Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-18 / 89. szám

HÉTFŐ, 1994. ÁPR. 18. MŰEMLÉKI VILÁGNAP 7 • Milyennek látja a Dóm Ha majd birtokba veszi a város... Varga József, A szegedi Dóm tér című könyv szerzője, Csongrád megye idegenforgalmi hivatalának vezetője: - Ha egy teret évtizedekig nem arra használnak, amire való, akkor az elhasználódik. Most már látható, az egykori nézőtér alatt milyenné vált a térburkolat. Az első teendő tehát a régi burkolat rekonstrukciója kell hogy legyen. Ami ezt illeti, úgy érzem, a város az egyetlen helyes megoldást választotta, amikor a tér eredeti, Rerrich-féle képének helyreállítását tűzte ki. A második dolog amin el kell gondolkodni, az a tér leendő funkcionalitása. Talán mert a Dóm tér nem épülhetett fel teljes egészében Rerrich Béla tervei szerint, végleges funkciói sem alakultak ki. A harmincas években az egyház reprezentációs célokra, a város világi szabadtéri játszóhelyként használta. Közben azonban ezek a reprezentációs terek a világon mindenütt, közterületté, a köz területeivé váltak. A köz pedig az eddigi formájában nem tudta a teret birtokba venni, úgy, ahogy a nagy mintákat, a velencei Szent Márk teret, vagy a stockholmi városháza terét az ott élők. Ezeken a helyeken szó szerint a városlakóké és a turistáké a tér. Amikor eljön az óra, s a turisták megjelennek ott nem lehet például piac, de lehet vendéglátás. Arra az időszakra viszont, amíg a teret városi reprezentációs célokra használják, ezek a funkciók is eltűnnek. Nos, ami engem illet, bármilyen közösségi eseményt el tudok képzelni itt, természetesen megfelelő időbeosztással. A sétálástól a körmenetig bármit. Akár piacot, kirakodóvásárt is. ahogy a nyugat-európai városok főterén időről időre szokásos. Nincs sivárabb. mint egy használaton kívüli tér. Ez a város-sziget, építészeti kölöállása ellenére akkor fog belesimulni Szeged hangulatába, ha az emberek, a város lakói funkciót adnak neki. Ami pedig a Nemzeti Emlékcsarnokot illeti, véleményem szerint az eredeti klehelsbergi elképzeléshez kellene visszatérni. Klebelsberg Kunó úgy vélte, száz nagy magyarnak kell itt emléket állítani, s hogy ki lenne ez a száz, azt egy bizottság döntse el. Ebbe három tagot delegált a kultuszminisztérium, kettőt az akadémia, egyet a szegedi egyetem és egyet a város. Az utóbbi idők fejlesztése, azt hiszem, nem egy ilyen átfogó elgondolás alapján történt. En visszatérnék az eredeti elképzeléshez, azzal a módosítással, hogy ma a város, az egyetem és az aka^iémia lenne hivatott értő és a világ szellemi dolgai fölött áttekintéssel bíró tagokat delegálni a szoborpark fejlesztését meghatározó új bizottságba. Dr. Ványai Éva, Szeged város kultúráért felelős alpolgármestere: - Az eredeti mintázatú díszburkolat helyreállítása után a Dóm térnek üresen kell maradnia, hogy monumentalitása úgy érvényesüljön, ahogyan Rerrich Béla elképzelte. A tér így csodálatos, és a város lakói így vehetik igazán birtokba. Hogy még hangulatosabb legyen, a neoromán stílushoz illő kő-virágtartókba és mozdítható fadézsákba ültetett évelő és egynyári növényekkel lehetne övezni. Hasznos volna, ha díszpadokat is elhelyeznénk, hogy az idősek megpihenhessenek a téren. Ami a leendő funkcióját illeti, megfelelő helyszíne lehet egyházi és kulturális rendezvényeknek. Szebbet el sem lehet képzelni az ünnepek számára. Alkalmas például passiójátékok rendezésére, vagy barokk és reneszánsz térzenére... Biztos vagyok benne: Közép-Európának nem egyik, hanem a legszebb tere lesz! Tóth Attila művészettörténész, a Szeged szobrai és muráliái című könyv szerzője: - A térburkolat felújítása mellett át kellene gondolni, milyen szerepet szánunk a Nemzeti Emlékcsarnoknak. A pantheon mindössze 10-15 évig töltötte be eredeti szerepét, azt, hogy a szó nemes értelmében nemzeti emlékhely legyen. A mai napig sincs a köztudatban, hogy ez a nemzet száz legnagyobbjának pantheonja - mert nem történt meg a szoborcsarnok folyamatos továbbfejlesztése. Véleményem szerint legalább 15 olyan személyiség szobra áll ott, akinek - még vagy már - nem biztos hogy ott a helye. Másfelől pedig olyan nagyságok • szobra hiányzik, mint