Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-05 / 54. szám
• SZOMBAT, 1994. MÁRC. 5. MÉG 63 NAP 5 Elkezdtük babrálni a szabadságot Q Bayer Zsolt 1963-ban született Budapesten. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát 1989-ben. Dolgozott tanárként, volt világosító, segédmunkás és műtős. Az újságírói pályát a Mai Napnál kezdte, majd egy évig a Kurír munkatársa volt. 1988-ban a Fidesz alapító tagja és szóvivője is volt. Később a parlamenti frakció sajtófőnöke lett, majd 1992-93-ban a párt sajtóosztályát vezette. Tavaly lett a Népszabadság főmunkatársa. ... Olykor persze jókedvű vagyok én, például ha eszembe jut ezerkilencszáznyolcvankettő, amikor érettségi közeledvén komoly tanácskozásra gyűlt össze a család, én voltam a téma és az én jövőm, ez a jövő a beszélgetés végére úgy alakult, hogy nekem el kell menni ebből az országból, mert itt az idők végezetéig kommunisták lesznek hatalmon, mindig az orosz szuronyok hegyén fogunk ülni, a szúrás a seggünkön pedig tönkreteszi még azt a viszonylagos - mihez képest? - jólétünket is, és ebben az országban nem lehet normális életet élni, de Nürnberg környékén élnek a rokonok (kitelepítés, ugyebár), két hónap alatt megkapom az állampolgárságot, és szabad emberként fogok néhány év múltán hazalátogatni, anyám szíve majd megszakadt, de rábólintott a tervre - aztán leérettségiztem és itt maradtam, ne kérdezze senki, miért, úgysem tudok válaszolni, talán a budai vár miatt meg a vöröstói kálváriadombért, esetleg a vázsonyi öreg temető játszhatott még fontos szerepet ez ügyben, ennyi, és ennyi bennem az összes hazaszeretet, s lám, minden másképpen alakult, mert csoda történt, elmentek az oroszok és a megyei, városi, iskolai meg munkahelyi párttitkárok, leszedték a Parlament tetejéről a vörhenyes csillagot, eltűntek a hullámos, hátrafésült hajú, beszélni sem tudó, helikopterről vadászgató véglények, és mi elkezdtük babrálni a szabadságot, ami tiszta volt és éteri, míg elérhetetlen magasságokban lebegett, de hamar kiderült róla babrálás közben, hogy színe van, meg foltos, meg büdös is, mégis, a mai napig szent áhítattal gondolok az útlevelemre s arra, hogy ha kedvem szottyan, akkor fogom magam meg az összecsukható turista fogkefémet, és elmegyek a jó francba - és olyankor boldog vagyok én. bizony... , De csak olyankori Mert ami normális, az magától értetődő, természetes, azt hamar meg lehet szokni, meg aztán, csak olyan tessék-lássék - mihez képest? - normális csak ez a mi új életünk. Mert baj van, nagy baj van a morállal. Jaj, nem arról beszélek én, hogy a nemzet erkölcse rohadóban van. meg kiölte belőlünk a tartást a kádárizmus, jaj. ezt az idióták vágták a fejünkhöz, s gőgicséltek hozzá gyermekded-boldogan. És naiv álmaim sincsenek az egy és oszthatatlan erkölcsről, tudom, hogy az állandó kompromiszszumkényszer, s a létező „magasabb szempontok" igenis cenzúrát vonnak a hétköznapi és politikai erkölcsök közé. (Emlékeztek még a kínai diákra, aki fehér ingben a tankok elé állt, emlékeztek, ugye? O már halott, s gyilkosaival kezet fogott azóta az egész világ, mert Kína megkerülhetetlen világhatalmi tényező. Hát erről beszélek...) Mégis ebben az országban ma sem buknak meg a tehetségtelenek, itt még a feltétlen politikai hűség előbbrevaló minden tálentumnál. Pozícióból pozícióba hajszolják a megbukottakat csak mert nehéz kimondani: tévedtünk, bocsánat. Ebben az országban ostoba, célt tévesztett kommunistázás folyik, miközben az elmúlt rendszer legelvtelenebb kiszolgálóit boldogan fogadta soraiba újonnan támadott hatalmi elitünk. És ez erkölcstelen, ez semmivel sem magyarázható... Ebben az országban ma sem tudják megszólítani a társadalmat. Tudjuk, ó, tudjuk