Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 24. MÉG 45 NAP 5 A 3. választókörzet képviselőjelöltjei (Északi városrész, Makkosház, Baktó, Algyő, Tápé, Petölitelep, Zsombó, Üllés, Bordány, Újrókus) A 17 párttal kötött megállapodásunk értelmében elkezdtük Csongrád megye hét választókörzete országgyűlési képviselőjelöltjeinek bemutatását. A választókörzetek sorrendjében mutatjuk be a pártok jelöltjeit és a függetleneket. Természetesen össze­állításunk nem lehet teljes, hiszen még a május &-i választás előtt 30 nappal is állíthatók jelöltek. Ennek következtében a pártok által eljuttatott bemutat­kozásokat - amelyeket 30 sorban korlátoztunk ­közöljük fényképeikkel pártjuk, illetve támogatójuk feltüntetésével ábécé-sorrendben. Van olyan válasz­tókörzet, ahol most közel 20 jelöltről tudunk. így egy-egy körzet országgyűlési képviselőjelöltjeinek bemutatása több napot is igénybe vehet. Az írások egyenetlensége abból adódik, hogy a pártok, illetve a jelöltek önálló anyagokkal jelentkeztek, melyeket a szerkesztőség - legtöbb esetben - változtatás nélkül közöl. Rózsa Edit Szabad Demokraták Szövetsége Listán szerzett szavazatok alapján jutottam 1990-ben a Parlamentbe, mégis az orszá­gos és a törvényhozói felada­tok mellett fölvállaltam Szeged és környéke polgárainak prob­lémáit. Kezdettől fogva (gy dolgoztam. 1985-ben a hivatalos pártje­lölttel szemben választottak meg. Munkámat igyekeztem függetlenül végezni, felkészü­lésembe független szakértőket vontam be. Hosszú idő után én kértem, hogy képviselői mun­kámat főállásban láthassam el. Negyven év után én voltam az első képviselő, aki önálló in­dítványt nyújtott be. A válasz­tójogi törvény vitájában azt in­dítványoztam, hogy a jelöltek­nek né legyen kötelező elfo­gadni a Hazafias Népfront programját. Az elmúlt négy év során 34 felszólalásom volt a Parla­mentben. Többek között az én indítványomra jött létre az if­júsági és sportbizottság, kép­viselőtársaimmal önálló tör­vényjavaslatot nyújtottam be a társadalmi szervezetek költség­vetési támogatásáról, vagy a nyugdíjemelésről. Intézkedéseket sürgettem a közbiztonság javítására, képvi­seltem a régió érdekeit a terü­letfejlesztési vitában. Interpel­láltam többek között a gyer­mekétkeztetés, a Virág Cuk­rászda privatizációja, a tápai komp tárgyában, legutóbb pe­dig az algyői méregtelep ügyé­ben. Az oktatási, ifjúsági és sportbizottság tagja, és az SZDSZ-frakció titkára vagyok, alelnökként segítem a társa­dalmi szervezetek költségve­tési támogatását koordináló bizottság munkáját. Meggyőződésem, hogy a képviselőség is egy szakma. Én nyolc éve tanulom ezt a szakmát, és sokmindent meg­tanultam már belőle. Az embe­rek problémáinak megismerése és képviselete életformámmá vált. Az SZDSZ-nek most jó esélye van, hogy kormányzati pozícióba kerüljön. Ez azt je­lentheti, hogy még hatéko­nyabban tudom majd képvi­selni - az Önök érdekeit. Dl. Tóth Károly Nemzeti Demokrata Szövetség 1945. november 20-án szü­lettem a Borsod megyei Cse­répfaluban. Mezőkövesden érettségiztem, majd - egyéves előfelvételis katonai szolgálat után - a József Attila Tudo­mányegyetem Állam- és Jog­tudományi Karán szereztem jogi diplomát. Végzésemet kö­vetően az egyetem Alkot­mányjogi (akkor: Államjogi) Tanszékére kaptam meghívást - azóta is ez a munkahelyem. Előadásokat nem csupán magyar, hanem összehasonlító alkotmányjogból is tartottam és tartok, ez utóbbi kapcsán alaposabban tanulmányoznom kellett a fejlett polgári államok • közjogi berendezkedését, par­lamenti működését, központi és helyi kormányzati rendsze­reit stb. Rendelkeztem tehát előzetes szakmai ismeretekkel e téren, ezért nem volt idegen tőlam a politikai-közéleti te­vékenységbe történő bekapcso­lódás sem. Pártonkívüliként lettem tagja Szeged város tanácsának, s elindítója annak az abban az időben még országosan is szokatlan folyamatnak, amely az akkori - egyébként fölké­szült, határozott, ám „etikailag kifogásolható" ügyekbe keve­redett - szegedi tanácselnök és végrehajtó bizottság bukásához