Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-19 / 90. szám

KEDD, 1994. APR. 19. MÉG 21 NAP 5 Startvonalban a 2-es lista; LPSZ Vállalkozók Pártja A Liberális Polgári Szövet- lati, gazdasági, vállalkozói taség Vállalkozók Pártja nemcsak a szűk gazdasági értelemben vett vállalkozóké. Programunk címe „Polgárrá válni", s ebben a szélesebb értelmezésben minden, keze munkáját, vagy gondolkodásának szakértelmét a polgárosodás szolgálatába állító ember vállalkozó. A párt nevében szereplő liberális jelző egyrészt azt jelenti, hogy a gazdaságban az állami beavatkozást a lehető legkisebb mértékre szorítani, polgárilag ellenőrizni, de olyan határozotlan működtetni kívánjuk, hogy a társadalmilag szükséges állami szerep egyaránt kényszerítő legyen mindenki számára. Másrészt egy olyan gondolatiságot jelent, amely visszautasítja a tekintélyelvűség minden formáját, s visszautasít minden kirekesztő ideológiát (legyen az faji, vallási, vagy nemzeti alapú). Az ilyenek súlyos károkat okoznak a polgárosodás folyamatának, gátolják a polgári demokrácia értékeinek megszilárdulását, s országunk beilleszkedését az európai polgári demokráciák sorába. Pártunk programjának meghatározó eleme a gazdaság, amelynek prosperitása a polgárosodásnak, és az ország boldogulásának kulcsa. Az LPSZ Vállalkozók Pártja ennek érdekében tűzte ki célul, hogy az 1994-es választásokon bekerül a Parlamentbe. Gazdaságpolitikai elképzeléseinket a politikai meggyőződése mellett az a gyakorlati tapasztalat csiszolta, „áram-" és nem államvonalasra, amit a párt tagságának, szimpatizánsainak többsége, mint vállalkozó, küzdött, tapasztalt meg az elmúlt évek, évtizedek során. Szükségesnek tartjuk, hogy mind a Parlamentben, mind a kormányban szakértő gyakorpasztalattal rendelkező emberek is kapjanak kellő számú helyet. Csak a gazdasági meghatározottságú gondolkodás biztosíthatja az ország hosszú távú fejlődését. Célkitűzéseink három éve „Polgárrá válni" című programunk elfogadása óta változatlanok: VERSENYKÉPES PIACGAZDASÁG, SZOCIÁLISAN SZOLIDÁRIS TÁRSADALOM, ÉSSZERŰ KÖRNYEZETVÉDELEM. A gazdasági stabilizáció elképzelhetetlen tőkebefektetések nélkül, ehhez v^zont kiszámítható gazdaság környezet, időtálló törvénye* szükségesek, ugyanis az elmúlt években a vállalkozásbarát ígéreteknél csak a gazdasági törvények inflálódtak gyorsabb ütemben. Az államháztartás reformja tovább nem odázható, az adófizetők csak a ténylegesen szükséges feladatokat, s nem funkciók nélküli költségvetési rovatokat finanszírozhatnak. Elkerülhetetlen az államigazgatási szervezetek funkcióinak újradefiniálása, az egyes szervezetek közötti munkamegosztás ésszerűsítése. Célunk az államigazgatás fenntartási költségeinek csökkentése. A központi és helyi adók összehangolásával, az adóbevételek nagyobb részének megtermelésük helyén hagyásával, a kezdő vállalkozók adómentességével, a munkahelyteremtő, az elmaradott térségekben indított vállalkozások adókedvezményeivel orientálnánk az adófizetőket nemzetgazdasági célok irányába. Az állam és a vállalkozó közötti bizalmatlanságot, tovább növelő, alkotmányellenes minimumadót megkívánjuk szüntetni. Az önérdekű állami A Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja Csongrád megyei területi lista: 1. dr. Martonosi István, 2. Molnár Sándor, 3. Bátki Ferenc, 4. Kruzslicz István, 5. Börcsök Antal, 6. Kovács István, 7 Jéga Szabó Gábor, 8. I)r. Horváth György, 9. Szabó Ernő, 10. Csizmás