mi, mindannyian, milyen volt a kádárizmus hivatalos nyelve. Mintha egy másik országból beszélt volna. Nem volt abban a nyelvben határozott alany, nem volt abban a nyelvben határozott állítmány - nem volt abban a nyelvben semmi emberi. Hát ilyen ez a mostani is. Szakadék tátong a társadalom és a hatalom fogalomkészlete és mondatszerkesztése között. És itt az emberekbe ivódott már, hogy csak az a hatalom beszél így, amelyik hazudik, amelyiknek nincs semmi pozitív mondandója. Ez a hatalom megint kirekesztette magát a társadalomból ezzel a nyelvvel - mi „mi" vagyunk, ők pedig már megint „azok", éppúgy, mint sok-sok évtizedig... Ebben az országban a hatalom viszolyogtató identitáskeresése folyik. Magától értetődő volt, hogy ötvenhatban keresendők a gyökerek. Onnan eredeztette magát mindenki, aki gyűlölte Kádár hazaárulását, aki gyűlölte mindazt, amiben november 4-e után élnie adatott. S lett törvényünk 56 forradalmáról aztán sárba tiporták a legendát. Mert mi folyik itt ma 56 ürügyén? Lelki egyensúlyukat és józan ítélőképességüket vesztett öregemberek visszataszító marakodása lett a szentség, amelyet az én - 56 után született - generációm igenis töretlen szeretettel ápolt magában a hazugság és ostobaság éveiben. És ez a koalíció tettestársul szegődött az undorító marakodáshoz éppúgy, mint a bosszúállás démonához. Nem lett volna szabad. Vértelen volt a mi forradalmunk '89-ben, s ezzel a vértelenséggel bebizonyítottuk, hogy a marxi-lenini permanens forradalomelmélet ostobaság, bebizonyítottuk, hogy nem kell jakobinus csordává zülleni, nem kell tort ülni az individum és a tulajdon felett, ez nem elkerülhetetlen feltétele a társadalmi haladásnak. Ara volt ennek, persze, mégpedig az, hogy együtt élünk a múlt rendszer elitjével, sőt, beleegyezünk, hogy gazdasági hatalommá váltsa hajdanvolt politikai hatalmát. Ennyit igazán megért a sok ezer elmaradt halál. És még csak arról sem volt szó, hogy a hajdani tömeggyilkosok büntetlenül megússzák, s életük végéig a pofánkba vigyoroghatnak. Nem. Megnevezni őket, mindet, s nevük nyilvánosságra hozatala után megvédeni mindet, megvédeni mindenáron - csak azért, mert mi különbek vagyunk, csak azért, hogy egyszer vége legyen már. Nem így lett. A koalíció kiszámíthatatlan igazságtételi procedúrákba bonyolódott, perekre készül, persze, valami helyett. Mert nincs ezen kívül semmi sikerélménye, nincs semmi, amit teljes nyugalommal fel tudna mutatni ennek a társadalomnak. Hacsak régi idők átkozott megosztottságát nem. Mert ebben az országban sikerült feltámasztani a népiurbánus vita démonát. Mi elképedve, szörnyülködve, végül pedig tehetetlenül mosolyogva olvastuk annak idején a húszas évek végének, harmincas évek elejének tébolyult dokumentumait. S hittük, ez mindörökre a múlté, ezt föltámasztani nem lehet. Lehetett... „Sikeres" kultúrharcba bonyolódott a népinemzeti oldal, harc közben szekértáborba húzódott, s egykét minden mértéken felül ostoba képviselője eljutott odáig, hogy káros nyugati hatásokról rikoltozzon, meg a nem létező harmadik útról. Feltámadott a liberalizmus, mint szitokszó, meg a „kozmopolita", „idegen lelkű", „szabadkőműves" fogalmak gyáva és sunyi használata persze mind-mind a „becsületes" zsidózás helyett. Népi-nemzeti oldal? Hát ezek eltemették Horthyt! Ezek leköpték a temetéssel az egész népi tábor legkiválóbbjait! Nincs ezeknek semmi kötődésük, kétségbeesetten és ostobán kapkodnak valami identitás után, miközben hentesmód szétdúlnak mindenféle értékeket. Ebben az országban a szabadság három éve alatt meghurcoltak kiváló, minden vitán felül makulátlan citoyeneket, miközben magas polcra emeltek elvtelen, gerinctelen szolgalelkűket. Ebben az országban sok évtized eszeveszett és