például a Kölcsey Ferencé. Nos, fogas kérdés, hogy revízióra szorulnak-e az emlékcsarnok szobrai. Én magam nem tudnám eldönteni. De az biztos, hogy ideje volna megalakítani a pantheon-bizottságot, amely a város, az akadémia és az egyetem képviselőiből állna, és az volna a feladata, hogy eldöntse: a továbbiakban ki és kinek a szobra kerüljön oda. Az emlékcsarnoknak vissza kell adni a rangját, és ennek megfelelő propagandát kellene kifejteni. Ha jól tudom. Varga Józsefnek a Dóm térről írott könyve volt az utolsó - 1975ben jelent meg, és még abban az évben elfogyott - amely kézikönyvként részletes és méltó leírást adott a pantheon szobrairól és történetéről. Ilyen kiadványokra volna szükség. 77 M * • u H Hif rj n...III Hl " mm?/ w Ü t^r* / Végtére is a szegedi az ország egyetlen nemzeti pantheonja. Ugyancsak a tér rehabilitációjához tartozna a Szentháromság szobor felújítása. Két év múlva lesz száz éves, 1996ra rendbe kellene hozni. Megéri, mert a szobor értékes munka, és a katolikus szegedi polgároknak olyan letéteménye, amely a város lelkületét kifejezi. Ügy vélem, műemlékké lehetne nyilvánítani. Szintén halaszthatatlan a Dömötör torony és a benne lévő Aba-Novák-freskók felújítása. A kápolna falai ma is vizesednek, ezt meg kell állítani, és biztosítani kell a falak teljes kiszáradását. Ha ez megtörtént, a sérült freskók még rekonstruálhatnak. Szép volna, ha a felújított Dóm téren időről időre a kápolnát is megnyithatnák a közönség előtt. A Dóm tér legfőbb vonzerejét abban látom, hogy különbözik az összes szegedi köztértől. Végre egy tér, ahol fel lehet majd lélegezni! Fekvése, tájolása és környezete optimális. Igazi sétatere és fórumtere lehetne a városnak. Úgy képzelem el. hogy a mai ízlésnek megfelelő, mozdítható padokat, ücsörgőket lehetne elhelyezni rajta. Esetleg néhány ízléses pavilont is, ahol újságot lehet vásárolni. Az utcai zenészeket sem zárnám ki; a lényeg, hogy kényelmes legyen és megszerethessék az emberek. Csak arra vigyázzunk, nehogy a valutázók és cseneselők terepe legyen; ezt megfelelő térőrizettel ki lehet küszöbölni. Azután pedig végre volna tere a város ünnepi rendezvényeinek - az egyetemi mellvédről beszédet is lehet tartani. Akár a március 15-i ünnepséget is meg lehetne ott tartani, s akkor nem kellene szorongani a Klauzál téren, nem hallva, hogy mit mond a szónok. Egyetemi találkozókra és kézműves kirakodóvásárokra szintén alkalmas lehet. Egy szó, mint száz: rá kell bízni a szegediekre. Tudni fogják, mit kezdjenek a Dóm térrel. Ábrahám István nagyprépost, a Fogadalmi templom plébánosa: - Úgy tudom, Szeged önkormányzatának vannak elképzelései a felújított tér funkcióit illetően, s ami az egyházat illeti, szívesen együttműködünk minden odaillő rendezvényben. Felmerült például egy szabadtéri kórustalálkozó ötlete: diákkoromban magam is többször részt vettem ilyen hangversenyen, mint a Piarista Gimnázium tanulója. A legutolsó szabadtéri éneklés 1947ben volt, Kodály Zoltán is eljött Szegedre, hogy 3 ezer diák előtt vezényelje a „Forr a világ bús tengere, óh magyar!" című kórusművét. Ugyancsak diákkorom emléke, hogy régen a katonák a Dóm téren tették esküjüket; miért ne lehetne ezt ismét visszahozni a térre? Ami az egyház szertartásait illeti, a körmenetek számára is szabaddá válik a templom előtti tér. A Húsvéti, az Úrnapi sőt, a Virágvasárnapi barkaszentelési körmenetet is kihozhatjuk ide. De a liturgikus eseményeken kívül más vallásos rendezvényeket is szívesen látnék itt. A városháza előtt jól mutat ugyan a karácsonyi betlehemes jászol, de talán stílusosabb volna, ha a Dömötör-torony oldalánál állítanák fel - mellette akár betlehemes játékot is lehetnek rendezni. Aztán: ildomos volna, ha Nagyhéten passiójátékot láthatna itt a város közönsége, s ugyancsak elképzelhető, hogy az őszi egyházmegyei ifjúsági napon a fiatalok misztériumjátékot mutassanak be a dóm előtt. A térfelújításról szólva, a burkolat helyreállítása mellett nem szabad elfeledkezni a Dömötör-toronyról és a Szentháromság szoborról sem. A szobor restaurálása elodázhatatlan, hiszen két év múlva lesz száz éves, és a homokkő, amiből készült, nem időtálló. Úgy