vezetett. Úgy vélem, hogy a jelenlegi parlament - és persze az ön­kormányzati testületek is - bár valóban demokratikusan vá­lasztott szervek, a kellő köz­jogi szakértelem híján képte­lenek megbirkózni feladataik jelentős részével, ezért „mene­külnek" a sokszor érthetetlen, fölösleges, időt és az adófize­tők pénzét pazarló „politikai" ál vitákba. Ma sem vagyok párttag, ám tudom, ez önmagában nem érdem. A Nemzeti Demokrata Szövetség jelöltségemre vonat­kozó felkérésére azért mond­tam igent, mert általános ígé­reteket nem, helyettük azonban két dolgot fel tudok ajánlani: tisztességet és szakmai isme­reteimet. Hogy ez elegendő-e, a választókon múlik! Sándorlános Zöld Alternatíva Egy ősi indián mondás sze­rint: „A Föld nem örökség szü­léinktől, hanem kölcsön gyer­mekeinktől!" Ezért lettem kör­nyezetvédő, s ezért akarom a Zöld Alternatíva jelöltjeként megpályázni a 3. választókerü­let országgyűlési képviselősé­gét. Foglalkozásom színházi ren­dező, s pályafutásom nagyobb részét a Szegedi Nemzeti Szín­házban töltöttem. Hivatásom­nál fogva egész eddigi éle­temben szellemi környezetem alakítását tekintettem legfon­tosabb feladatomnak. Mióta gyermekeim és uno­káim vannak, egyre nagyobb aggodalommal figyelem pusz­tuló természeti környezetünket, s önökkel együtt tapasztalom, hogy az emberiség hatalma gyorsabban növekszik, mint a bölcsessége. Ezért célomul tűztem ki: harcot indítok annak érdekében, hogy az egész­ségvédelemre s országos és szűkebb környezetünk védel­mére, végre valóban, jelentő­ségének megfelelő összeg jus­son az országos, s az önkor­mányzati költségvetésből. Sürgős orvoslásra vár a 3. választókörzetben a Petőfitelep csatornázása és úthálózatának városhoz méltóvá tétele; áz Arany János iskola környeze­tének rendezése; a Szent István tér Belvároshoz méltó köztisz­tasági és városszépítészeti rendbehozatala; a Tisza vizé­nek megóvása, partjainak csi­nossá tétele és - gazdaságilag hasznos, környezetvédelem szempontjából kívánatos - vízi országűttá fejlesztése; a kör­utak környezetet szennyező forgalmának városon kívüli el­vezetése; a környezeti ártal­maktól fokozottan sújtott bete­gek emberhez méltó egész­ségügyi ellátása - hogy csak néhányat említsek a megol­dásra váró feladatok közül. Tisztelt Választó! Amennyi­ben egyetért nézeteimmel, kérem, kopogtatócéduláját ne­kem adva tegye lehetővé, hogy képviselőjelölt legyek, s ha megválasztanak, Önt is kép­viselhessem a Parlamentben. Dr. Zalányi Sámuel Fiatal Demokraták Szövetsége Tősgyökeres szögedinek tartom magam, bár gyermek­koromat Pusztamérgesen töl­töttem és családom Erdélyből származik. így rokoni, baráti kapcsolatokat ápolunk Kolozs­vártól Marosvásárhelyen át a háromszéki Zaboláig. Sokat köszönhetek középiskolámnak, a híres Radnótinak, ahol a ter­mészettudományok iránt korán megmutatkozó érdeklődésemet tanáraim, de az egész iskola szelleme is nagyban segítette. Érettségi után az orvosegyetem mellett két évig még a vegyé­szeibe is belekóstoltam. A politikával ötödéves koromban kerültem először konfliktusba, amikor egyik oktatóm feltette az obligát kérdést, hogy be akarok-e lépni a pártba. Vá­laszom az volt, hogy Magya­rországon nincs olyan párt, ami az én polgári liberális gondol­kodásomnak megfelelne. Az­óta sem vagyok párttag. Diplomám megszerzése után a SZOTE Női Klinikáján kezdtem dolgozni, előbb szak­vizsgát szereztem, majd 1982­83-ban tizenöt hónapos ösztön­díjat nyertem a stockholmi Karolinska Intézetbe. Itt csöppentem bele a nemzetközi kutatás pezsgésébe, és jelentős orvoskutatókkal volt szeren­csém megismerkedni, akikkel ma is ápolom a kapcsolatokat. A Stockholmban megkezdett kutatásaimat folytatva, kandi­dátusi fokozatot nyertem 1989­ben. Barátaim (valószínűleg el­lenségeim is) felteszik a kér­dést, miért nem marad a susz­ter a kaptafánál. Kérem, ma­radnék én, ha lehetne... Tíz éve folytatok magánorvosi gya­korlatot, melyet fejleszteni sze­retnék, de a körülmények ezt szinte lehetelenné teszik. Nem kevés töprengés után elfogad­tam a Fidesz