bűnös deheroizálása után tovább folyik a deheroizálás, s ezzel megfosztják a társadalmat az egészséges erkölcsi, gondolati fogódzóktól, igazodási pontoktól. Ebben az országban ma is a hatalmon lévő pártfunkcik undorító harácsolása folyik, ami felett a „magas" hatalom többnyire jószándékú képviselői szemet hunynak, mert az hiszik, minden visszaélés, korrupció és csalás leleplezése az ó fejükre hullik vissza. Ebben az országban koncepciós vádemelésekkel meghurcolnak embereket, s már megint nem akad senki, aki legalább bocsánatot kérne. Ebben az országban már megint kisajátították a tömegtájékoztatást, elképesztően aljas vizesnyolcasok kezébe téve ezt a hatalmat, s még azt sem veszik észre, hogy itt a társadalom igen kényes a hazugságra, a manipulációra. Ebben az országban súlyemelő adótisztviselők szabják meg az irodalmi értékeket. Ebben az országban közpénzekből mentenek meg és tartanak fenn olvashatatlan lapokat, ha azok hajlandók ennek a kurzusnak is lefeküdni. Ez a hatalom méltatlan és saját tekintélyét aláásó vitákba bocsátkozik a társadalom minden rétegével, s ötpercenként megsértődik, mint egy durcás, buta napközis. Ez a hatalom immár senkit sem érdeklő ideológiai vitákat vív fantomellenségeivel, miközben lelkén szárad egy tökéletesen hiábavaló kárpótlás, egy elrontott privatizáció, egy teljesen sikertelen, sehová sem vezető gazdaságpolitika. Ebben az országban sikerült három év alatt lejáratni a parlamentáris demokráciát. Ebben az országban jó esélyei vannak immár a szocialistáknak is. . Ezt tettétek. Ti tettétek. Késő most már nyavalyogni - „csak" őszintének, tisztességesnek kellett volna lenni, s elfelejteni az undorító gőgöt, így lehetett volna elejét venni rettenes nosztalgiák feltámadásának. Késő... (p. s.: Ezzel a keserű „késővel" gondoltam befejezni e rosszkedvű írást, de fülembe jutott egy történet. A HVG interjút kért Deutsch Tamástól, aki egyrészt a Fidesz alelnöke, másrészt az én igen jó barátom. Történt pedig, hogy az interjúkészítő némi ráfutás után feltette a következő kérdést: „Nem gondolja, hogy Ön a Fidesz díszzsidaja?" Nos, mint cseppben a tenger, úgy vagyon benne e kérdésben szegény, búbánatos Magyarország jelenlegi állapota. Mert nem is az a legfőbb baj, hogy egy ilyen ostoba és aljas gazfickó az egyik legkiválóbb hetilap munkatársa lehet, istenem, előfordul az ilyesmi. De az antikommunizmus nem kérdőjelezi meg, és nem teszi zárójelbe az antifasizmust. Aki ezt nem érti, az menjen haza, oszt feküdjön le. Vagy tegyen fel ilyen kérdéseket...) Bayer Zsolt AzSZDSZ nyilatkozata Tudomásunkra jutott, hogy egyes választókerületekben a választópolgárokat megtévesztve az SZDSZ nevében már gyűjtik az ajánlási szelvényeket. A Szabad Demokraták Szövetsége kijelenti, hogy aktivistái az Országos Választási Bizottság által előírt határidőnek megfelelően csak március 9-én kezdik meg az ajánlási szelvények (közhasználatú nevén, a kopogtató-cédulák) gyűjtését. Felhívjuk a választók figyelmét, hogy az SZDSZ aktivistái a szelvények gyűjtésekor a párt pecsétes megbízólevelét fogják felmutatni. Kérjük a választópolgárokat, hogy az SZDSZ jelöltjeinek szánt ajánló szelvényeket csak nekik adják oda. Szabad Demokraták Szövetsége 2-es körzet: Nyári Károly Tegnapi lapunkban immár többedszer is rosszul közöltük a 2-es számú választási körzetben az Agrárszövetség színeiben induló képviselőjelölt nevét. Helyesen: dr. Nyári Károly jogtanácsos. Az érintettek elnézését kérjük. • Keleti országrész 1 politikusok népszerűsége Vezet Göncz, Horn feljövőben A Szonda Ipsos januári közvéleménykutatása népszerűségi listáját továbbra is meggyőző fölénnyel Göncz Árpád vezeti a legutóbbi felmérésünk eredményeitől mindössze egy ponttal