Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-28 / 72. szám

HÉTFŐ, 1994. MÁRC. 28. KULTÚRA 7 • A szegedi operatársulat kettős bemutatája A Nőstényfarkas és az Oedipus király A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának erejét és vállalkozókedvét mutatja az elmúlt pénteki kettős bemutató. A szegedi közönség Magyarországon először láthatta színpadon Igor Stravinsky 1927-ben született Oedipus Rex című opera-oratóriumát és a magát újromantikusnak nevező fiatal olasz zeneszerző, Marco Tutino 1990-ben komponált művét, A Nőstényfarkast (La Lupa). Galgóczy Judit az antik görög színház hagyományait, a szerző instrukcióit és az expresszionista színház törekvéseit ötvözve állította színpadra Oedipus-mítoszát. A rendezőnő minden eszközzel arra törekedett, hogy a nézőtől távol tartsa a valóság illúzióját. Színpadképe - az elvont gondolatiság közvetítésének jegyében - absztrakt helyszín. Jól illik az Oedipus Rex sötét „moll-világához" a rideg, puritán körhorizont, a fekete háttérfüggöny. Stravinsky utasítását követve a kórustagoknak szinte nincs arca, talpig feketében, fehérre sminkelve két sorban állnak, mintegy bezárva a színpadot keretbe fogó félkör alakú emelvényrendszerbe. Kottát lapoznak, amelyhez gyertya világít. A librettó alapjául szolgáló Szophoklésztragédiát ismerve"tudjuk, az események már korábban lejátszódtak, mi csak a következményeket látjuk. A főszereplők Vágvölgyi Ilona szecessziós motívumokra emlékeztető, valójában kortalanságot sugalló ruháiban az emelvényrendszeren és a belső kis körszínpadon mozognak. Koturnuszt viselnek, ezáltal mozdulataik nehézkesek, megelevenedett szobrokként hatnak. Külön elemzés tárgya lehetne a színek szimbolikája: Oedipus a szexualitás, a bűn és a szenvedés vérvörösébe, Kreon mélykékbe, Iokaste vörösfeketébe burkolózik. A címszerepet éneklő Hormai József, az Operaház tenoristája nem ismeretlen SzegeHormai József (Oedipus király) és Szonda Éva (Iokaste). (Fotó: Nagy László) den, nemrég a Parasztbecsület Turiddujaként hallhattuk. Oedipusként alapos felkészültséggel, biztos érzékkel szólaltatja meg a gyakori hangnemváltással. akrobatikus ritmikai mutatványokkal tűzdelt roppant nehéz, némelykor mármár nyakatekertnek tűnő szólamot. Számomra az előadás egyik legnagyobb élménye a Iokastét éneklő Szonda Éva megdöbbentően pontos, monumentálisan drámai énekes-színészi alakítása volt. Miként a többiek, így ő is erős sminket viselt, ami a szerző által javasolt maszkot helyettesítve „semlegesíteni" hivatott a tragédia szereplőinek egyéni, emberi jellegét. Az ő játéka tükrözte leginkább azt a törekvést, hogy időtlen jelképes alakokból, nem pedig valóságos emberi egyéniségekből kell a drámá-. nak felépülnie. Iokastéja nem egyetlen ember, hanem egy archetípus, „a" Nő, „az" Anya tragédiáját mutatta meg. Játékával egyenrangú volt a vokális produkciója is, a „Nonn'erubescite" kezdetű nagy áriát, amelyben Iokaste a jóslatok hazugságát bizonygatja, hátborzongatóan énekelte. Kreon ritmikailag roppant kényes szólamát Gregor József a tőle megszokott profizmussal szólaltatta meg. Ha jól láttam, nem viselt koturnuszt, mégis monumentális plaszticitást, királyi tartást, és a szerző által kért szoborszerűséget nyert általa a figura. Kitűnő volt Tiresias, a vak jós szerepét alakító Szakály Péter, akit kisfia, Máté vezetett be a színpadra. Az igazságot ismerő pásztort, aki a színpad előterében ülve hosszú fekete kabátban és fekete kalapban végignézi a darabot, s csak a sorsdöntő pillanatban szólal meg. Réti Csaba, a hasonló szerepet betöltő hírnököt Altorjay Tamás játszotta. A szimfonikus kíséretet Pál Tamás avatott