Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-05 / 54. szám

• SZOMBAT, 1994. MÁRC. 5. MÉG 63 NAP 5 Elkezdtük babrálni a szabadságot Q Bayer Zsolt 1963-ban született Budapesten. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát 1989-ben. Dolgozott tanárként, volt világosító, segédmunkás és műtős. Az újságírói pá­lyát a Mai Napnál kezdte, majd egy évig a Kurír mun­katársa volt. 1988-ban a Fidesz alapító tagja és szóvivője is volt. Később a parlamenti frakció sajtófőnöke lett, majd 1992-93-ban a párt sajtóosztályát vezette. Tavaly lett a Népszabadság főmunkatársa. ... Olykor persze jókedvű vagyok én, például ha eszembe jut ezerkilencszáznyolcvanket­tő, amikor érettségi közeledvén komoly tanácskozásra gyűlt össze a család, én voltam a té­ma és az én jövőm, ez a jövő a beszélgetés végére úgy alakult, hogy nekem el kell menni ebből az országból, mert itt az idők végezetéig kommunisták lesznek hatalmon, mindig az orosz szuronyok hegyén fo­gunk ülni, a szúrás a seggün­kön pedig tönkreteszi még azt a viszonylagos - mihez ké­pest? - jólétünket is, és ebben az országban nem lehet normá­lis életet élni, de Nürnberg kör­nyékén élnek a rokonok (kite­lepítés, ugyebár), két hónap alatt megkapom az állampol­gárságot, és szabad emberként fogok néhány év múltán ha­zalátogatni, anyám szíve majd megszakadt, de rábólintott a tervre - aztán leérettségiztem és itt maradtam, ne kérdezze senki, miért, úgysem tudok vá­laszolni, talán a budai vár miatt meg a vöröstói kálváriadom­bért, esetleg a vázsonyi öreg temető játszhatott még fontos szerepet ez ügyben, ennyi, és ennyi bennem az összes haza­szeretet, s lám, minden más­képpen alakult, mert csoda tör­tént, elmentek az oroszok és a megyei, városi, iskolai meg munkahelyi párttitkárok, le­szedték a Parlament tetejéről a vörhenyes csillagot, eltűntek a hullámos, hátrafésült hajú, be­szélni sem tudó, helikopterről vadászgató véglények, és mi elkezdtük babrálni a szabad­ságot, ami tiszta volt és éteri, míg elérhetetlen magasságok­ban lebegett, de hamar kiderült róla babrálás közben, hogy szí­ne van, meg foltos, meg büdös is, mégis, a mai napig szent áhítattal gondolok az útleve­lemre s arra, hogy ha kedvem szottyan, akkor fogom magam meg az összecsukható turista fogkefémet, és elmegyek a jó francba - és olyankor boldog vagyok én. bizony... , De csak olyankori Mert ami normális, az magától értetődő, természetes, azt hamar meg lehet szokni, meg aztán, csak olyan tessék-lássék - mihez képest? - normális csak ez a mi új életünk. Mert baj van, nagy baj van a morállal. Jaj, nem arról beszé­lek én, hogy a nemzet erkölcse rohadóban van. meg kiölte be­lőlünk a tartást a kádárizmus, jaj. ezt az idióták vágták a fejünkhöz, s gőgicséltek hozzá gyermekded-boldogan. És naiv álmaim sincsenek az egy és oszthatatlan erkölcsről, tudom, hogy az állandó kompromisz­szumkényszer, s a létező „ma­gasabb szempontok" igenis cenzúrát vonnak a hétköznapi és politikai erkölcsök közé. (Emlékeztek még a kínai diákra, aki fehér ingben a tan­kok elé állt, emlékeztek, ugye? O már halott, s gyilkosaival kezet fogott azóta az egész világ, mert Kína megkerül­hetetlen világhatalmi tényező. Hát erről beszélek...) Mégis ebben az országban ma sem buknak meg a tehetségtelenek, itt még a feltétlen politikai hű­ség előbbrevaló minden tálen­tumnál. Pozícióból pozícióba hajszolják a megbukottakat ­csak mert nehéz kimondani: tévedtünk, bocsánat. Ebben az országban ostoba, célt tévesztett kommunistázás folyik, miközben az elmúlt rendszer legelvtelenebb kiszol­gálóit boldogan fogadta sorai­ba újonnan támadott hatalmi elitünk. És ez erkölcstelen, ez semmivel sem magyarázható... Ebben az országban ma sem tudják megszólítani a társadal­mat. Tudjuk, ó, tudjuk mi, mind­annyian, milyen volt a kádáriz­mus hivatalos