elmaradó 80 pontos tetszési indexszel. Egyben ő az ország és a keleti országrész legismertebb közéleti személyisége is. A három legszimpatikusabb politikus rangsorában viszont a múlt havi felmérésünk óta helycsere történt: a Szocialista Párt elnöke immár a második, míg a Fidesztől megvált Fodor Gábor már „csak" a harmadik helynek örülhet. A választópolgárok év eleji kiábrándultsága azonban nemcsak és nem is elsősorban Fodor Gábort érintette: a vizsgált 26 politikus közül mindössze négyen dicsekedhetnek országos szintű növekvő népszerűséggel és közülük is egyedül a Vállalkozók Pártja színeiben induló Zwack Péter könyvelhetett el (talán cége és részvényei legutóbbi eredményes tőzsdei szereplésének köszönhetően is) említésre méltó, 3 pontos emelkedést, de a keleti országrészben az ő poritszáma sem emelkedett. Itt a legnagyobb növekedés - Horn Gyuláé, 2 ponttal statisztikai értelemben nem nevezhető jelentősnek. Altalános tapasztalat, hogy az év elején a közvélemény kritikusabb a politikusokkal szemben, s ezt most is tapasztalhatjuk. A listán szereplő politikusok többségének decemberről januárra csökkent a rokonszenvpontszáma. Négyen statisztikailag is jelentős, 4-9 pontos veszteséget könyvelhetnek el. Király Zoltán népszerűségi mutatója 4 ponttal lett alacsonyabb, de az 5. helyét megtartotta a listán. Lezsák Sándor ugyancsak 4 pontot vesztett, s ezzel továbbra is a „mezőny" utolsó harmadában található. Békési László 5 pontos veszteségével viszont hátrébb került a listán, a 6. helyről a lO.-re. Az ország keleti megyéiben akadt egy különös negatív rekord is. Szájer József fideszes képviselő nagyarányú, 9 pontos „szabadesésben" 5 „emeletnyit" (értsd helyezést) zuhant, meg sem állva a 19. helyig, egy csoportba kerülve Lezsákkal és Kulinnal. A névsor három új névvel is gyarapodott: az elkövetkezendőkben Für Lajos, Gál Zaltán és Kulin Ferenc népszerűségét és ismertségét is mérni fogjuk. Für és Gál 60 és 57 pontos tetszési indexükkel egyelőre a középmezőnyben foglalnak helyet, míg Kulin Ferencet 45 ponttal csak a 20. helyre tették a keleti országrész lakói. Szólnunk kell még Boross Péterről, akinek ismertsége az elmúlt két hónapban 17 százalékkal növekedett s így e tekintetben már a 3. helyen áll a listán. (Emlékeztetőül: novemberben ugyanő az ismertséget tekintve a 12. volt). Népszerűségét tekintve, közepes pontszámával a középmezőnyben található. Az adatfelvétel ideje: 1994 január Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 937 fó, akik az egész országot képviselik, ebből 462 fő a keleti országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó kelet-magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám 0-tól 100ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent. A -4 és +4 közötti pontszámkülönbségek statisztikailag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politikusokat a tizedpontszámoknak megfelelő sorrendben szerepeltetjük. Keleti országrész Ország népszerűség ismertség népszerűség ismertség Göncz Árpád (pontszám) <%) (pontszám) (%) Göncz Árpád 80 93 80 92 Horn Gyula 69 87 68 87 Fodor Gábor 68 77 67 78 Palotás János 66 83 63 84 Király Zoltán 61 74 60 73 Für Lajos 60 82 58 83 Deutsch Tamás 59 73 59 77 Nagy Tamás 59 38 59 37 Surján László 58 82 56 83 Békési László 57 60 58 63 Kuncze Gábor 57 59 56 59 Pető Iván 57 76 56 78 Orbán Viktor 57 87 55 87 Gál Zoltán 57 36 54 39 Zwack Péter 53 57 55 61 Boross Péter 52 88 50 88 Pozsgay Imre 50 83 49 84 Kövér László 49 34 50 37 Lezsák Sándor 46 58 44 63 Kulin Ferenc 45 41 44 43 Szájer József 44 23 49 30 Jeszenszky Géza 41 86 39 88 Kónya Imre 37 77 36 80 Torgyán József 31 92 31 92 Csurka István 30 82 29 83 Thürmer Gyula 26 54 25 * 58 Ferenczy Europress