Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-29 / 73. szám

KEDD, 1994. MÁRC. 29. MÉG 41 NAP 5 A 4. választókörzet képviselőjelöltjei (Balástya, Baks, Csanytelek; Csengele, Csongrád9 Bóc9 Felgyő, Kistelek9 Ópusztaszer, Pusztaszer9 Sándorfalva9 Szatymaz9 Tömörkény) A pártokkal kötött megállapodásunk ér- lehet teljes, hiszen jelöltek még a választás tozott bemutatkozó Írásait közöljük - fény- írások egyenetlensége abból adódik, hogy a telmében bemutatjuk a Csongrád megyei eló'tt harminc nappal is állíthatók. így a képeikkel. Egy-egy választókörzetben közel pártok, illetve a jelöltek önálló anyagokkal választókörzetek országgyűlési képviselője- hozzánk beérkezett képviselőjelöltek ön- húsz jelöltről tudunk, így egy-egy körzet jelentkeztek, melyeket a szerkesztőség ­löltjeit. Természetesen összeállításunk nem maguk által írott, 30 gépelt sorban korlá- bemutatása több napot is igénybe vehet. Az legtöbb esetben - változtatás nélkül közöl. Dr. Botos József Független Ki vagyok? „Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép, nagy rónaságon" (Petőfi Sándor) Alföldi magyar ember va­gyok. 1939. március 15-én, Csongrádon születtem. Itt élt minden ősöm; szántó-vető sza­bad parasztok, kubikusok, ipa­ros emberek. Csonka csalá­dunkban magam voltam az egy szál férfi, hiszen nagyapám az első, édesapám a második vi­lágháborúban halt meg. Meg­tanultam hát a kemény munkát a háznál, a szőlőben, a cséplő­gépnél. Szerettem tanulni, de nagyon nehezen jutottam az egyetemre. 1957-ben ugyanis számon kérték rajtam '56-os szereplé­semet: 1956-ban a diákbizott­ság választottjaként képvisel­tem a város vezetésében az ifjúságot. Ezért januárban be­vittek a rendőrségre, és hatheti kórházi ápolást igénylő „keze­lésben" részesítettek. Bátor ta­náraimnak és édesanyámnak köszönhettem, hogy végül megnyílt előttem a továbbta­nulás lehetősége. Közgazdász doktorátust szereztem; kül­kereskedő, ipargazdász-kutató, majd társadalombiztosítási szakember lettem. 1988-ban csatlakoztam a Magyar De­mokrata Fórumhoz, mely moz­galomként összefogta a válto­zást kívánókat. A szabad vá­lasztások utáni kormány az Or­szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjévé ne­vezett ki, e tisztséget a tb ön­kormányzati választásokig töl­töttem be. Jelenleg pénzügyi tanács­adóként dolgozom. Gyere­keimmel, unokáimmal boldog családban élek. A helyi egy­házközség választott világi el­nöke vagyok, hosszú évek óta. Miért léptem ismét a poli­tika küzdőterére? Azért, mert a képviselői megbízatást szol­gálatnak tekintem. S miért függetlenként? Azért, mert azt keresem, ami összeköt, s nem ami elválaszt. Szülőföldem népe döntően a mezőgazdaság­ból él. Az lenne a cél, hogy a megtermelt haszon minél nagyobb része maradjon ott, ahol a verejték hullott. Tudom, hogy mindez csak az önkor­mányzatokkal összefogva ér­hető el. Erre fogok törekedni, ha a választópolgárok megtisz­telnek a bizalmukkal. Kovács László Agrárszövetség 1940-ben születtem paraszt­családban. A csanyteleki szö­vetkezetben kezdtem dolgozni, 1965-től mint főkertész, 1980­tól napjainkig a tömörkényi Alkotmány Szövetkezetben dolgozom főmezőgazdászként. Végzettségem: okleveles kertészmérnök. Csanyteleken lakom felesé­gemmel. Két családunk van, lányom 26, fiam 14 éves. Az Agrárszövetség felkéré­sére vállaltam a jelöltséget ab­ban a körzetben, ahol élek és ahol eddigi életem mindig a mezőgazdasághoz kötődött. Vállaltam a jelöltséget, mert részt szeretnék venni abban a hatalmas munkában, melyet az Agrárszövetség programjában úgy fogalmazott meg: „A ma­gyar polgárosodásért és moder­nizációért!" A magyar gazdaság és ben­ne a mezőgazdaság mély vál­ságot él át. Most ott tartunk, hogy a parasztember legna­gyobb igyekezete mellett sem tud nyereséget felmutatni, a tartalékait áldozza fel - akinek még van - a termelés fenntar­tására. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság még a költ­ségeit sem kapja meg a legfon­tosabb élelmiszerek előállítása kapcsán, a fogyasztó elvisel­hetetlenül magas áron kapja meg az üzletben az élelmiszert. Jelenleg a búza árának hatszo­rosa a kenyér ára, a felvásárolt teljes tej árának háromszorosa a zsírszegény zacskóstej ára.. Ezeket az árarányokat semmi sem indokolja, ez egyaránt rossz a termelőnek és a fo­gyasztónak. Az Agrárszövetség az a párt, amely a mezőgazdaságot jelenlegi helyzetéből moderni­zációs programja segítségével úgy tudja kiemelni, hogy ennek egyaránt hasznát látja a falusi lakosság és a városokban élők is. Az Agrárszövetség érdekvédelmét nem kirekesztő módon, más társadalmi rétegek ellenében kívánja ellátni. A magyar agrártársadalom nem engedheti meg magának, hogy egy hozzáértő politikai érdekképviselet nélkül ma­radjon, az Agrárszövetség egy­aránt képviseli az egyénileg dolgozó kisgazdák, és az új típusú szövetkezetekben mun­kálkodók érdekeit. Dr. Juhász Mária Nyugdíjas Párt 1942. március l-jén szület­tem Hódmezővásárhelyen. 1960-tól Szegeden élek, itt vé­geztem a József Attila Tudo­mányegyetem biológia-földrajz szakán, majd itt dolgoztam, végeztem tudományos kutatást könyvtárosként tíz éven keresztül. 1976-tól 1979-ig a 600. sz. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben személyzeti ve­zetőként, majd 1979-től a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsánál álltam al­kalmazásban, ahol a szakszer­vezeti tisztségviselők okta­tásával foglalkoztam. 1989-ben kerültem a Juhász Gyula Mű­velődési Központhoz, ahol fel­adatom a Nyugdíjas Klubház vezetése lett. Életem folyamán mindenkor alapvetőnek tartot­tam, hogy munkámat hivatás­szerűen végezzem, szinte fo­lyamatos volt számomra az ál­landó tanulás. Ezért végeztem el legutóbb a kulturális me­nedzser szakot is. 1993 janu­áijában az a megtiszteltetés ért, hpgy a Nyugdíjas Klubok „Életet az Éveknek" megyei klubszövetsége elnökének vá­lasztottak. Jelenleg 33 klubunk van, a megye szinte valamennyi településével az ott élő nyugdí­jasokkal rendszeres a kapcso­latom, így ismerem a problé­máikat. Ez a felismerés sarkall en­gem arra, hogy felvállaljam en­nek a létszámában is tekin­télyes - megyénkben 120 ezer nyugdíjasnak - életproblé­máival való foglalkozást. Ezért indultam harcba társaimmal 1992-ben a pártunk életre hí­vásáért, és küzdök azért, hogy minden nyugdíjas számára nyilvánvaló legyen, szüksé­günk van az összefogásra. Magam is anya vagyok, há­rom gyermekem van, unokám, akikért cselekedni nem késő. Ha ma a nagyszülők számára ki tudjuk harcolni, hogy rájuk is érvényesek legyenek a meg­különböztetés nélküli emberi jogok, hiszem, hogy biztosí­tékot tudunk nyújtani majdan a gyermekeink és unokáink szá­mára is. Szándékosan választottam a négyes választókörzetet, mert pártunk négy megyei jelöltje közül csak nekem vannak sze­mélyes kapcsolataim ezeken a településeken, úgy érzem, az itt élők befogadnak engem. Körösi Tibor Konzervatív Párt 1965. április 24-én szület­tem Budapesten. A középis­kola elvégzését, majd a hon­védségi szolgálatot követően Szegeden, a József Attila Tu­dományegyetemen tanultam öt évig. 1990-ben itt szereztem meg a tanári diplomám föld­rajz-történelem szakon. 1990. augusztus elseje óta dolgozom a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Óvónői Szak­középiskolában. Iskolánk szinte az egész me­gyéből fogad tanulókat, így rajtuk, egyéni problémáikon keresztül értesülhetek nemcsak a város, hanem szűkebb és tá­gabb vonzáskörzetének gond­jairól is. A munkanélküliség, a megélhetési gondok jelen van­nak tanítványaim, de a saját családom mindennapjaiban is. Ezek mellett pedig nem szabad szó nélkül elmenni. Nem elég csak a tudást diákjaim számára megadni, hanem biztosítani kell számukra azt is, hogy ezzel a tudással élni tudjanak, s az valóban hasznukra váljék. Természetesen nem kizárólag csak a tanítványokra és csak a tanulmányaikra gondolok. Nekik és szüleiknek saját ere­jük és tudásuk felhasználásával tulajdonossá, azaz polgárrá vagy gazdává kell válniuk. Ehhez viszont kiszámítható és jól tervezhető jövőképre, cé­lokra, a fejlődés lehetőségére van szükség. Csongrádon és körzetében ezt a mezőgazdaság és az idegenforgalom fejleszté­se jelenti, de nem szabad el­hanyagolni az egyéb munka­helyteremtő beruházásokat