Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-18 / 89. szám

HÉTFŐ, 1994. ÁPR. 18. MŰEMLÉKI VILÁGNAP 7 • Milyennek látja a Dóm Ha majd birtokba veszi a város... Varga József, A szegedi Dóm tér című könyv szerzője, Csongrád megye idegenforgal­mi hivatalának vezetője: - Ha egy teret évtizedekig nem arra használnak, amire való, akkor az elhasználódik. Most már látható, az egykori nézőtér alatt milyenné vált a térburkolat. Az első teendő tehát a régi burkolat rekon­strukciója kell hogy legyen. Ami ezt illeti, úgy érzem, a város az egyetlen helyes meg­oldást választotta, amikor a tér eredeti, Rerrich-féle képének helyreállítását tűzte ki. A má­sodik dolog amin el kell gon­dolkodni, az a tér leendő funk­cionalitása. Talán mert a Dóm tér nem épülhetett fel teljes egészében Rerrich Béla tervei szerint, végleges funkciói sem alakultak ki. A harmincas években az egyház reprezentá­ciós célokra, a város világi szabadtéri játszóhelyként hasz­nálta. Közben azonban ezek a reprezentációs terek a világon mindenütt, közterületté, a köz területeivé váltak. A köz pedig az eddigi formájában nem tudta a teret birtokba venni, úgy, ahogy a nagy mintákat, a velencei Szent Márk teret, vagy a stockholmi városháza terét az ott élők. Ezeken a helyeken szó szerint a város­lakóké és a turistáké a tér. Amikor eljön az óra, s a tu­risták megjelennek ott nem lehet például piac, de lehet vendéglátás. Arra az időszakra viszont, amíg a teret városi reprezentációs célokra használ­ják, ezek a funkciók is eltűn­nek. Nos, ami engem illet, bármilyen közösségi eseményt el tudok képzelni itt, termé­szetesen megfelelő időbeosz­tással. A sétálástól a körme­netig bármit. Akár piacot, ki­rakodóvásárt is. ahogy a nyu­gat-európai városok főterén időről időre szokásos. Nincs sivárabb. mint egy használaton kívüli tér. Ez a város-sziget, építészeti kölöállása ellenére akkor fog belesimulni Szeged hangulatába, ha az emberek, a város lakói funkciót adnak neki. Ami pedig a Nemzeti Em­lékcsarnokot illeti, vélemé­nyem szerint az eredeti kle­helsbergi elképzeléshez kelle­ne visszatérni. Klebelsberg Kunó úgy vélte, száz nagy ma­gyarnak kell itt emléket állí­tani, s hogy ki lenne ez a száz, azt egy bizottság döntse el. Ebbe három tagot delegált a kultuszminisztérium, kettőt az akadémia, egyet a szegedi egyetem és egyet a város. Az utóbbi idők fejlesztése, azt hiszem, nem egy ilyen átfogó elgondolás alapján történt. En visszatérnék az eredeti elkép­zeléshez, azzal a módosítással, hogy ma a város, az egyetem és az aka^iémia lenne hivatott értő és a világ szellemi dolgai fölött áttekintéssel bíró tagokat delegálni a szoborpark fejlesz­tését meghatározó új bizott­ságba. Dr. Ványai Éva, Szeged város kultúráért felelős alpol­gármestere: - Az eredeti mintázatú dísz­burkolat helyreállítása után a Dóm térnek üresen kell ma­radnia, hogy monumentalitása úgy érvényesüljön, ahogyan Rerrich Béla elképzelte. A tér így csodálatos, és a város lakói így vehetik igazán birtokba. Hogy még hangulatosabb le­gyen, a neoromán stílushoz illő kő-virágtartókba és mozdítható fadézsákba ültetett évelő és egynyári növényekkel lehetne övezni. Hasznos volna, ha díszpadokat is elhelyeznénk, hogy az idősek megpihen­hessenek a téren. Ami a leendő funkcióját illeti, megfelelő helyszíne lehet egyházi és kul­turális rendezvényeknek. Szeb­bet el sem lehet képzelni az ünnepek számára. Alkalmas például passiójátékok rende­zésére, vagy barokk és rene­szánsz térzenére... Biztos va­gyok benne: Közép-Európának nem egyik, hanem a legszebb tere lesz! Tóth Attila művészettör­ténész, a Szeged szobrai és muráliái című könyv szerzője: - A térburkolat felújítása mellett át kellene gondolni, milyen szerepet szánunk a Nemzeti Emlékcsarnoknak. A pantheon mindössze 10-15 évig töltötte be eredeti szere­pét, azt, hogy a szó nemes ér­telmében nemzeti emlékhely legyen. A mai napig sincs a köztudatban, hogy ez a nemzet száz legnagyobbjának pan­theonja - mert nem történt meg a szoborcsarnok folyamatos továbbfejlesztése. Vélemé­nyem szerint legalább 15 olyan személyiség szobra áll ott, akinek - még vagy már - nem biztos hogy ott a helye. Más­felől pedig olyan nagyságok • szobra hiányzik, mint például a