Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-30 / 74. szám
Levescsere M egittam egy flaska ásványvizet. Már hajítanám a műanyag flakont a szemétvödörbe, amikor a szemembe ötlik a felirat: kérem, küldje vissza, újra felhasználható. Háztartásom majd' minden darabján, legyen az üveg, műanyag, fém vagy papír, hasonló mondat díszeleg. És hogy a polgárnak ne okozzon különösebb gondot a visszaküldés, színes kosárkákkal látnak el minden lakást. A zöldbe pakolja az ember a fémet, a kékbe a műanyagot, a pirosba az üveget, a sárgába a papírt. Egy hónap után a gyengébb szellemi képességűek is könnyedén forgatnak vissza. Csak kiteszi az ember a kosárkákat a háza elé, péntek hajnalban végigjátja a várost egy speciális teherautó, és volt flaska, nincs flaska. Ezzel megtakarítják az újratermelés költségeit, takarékoskodnak a nyersanyaggal, és elkerülik azt, hogy az országot lassan ellepje a szemét. Ráadásul nemcsak a gazdaságnak és a környezetvédelemnek tesz jót a dolog, hanem az elhivatottak lelkének is, mert az így befolyt összeget jótékony célokra költik. Persze, arra is vigyáznak, hogy a visszaforgatás ne okozzon túl nagy anyagi veszteséget az embernek. A boltokban mindössze pár fityinget fizetnek csak a visszavitt üvegekért, így csak a bolond cipekedik. Nem tudni, ki volt az, aki először jött rá arra, hogy hasznos és pénzkímélő dolog a javakat, amíg lehet, forgatni. Mindenesetre a dolog olyannyira elterjedt, hogy az embereknek már eszükbe sem jut a felesleges holmit a szemétbe dobni. Tudják, sokkal jobban jámak, ha olcsón eladják azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy újat vásároljanak. Külön intézmény alakult ki arra a célra, hogy az ingóságokat a különböző társadalmi rétegek között addig áramoltassák, amíg végül már tényleg csak a szemétre jó. Szombat délelőttönként „garázskiárusítás" feliratú táblácskák lepik el a várost. A családok bizonyos időközönként kihordanak mindent a garázsba, ami feleslegessé vált a háztartásban. Könyveket, vázákat, ruhákat, csecsebecséket éppúgy lehet venni, mint bútort vagy mikrohullámú sütőt. A kevésbé tehetősek pedig kisteherautóval járnak körül, és tizedáron szerzik be mindazt, amire szükségük van. Azután, ha már jobban megy a dolguk, ók is továbbadják a holmit a saját, szegényebb környékükön a náluk is szegényebbeknek. Kérdés, hol a határa az újrafelhasználásnak. Minap egy étterem mellett vezetett el az utunk. A neve az volt: Levescsere. Barátunknak azonnal elszabadult a képzelete. Ha az ember unja a neje főztjét, csak behozza, és kap helyette másikat, újat, ismeretlent, izgató ízeket? Netán magát a feleséget is le lehet cserélni? Ám az igazság józanító volt. Szó sincsen leves- és feleségcseréról, az étterem neve, a Soup exchange nem mást, mint a tőzsdét, a Stock exchange-et volt hivatva utánozni. Csöppnyi nyelvi játék, angolul. Ja, igen. Mert történik mindez - Amerikában. Gyenes Kálmán felvétele Ágritkítás. A hagyományos fajtákon ez sem sokat segít Géczi Lajosné épp a napokban tett egy szőlős körutat, így frissek a benyomásai. Az ágazat leépülése nem kétséges. Amíg a nyolcvanas évek elején 7600 hektáron termeltek szőlőt, úgy ma a hivatalos statisztika 2800 hektárt jelez termőnek. A gazdaságosnak tekinthető színvonalú ültetvények még ennek is csak a kétharmadára tehetők. A téli fagykár jelentéktelen, a tavaszi megpróbáltatások még előttünk vannak, a területenként eltérő tőkepusztulások hátterében inkább az aszály által felerősödött kondícióhiány, az adott talaj gyengeségei állnak. Legjobban a kékfrankos, a rajnai rizling, a kunleány és a zöldveltelíni tartja magát. Több helyen gond, hogy e munkanélküliséggel terhelt világban sem találnak a metszésre vállalkozókat. A feldolgozó háttér is labilis, a pincegazdaság felszámolása közben eladott pincészetek egy részét leszerelték, más részénél még nem alakult ki az új rendszernek megfelelő szervezettség. Napjainkban is árulnak pincéket és szőlőterületeket, itt méginkább szorít az idő. Leginkább Csongrád térségében, ahol nagyrészt tagi tulajdonban vannak a parcellák, megoldott az egyéni művelés. A növényvédelmet a szövetkezet hangolja össze. A területcsökkenés a korábbi nagyüzemi táblákra jellemző. Általános