felkérését a kép­viselőjelöltségre, amiért talán a legnehezebb kerületben indu­lok, de mindig szerettem a ki­hívásokat. Ha a Parlamentbe jutunk, Szeged és a régió gondjai közül elsősorban azzal kívánok foglalkozni, amihez értek: egészségügy, felsőok­tatás, tudomány, környezetvé­delem. Ehhez kérem a válasz­tópolgárok további támogatá­sát. Tóth József Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1948. november l-jén szü­lettem Kiskundorozsmán. Ál­talános iskolai tanulmányaimat 1963-ban fejeztem be, ezt kö­vetően a 600. sz. Szakmunkás­képző Intézetben szobafestő­mázoló szakmunkásvizsgát tettem 1966-ban. A Délépnél helyezkedtem el fizikai dol­gozóként 1974-ig. 1974-től a Csomiép Építőipari Vállalat­hoz kerültem szakipari mű­vezetőnek. 1977-ben a Vedres István Építőipari Technikumot végeztem el. A Csomiép Vál­lalatnál 1979-ben vezetőváltás alkalmával a dolgozók szak­szervezeti titkárnak választot­tak. 1990-ben az Építők Csongrád megyei titkára, 1992-től az MSZOSZ Csong­rád megyei képviseletének vezetője lettem. Szakmai pályafutásom alatt módom volt megismerni a két­kezi munkástól a középve­zetőkön keresztül a felsőve­zetők helyzetét is. Korán rá­jöttem, hogy vannak emberek, embercsoportok, akik nem tudják, vagy nem merik kife­jezni akaratukat, igényüket, ezért szükség van egy-egy olyan egyéniségre, aki felvál­lalja helyettük az ütközéseket, az érdekeik képviseletét. Azt is megtanultam az idő­sebb munkásoktól, hogy hal­latlan erőt és biztonságot ad, ha az emberek összefognak, ha az ember mögött szervezett erő áll. Külön-külön ütközetet sem tudunk nyerni, nemhogy csatát. A munkavállalók tömege, a felhalmozódott szaktudása, a szorgos, értékteremtő ember munkája egy társadalom leg­fontosabb közege. Méltán lehet büszke az az ember, aki az előbbiekért bármit is tehet. Arra törekszem, hogy a munkavállalókat sújtó kor­mányzati intézkedéseket első­sorban tárgyalásos úton ren­dezzük, viszont a nyomásgya­korlás egyéb eszközeit is hasz­náljuk, a szociális érzéketlen­ség, a törvénytelenség ellen. Célom, hogy emberközpon­tú társadalom épüljön Magyar­országon ! Dr. Zlehovszky Ilona Munkáspárt Régi öregeink a politikát „úri huncutságnak" tartották. Mi már azt hittük, hogy azok az idők régesrég elmúltak. És most mégis, mint nyugtalan, rossz kísértetek feltámadtak, nyomorítják, riogatják a dolgo­zó embereket. Négy évvel ez­előtt, a rendszerváltás alkalmá­val a tetszetős politikai propa­ganda elhitette sok magyarral, hogy az „európai házba" me­netelünk. Úgy fogunk élni, mint a gazdag nyugatiak: piac­gazdaság lesz, nem akár­milyen, hanem szociális. Jó­módú polgár lesz a bérből és fizetésből élőkből, a mun­kásokból is. Mert vállalkozó azért mindenki nem lehet. A sok „mézesmadzag" után - mi­után az új urak „trónra" léptek - kemény és kíméletlen kapi­talista restauráció következett. Megjelentek a nem dolgozók, akik munka nélkül is hama­rosan mérhetetlenül meggazda­godtak, azzal arányosan, aho­gyan a nép elszegényedett. Rengeteg munkás éhbérért dol­gozik, és sok ezernek már éh­bér sem jut: munkanélküliek. Ezeknek a jövő sem ígér sem­mi jót. Aki szegény, még sze­gényebb lesz, a gazdagok pe­dig még gazdagabbakká vál­nak. A kapitalizmusnak ilyen a természete. Ez azonban nem lehet a mi népünk jövője. Én át tudom érezni a szegények gondjait. Magam is szegény munkás-paraszti sorból szár­mazom. Alig 10 évesen már kis szolgának adtak gazdag Békés megyei parasztgazdá­hoz. Már 18 éves is elmúltam, amikor a híres szabadszellős ifjú nemzedék utolsó csoport­jával otthagytam a cselédéletet. Érettségiztem, azután diplomát szereztem a szegedi jogtudo­mányi egyetemen. 29 éves gyakorló ügyvéd vagyok. Vál­lalom, hogy a kispénzű „szö­gény embörök" ügyvédje le­gyek. Jelenleg a szegedi 4. sz. Ügyvédi Iroda tagja vagyok. Hivatásomból és politikai meggyőződésemből adódóan is - a Munkáspárt képviselője­löltjeként a Parlamentbe ke­rülve - számomra természetes, hogy a dolgozó emberek poli­tikai érdekképviseletét felvál­laljam.

Next

/
Thumbnails
Contents