Kölcsey Ferencé. Nos, fogas kérdés, hogy revízióra szorul­nak-e az emlékcsarnok szobrai. Én magam nem tudnám eldönteni. De az biztos, hogy ideje volna megalakítani a pantheon-bizottságot, amely a város, az akadémia és az egye­tem képviselőiből állna, és az volna a feladata, hogy eldönt­se: a továbbiakban ki és kinek a szobra kerüljön oda. Az emlékcsarnoknak vissza kell adni a rangját, és ennek meg­felelő propagandát kellene kifejteni. Ha jól tudom. Varga Józsefnek a Dóm térről írott könyve volt az utolsó - 1975­ben jelent meg, és még abban az évben elfogyott - amely kézikönyvként részletes és méltó leírást adott a pantheon szobrairól és történetéről. Ilyen kiadványokra volna szükség. 77 M * • u H Hif rj n...III Hl " mm?/ w Ü t^r* / Végtére is a szegedi az ország egyetlen nemzeti pantheonja. Ugyancsak a tér rehabilitá­ciójához tartozna a Szenthá­romság szobor felújítása. Két év múlva lesz száz éves, 1996­ra rendbe kellene hozni. Meg­éri, mert a szobor értékes munka, és a katolikus szegedi polgároknak olyan letétemé­nye, amely a város lelkületét kifejezi. Ügy vélem, műem­lékké lehetne nyilvánítani. Szintén halaszthatatlan a Dö­mötör torony és a benne lévő Aba-Novák-freskók felújítása. A kápolna falai ma is vizesed­nek, ezt meg kell állítani, és biztosítani kell a falak teljes kiszáradását. Ha ez megtörtént, a sérült freskók még re­konstruálhatnak. Szép volna, ha a felújított Dóm téren időről időre a kápolnát is megnyit­hatnák a közönség előtt. A Dóm tér legfőbb vonz­erejét abban látom, hogy kü­lönbözik az összes szegedi köztértől. Végre egy tér, ahol fel lehet majd lélegezni! Fek­vése, tájolása és környezete optimális. Igazi sétatere és fórumtere lehetne a városnak. Úgy képzelem el. hogy a mai ízlésnek megfelelő, mozdítható padokat, ücsörgőket lehetne elhelyezni rajta. Esetleg né­hány ízléses pavilont is, ahol újságot lehet vásárolni. Az utcai zenészeket sem zárnám ki; a lényeg, hogy kényelmes legyen és megszerethessék az emberek. Csak arra vigyáz­zunk, nehogy a valutázók és cseneselők terepe legyen; ezt megfelelő térőrizettel ki lehet küszöbölni. Azután pedig vég­re volna tere a város ünnepi rendezvényeinek - az egyetemi mellvédről beszédet is lehet tartani. Akár a március 15-i ünnepséget is meg lehetne ott tartani, s akkor nem kellene szorongani a Klauzál téren, nem hallva, hogy mit mond a szónok. Egyetemi találkozókra és kézműves kirakodóvásá­rokra szintén alkalmas lehet. Egy szó, mint száz: rá kell bízni a szegediekre. Tudni fogják, mit kezdjenek a Dóm térrel. Ábrahám István nagy­prépost, a Fogadalmi templom plébánosa: - Úgy tudom, Szeged ön­kormányzatának vannak el­képzelései a felújított tér funk­cióit illetően, s ami az egyhá­zat illeti, szívesen együttmű­ködünk minden odaillő rendez­vényben. Felmerült például egy szabadtéri kórustalálkozó ötlete: diákkoromban magam is többször részt vettem ilyen hangversenyen, mint a Piarista Gimnázium tanulója. A leg­utolsó szabadtéri éneklés 1947­ben volt, Kodály Zoltán is eljött Szegedre, hogy 3 ezer diák előtt vezényelje a „Forr a világ bús tengere, óh magyar!" című kórusművét. Ugyancsak diákkorom emléke, hogy régen a katonák a Dóm téren tették esküjüket; miért ne lehetne ezt ismét visszahozni a térre? Ami az egyház szertartásait illeti, a körmenetek számára is szabad­dá válik a templom előtti tér. A Húsvéti, az Úrnapi sőt, a Vi­rágvasárnapi barkaszentelési körmenetet is kihozhatjuk ide. De a liturgikus eseményeken kívül más vallásos rendez­vényeket is szívesen látnék itt. A városháza előtt jól mutat ugyan a karácsonyi betlehemes jászol, de talán stílusosabb volna, ha a Dömötör-torony oldalánál állítanák fel - mel­lette akár betlehemes játékot is lehetnek rendezni. Aztán: ildo­mos volna, ha Nagyhéten pas­siójátékot láthatna itt a város közönsége, s ugyancsak elkép­zelhető, hogy az őszi egyház­megyei ifjúsági napon a fiata­lok misztériumjátékot mutas­sanak be a dóm előtt. A térfelújításról szólva, a burkolat helyreállítása mellett nem szabad elfeledkezni a Dömötör-toronyról és a Szent­háromság szoborról sem. A szobor restaurálása elodáz­hatatlan, hiszen két év múlva lesz száz éves, és a homokkő, amiből készült, nem időtálló. Úgy néz ki, hogy Köllő Miklós