dirigálásával szólaltatta meg a zenekar, különösen jók voltak a Iokaste áriáját kísérő klarinétok. A Gyüdi Sándor irányítása alatt álló férfikar is kitűnő volt, igaz, dupla létszámmal könynyebben lehetett volna a kórusból áradó fennséges erőt kifejezni. Végezetül talán nem túlzás azt állítani: Galgóczy Judit és Pál Tamás missziót teljesttettek azzal, hogy majd háromnegyed évszázaddal az ősbemutató után meghonosították a hazai operaszínpadon is Stravinsky világszerte játszott remekművét. A második darab, Marco Tutino La Lupa című operája nagy sikert aratott. A napjainkban egy észak-olasz nagyvárosban játszódó történet egy családi szerelmi háromszögből kialakuló tragédiáról szól. Az anya (a Nőstényfarkas) szenvedélyes vágyat érez a fiatal' Nanni iránt, akinek megígéri, ha beteljesíti vágyát, akkor kilép az életéből. Sőt feleségül veheti a lányát. Három év múlva a vágytól űzve a Nőstényfarkas visszatér, s Nannit a szenvedélyes szerelmükre emlékezteti. A tragédia elkerülhetetlen. Ennyi a zanzásftott sztori, amelyhez Tutino dallamos, fülbemászó, könnyen emészthető, ugyanakkor megrázóan drámai, karakteres muzsikát komponált. A címszerepet döbbenetes átélőképességről és hatalmas drámai erőről bizonyságot téve Szonda Éva énekelte. Wendler Attila Nanniként nemcsak a szólam nehézségeit győzte nagyszerűen, hanem a szerepnek megfelelően - bocsánat a kevésbé cizellált fogalmazásért - igazi tökös fickó volt. Mara szerepét mintha hangban és karakterben is Vajda Júliára szabták volna, ugyanez mondható el a főtörzs szerepét éneklő Busa Tamásról is. Kisebb szerepét jól megoldotta Szilágyi Érzsébet, Piskolti László, Kovács Hegedűs István, Soós Emese, Fazekas Zoltán és a valóban angyali Román Boglárka. Galgóczy Judit biztos kézzel nyúlt a darabhoz. Juhász Katalin díszlettervező segítségével szinte jelzésszerű, mégis atmoszférát teremtő színpadot rendezett be. (A színpad elképesztő állapotú műszaki állapota és kiszolgálása miatt ijesztően recsegett-ropogott minden a képváltáskor.) Ezt a darabot is Pál Tamás dirigálta, a zenekarból talán a szaxofonosjátékát érdemes kiemelni. Ha nem is teljesen kiforrott, de igényes, jó produkciókat láthattunk. Égyik sem szokványos előadás, már csak ezért is bátran ajánlhatom. Hollósi Zsolt Hangversenykalauz Operaslágerek operakedvencekkel Rossini, Mozart és Donizetti operáinak legnépszerűbb áriáiból állította össze ma esti bérleti hangversenyének műsorát a Szegedi Szimfonikus Zenekar. A Nemzeti Színházban fél 8-kor kezdődő koncert közreműködő énekesei: a nemzetközi hírű és most éppen itthon tartózkodó Gregor József a szegedi színház két sztár-szopránja, Vajda Júlia és Vámossy Éva, valamint a Tisza-parti operaszínpadon már évek óta hazainak számító baritonista, a budapesti Operaház most már oszlopos tagja. Vághelyi Gábor. „Operista" lesz a dirigens is, a színház zenés tagozatának igazgatója, Molnár László, aki zeneszerzői tevékenysége mellett lassan negyed százada áll különböző karmesteri pulpitusokon. Rossini legnépszerűbb operájának, a Sevillai borbélynak részletei indítják a műsort. Azé a dalműé, amely az 1816-os római bemutatón megbukott. Az akkor 24 éves szerző mesteri buffotechnikával, sziporkázó dallamossággal, kifinomult hangszereléssel és már biztos színpadi rutinnal komponálta művét, ami egyértelművé teszi, hogy a premierbukás a sznobság terhére írandó. Az eredetileg más műhöz írt nyitány mellett két közismert belépő, egy duett és zenekari közjáték hangzik el a vígoperából. Négy Mozart-dalmű részletei következnek ezután. Az 1787-ben Prágának komponált Don Giovanniból pl. Zerlina dala és Leporello hfres regiszteráriája. Az