sem. Létkérdés, hogy ez a fejlő­dés megindulhasson orszá­gunkban, s így körzetünkben is. Ezt szeretném elérni a Kon­zervatív Párt tagjaként, mely­hez az Önök segítségét kérem. Dr. Juratovics Aladár Munkáspárt A Dunántúlon, Zalaegersze­gen születtem. Apám tégla­gyári lakatos, édesanyám var­rónő volt. 1953-ban a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen sze­reztem okleveles olajmérnöki diplomát. Életutam: Lovászi, Budafa, Eger, Mezőkeresztes olajmezői, majd Szeged-Al­győ, ahol 1966-tól 1990-ig, nyugállományba vonulásomig a Nagy-alföldi Kőolaj és Föld­gáztermelő Vállalat szegedi üzemigazgatója voltam. Mun­kám során a fél országot bejár­va, végül Csongrád megye és Szeged lett az otthonom. Em­berpróbáló nehéz, de szép idő­szák volt az olaj- és földgáz­üzem megszervezése. Vala­mennyi dolgozó kemény mun­kája sikereként jöttek is az eredmények. Számomra pedig elégtétel, hogy azt művelhet­tem, amit tanultam és amit sze­rettem. Nemcsak a szakma, ha­nem a közéletiség is vonzott. 1970-1980-ig országgyűlési képviselő voltam, majd 1985-90-ben ismét lakossági jelölés alapján választottak a Parlamentbe. Nemrégiben valaki megkérdezte, mennyit hozott a konyhára nekem a képviselőség? Megmondom: havi 2000 forintot. Szakértők honorálására, külön iroda fenn­tartására lehetőség nem volt. Fiatal korom óta, 1952-től tag­ja vagyok az MSZMP-nek. Mi­vel meggyőződésből lettem a szocialista eszme híve, a hibák, torzulások ellenére sem va­gyok hajlandó megtagadni az elmúlt 40 év értékeit. Ezért te­vékenykedem a Munkáspárt­ban jelenleg is és vállaltam a képisélőjelöltséget. Nem tu­dom elfogadni, hogy Csongrád megyében, ahol az építőipar­nak, a textiliparnak, élelmi­szeriparnak nagy hagyományai vannak, ahol a mezőgazdasági nagyüzemek és az egyéni gaz­dálkodók egymást jól kiegé­szítve termeltek, ma 26 ezer munkanélküli van. Nem igaz, hogy az ipar és a mezőgazda­ság leépülése bekövetkezett volna, ha a tulajdonformák esélyegyenlőségét betartják és nem igyekeztek volna erőszak­kal bizonyítani a nagyüzem életképtelenségét, a privatizá­lás címén elherdálni a nemzeti vagyont. Ozsvár Zoltán f ügyeden Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pari 1925. szeptember 28-án szü­lettem Csongrádon hatodik gyermekként. Alapfokú isko­láim elvégzése után Szarvason, majd Debrecenben végeztem mezőgazdasági tanulmányai­mat. Mint mezőgazdász, 1960­ig gazdálkodtam saját földe­men. 1959 karácsonya előtt el­vették földem, házam, és föl­dönfutóvá tettek. Budapesten az iparban helyezkedtem el, hogy el tudjam tartani családo­mat, és négy fiúgyermekemet. Ez idő alatt szereztem meg la­katosmesteri oklevelemet is. 1951-ben MUSZ-os katonának hívtak be, 1957-től internáltak. A kommunista pártnak nem voltam tagja sohasem. Ma, mint a legtöbb nyugdíjas, sze­rényen élek és eszmei hűséggel harcolok egy szebb, jobb és boldogabb igazságos magyar életért. Politikai programon: 1. Településfejlesztés. - Út­és járdaépítés településen belül; közmű- és infrastruktú­ra-fejlesztés; iskola-, óvoda-, bölcsődefenntartás vagy tel­epítés. 2. Magántulajdon szentsége. - A tisztességesen szerzett tulajdon telekkönyvezése; a földtulajdon és vagyonjegyek érték szerinti kiadása. 3. Létbizonytalanság meg­szüntetése. - Adósságállomány felülvizsgálata; magyar al­kotmány és jogrend kialakí­tása; törvényesség biztosítása; korrupció megszüntetése. 4. Termelők és fogyasztók közötti kapcsolat kialakítása. ­jH B*, • M'* ^KJ Hü V '"TSÉ^ÜP"'': Piacgazdaság kifejlesztése; vé­dővámok bevezetése a gazda­ság talpra állításához; vállal­kozásbarát adó; telekkönyvi tulajdonra állami bankgarancia alacsony kamatlábbal. 5. Közigazgatási biztonság. •— A nem termelői létszám csökkentése; a munkanél­küliség felszámolása; arányos közteherviselés; a választott tisztségviselők visszahívható­sága. 6. Oktatás. - A rendszervált­ás szellemének megfelelő tan­anyag. 7. Nyugdíjasok életfeltételé­nek biztosítása. 8. Ifjúságpolitika. - Első munkahelyhez, első lakáshoz törvénybe iktatott jog. Egyszóval: Valódi népérde­ket képviselő rendszerváltást!

Next

/
Thumbnails
Contents