancia, szavatosság és az al­katrészellátás kötelezettségé­nek vállalása is 50-60 ezer fo­rint. Jóesetben lehet ezt felesle­ges pénzkidobásnak is minő­síteni, de aki kifog egy olyan példányt, amelyik rövid időn belül motorcserére szorul, drágán megfizetheti spórolását. Szabad a vásár. Kinek men­nyi a pénze, információja, hoz­záértése és mekkora az igénye, aszerint választhat. T. Sz. I. • Dániában jutott eszembe a velük való hajdani találkozás. Frank József ugyanis szerkesz­tett és működtetett egy szélke­reket is. Le is fényképeztem a már csak földön álló nagy ke­rék közepébe állítva. Dániában mondta zsombói barátom, hogy a Bordányban lakó Frank István, a másik Frank fia talán, ma is töri rajta a fejét. Föl­hívtam telefonon, megerősítet­te: nagybátyja volt a szélke­rekes. Az is kiderült, ő idebent cfolgozik a városban, a Dé­másznál. itt is beszélhetünk. Mentegetőzött ugyan, nem na­gyon tud ő már semmit monda­ni, de nem hagytam lerázni magamat. - Barkácsolós természetű volt apám is, nagybátyám is. Az ilyen emberre pedig az jel­lemző, hogy soha nem elég hosszú neki a nap. Igen ám, de este csak petróleumlámpa volt, a petróljom meg drága, nagy­apámék nem nagyon engedték, hogy égessék. Akkor jelentette ki állítólag nagybátyám, majd ő megmutatja, mégis lehet vi­lágítani, ráadásul jobban. Mint a Bibliában a nagy mondat: Legyen világosság! És lón világosság. Akkor készült el a híres-ne­ves szélkerék, és hamarosan lett Retkeséknél is, Kormányo­séknál is, és a Rácz Istvánék­nál is. A forgó kerék energiáját fogaskerék-áttétellel tengely hozta le a földre, itt lenn for­Frankók szélkereke gatta szíjas kerék a kis házban a dinamót. • Pistám! Most miért nin­csen szélkerék? - Mindenki panaszolja, drá­ga az áram, és mindenki tudja már, nélkülözhetetlen a vil­lany, mégse terjedt el. Talán azért, mert a tökéletes szerke­zet igen drága lenne, és hihe­tetlenül keveset lehet kivenni belőle. Nálunk nincsen állandó szél, ahogy Dániában van. • Az árára: a dán is drága, de leírhatják az adóból. A szélre: ezt tudjuk, vagy csak gondoljuk? - Megkérdeztem a meteoro­lógusokat is, ők is azt mondták, ritkán fúj. • Akkor a maga apjáék hiába csinálták? - Pedig világítottak vele. • Dániában ma is világíta­nak, sőt az országos háló­zatba termelnek. - Tudom. Nemcsak Dániá­ban, de máshol is. Amerikában is, a tengerpartokon. De ott szinte mindig fúj. • A maguk kereke legföl­jebb tíz méter magas rúdon forgott. A dániaiak magas­sága harminc méter. Minél magasabban vagyunk, an­nál jobban fúj. - Mégse terjed. Nézze, mu­tatok én könyveket, amelyek gázenergiára épülő kis generá­írtam ntár valamikor a szatymazi Frank-testvérekről. Azokról, akik hellyel-közzel az őszibarack meghonosító­jának tekintetők. Azért mon­dom, hogy hellyel-közzel, mert tudunk róla Szűts Mi­hály Szeged mezőgazdasága című könyvéből (1914), hogy sárga- és őszibarack te­méntelen mennyiségben ke­rültek a tanyákról a szegedi piacra", illetve „Újabban annyira elszaporodott az őszi­barack, hogy jóformán az al­ma után következik. Ezt na­gyon megkedvelték, mert szép jövedelmet biztosít, ha ter­mése sikerült." A két Frank az újra való föltámasztásban játszhatott szerepet. Frank Istv án most szél­kerekekről gondolkodik. (Fotó: Somogyi Károlvné) torokról szólnak, vagy vízzel hajtott kis turbinákról. Mind működő megoldás, de külföl­dön. • És én ezt se értem. Mióta ég állandóan Algyó'n a gáz­fáklya? - Úgy hallottam, már ké­szülnek az erőmű tervei. • Minimum huszonöt éves késés akkor is. És megle­het, mire elkészül, már ré­gen nem lesz Algyőn gáz. Amikor az első lángot meg­láttam, azt mondtam, élel­mes ember ha csak lángos­sütésre használná, akkor is meggazdagodna belőle. Jól hallom? Kicsi vizes turbi­nákról is tudnak? - Tudunk. • Mert azt is mondtam, ép­pen a dániai útibeszámo­lóm végén, ha a szélkerék­kel fejlesztett áramot be le­het táplálni az országos há­lózatba, akkor talán a vizes turbinákét is lehetne. - A leírások is erről szólnak. • Nem vagyunk mi elké­nyeztetve? Miért nem aka­runk mi is olcsóbb ener­giát? - Ne tőlem várjon erre fele­letet. • Pedig van még kérdésem. Ha ön történetesen nem a Démásznál dolgozna, akkor nem a családi örökséget folytatná, és nem a szélke­rekek és másfajta olcsó áramfejlesztők elszaporltá­sán fáradozna? - Nem lehet erre válaszolni. Itt vagyok, és érdekelnek a szélkerekek is, a kis gázdina­mók is, meg a vizes turbinák is. • Állítólag vannak kutatók, akik igazolják, ahol azelőtt szélmalmok működtek, ott erősebb a széljárás. Ha oda raknánk a harminc méter magasakat, talán még több energiát nyerhetnénk. Vagy: egyre nagyobb gond az öntözés. Ha csak vizet szívatnánk velük a csőku­takból, és gödörbe gyűjte­nénk, már jól járnánk. És egészen biztos, kitalálnának az emberek még igen sok lehetőséget. - Ez mind lehet igaz is, meg ábránd is. Állítson föl egyet, és meglátja azonnal, érdemes volt, vagy nem volt érdemes. Igaza van. Ennyire egy­szerű. Horváth Dezső A húsértékesítés ellenőrzése A fogyasztóvédelmi fel­ügyelőségek az állatorvosokkal közösen 754 üzletben és 223 vágóhídon ellenőrizték, milyen hűs jut a fogyasztók asztalára. A vizsgálat megállapította: a feldolgozó üzemek 90 százalé­ka rendelkezik a szükséges szakhatósági engedélyekkel, a többi arra hivatkozott, hogy az engedélyek a polgármesteri hi­vatalban vannak. Erről azon­ban a vizsgálat lezárásáig nem tudtak meggyőződni az ellen­őrök. A kényszervágóh idakon elő­fordul, hogy a bizonylatokat több napig nem állítják ki, vá­gási naplót nem készítenek, s ezért a felügyelőségek azt sem tudták ellenőrizni, hogy az in­nen származó húsféleségeket milyen áron hozták forgalom­ba. A tőkehúsok ipari megmun­kálására vonatkozó, szabvány-' ban rögzített előírásokat min­den ötödik feldolgozó üzemben kifogásolták az ellenőrök. A leggyakrabban előforduló hi­ányosság a helytelen zsírtala­nítás, szilánkos csonthasítás és a faggyúréteg nem kellő eltá­volítása.

Next

/
Thumbnails
Contents