Adél, 11. Sós Miklós. segíti. Nyomatékosan rögzít- Irányításával a párt új politikai bürokratikus privatizáció helyett az érdekképviseletek intézményes bekapcsolásával közmegegyezésre épülő, a már bizonyított vállalkozókat helyzetbe hozó privatizációs stratégiát részesítjük előnyben. Az Állami Vagyonügynökséget a kormány irányítása alól a Parlament irányítása alá kell helyezni. A privatizáció társadalmi-politikai kontrollja mellett megteremtendő a független bírói úton történő ellenőrzés intézményes lehetősége is. A privatizációnak az azonnali bevételt erőltető formáját vissza kívánjuk szorítani. A hazai ipart és kereskedelmet védeni a feketegazdaság visszaszorítása nélkül nem lehet. Alapvetőnek tartjuk az adóhivatal, a társadalombiztosítási igazgatóság, a rendőrség, s a,vám- és pénzügyőrség összehangolt, határozott fellépését az illegális gazdaság felszámolása érdekében, amelynek mértéke a törvényes vállalkozások volumenével vetekszik. A mezőgazdasági termelőknek a támogatási, elvonási rendszer átalakításával árbiztonságot akarunk garantálni. A magyar mezőgazdaságnak illeszkednie kell a világpiac kínálati és keresleti szerkezetéhez. E célból visszaszerzendőek az elveszett és elvesztegetett keleti piacok, új termelési kultúrával, magasabb minőségtanúsítási és ellenőrzési rendszer kialakításával, a termék feldolgozottsági fokának növelésével illeszkedniük kell a fejlett piac még meghódítható területeihez. A munkanélküliség kezelésének helyi sajátosságokhoz igazodó eszközei közül nem hiányozhatnak a privatizációs bevételekből létesített beruházások, a válságövezetekben indított vállalkozások speciális térségi adókedvezményei s az szja nagyobbik részének az önkormányzatoknál hagyása sem. Azt tartjuk helyesnek, ha az állam ezen a területen beavatkozik a gazdaságba, menedzselő szerepét erősíti, a foglalkoztatási, átképzési központok létrehozását gyorsítja, az egykor történelmileg összefüggő területek termelési-piaci rekonstrukcióját magasabb színvonalú gazdasági diplomáciával jük, amíg a kis- és középvállalkozók összelvonásai lehetetlenül magasak, nem tudnak lényegesen nagyobb számú munkaerőt foglalkoztatni. Az Fxpo álláspontunk szerint nem állhat meg a főváros határát jelző táblánál, a vidék főként szállásadó, gasztronómiai, pihenő, szolgáltató hálózat révén kapna nagyobb autonómiát. Helyes külgazdasági célnak tartjuk az EK-hoz csatlakozást, de ez nem egy-két éves megvalósulási reményű célkitűzés, addig is térségünkkel, az EFTA-val, USA-val, Japánnal erősíteni szándékozunk kereskedelmi kapcsolatainkat. Pártunk arra vállalkozik, hogy a közös érdekek zászlaja alatt egyesítve a döntéshozatalba törvényi szinten a mai napig be nem vont munkaadói érdekképviseleteket, ellássa azok törvényhozási képviseletét. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a törvények előkészítésében, véleményezésében az érdekképviseletek tapasztalata ténylegesen érvényesüljön. Szót emelünk annak érdekében, hogy a munkaadók és munkavállalók viszonyában a kormány soha ne legyen döntéshozó, legfeljebb vitás esetekben döntőbíróként szerepelhet. Az LPSZ Vállalkozók Pártja a politika formálásában nagy jelentőséget tulajdonít a helyi közösségek szerepének. Vállalkozó önkormányzatok szükségesek, s ezek szervezésében fontos szerepe van a szociális gondolkodású vállalkozóknak. Segítenünk kell a lemaradókat. 