Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 24. SPORT 17 Hogy valójában miért „ragasztottuk" rá annak idején Kővári Árpira a ma már majdhogy feledésbe vesző becenevét, nem tudnám megmondani. Mindezt azért idézem fel, mert „Ájpó" tegnap egykori énjét idézte, emlékeztetett a szokásaiban, habitusában régi önmagához. Most is olyan vehemenciával - ha nem nagyobbal - élte meg a mérkőzés egyegy kritikus pillanatát, mint egykoron. A találkozó előtt fülig érő szájjal - a nyugodtság megtestesítőjeként - érkezett fiai öltözőjébe, kezében egy papírral, amit a rend őrei a tilosban parkoló autójának szélvédőjére helyeztek. „Hát nem vicces?!" - lobogtatta a cetlit játékosainak, akik mosolyogtak ugyan, de most mégsem fakadtak kacajra. Látva, hogy a „humorra" most nem vevők Fekete Robiék, a feszültséget oldandó - „taktikát" változtatva - pár jó szóval emlékeztette fiait a taktikai értekezleten elhangzottakra. Az edző látszólagos nyugalma azonban csak addig tartott, amíg el nem kezdődött az összecsapás. Attól kezdve egy másik „Ajpót" láthattunk közel másfél órán át.... Valósággal izzót a kispadon, hol öklét, hol a bajszát rágta, egyik pillanatban dicsért, a másikban korholt, az eredmény alakulásától függően változott arcszíne égővörösről szürkés fehérré. Ahogy múlt az idő, gesztikulálássaival méginkább „színeződött" az általa formált kép, az összecsapás végének közeledtével sem törődött bele a megmásíthatatlanba.... „Ha már lábbal is vernek bennünket, legalább az eszeteken ne járjanak túl!" - harsogta, tovább űzve, hajtva az olykor kétségbeesetten felé pillantó kézilabdásait. A mérkőzést végét jelző sípszó után viszont egyetlen zokszó nem hagyta el ajkát, valamennyi játékosát megölelve, összeszorított ajkakkal, köszönte meg nekik a felejthetetlen estét... Azt a meccset, ami - a vereség ellenére is - emlékezetes marad! Rico kapust is be lehetett csapni. Mondjuk esetleg egy „cunderrel". Oszlánczi ki is próbálta - sikerrel... • Kézilabda KEK Az ellenfél igazolta hírnevét Pick Szeged-FC Barcelona 22-24 • Kilenc óra negyvenhat perc: már hatan állnak a Sportcsarnok előtt. Fél egykor számuk eléri a százat. Kettő előtt nem sokkal ötszáz körüli a tömeg. Tizennégy óra egy perckor egy ötéves forma kisfiú szalad be először a nézőtérre. - Egykét góllal győznünk kell mondja, de nem ér rá nyilatkozni, mivel úgymond a tatának helyet kell foglalnia. Letesz egy nagy kék Pick-feliratú sálat a padokra és váija a nagyapát. A rendőrök és a rendezők belépéskor mindenkit alaposan megvizsgálnak. Hál' istennek összesen egy darab, késnek alig nevezhető szerszámot találnak egy fiatalembernél, a többiek „csont nélkül" bejutnak. Fél háromkor már teli a Sportcsarnok. Három óra húszkor megjön a „kemény mag". Őket különajtónál engedik be, de addig is hangolnak. Egyébként már délután egy óra óta a közeli vendéglátóhelyen biztatták egymást. Amikor elfoglalják helyüket, felforrósodik a csarnokban a hangulat. A közönség, az ezerfejű remekül szórakoztatja magát és élvezi az előzetes gyermekfocit. Negyed hatkor érkezik Lele Ambrus, aki a közeli utcákban alig talál parkolót. - Ezm fantasztikus közönség képes belehajszolni a csapatot a győzelembe. De odakint nehéz dolgunk lesz — mondja Szeged egyik legjobb volt kézilabdása. A közönségen nem múlott semmi. Fél hatkor eget rengető üdvrivalgás fogadta a kedvenceket, bár az ellenfelet először kifütyülték. Ám ennek a közönségnek a nagyszerűségét jelzi, hogy később, a bemutatásnál minden spanyol játékost külön megtapsoltak. • Nem kezdődött rosszul a KEK-mérkőzés a döntőbe jutásért az újszegedi Sportcsarnokban, hiszen a szurkolók fergeteges biztatása mellett, a Pick Szeged gárdája az első tíz percben kétszer is vezetett, azonban 5-5 után megtorpant. Eladott labdák, technikai hibák, meggondolatlan lövések jellemezték a Tisza-parti együttes játékát, s a Barcelona szépen óvatosan elhúzott négy góllal. Még csak nem is hirtelen néhány másodperc alatt, hanem kihasználva az adódó lehetőségeket a 18. perc végére szerzett ekkora előnyt. Fekete Róbert ugyanis káprázatosan védett, s a védekezéssel sem volt probléma, azonban rengeteg ideje volt a Barcelonának, hogy gólt lőjön. Igaz, a támadások vezetését megnehezítette, hogy Sándor István sérülése kiújult, s hamar kiszállt csapatából. Sajnos nélküle félodalassá vált a szegedi együttes. A félidő végéig kicsit magához tért a szegedi gárda, azonban ez kevés volt a szépítéshez, hiszen a Barcelona igazolta hírnevét. • A szünetben kissé lehűltek a remények. Az