alkotását valamilyen más anyagból kellene újrafarag­tatni. A költségeket - attól füg­getlenül, hogy nem tisztázott, a város vagy az egyház területén áll-e a szobor - úgy gondolom, a város, a műemlékvédelmi felügyelet és az egyház közö­sen állhatná. A templom előtti térre visszatérve: bár a sza­badtéri öltözőket igen költsé­ges volna lebontani és újraépí­teni, annyit azért lehetne tenni, hogy az oldalsó lépcsőket újra­képezzék. A mostaniak túlsá­gosan magasak és keskenyek a feljáró forgalmához képest. Szerencsés lenne az is, ha a dóm előtti aszfaltburkolatot a térhez illő burkolásra cserélnék ki. Végül, a tér új arculatához tartozik az is, amire nagy költségek árán most készül az egyház: a dóm tornyainak tata­rozása. A tornyok felső 40 mé­terén olyan hibák mutatkoz­nak, amelyeknek kijavítása nem halasztható. A tatarozást természetesen össze kell han­golni a szabadtéri játékok pró­báival és előadásaival, úgy, hogy egyik se zavarja a má­sikat. Fekete Zoltánné kertész­mérnök, a Dóm téri rekon­strukciós tervezéssel megbízott Délterv vezető tervezője: - A rekonstrukció legelső célja, hogy a Fogadalmi Temp­lom előtti térkompozíciót Rer­rich Béla elképzeléseinek meg­felelően a harmincas évek ele­jén megvalósult eredeti álla­potába állítsa vissza. Ez elő­szöris azt jelenti, hogy az egy­kor kétszínű bazalt kockakőből rakott mintás térfelületet a mai megrongált állapotából fel kell újítani. Egyidejűleg meg kell oldani a vízelvezetést és a tér­világítást is. A tulajdonképpeni tervezési terület, amelyre az eredeti megbízás kiterjedt, a díszburkolattal kirakott süly­lyesztett tér volt. Menet köz­ben azonban kiderült: a kör­nyező rész sem maradhat a mai megromlott állapotában, akár az árkádok alatti burkolatot, akár a dóm előtti aszfaltbur­kolatot nézzük. Utóbbi terület, a tervezés e korai szakaszában már látszik, sok fejtörést okoz még. Itt ugyanis, mivel a szín­padot és az öltözőket később építették, a szabadtéri színház igényeit is figyelembe véve nem rekonstruálhatjuk az eredeti állapotot. Noha ez len­ne az ideális megoldás: a tér arányai sokkal szebben érvé­nyesültek, amíg nem volt be­építve a pódium. A lépcsők a Dömötör-torony és a Szent­háromság szobor mögött kez­dődtek, a tér ehhez az elren­dezéshez volt komponálva; az új határvonal durván belevág a térbe. Az öltözőket azonban nem bonthatjuk le - ezt ha tetszik, ha nem, el kell fogadni. A pódium burkolatát viszont fel kell újítani. A mostani asz­falt helyén jobban mutatna a terméskőburkolat. S ha már itt tartunk, fel kellene újítani a fölvezető lépcsőket is. Végül is a rekonstrukció egyik problé­mája az lesz, hogy nem tudjuk majd hol befejezni. Fokoza­tosan, ameddig a pénz engedi... A város lehetőségei pillanat­nyilag arra elegendőek, hogy a kockakőburkolatot rekonstru­áljuk. A terveknek augusztus elejéig kell elkészülniük, s mihelyt az évad végén a szín­padot lebontották, azonnal el­kezdődhet a rekonstrukció. A legtöbb munka a burkolattal lesz. Bár a kövek az eredetiek, felületük, mintázatuk tönkre­ment, s így valószínű, hogy a helyreállításnál ezt a burkoló­anyagot nem lehet megmen­teni. Új kövekre van szükség. A megvalósítás másik nagy problémája a pontos kivite­lezés lesz: a kockakőrakás mestersége sajnos kihalt. Ez a munka kézműves aprólékos­ságot igényel, nem lehet a szabványosított és gépesített építkezéshez hasonlítani. Ibi Ervin a tér iparművészeti értékeinek méltatása közben így ír Rerrich Béla munkájáról; „A szegedi Templom-tér épít­kezéseinek művészi volta nagy részben abban rejlik, hogy részletei a kézi munka jegyé­ben jöhettek létre. (...) Rerrich Béla, az épületek tervezője a középkori művészek nyomán arra törekedett, hogy minden forma elárulja mestere szere­tetét. Semminek nem szabad a sablonba süllyedni." Nos, ez vezet engem is a térburkolat és a kiegészítő elemek rekon­strukciójában: semmi nem sablonosítható el, Rerrich ihletett kompozícióját úgy kell visszaállítani, hogy az a lehető legpontosabban, minden rész­letében megmutassa az ere­detit. Az összeállítást készítette: Panek Sándor É® w Korabeli fotográfiák a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből •JtbttjS1'11' •HHHM^HH^BHHHBííí t

Next

/
Thumbnails
Contents