1992 tavasza óta az LPSZ Vállalkozók Pártja elnöke Zwack Péter likőrgyáros, komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező nagyvállalkozó. stílust képvisel. A párt Csongrád megyei listáját dr. Martonosi István, a KISOSZ Csonngrád megyei titkára vezeti, személyével is megerősítve azon törekvésünket, hogy arra hivatott, nagy tapasztalatokkal rendelkező személyek kapjanak helyet a Parlament munkájában. A Vállalkozó Pártja Csongrád megyében három egyéni választókörzetben tudott képviselőjelöltet állítani: 3. sz. körzet: Molnár Sándor vállalkozó, 4. sz. körzet: Bátki Ferenc nyugdíjas főkertész, 6. sz. körzet: dr. Martonosi István, a KISOSZ megyei titkkára. Politikánkat és szövetségkeresésünket az érdekek egyeztetésén és az értékek összehangolásán alapuló pragmatizmus vezérli. Az LPSZ Vállalkozók Pártja jelentós szerepre törekszik a magyar polgári fejlődésben. körülhatárolt vállalkozók bázisa és gazdasági meghatározottsága folytán unikumnak számít a magyar politikai palettán. Megítélésünk szerint a magyar társadalom és gazdaság modernizációjának egyetlen járható útja az érdekek egyesítése s nem szétdarabolása. Társadalmat jól vezetni alapvetően csak konszenzussal lehet. A magyar politikai képviselők közül elsőként fogalmaztuk meg, a politika szólistáit a program alapú szövetségek fogják felváltani. Pártunk neve beszélő név. mely napról napra erősödő aktualitással bír, hiszen azt sugározza, létezik liberális polgári alternatíva, s ez elképzelhetetlen a vállalkozók -Önök nélkül. • Nekem a ma okos fiataljainak írásai mintha messziről szólnának. Bizonyára nagyon lemaradtam, s talán az is nyomaszt, hogy magam láttam, sőt átéltem mindazt, amiről ma oly könnyedén mondanak véleményt, sőt közepes történészek olykor színes történelmet. Pedig még aligha jött el az idő erre! De bizonyára nincsen igazam, legfeljebb szíves meghallgatásra számíthatok. Remélem. Nekem az. egy híján fél évszázados idő alatt mindegyre az jut eszembe, kivált így az év elején, amikor remélhetőleg nem egymagamban szégyenkezem zseniális tanárom, Szerb Antal agyonverése miatt: vajon mit szólna ő ehhez? Nemcsak mostanról van szó, hanem a megszállás évtizedeiről is. Szerb Antal nekem, tanítá-' sának néhány éve okán, emberi etalon. Ő számomra az igazi művész és polgár, aki minden helyzetben és időben ember tudott maradni. Pedig hozzá azután nem volt kegyes a Horthy-fasizmus. Igen, ki kell mondani. mert nincs kicsit fasiszta és igazándiból az. Ha valakinek kétségei támadnának, vesse egybe a „numerus clausus" törvénybe iktatásának évét és Hitler Mein Kampf-jának írása idejét. S ha nem lett volna holocaust, csak a tanár úr veszett volna egyedül oda, akkor is halálos métely a fasizmus. Miért éppen ez okoz nekem problémát, hiszen oly sokan egészen más irányból közelítenek a mához. Az egyikről már szó volt: „oly korban" éltem, tehát nem szóbeszéd alapján ítélek meg dolgokat. A másik ok, hogy a szovjet uralom, mely nem a nép választása, még inkább nem a kívánsága volt, mint történelmi korszak teljesen irreális megvilágításba került. Arra a négy évtizedre rátelepszik a mártírok árnya, de sokan elfelejtik, hogy ahol ámyék van; ott fénynek is kell Alom - a valóság párnáin? lennie. Korosztályom még életben lévő néhány ezerje mostanában vettük át a honvédelmi miniszter kitüntetését a „Demokratikus Magyarországért". De nem illik felszabadulásról szólni, mert az tényszerűen kapcsolódik a szovjethez, a Vörös Hadsereghez. De enélkül az egésznek nincsen értelme, mert