nyelve. Mintha egy másik országból beszélt volna. Nem volt abban a nyelvben határozott alany, nem volt abban a nyelvben határo­zott állítmány - nem volt ab­ban a nyelvben semmi emberi. Hát ilyen ez a mostani is. Sza­kadék tátong a társadalom és a hatalom fogalomkészlete és mondatszerkesztése között. És itt az emberekbe ivódott már, hogy csak az a hatalom beszél így, amelyik hazudik, amelyik­nek nincs semmi pozitív mon­dandója. Ez a hatalom megint kirekesztette magát a társa­dalomból ezzel a nyelvvel - mi „mi" vagyunk, ők pedig már megint „azok", éppúgy, mint sok-sok évtizedig... Ebben az országban a ha­talom viszolyogtató identitás­keresése folyik. Magától értetődő volt, hogy ötvenhatban keresendők a gyökerek. Onnan eredeztette magát mindenki, aki gyűlölte Kádár hazaárulását, aki gyűlöl­te mindazt, amiben november 4-e után élnie adatott. S lett törvényünk 56 forradalmáról ­aztán sárba tiporták a legendát. Mert mi folyik itt ma 56 ürü­gyén? Lelki egyensúlyukat és józan ítélőképességüket vesz­tett öregemberek visszataszító marakodása lett a szentség, amelyet az én - 56 után szü­letett - generációm igenis töretlen szeretettel ápolt ma­gában a hazugság és ostobaság éveiben. És ez a koalíció tettestársul szegődött az undo­rító marakodáshoz éppúgy, mint a bosszúállás démonához. Nem lett volna szabad. Vérte­len volt a mi forradalmunk '89-ben, s ezzel a vértelen­séggel bebizonyítottuk, hogy a marxi-lenini permanens forra­dalomelmélet ostobaság, bebi­zonyítottuk, hogy nem kell ja­kobinus csordává zülleni, nem kell tort ülni az individum és a tulajdon felett, ez nem elke­rülhetetlen feltétele a társa­dalmi haladásnak. Ara volt en­nek, persze, mégpedig az, hogy együtt élünk a múlt rend­szer elitjével, sőt, beleegye­zünk, hogy gazdasági hatalom­má váltsa hajdanvolt politikai hatalmát. Ennyit igazán megért a sok ezer elmaradt halál. És még csak arról sem volt szó, hogy a hajdani tömeggyilkosok büntetlenül megússzák, s életük végéig a pofánkba vi­gyoroghatnak. Nem. Megne­vezni őket, mindet, s nevük nyilvánosságra hozatala után megvédeni mindet, megvédeni mindenáron - csak azért, mert mi különbek vagyunk, csak azért, hogy egyszer vége le­gyen már. Nem így lett. A ko­alíció kiszámíthatatlan igaz­ságtételi procedúrákba bonyo­lódott, perekre készül, persze, valami helyett. Mert nincs ezen kívül semmi sikerélménye, nincs semmi, amit teljes nyu­galommal fel tudna mutatni ennek a társadalomnak. Hacsak régi idők átkozott megosztottságát nem. Mert ebben az országban sikerült feltámasztani a népi­urbánus vita démonát. Mi elképedve, szörnyül­ködve, végül pedig tehetetlenül mosolyogva olvastuk annak idején a húszas évek végének, harmincas évek elejének té­bolyult dokumentumait. S hittük, ez mindörökre a múlté, ezt föltámasztani nem lehet. Lehetett... „Sikeres" kultúr­harcba bonyolódott a népi­nemzeti oldal, harc közben szekértáborba húzódott, s egy­két minden mértéken felül os­toba képviselője eljutott odáig, hogy káros nyugati hatásokról rikoltozzon, meg a nem létező harmadik útról. Feltámadott a liberalizmus, mint szitokszó, meg a „kozmopolita", „idegen lelkű", „szabadkőműves" fo­galmak gyáva és sunyi hasz­nálata persze mind-mind a „becsületes" zsidózás helyett. Népi-nemzeti oldal? Hát ezek eltemették Hor­thyt! Ezek leköpték a teme­téssel az egész népi tábor leg­kiválóbbjait! Nincs ezeknek semmi kö­tődésük, kétségbeesetten és os­tobán kapkodnak valami iden­titás után, miközben hentes­mód szétdúlnak mindenféle értékeket. Ebben az országban a sza­badság három éve alatt meg­hurcoltak kiváló, minden vitán felül makulátlan citoyeneket, miközben magas polcra emel­tek elvtelen, gerinctelen szol­galelkűket. Ebben az or­szágban sok évtized esze­veszett és bűnös deheroizálása után tovább folyik a dehe­roizálás, s ezzel megfosztják