ezerfejű véleménye megoszlott, de a hátrány ellenére mindenki kitartott. Az ovációt, a buzdítást leírni képtelenség. És csak dicsérni lehet azokat a szurkolókat, akik munkából jövet még a második félidő elején is erre vették útjukat. A csodálatos közönség nem tágított, a lelkét tette ki a fiúkért. De ezek a spanyolok alighanem hozzászokhattak az ilyen katlanhoz. Mert hiába csüngtek fürtökben a szegediek, még a hátul elrejtett kapufán is, és hiába szóltak a dobok, talán a mieink voltak kicsit bizonytalanabbak a szokásosnál. • A második játékrészben elszántan kezdett a Pick Szeged és Oszlánczi valamint Borsodi góljaival csökkent a hátrány. S, hogy négy percig nem lőtt gólt az ellenfél, az Fekete kapusnak köszönhető, aki mindent hárított. Ezekben a percekben úgy tűnt, fogható a világhírű ellenfél, azonban amikor az átlövőknek igazán nem ment, akkor szélsőik remekeltek. Sajnos a lehetőséget igazán nem ragadta meg a Pick Szeged, s az ellenfél tartotta a négy gólos előnyét, amit az 52. percben hatra növelt. Ekkor következett egy Borsodi hétméteres, ami végre betalált a spanyol kapuba. Erre ugyan még Rubino válaszolt, azonban a következő percek a hazaiak fölényével teltek el. Bartók egymás után kétszer elhajolt a védők mellett, s így szerzett gólt, majd Grőber csökkentette a hátrányt, 19-23. A közönség, ha lehet még nagyobb biztatásba kezdett, s a Pick Szeged az 59. percben egyenlíthetett volna, azonban Olalla lehűtötte a kedélyeket, s végül is a spanyolok két góllal nyertek... • A vesztes találkozó végén mégis szólt a vastaps és a köszönet. És szólt a szurkológárda egy rigmusa, amelyet érdemes szó szerint idéznünk: Egy-két felest, ha lenyelek, A hangomtól a föld is megremeg, S ezt kiáltom együtt Veletek: Küzdjetek hát, gyerünk, gyerekek! ...és zúgott a Szeged, és zúgott a Pick, és zúgott a hajrá, és zúgott a köszönjük. Pick Szeged-FC Barcelona 22-24 (8-13) Újszegedi Sportcsarnok, 3500 néző. Vezette: Vujnovics, Mladinics (horvát). Pick Szeged: FEKETE OSZLÁNCZI 6 (1), Grőber 1, Mezei 1, Borsodi 4 (1), BARTÓK 6, Dobos L. 3. Csere: Nagy Z. (kapus), Sándor, Szenics, Bajusz 1, Csavar. Edző: Kővári Árpád. FC Barcelona: Rico Barbeito, Hermida 3, CSEPK1N 4, MASIP 1 (1), WENTA 6 (1), O'CALLAGHAN 2. Csere: Barrufet (kapus), Rubino 3, Olalla 3, Grau 2 (1). Edző Valero Rivera. Kiállítások: 6, ill. 8 perc. Hétméteresek: 5/2, ill. 3/3. Az oldalt irta: Gyüiki Ernő, Cs. Gát László, Vass István Páter, Fotó: Gyenes Kálmán Lábmunka... Aligha kell bizonygatni, hogy a labdajátékokban - legyen az kézilabda, kosárlabda, röplabda, tenisz - mekkora szerepe van a manapság egyre gyakrabban, hangsúlyozottan szóba kerülő lábmunkának. Ezért aztán hovatovább hobbimmá vált, hogy egy-egy mérkőzésen azt figyelem, a játékos hogyan „dolgozik" lábával, miként, mi módon használja .járókáit", amiknek óriási szerepük és jelentőségük van az említett sportágakban. Belopakodva a barcelonaiak kedd esti edzésére, azonnal szemembe ötlött, hogy - a bemelegítésnél is! — minden labdával végzett mozdulatot (passzfogadást, továbbítást) rogyasztott térdekkel, majdhogy „ülve" végeznek katalánok. Az akkor látott mozdulatsorok a szerda esti mérkőzésen hatványozottan kamatoztak. Az ellenfél szinte valamennyi kézilabdása - különösen Masip, O'callaghan, Wenta, de a többi spanyol sem marad el mögöttük e téren - támadásnál és védekezésnél egyaránt, lábbal (is) rendre verte a Pick játékosait. Nem véletlenül, mert mint edzőjük, Valero Rivera mondta, a gyakorlásokon - legyen az felkészülési vagy versenyidőszak - megkülönböztetett figyelmet fordítanak a lábmunka fejlesztésére... Kritikus edzők Nyilatkozni mindig kell, ha nyer a csapat és ha kikap akkor is. Természetesen az egyik fél mindig könnyebb helyzetben van. A tegnap esti meccs után a spanyol edző, Valero Rivera fogalmazhatott felszabadultabban. - Jó meccset vívtunk, azonban nem vagyok teljesen elégedett, hiszen hibáztunk támadásban és védekezésben is. Ebben az évben már játszottunk sokkal jobban is. Úgy érzem Barcelonában sem adja meg magát könnyen a szegedi csapat... — nyilatkozta Valero Rivera. Kővári Árpád, a Pick Szeged mestere meggyötört arccal érkezett a sajtószobába: - Látványos, élvezetes meccset játszottunk, s ennek örülök. Amellett, hogy dicséretet érdemel a csapat megjegyzem, azért nem sikerült nyernünk, mert kishitűek voltak a játékosok az első félidőben. Őszintén megmondom, bíztam a győzelemben... - mondta. A rendezők, a rend őrei és a közönség is jelesre vizsgázott Grőber még egy kis időt kér