mi valahányan kifejezetten és a szovjet oldalán a német és mindenféle fasizmus ellen, a hazait is beleszámítva, ragadtunk fegyvert, miután már egyet elhajítottunk. Zavarban vagyok és gondolom, sokan mások is. Nézzük a Horthy-korszakot. Ha már Tömörkény Istvánt említettem, tőle azután sokat meg lehet tudni az Alföld kisembereiről, akik kiszámolták ama három millió koldust. A szovjet iránti érthető ellenszenv azonban nem szükségképpen kell bennünket a másik oldalra lökjön. Az, hogy egy küldetéses ember 10-12 éves korában mit látott és mit nem tudott kormánytag édesapja mellett, Antall József apja 1944-ben külügyminisztériumi államtitkár, egyesek szerint „csak" főosztályvezető volt, még nem indokolja a neohorthysta rezon felállítását. Nem szükséges átírni a történelmet, mert az úgyis előjön - tudjuk! Az egyéni érzés és ízlés, kivált nyilván kitűnő egyetemi vizsgák után a marxizmus-leninizmusból is, még nem történelemformáló erő. Valami óriási áthallást érzek a holtak tisztelete és a politikai irányultság (még ideológiáról sem lehet beszélni, mert pl. Horthynak sem volt!) között. Tudja-e a fiatalabb generáció, hogy ki volt Antonescu, Tiso apát, Pilsudsky, Mannerheim a finnekl J : Gondolt-e vagy sem Annus József a „Szerintem"-ben közölt írása zárásaként, hogy lehet-e a valóság párnáin álmodni nem tudom. De sejtésem szerint Juhász Gyula Tömörkény Istvánnal kapcsolatban kissé rejtélyesen azt fejezte ki: itt, illetve akkor aligha lehetett álmodni, legfönnebb álmodozni. De tudjuk, a kettő nem ugyanaz! nél és mások? Nem hiszem,, hogy józan tárgyilagosság mellett ezek az emberek megérik szobraiknak a bronzát. A szocializmusról is illenék szót ejteni, mint elhajigált eszméről. Tudja-e a mai fiatalság, hogy mi az? Aligha! Nem akarom a már számtalanszor felhozott érvet, Jézust, a kereszténységet felemlíteni. De valahol itt kezdődik, kezdődött. Egy idős veterán kommunista interjújából idézek. Oto Bihajli-Merin idős szerb költő mondja: „Az én szocializmusom ősrégi emberideál. Nem állítom, hogy ez azonos Krisztus hegyibeszédével, de sok rokonságot mutat ahhoz." (Die Zeit, 1988. V. 22-27-i száma, Fritz J. Raddatz: Ein glückliches Leben in der Hölle.) Mi köze van ennek Marxhoz? Vágjuk át a gordiuszi csomót: semmi. Egy lehetséges filozófia a sok közül. Talán átkozzuk el Saint-Simone-t, Proudont, és másokat is? Mi értelme! Csak azért, mert akadt néhány éles eszű politikus és gazember, akik kiforgatták Marxot. Ez a ragály persze terjedt, mert a kapitalizmus mámorában, akár a Bourbonok „semmit sem tanultak és semmit nem felejtettek" óriásira növesztette az európai tömegnyomort. Nos, a szocializmus, mint embereszmény, távlatosan csak a kapitalizmus után jöhet. Ezért kell Lukács György megállapítását: „A legrosszabb szocializmus is jobb a kapitalizmusnál" összevetni O. Bihajli-Merinnel - együtt is dolgoztak a húszas évek elején Berjinben a Proletár Forradalmi írók Szövetségében (BPRS) - és illendő visszaadni a jeles érdemjegyet, ha valaki mostanában gondolja ezt érvényesnek. Megértem a marxizmus elleni érzést, hiszen a jólét szélén már nincsen rá szükség: mint pl. az USA-ban soha nem is tudott megkapaszkodni, s Németországban miközben a szocik (Németország Szociáldemokrata Pártja) rájöttek, hogy végül is megnyerték a második világháborút, 1959ben kimondták a marxizmus elvetését (Bad Bodesbergi Program). Na de hol vagyunk mi még ettől? Az európai értelemben vett Nyugat (civilizáció) kétarcúsága is elárul valamit a kapitalizmus álnokságából. Noha kétségtelenül sokat tanult a világháborúból: humán relation.