a társadalmat az egészséges erkölcsi, gondolati fogódzók­tól, igazodási pontoktól. Ebben az országban ma is a hatalmon lévő pártfunkcik undorító harácsolása folyik, ami felett a „magas" hatalom többnyire jószándékú képviselői szemet hunynak, mert az hiszik, min­den visszaélés, korrupció és csalás leleplezése az ó fejükre hullik vissza. Ebben az országban koncep­ciós vádemelésekkel meghur­colnak embereket, s már me­gint nem akad senki, aki legalább bocsánatot kérne. Ebben az országban már megint kisajátították a tö­megtájékoztatást, elképesztően aljas vizesnyolcasok kezébe téve ezt a hatalmat, s még azt sem veszik észre, hogy itt a társadalom igen kényes a ha­zugságra, a manipulációra. Ebben az országban súlyemelő adótisztviselők szabják meg az irodalmi értékeket. Ebben az országban köz­pénzekből mentenek meg és tartanak fenn olvashatatlan lapokat, ha azok hajlandók en­nek a kurzusnak is lefeküdni. Ez a hatalom méltatlan és saját tekintélyét aláásó vitákba bocsátkozik a társadalom min­den rétegével, s ötpercenként megsértődik, mint egy durcás, buta napközis. Ez a hatalom immár senkit sem érdeklő ideológiai vitákat vív fantomellenségeivel, mi­közben lelkén szárad egy töké­letesen hiábavaló kárpótlás, egy elrontott privatizáció, egy teljesen sikertelen, sehová sem vezető gazdaságpolitika. Ebben az országban sikerült három év alatt lejáratni a parla­mentáris demokráciát. Ebben az országban jó esé­lyei vannak immár a szocialis­táknak is. . Ezt tettétek. Ti tettétek. Késő most már nyavalyogni - „csak" őszintének, tisztessé­gesnek kellett volna lenni, s elfelejteni az undorító gőgöt, így lehetett volna elejét venni rettenes nosztalgiák feltáma­dásának. Késő... (p. s.: Ezzel a keserű „ké­sővel" gondoltam befejezni e rosszkedvű írást, de fülembe jutott egy történet. A HVG interjút kért Deutsch Tamástól, aki egyrészt a Fidesz alelnöke, másrészt az én igen jó bará­tom. Történt pedig, hogy az interjúkészítő némi ráfutás után feltette a következő kérdést: „Nem gondolja, hogy Ön a Fidesz díszzsidaja?" Nos, mint cseppben a ten­ger, úgy vagyon benne e kér­désben szegény, búbánatos Magyarország jelenlegi álla­pota. Mert nem is az a legfőbb baj, hogy egy ilyen ostoba és aljas gazfickó az egyik legki­válóbb hetilap munkatársa le­het, istenem, előfordul az ilyesmi. De az antikommunizmus nem kérdőjelezi meg, és nem teszi zárójelbe az antifasiz­must. Aki ezt nem érti, az menjen haza, oszt feküdjön le. Vagy tegyen fel ilyen kérdé­seket...) Bayer Zsolt AzSZDSZ nyilatkozata Tudomásunkra jutott, hogy egyes választókerületekben a választópolgárokat megté­vesztve az SZDSZ nevében már gyűjtik az ajánlási szel­vényeket. A Szabad Demokraták Szö­vetsége kijelenti, hogy aktivis­tái az Országos Választási Bi­zottság által előírt határidőnek megfelelően csak március 9-én kezdik meg az ajánlási szelvé­nyek (közhasználatú nevén, a kopogtató-cédulák) gyűjtését. Felhívjuk a választók figyel­mét, hogy az SZDSZ aktivistái a szelvények gyűjtésekor a párt pecsétes megbízólevelét fogják felmutatni. Kérjük a választó­polgárokat, hogy az SZDSZ je­löltjeinek szánt ajánló szelvé­nyeket csak nekik adják oda. Szabad Demokraták Szövetsége 2-es körzet: Nyári Károly Tegnapi lapunkban immár többedszer is rosszul közöltük a 2-es számú választási körzet­ben az Agrárszövetség színei­ben induló képviselőjelölt nevét. Helyesen: dr. Nyári Ká­roly jogtanácsos. Az érintettek elnézését kérjük. • Keleti országrész 1 politikusok népszerűsége Vezet Göncz, Horn feljövőben A Szonda Ipsos januári közvéle­ménykutatása népszerűségi listáját továbbra is meggyőző fölénnyel Göncz Árpád vezeti a legutóbbi felmérésünk eredményeitől mindössze egy ponttal elmaradó 80 pontos tetszési indexszel. Egyben ő az ország és a keleti ország­rész legismertebb közéleti személyisége