jelenség, hogy a részarány-kimérésnél vagy licitnél a négyszeres aranykorona szorzó elriasztja az embereket. Vélhetően, a mélyponton már átlendültünk. Aki megtartotta a szőlejét, ebben a nagyságrendben már bizton számíthat vevőre. A jól kikészített, palackozott borok mindenképp nagyobb jövedelemhányaddal kecsegtetnek, ezért szerencsés lenne, ha a termelők a még meglévő pincéket nem adnák ki a keA szőlő és gyümölcstermesztéshez megyénk természeti adottságai, ahogy a múltban, úgy most js kiválóak. A fagyveszélyes időszakokat, a rossz csapadékellátottságot azonban sohasem lehetett figyelmen kívül hagyni a fajták és technológiák megválasztásában. A piacok és a tulajdonviszonyok újabbkori, fordulatszerű változásai alaposan felborították a korábban megszokott képet. Az FM Hivatal munkatársai a mai pillanatkép, a realitások felvázolásában voltak segítségünkre. zükből, s netán pinceszövetkezet formájában működtetnék. Gyümölcstermesztésünkben a pár száz hektárnyi kajszi, meggy és cseresznye mellett az őszibarack és az alma jelent számottevő tételt. Szél István szerint nem kevés növényvédelmi problémára számíthatunk az icfén. Ősszel a hirtelen jött hideg miatt sok helyen elmaradt a kórokozókat gyérítő őszi lemosó permetezés. Ezt tavasszal úgy-ahogy pótolni lehetett, de a zömében kéntartalmú szerekkel való második kezelés napjaink nedves és hűvös időjárása miatt nem mindig hatékony. Főleg a kajszi és az őszibarack hozamát ronthatják a mostani mínuszok, mivel az átlagtól tfz nappal előrébb tart a virágzás. Az ágazat közgazdasági és piaci helyzetét jól modellezi a faiskolai kereslet. Kajsziból és őszibarackból hiány van, bár utóbbiból az alanyok gyenge eredése miatt a kínálat is gyengébb volt. A fejlesztési alapokra beadott pályázatokból kiolvasható, hogy homokon elsősorban őszibarackot telepítenek, míg Szentes környékén almát. Eddig hatvanan kértek segítséget, átlagban 3-4 hektáros gyümölcsöseik kialakítására. A ma kétezer hektáron termelt őszibarack növekedési pályán van, a selejtezést meghaladja a telepítések üteme. A nagyüzemi táblákra is jobban akadt részarányos és kárpótolt jelentkező. A szatymazi termőtájon a fajtaváltásnak vannak eredményei, és az igényesebb piacokon való megjelenésre is akadnak próbálkozások. A fajtánként kellő tételnagyság, a márkázás és korszerű csomagolás mindenképp összehangolt cselekvést igényel. A megye 1700 hektárnyi, zömében hagyományos fajtájú és művelési módú almásának piaca alaposan beszűkült. Nem várható, hogy a belföldi alacsony kereslet jelentősen változna. A hagyományos keleti piac híján az ellenkező oldalon is próbálkoznak a kereskedők. Ott azonban csak akkor veszik a mi divatjamúlt fajtáinkat, ha náluk elfagy a termés. Erre nem lehet alapozni. A léalma önmagában nem hozhatja vissza a ráfordításokat. A mindenütt eladhatók, az Idared, Jonagored, Jonagold, a Granny Smith és az Elstar ma még a tizedét sem teszik ki az almásoknak. Az új ültetvényeknél ezt, s a gazdaságosság alapkövetelményét, az intenzív körülmények megteremtését a gazdák már figyelembe veszik. Csonthéjasokból, főként a kézimunka-igényes meggyből és cseresznyéből jobbak a lehetőségeink, mint amivel eddig éltünk. Amit mindebből leszűrhetünk, Szőlővel és gyümölcscsel ezután is érdemes lesz térségünkben foglalkozni, de csak profi módon. Tóth Szeles István A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Szőlő a mélyponton, barack felfutóban Változásaink gyümölcsei Protokoll Egyre időszerűbb téma az üzleti protokoll! Mutatja ezt az is, hogy Ottlik Károly PROTOKOLL c. könyvéből megjelenésének hónapjában több mint 10 000 példány elfogyott. A Woodlands Kft., a Csongrád Megye Kereskedelmének és Vendéglátásának Fejlesztéséért Alapítvány és a TRIPLAX Stúdió egy érdekes esemény megrendezését tervezi 1994. április 26-27-én Szegeden, a Royal Szállóban. Az előadók a protokollszakma élvonalát képviselik: Görög Ibolya, a miniszterelnök protokollfőnöke, Molnár György, a kormányvendégházak igazgatója, Ottlik Károly, dr. Habsburg Ottó protokollfőnöke, Schiffer Miklós, a CNS Design igazgatója, Bádonyi Mihály, a Dél-alföldi Vendéglátók Szövetségének elnöke, Taskovics Zoltán, a Royal Szálló étteremvezetője, Horváth