Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-09 / 82. szám

Egy-egy bűnügy felderítése mindig csapatmunka. Amikor ismeretlen tettes után kutatnak, a dolgok logikája következtében a csapatban a nyomozóké a főszerep. Nagy Andrea, a szigetszentmiklósi rendőrkapitányság vizsgálótisztje hadnagy. O a zsiványokkal általában akkor találkozik először, amikor kollégái már megfogták őket. Legutóbb nem így történt. Személyesen bekapcsolódott egy vandál gyilkosság már-már reménytelennek látszó felderítésébe. Neki köszönhető, hogy Fábiánsebestyén község kocsmájában bilincs került Olasz Sándor tehénpásztor csuklóira, mert 1993. április 24-én éjjel Szigetszentmiklós határában, a Gál utca elején bestiális módon megölte az 54 éves Meggyes József Istvánnét, vagy ahogy más néven ismerték: Kukás Erzsit. Olaszért két nyomozó ment a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályáról: Osztoics Zoltán és András Géza. Két jóvágású, kemény öklű, mindig akcióra kész zsaru. Ezt megelőzően azonban hoszszú utat jártak be, Nagy Andreával együtt. Igazi fegyverük nem a Parabellum, hanem a konokság volt, amely a törékeny alkatú Nagy Andreában éppúgy munkált, mint nyomozó kollégáiban. Mert volt egy vékony szál, ami elvezethetett a tetteshez. Kukás Erzsi súlyos alkoholistaként az élet peremére szorult, szinte csöves módra élt. Gyilkosa megfojtotta, arcát egy borosüveggel szétverte, s a nő kulcsnak használt ajtókilincs darabjával - miután megerőszakolni nem tudta - olyasmit tett a holttesttel, amit leírni A bal felső négyes hiányzott... Nyomozás a harapós gyilkos után is groteszk. A nőt vállán, mellén és lábain is harapdálta. Teljes fogsoráról lenyomatot hagyott, amit a technikusok a helyszíni szemlén rögzítettek is. Ebből pontosan meg lehetett állapítani, hogy a gyilkos fogazata ép, csak a bal felső négyes hiányzik. Ez volt az az aprócska információ, amelynek nyomán el lehetett indulni. A helyszíni szemle adatai szerint a holttest közelében egy Csepelen sütött kenyér, egy Zalagyöngye feliratú borosüveg, egy szatyor és egy doboz Symphonia cigaretta volt. A megyei rendőrfőkapitányság illetékességébe tartozó életvédelmi nyomozók akkor ezekből az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy a tettes nagy valószínűséggel helybéli lehet. Nagy erőket bevonva előbb Csepelen, aztán mindinkább táguló körben keresték a szexuálisan aberrált férfiakat, számoltatták el a korábban erőszakos bűncselekményeket elkövetőket, de eredmény nem született. A megoldás sokszor közelinek tűnt. Kiderítették, hogy egy büntetését töltő férfi, aki a tetthely közelében lakott, a börtönből ideiglenesen eltávozást kapva oda vissza nem ment, a gyilkosság időpontjában már szökésben volt. A két nyomozó Nagy Andreával szorongott órákon át a hadnagynő kis Trabantjában, majd kocsit cseréltek, csak a szúnyogoknak nem volt cserelehetőségük: csak a A hét fotója mindenre elszánt hármast kóstolgathatták. Éjjel tűnt fel a gáton a szökött fegyenc, de amikor felvillant a kocsi reflektora, úgy eltűnt a gátról, mintha ott sem lett volna. Két nap múlva önként jelentkezett, mert szüleitől megtudta, hogy a rendőrök súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. Ellenőrizték a fogsorát: nem ő volt a tettes. A rendőrség negyedmilliós jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek, de eredményhez vezető információ nem érkezett. Egy érdemlegesnek tűnő bejelentés jött, de az is vaklármának bizonyult: az illetőnek nem egy, sokkal több foga hiányzott. A két megyei nyomozó, Osztoics Zoltán és András Géza - akik közül az egyik szigetszentmiklósi lakos, a másik pedig a közeli Halásztelken él - makacsul, talán egy kicsit presztízskérdést is csinálva az ügyből, akkor is folytatták a nyomozást, amikor azt hivatalosan decemberben már megszüntették. Nagy Andrea is szinte mániákusan kereste annak a férfinak a nyomát, akinek szenvedélye a harapdálás. A kitartó kutatás váratlanul hozta a sikert. Valaki egyszer elejtette másvalaki előtt, hogy lakott a közelben egy férfi, itt töltötte a katonaságát is valamikor mundérban, a Fegyver és Gépgyár közeli üzemében. Olasz gúnynévre hallgatott. Egyszer