öt évvel korábban a bécsi császári udvarban bemutatott Szöktetés a szerájból az ugyancsak „sláger" Akasztófa-ária, vagy Blonde pajkosan bosszantó II. felvonásbeli dala. A szerző halála évében írt Varázsfuvola négy, talán legnépszerűbb részlete zárja az első részt. Szünet után az öt évvel korábban született opera, a Figaro házasságának részleteivel folytatódik a koncert. A nyitány egy bolond nap zűrzavarait idéző áriákhoz teremt hangulatot egyúttal. Donizetti 1843-ban Párizsban komponált vtgoperája, a Don Pasquale részletei szerepelnek még műsoron. Ezt is a nyitány vezeti be, de mivel a dalmű inkább jelenetekből áll, kettősöket, hármasokat hallunk ebből. Kutas lános • Március 28-án 10 órától a Kémiai Tudományok Osztálya rendezésében kétnapos tudományos ülésre kerül sor, melynek napirendjén hét előadás szerepel, továbbá a jövőbeli program kialakítása, megvitatása. Március 30-án, 18 órától az MTA területi bizottságainak elnökei, tudományos titkárai kötetlen és közvetlen tapasztalatcsere formájában informálják egymást kétnapos összejövetelükön az akadémiai, felsőoktatási fejleményekről, s a közeljövő aktuális feladatairól. Március 31-én, 11 órától a A SZAB hírei JATE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének felolvasó ülésére várják az érdeklődőket. E felolvasó ülés Vajda György Mihály egyetemi tanár 80., Fried István egyetemi tanár 60., a tanszék fennállásának pedig 20. évfordulóját fémjelzi, s két nap alatt négy szekcióban teremt lehetőséget a hazai és külföldi résztvevők számára arra, hogy beszámoljanak friss kutatási eredményeikről. In memóriám Benda Kálmán Alig néhány hónapja, hogy intézményünk és tanszékünk címzetes fó'iskolai tanáraként körünkben ünnepelte 80. születésnapját, „itt, ahová úgy jött - szavai szerint mintha hazamenne", a rá oly jellemző tevékeny, kedélyes bölcsességgel, s amikor féltőn rákérdeztünk: nem vállal-e erején felül túl sokat, vidáman mondta: „Hála Istennek, van tennivalóm elég, de szerencsémre jól bírom magam." Dr. Benda Kálmán Nagyváradon született 1913. november 27-én. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, de Berlin és Bécs is állomáshelyei voltak tudásszomja kielégítésének. „A magyar nemzeti hivatástudat története (a XVI-XVII. században)" című doktori értekezését 1937-ben védte meg; ekkor dőlt el egy életre, hogy kutatási témaköréül az újkori magyar történelmet választja, különös súllyal nemzeti szabadságküzdelmeinkre. Történelmi közelmúltunk eseményei őt is sokszor próbára tették: katonáskodása után a Teleki Intézetben dolgozott 1948ig, majd annak felszámolása után, származása miatt, az utcára került, s csak 1953-ban sikerült ismét „szakmaközeiben" elhelyezkednie, a református egyház alkalmazta őt leváltárosként. A forradalom idején behívták a Történettudományi Intézetbe igazgatóhelyettesi megbízással, amelyről hamar le kellett köszönnie, de kutatóként maradhatott. Bár 1961-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot, mondvacsinált politikai ürügyekkel tiltották a katedrától. Hogy őt idézzem: „Az egyetlen hely, ahova meghívtak tanítani, a szegedi főiskola történelem tanszéke volt - 1974ben: három évig tartottam itt előadásokat. Kaptam egy címzetes főiskolai tanári titulust, és a mai napig ki van írva a nevem az akkori tanszéki szobám ajtajára. Sehova máshova be nem tehettem a lábam, mint tanár, pedig mindig is tanítani szerettem vol,, na. A történettudományok doktora fokozatot 1979ben szerezte meg, s egy év múlva kinevezték az intézetben is osztályvezetőnek, ahonnan három év múltán nyugdíjba ment, de aktivitásán, alkotó lendületén ez mit sem változtatott. Számos magas