néz ki, hogy Köllő Miklós alkotását valamilyen más anyagból kellene újrafaragtatni. A költségeket - attól függetlenül, hogy nem tisztázott, a város vagy az egyház területén áll-e a szobor - úgy gondolom, a város, a műemlékvédelmi felügyelet és az egyház közösen állhatná. A templom előtti térre visszatérve: bár a szabadtéri öltözőket igen költséges volna lebontani és újraépíteni, annyit azért lehetne tenni, hogy az oldalsó lépcsőket újraképezzék. A mostaniak túlságosan magasak és keskenyek a feljáró forgalmához képest. Szerencsés lenne az is, ha a dóm előtti aszfaltburkolatot a térhez illő burkolásra cserélnék ki. Végül, a tér új arculatához tartozik az is, amire nagy költségek árán most készül az egyház: a dóm tornyainak tatarozása. A tornyok felső 40 méterén olyan hibák mutatkoznak, amelyeknek kijavítása nem halasztható. A tatarozást természetesen össze kell hangolni a szabadtéri játékok próbáival és előadásaival, úgy, hogy egyik se zavarja a másikat. Fekete Zoltánné kertészmérnök, a Dóm téri rekonstrukciós tervezéssel megbízott Délterv vezető tervezője: - A rekonstrukció legelső célja, hogy a Fogadalmi Templom előtti térkompozíciót Rerrich Béla elképzeléseinek megfelelően a harmincas évek elején megvalósult eredeti állapotába állítsa vissza. Ez előszöris azt jelenti, hogy az egykor kétszínű bazalt kockakőből rakott mintás térfelületet a mai megrongált állapotából fel kell újítani. Egyidejűleg meg kell oldani a vízelvezetést és a térvilágítást is. A tulajdonképpeni tervezési terület, amelyre az eredeti megbízás kiterjedt, a díszburkolattal kirakott sülylyesztett tér volt. Menet közben azonban kiderült: a környező rész sem maradhat a mai megromlott állapotában, akár az árkádok alatti burkolatot, akár a dóm előtti aszfaltburkolatot nézzük. Utóbbi terület, a tervezés e korai szakaszában már látszik, sok fejtörést okoz még. Itt ugyanis, mivel a színpadot és az öltözőket később építették, a szabadtéri színház igényeit is figyelembe véve nem rekonstruálhatjuk az eredeti állapotot. Noha ez lenne az ideális megoldás: a tér arányai sokkal szebben érvényesültek, amíg nem volt beépítve a pódium. A lépcsők a Dömötör-torony és a Szentháromság szobor mögött kezdődtek, a tér ehhez az elrendezéshez volt komponálva; az új határvonal durván belevág a térbe. Az öltözőket azonban nem bonthatjuk le - ezt ha tetszik, ha nem, el kell fogadni. A pódium burkolatát viszont fel kell újítani. A mostani aszfalt helyén jobban mutatna a terméskőburkolat. S ha már itt tartunk, fel kellene újítani a fölvezető lépcsőket is. Végül is a rekonstrukció egyik problémája az lesz, hogy nem tudjuk majd hol befejezni. Fokozatosan, ameddig a pénz engedi... A város lehetőségei pillanatnyilag arra elegendőek, hogy a kockakőburkolatot rekonstruáljuk. A terveknek augusztus elejéig kell elkészülniük, s mihelyt az évad végén a színpadot lebontották, azonnal elkezdődhet a rekonstrukció. A legtöbb munka a burkolattal lesz. Bár a kövek az eredetiek, felületük, mintázatuk tönkrement, s így valószínű, hogy a helyreállításnál ezt a burkolóanyagot nem lehet megmenteni. Új kövekre van szükség. A megvalósítás másik nagy problémája a pontos kivitelezés lesz: a kockakőrakás mestersége sajnos kihalt. Ez a munka kézműves aprólékosságot igényel, nem lehet a szabványosított és gépesített építkezéshez hasonlítani. Ibi Ervin a tér iparművészeti értékeinek méltatása közben így ír Rerrich Béla munkájáról; „A szegedi Templom-tér építkezéseinek művészi volta nagy részben abban rejlik, hogy részletei a kézi munka jegyében jöhettek létre. (...) Rerrich Béla, az épületek tervezője a középkori művészek nyomán arra törekedett, hogy minden forma elárulja mestere szeretetét. Semminek nem szabad a sablonba süllyedni." Nos, ez vezet engem is a térburkolat és a kiegészítő elemek rekonstrukciójában: semmi nem sablonosítható el, Rerrich ihletett kompozícióját úgy kell visszaállítani, hogy az a lehető legpontosabban, minden részletében megmutassa az eredetit. Az összeállítást készítette: Panek Sándor É® w Korabeli fotográfiák a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből •JtbttjS1'11' •HHHM^HH^BHHHBííí t