olyan megjegyzést tett egy asszonyra, hogy megharapdálná a combját. Ez már reménykeltő nyomnak tűnt. Hamar kiderítették, hogy az Olasz nem gúnynév, hanem vezetéknév. Annak az Olasz nevűnek pedig, aki a FÉG-ben töltötte le a katonaidőt, ezek és ezek az adatai. Leszerelése után egy időt még a környéken töltött, azután elment az ország másik végébe dolgozni, Fábiánsebestyénre. A hadnagynő által felderített nyom egyre ígretesebbé vált, ismét eljött a nagy csapatmunka ideje. Mindent meg akartak tudni Olaszról, mielőtt szembenéznek vele. Felkutatták hajdani kapcsolatait, megismerték szokásait. Megtudták, hogy az alkohol révén ugyanabba a körbe került, mint amiben Kukás Erzsi is élt. Kiderítették, hogy Olasz szívesen próbálkozott nála idősebb nőkkel. Olasz Sándor békésen iszogatott a fábiánsebestyéni kocsmában, amikor Osztoics Zoltán és András Géza a közeli város, Szentes rendőrkapitányságára invitálta őt. Olasz azt hitte, helybeli zsaruk, nem tiltakozott. Akkor vált számára gyanússá a dolog, amikor ujjbegyeit a festékpárnán megforgatták, és lezongogáztatták. Mindjárt meg is kérdezte a „daktistól": ugyan mondja már, a fogak nyoma is utalhat a tettesre? A két Pest megyei nyomozó, amikor meghallotta a kérdést, már tudta, hogy Kukás Erzsi gyilkosára teszi vissza a bilincset. Némethy Gyula „Akkor én veszem a kabátom..." (Fotó: Nagy László) A hét híre Rendőrkézen a „rokkant Terminátor" Hétfőn Hejőbábán egy 41 éves rokkantnyugdíjas férfi idős szüleire támadt, megöléssel, illetve házuk felgyújtásával fenyegette őket. A szomszédok kihívák a rendőröket, akiket a férfi a ház udvarán közölte, amennyiben megközelítik, kést vág beléjük. A rendőrök nyugalomra szólították, azonban a dühöngő ember a földről felkapott és ütésre emelt egy szeneslapátot. A rendőrök gumibot használatával kísérelték meg elhárítani a támadást, azonban ez sem vezetett eredményre, sőt a magáról megfeledkezett férfi felkapott egy súlyos vaslemez lapot, majd egy fémből készült ruhafogast és azt a rendőrök felé dobta. A rendőrök ekkor figyelmeztető lövést adtak le, amire újabb támadás volt a válasz: a férfi a feltartott zsebkéssel megindult a rendőrök felé. A szolgálati szabályzatnak megfelelően célzott lövések dördüllek el, amelyek közül az egyik eltalálta a támadó bal combját. Rá sem hederített a lábát ért találatra; vascsövet, borosüveget, piszkavasat dobált a rendőrökre, megöléssel fenyegetve őket. Ekkor egy újabb célzott lövés dördült, eltalálva a támadó másik combját. A „Terminátor" erre sem adta fel, a lakásba ment, az ajtót magára zárta, ahonnan csak az egyik szomszéd rábeszélésére volt hajlandó kijönni. Ekkor fogták el a rendőrök. Az időközben kiérkező mentők a sérültet kórházba szállították, sérülése súlyos, de nem életveszélyes. A rendőrség a gyanúsított ellen hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt indított eljárást és az ügyet továbbította az illetékes ügyészségi nyomozó hivatalnak. Akkor hát új" év, új remények, új Magyarország! Reggel behívatott a főnök, cigarettával, kávéval és konyakkal kínált, s azt mondta, legyek erős. Ettől természetesen rögtön ösz'szecsináltam magam... Fogalmam sincs, hogy mi vagyok: örökmozgó, mocorgó, vagy megsejtettem valamit, de úgy alltam ott előtte, mint egy örömteli pelenka... A főnököm kiszagolt valamit az ijedtségemből, s rögtön a közepébe vágott: legjobb lesz, ha azonnal bemegy a talált tárgyak osztályára, mert elvesztette az állását... Hellyel akart kínálni, de addigra én már rég beestem a fotelba, ültem, mert egy szemernyi állásom sem volt... A főnök megkérdezte, váratlanul ért-e a dolog? Mondtam neki, cseppet sem, egész életemben arra vártam, hogy ez a perc elérkezzen... Vigasztalni próbált, hogy ő sajnálja a legjobban, ennek ellenére ez van, eszem, nem eszem, nincs más... Hát igen... Akkor mostantól biztos, hogy nem eszem... De máris áll az eszem... Mivel láttam, hogy ideges, megpróbáltam megnyugtatni: semmi baj, az állás nem fog hiányozni, csak a fizetés... Kérdezte, van-e félretéve valami tőkénk, amiből valahogy átvészelhetjük az elkövetkező nyolc-tíz esztendőt?... Hogyne, mondtam, tőként az van, de azon csak a