hazai és külföldi kitüntetésben részesült, majd 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1991ben rendes tagjává választotta. Az elmúlt esztendőben pedig megbízatások sorát nyerte el: az Akadémia (II.) Történettudományi Osztályának elnöke, a Magyar Történészek Világszövetségének elnöke, a „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása kutatási főirány" kuratóriumának elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora lett. Temetjük Őt, a kiváló tudóst, a nagy műveltségű tanárt, a nagyszerű barátot, de ahogyan Gárdonyi sírkövére vésték, az övére is felírható: „Csak a teste!" Mert szelleme, személyes példája, feledhetetlen emléke mindörökre itt él szívünkben. Dr. Szagfü László tanszékvezető főiskolai tanár • Benda Kálmán temetése ma 15 órakor lesz a Farkasréti temetőben, melyre a JGYTF 11 óra 45 perckor a Szent Ferenc u. 25. elől autóbuszt indít, hogy tisztelői kegyeletüket a végső búcsúnál leróhassak. Elkezdődött? Iskolai S. 0. S. (Budapesti tudósítónktól.) A szellemi gyermekhalandóság azt jelenti, hogy a nálunk meghonosodott poroszutas nevelési stílusú iskolák a gyerekekből minden kreativitást, szellemi kezdeményezőkészséget, alkotó és tanulási kedvet kiirtanak addigra, mire érettségi után valamelyik felsőoktatási intézményben folytatják a tanulást. A humanisztikus kooperatív tanulásirányttás módszerét, amely szerint az újpesti alapítványi iskolában is tanítanak, Benda József dolgozta ki több mint egy évtizeddel ezelőtt, és - számos nehézséget vállalva fejleszti most is. A humanisztikus kooperatív tanulásirányttás módszere intenzívebbé teszi az iskolában a társas kapcsolatokat, felgyorsítja a A szellemi gyermekhalandóság Magyarországon még ma is 80-90 százalékos, hallottuk nemrégiben Budán, a Villányi úti konferenciaközpontban azon a sajtótájékoztatón, amit az újpesti Megyeri úti humanisztikus alapítványi iskola igazgatója és tanárai tartottak, a magyar nevelésügy kiemelkedő személyiségeinek társaságában. gondolkodást, fejleszti a gyerekek kifejezés- és beszédkészségét. A hagyományos „osztálymunkával" szemben a humanisztikus módszer szerint tanuló gyerekek önmaguk által választott, négy-öt fős kiscsoportokban foglalkozva, sokféle könyv használatával, tanári segítséggel, önállóan dolgoznak fel egy-egy témakört. A humanisztikus iskolaprogram első helyre teszi az együttműködés és a demokratikus döntéshozatal megtanulását. Ezek a szétzilált magyar társadalom legnagyobb hiánycikkei jelenleg. Az újpesti Megyeri úti humanisztikus iskola 1992 szeptemberében indult önálló iskolaépülettel. Azóta persze elfogyott a pénz, nem tudják előteremteni a fönntartásához szükséges többletköltségeket. A nem túl magas pedagógusfizetésemelést sem tudták megfelelően követni, így az ottani tanárok több munkát végeznek, kevesebb pénzért. Az elmúlt napokban már-már úgy tűnt, hogy az iskolát áprilisban be kell zárni, az újpesti alpolgármester a sajtótájékoztatón jelent meg a hírrel: a tanév végéig vállalják a humanisztikus iskola költségeit. Utána mi lesz, nem tudni. A kultuszminisztérium a szokásos fárasztásba fogott, évek óta „szakértőileg véleményezi" az iskola programját. A tegnapi sajtótájékoztatón felhívták a figyelmet arra, hogy az anyagi lehetőségek romlásával, a bezárás veszélye az ország összes - különféle alapítványi iskoláját fenyegeti. Ha pedig a Megyeri úti humanisztikus iskolát kell a pénzhiány miatt bezárni, az érinti azt a hetven iskolai osztályt az egész országban, amelyekben a Benda-módszer szerint tanítanak. A Megyeri úti a programkidolgozó „bázisiskola", ha ez bezár, országszerte elsorvadnak a hozzá tartozó osztályok.