- public relation, újabban a sokat hangoztatott Bussines Ethycs valamit arról szólnak, hogy az a félresikerült szocializmus azért jó mumus volt. Adtak hitelt az ellenségnek (nálunk Kádáréknak), de most a kamatot az utolsó centig bevasalják. Mi köze van ehhez a népnek? Etikus ez? Engem zavar az a sok szkazatyizmus (orosz blabla) erről az Európáról. Hol vagyunk? Én születésemtől fogva Európában vagyok! Ezt igazolja De Gaulle is: „Európa az A.tlantióceántól az Urálig terjed". Másról van itt szó. Önérdekről, mint annyiszor történelmünk során! A déli harangszón kívül Nyugatról semmit nem kaptunk eddig. Minap majd benyújtjuk a kérelmünket és talán majd 2000 táján esetleg beférünk. Mert azért ők is csipkedik magukat, hiszen azért kell nekik az a pénz is, amiből kimászhatnánk a gazdasági mélypontról. Közgazdászként kétségbeejt az a megközelítés, hogy érdemleges tőke nélkül, arról már nem is szólva, amit e honban ellopnak, közel kerülünk a fejlett országokhoz. Ez nem riogatás: nézzék meg Portugáliát, Görögországot meg a népszerű Spanyolországot. Eredményeink mind viszonylagosak! Lehet, hogy Nyugat néhány pénzügyi Nobel-díj alapján ért a dolgokhoz - főleg elméleti szinten -, de e hozzáértés szörnyű példái meglelhetők Közép- és Dél-Amerikában, az afrikai kontinensről már nem is szólva. Magam még hallottam a húszas-harmincas években az öregek sóhajtásait a „régi szép békeidőket" idézve. Ez, mint köztudott, a század eleje, talán 1880-tól is számíthatjuk, 1914ig tartott. A Monarchiában ez letagadhatatlanul a nemzetközi és hazai munkásmozgalom megerősödésének korszaka. Akkor meg mit sírtak vissza? A kiszámíthatóságot, a tervezhetőséget! De jólétről, pláne általánosról szó sem volt. Mi hiányzik ma? A kiszámíthatóság. Ezért nem vigyorog a nemzet, akármilyen hosszú hajú történészek is biztatják erre. Miért néznek az emberek vissza? Miért érzik, hogy pár évvel korábban jobb volt a sorsuk? A bizonytalan jövő miatt! A szabadság és demokrácia nem fizetőeszköz, hanem társadalmi állapot. Ezt nem akarom teljes mértékben a kellően dilettáns országvezetők nyakába varrni, mert ez a helyzet nem mostanában, hanem Jaltában kezdődött. Jalta ugyan már nincs, de a dolgok mitsem változtak, pedig bennünket elajándékoztak a nyomornak. Mászszunk ki belőle a magunk erejéből. Mikor ezeket a sorokat rovom, hallom az üzenetet H. Kohl kancellártól: velünk lesznek. Hát eddig hol voltak? Dramaturgiailag ez azonos a primitív bolgár filmmel: Ott vagyunk minden kilométerkőnél. Csak bele ne üssük a fejünket abba a kőbe, mely álmaink párnája. Kőpárna, amin még álmodozni sem lehet. Tanár úr kérem, drága Szerb tanár úr! Iszonyú nehéz itt most élni, mert mindent túlbonyolítanak a dilettáns politikusok és értelmiségiek. Ez a mostani helyzet olyan numerus nullus jellegű: ha nem a tulipán a virágod, ellenség vagy. Akár a főméltóságú úr idején. De ezt ön sokkal jobban tudja. Engem nem az foglalkoztat: álmodotte és hogyan Tömörkény, hanem nap mint nap Dante szavát hallom: „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam..." (Babits Mihály). Félek, már nincs idő kijutni. Még nem vernek agyon, de nem is szeretnek, sőt, csakis a szavazatomra ácsingóznak. De álmaim szavazócéduláján van csak olyan rovat: emberség, amit talán jól tanultam el öntől. Marosi János