fát tudjuk hasogatni... Éttől függetlenül megoldjuk a dolgot, olyan még nem volt, ami ne oldódott volna meg... Azért mégiscsak rendes ember az én - volt - főnököm!... Látszott rajta, menynyire aggasztja a sorsom es a csaladom sorsa, ugyanis amint lehajtottam a kávét és elnyomtam a csikket, fölállt, mély lélegzetet vett, elkeseredett arccal rám nézett, s azt mondta, kár, hogy enynyire sietek, szívesen elbeszélgetett volna még egy kicsit velem... Búcsúzóul kétszer is kezet fogott velem, egyiket az érdemeim elismeréseként, másikat meg a családomnak küldi, mert velük különösen szimpatizál és együtt érez... Ebben a két kézfogásban benne volt minden, mivel nem volt a kezében semmi... Az ajtóban még megkérdeztem: a szakszervezeti titkár sem tud ezen a helyzeten változtatni?... Ő sem tehetne értem semmit?... Azt mondta, aligha, mert őt tíz perccel előttem volt kénytelen elküldeni... Már a folyosón ballagva jutott eszembe, nagy kár, hogy nem születtem Horváth Balázsnak, mert akkor csak kijárta volna nekem valaki, hogy megtartsanak éjjeliőrnek vagy portásnak, hiszen attól, nogy a szakmámban nem vagyok jó, még máshol biztosan használhatóvá válhatnék!... Összepakoltam a cuccaimat, leadtam a leadni valókat, elköszöntem a kollektívától, azaz a megmaradt Rónyaitól, s kiszédültem az utcára... Ezt az érzést nem lehet leírni... Úgyhogy erről most nem is írok le semmit... Egy hónapon keresztül titkoltam el a dolgot a feleTavaszváró ségem elől, s talán jobb is. Nyolcadik hónapban volt, nem akartam, hogy idegességében hamarabb szülje meg a gyereket... Amikor eltelt az egy hónap, s végre megszületett a gyerek, boldogságot színlelve rohantam be a szülészetre, s ujjongva álltam a feleségem elé, fülig repedt szájjal: „Szívem!... Figyelj rám, te édes!... Ha már így alakult, hogy újabb gyermeket szültél nekem - te mondd, fiú vagy lány?... Fiú?... Akkor pláne!... -, szóval ha már így alakult, úgy döntöttem, otthagyom a céget a fenébe, s ezentúl állandóan melletted leszek, hogy segítsek neked!... Akarod?... Mert ha akarod, ha nem, ez már csak így lesz!... Én eldöntöttem!..." Azt mondta, ő ezt sejtette, mert három hete beszélt a főnökömmel, s az is elmondta, hogy ez a szándékom... Nos, megkezdődött a boldog atyai életem... Újra megtanultam füröszteni ha már befürödtem! -, megtanultam a pelenkázás ízét és zamatát, s direkt matattam a pelenkában, hátha szerencsém lesz!... Közben törtem a fejem, mihez kezdjek... A nagy pénzes bulikat nem nekem találták kl, én alkalmatlan vagyok arra, hogy nagyvállalkozásba kezdjek, így hát tovább böngésztem a napilapok hirdetéseit... Hetente egyszer elvittem a gyerekeket az állatkertbe, amikor pedig esett az eső, megnéztük a parlament üléseit... A múltkor is hosszasan elidőztünk a púpos tevénél. Elmagyaráztam nekik, hogy milyen takarékos állat is ez a teve, mert hogy sok-sok vízzel is beéri, azt egyszerre megissza, aztán képes akár több napon át is kibírni, anélkül, hogy újabb adagot venne magához... A gyerekek azt mondták, értik, de attól, amit elmondtam, olyan éhesek lettek, hogy majd kiesik a gyomruk a helyéből... Húsvétkor elhatároztam, hogy tőkét kovácsolok, s elmentem locsolkodni. Cserkésznek öltöztem, mert azokon nem látszik, ki hány éves... Volt egy kis versikém is: „Én kis cserkész legény vagyok/ Pár forintért locsolkodok/ Azért locsol ez a legény/ Nincsen szociális segely/ Fölgyújtjuk a városházat/ Locsoljon az önkormányzat!" Elég szépen kerestem, a mai árak mellett nem semmi a tizennégy darab tojás! Ma elolvastam egy cikket az angol börtönökről. A rabok 18-23 órát vannak a cellájukba zárva, van rádió és tévé, s biliárdozhatnak a társalgóban. A fűtés tökéletes, a rabok többsége semmittevésre van kárhoztatva, bár a cellákra van panasz, szűkek és kényelmetlenek, senki sem panaszkodik, mert napi háromszor kapnak meleg ételt. Ahogy olvastam a cikket, egyre inkább arra gondoltam, ezek jobban élnek, mint mi... Bár nekünk egy csipetnyivel rosszabb, hiszen nem a BBC-t nézzük, hanem az MTV-t... De mindegy, semmi baj, még néhány nap, s nálunk is tökéletes lesz a fűtés, hiszen beköszöntött a tavasz! Ezért is várom annyira a májust!...