Károly, a Zwack Ker. Kft. gasztronómiai értékesítés vezetője. Önkormányzati beruházások növekedésük ellenére - sem tartottak lépést az inflációval. A fó bevételi források - állami hozzájárulás, személyi jövedelemadó-hányad - mellett az önkormányzatok egyéb bevételeinek súlya - helyi adókból, illetékekből, vállalkozásokból stb. - nem növekedett számottevően. (Pl. a helyi adókból 1992-ben az összes bevételeknek mindössze 2,3 százaléka származott.) Az önkormányzatok költségvetésében szereplő fejlesztési célú kiadások összege a saját döntésű beruházásaikra elköltött pénz mellett tartalmazza a magánszemélyek lakáshozjutásának, hiteltörlesztésének, a közműfejlesztések támogatására stb. nyújtott összeget is. Ez utóbbiakra kifizetett pénz a fejlesztési kiadások mintegy egynegyedét-egyharmadát teszik ki. Az önkormányzatok beruházásainak 1992-től tapasztalt fellendülését űj pénzügyi források belépése indukálta. A központi költségvetés az önkormányzatok számára kidolgozott céltámogatási rendszer keretében a társadalmilag kiemelt fejlesztési feladatokat külön is preferálja. A meghirdetett fejlesztési kormányés Tornatermek A pénzszűkítő, restrikciós politika jelentősen fékezte a gazdálkodók fejlesztéseit, a beruházások volumene 1980hoz képest az azóta eltelt valamennyi évben folyamatosan csökkent. E tendenciában a '80-as évtizedközepi kisebb megtorpanást követően fordulópontot az 1992-es év hozott, amikor 15,5 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg, az árszínvonalemelkedés hatását kiküszöbölve is majd' 13 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Azt, hogy 1992-ben valóban tendenciaváltás történt, az 1993-as év beruházási teljesítményei igazolják: a megyei székhelyű gazdálkodók több mint 11 milliárdot költöttek fejlesztésre, folyó áron másfélszer annyit, mint egy évvel korábban. Ennél kisebb, de még így is jelentős növekedést produkáltak az önkormányzatok, előzetes adatok szerint beruházásaik volumene az előző évit több mint egyötödével haladja meg. Az önkormányzati beruházások 1991-ig tartó csökkenése az ellátás csaknem minden területén jelentkezett, de legdrasztikusabban a lakásépítésben következett be: az úgynevezett állami lakásépítés jelzésértékűre szűkült. Az önkormányzatok fejlesztésre fordítható pénzeszközeiket a kommunális ellátás egyéb területeire, illetve az infrastruktúra - elsősorban a víz-, gáz-, csatorna- és úthálózat fejlesztésére csoportosították át. Az 1992. évi fellendülés is ezeket a teriileteket érintette. A beruházási teljesítmények csökkenése természetszerű, hogy erőteljesebb volt a központi költségvetéstől és politikától jobban függő önkormányzatok esetében. A települések bevételei szennyvíztisztítók programokkal (pl. ivóvízhálózat, szennyvíztisztítás és elhelyezés) járó céltámogatások a megyében is jelentős beruházásokat indítottak el. (Pl. Hódmezővásárhelyen, Algyőn új szennyvíztisztítótelep épül.) A tornateremépítési programhoz kapcsolódóan jó néhány iskola (Makón, Szentesen, Bakson, Csongrádon, Hódmezővásárhelyen egy-egy. Szegeden három) kap(ott) új tornatermet. A céltámogatások elnyeréséért az önkormányzatok kockáztatni is hajlandóak: saját pénzeszközeik kiegészítésére bátrabban nyúlnak a hitelfelvétel lehetőségéhez. Valószínűsíthető, hogy ebben a vállalkozói készség erősödése mellett a hitelkamatok csökkenése is szerepet játszik. A jelentősebb — 50 millió forint feletti - beruházások tervezett költségelőirányzatának forrásösszetétel-változása jól tükrözi ezeket a hatásokat. A gazdasági nehézségek ellenére az elmúlt öt évben önkormányzati pénzből a megye több települése - elsősorban persze a megyeszékhely - számos létesítménnyel gazdagodott: új bölcsődél, óvodát, általános iskolát, gimnáziumot, két ABC-t, gyógyszertárat kapott Szeged, általános iskolát Hódmezővásárhely, ugyanitt új szárnnyal bővült a városi kórház, Makón vásárcsarnok és piac, valamint szolgáltatóház épült, Mártélyort, Csongrádon bővítették a művelődési házat, Zákányszéken, Domaszéken az orvosi rendelőt, számos helyen került sor az úthálózat bővítésére, felújítására. Szentesen napi 10 ezer köbméterre fejlesztették a szennyvíztisztító-telep kapacitását stb. Pálfalvi Zsoltné KSH