is. A három legszimpatikusabb po­litikus rangsorában viszont a múlt havi felmérésünk óta helycsere történt: a Szocialista Párt elnöke immár a második, míg a Fidesztől megvált Fodor Gábor már „csak" a harmadik helynek örülhet. A választópolgárok év eleji kiábrándultsága azonban nemcsak és nem is elsősorban Fodor Gábort érintette: a vizsgált 26 politikus közül mindössze négyen dicsekedhetnek országos szintű növekvő népszerűség­gel és közülük is egyedül a Vállalkozók Pártja színeiben induló Zwack Péter könyvelhetett el (talán cége és rész­vényei legutóbbi eredményes tőzsdei szereplésének köszönhetően is) említésre méltó, 3 pontos emelkedést, de a keleti országrészben az ő poritszá­ma sem emelkedett. Itt a legnagyobb növekedés - Horn Gyuláé, 2 ponttal ­statisztikai értelemben nem nevezhető jelentősnek. Altalános tapasztalat, hogy az év ele­jén a közvélemény kritikusabb a politi­kusokkal szemben, s ezt most is tapasz­talhatjuk. A listán szereplő politikusok többségének decemberről januárra csökkent a rokonszenvpontszáma. Né­gyen statisztikailag is jelentős, 4-9 pon­tos veszteséget könyvelhetnek el. Király Zoltán népszerűségi mutatója 4 ponttal lett alacsonyabb, de az 5. helyét megtartotta a listán. Lezsák Sándor ugyancsak 4 pontot vesztett, s ezzel továbbra is a „mezőny" utolsó harma­dában található. Békési László 5 pontos veszteségével viszont hátrébb került a listán, a 6. helyről a lO.-re. Az ország keleti megyéiben akadt egy különös negatív rekord is. Szájer József fideszes képviselő nagyarányú, 9 pontos „szabadesésben" 5 „emeletnyit" (értsd helyezést) zuhant, meg sem állva a 19. helyig, egy csoportba kerülve Lezsák­kal és Kulinnal. A névsor három új névvel is gyara­podott: az elkövetkezendőkben Für La­jos, Gál Zaltán és Kulin Ferenc nép­szerűségét és ismertségét is mérni fog­juk. Für és Gál 60 és 57 pontos tetszési indexükkel egyelőre a középmezőnyben foglalnak helyet, míg Kulin Ferencet 45 ponttal csak a 20. helyre tették a keleti országrész lakói. Szólnunk kell még Boross Péterről, akinek ismertsége az elmúlt két hónap­ban 17 százalékkal növekedett s így e tekintetben már a 3. helyen áll a listán. (Emlékeztetőül: novemberben ugyanő az ismertséget tekintve a 12. volt). Nép­szerűségét tekintve, közepes pont­számával a középmezőnyben található. Az adatfelvétel ideje: 1994 január Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 937 fó, akik az egész országot képviselik, ebből 462 fő a keleti országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb ál­landó kelet-magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakó­hely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám 0-tól 100­ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellen­szenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent. A -4 és +4 közötti pontszámkülönb­ségek statisztikailag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politikusokat a tized­pontszámoknak megfelelő sorrendben szerepeltetjük. Keleti országrész Ország népszerűség ismertség népszerűség ismertség Göncz Árpád (pontszám) <%) (pontszám) (%) Göncz Árpád 80 93 80 92 Horn Gyula 69 87 68 87 Fodor Gábor 68 77 67 78 Palotás János 66 83 63 84 Király Zoltán 61 74 60 73 Für Lajos 60 82 58 83 Deutsch Tamás 59 73 59 77 Nagy Tamás 59 38 59 37 Surján László 58 82 56 83 Békési László 57 60 58 63 Kuncze Gábor 57 59 56 59 Pető Iván 57 76 56 78 Orbán Viktor 57 87 55 87 Gál Zoltán 57 36 54 39 Zwack Péter 53 57 55 61 Boross Péter 52 88 50 88 Pozsgay Imre 50 83 49 84 Kövér László 49 34 50 37 Lezsák Sándor 46 58 44 63 Kulin Ferenc 45 41 44 43 Szájer József 44 23 49 30 Jeszenszky Géza 41 86 39 88 Kónya Imre 37 77 36 80 Torgyán József 31 92 31 92 Csurka István 30 82 29 83 Thürmer Gyula 26 54 25 * 58 Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents