Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám

SZERDA, 1994. MÁRC. 23. MÉG 46 NAP 5 A 3. választókörzet képviselőjelöltjei (Északi városiész, Makkosház, Baktó, Algyő, Tápé, Petőlitelepf Zsombo, üllés, Bordány, Újrókus) A 17 párttal kötött megállapodásunk értelmében elkezdtük Csongrád megye hét választókörzete országgyűlési képviselőjelöltjeinek bemutatását. A választókörzetek sorrendjében mutatjuk be a pártok jelöltjeit és a függetleneket. Természetesen össze­állításunk nem lehet teljes, hiszen még a május 8-i választás előtt 30 nappal is állíthatók jelöltek. Ennek következtében a pártok által eljuttatott bemutat­kozásokat - amelyeket 30 sorban korlátoztunk ­közöljük fényképeikkel pártjuk, illetve támogatójuk feltüntetésével ábécé-sorrendben. Van olyan válasz­tókörzet, ahol most közel 20 jelöltről tudunk. így egy-egy körzet országgyűlési képviselőjelöltjeinek bemutatása több napot is igénybe vehet. Az írások egyenetlensége abból adódik, hogy a pártok, illetve a jelöltek önálló anyagokkal jelentkeztek, melyeket a szerkesztőség - legtöbb esetben - változtatás nélkül közöl. Lakatos Lajos Tibor Munkanélküliek, Csökkent Munkaképességűek és a Létminimum Alatt Elük Pártja 1957. május 6-án Szolnokon születtem. Másfél éves korom­tól nevelő szüleim, akik min­dig kétkezi munkások voltak, Szegeden neveltek. Altalános iskolai tanulmányaimat Alsó­városon végeztem, itt is éltünk. 15 éves koromtól a MÜM inté­zetében voltam, és műbútor­asztalosnak tanultam. 1976-tól a MÁV-nál dolgozom, előbb mint vonatkísérő, majd közép­fokú szakképesítésem meg­szerzése után vonali tartalékos forgalmi szolgálattevőként. 1987 óta családommal Makón élek, de igazi szülővárosomnak Szegedet érzem. Nős vagyok, három gyermekem van. 1994. január 3-tól vagyok az MCSMLP tagja, és az országos vezetőség által megbízott szer­vezőtitkára. Nevünkből következik, hogy elsősorban mely rétegek azok, kiknek az érdekeit min­den elképzelhető módon és fórumon képviselni akarjuk. Célunk: minél több jól képzett szakember ügyünknek történő megnyerése által a jelenlegi gazdasági kátyúból történő ki­lábalás, a mezőgazdasági ter­melés felvirágoztatása, lévén hogy agrárország vagyunk. Mi nem ígérgetünk, hanem tenni is akarunk a szükséges és gyöke­res változások elérése, az elfo­gadható életszínvonal megva­lósulása érdekében. Elég volt az ígérgetésekből! Harcolni, küzdeni fogunk az igazságos bér- és jövedelemelosztásért, a magyar földek külföldieknek történő kiárusítása ellen, a korrupció, az ellenőrizhetetlen privatizáció, az állami- és nép­vagyon elherdálása ellen! Csak szakértői kormányt vagyunk hajlandók támogatni. Válasz­tási részvételünk célja, hogy érvényre jusson az emberi szellemi, fizikai munka, a családok szentsége, legyen társadalmunknak jövője, szűnjék meg a létbizonytalan­ság. Jelszavunk: munkát, ke­nyeret, fűtött lakást minden­kinek! Kérem, szavazatukkal támogassák pártunkat céljai megvalósításában. Pancza István Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt 1943-ban születtem Hódme­zővásárhelyen polgári család­ból. Édesapám és nagyapám kereskedők voltak. 1948-ban államosították boltjukat és mindenüket elvették. Szárma­zásomnál fogva osztályidegen voltam, így nem tudtam to­vábbtanulni. Már középis­kolába sem akartak felvenni. 1962-ben érettségiztem a vá­sárhelyi Bethlen Gábor gim­náziumban, egyetemre nem vettek fel a fenti okok miatt. A Távközlési Vállalatnál (akkor még a postához tartozott) helyezkedtem el mint fizikai munkás. Csak 1972-ben tud­tam felsőfokú tanintézetbe beiratkozni, addig nem írták alá jelentkezési lapomat. A távközlésnél 28 évig dol­goztam különböző beosztá­sokban. 1970-ben megnősül­tem, három gyermekem szüle­tett. 1979-ben Szegedről Zsom­bora költöztem, ahol hamar megismerkedtem az ottani gazdálkodó emberekkel, azok emberfeletti küzdelmével, amit a homokos talajjal évtizedek óta folytat. 1990-ben úgy dön­töttem, hogy otthagyom mű­szaki állásomat és egyéni gaz­dálkodóként dolgozom. 1989­ben léptem be a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártba, ahol megvá­lasztottak a zsombói alapszer­vezet titkárának. 1991-ben me­gyei szervezőtitkár, majd 1992-ben a megyei választ­mány megyei főtitkárnak választott. Jelenleg is ezt a tisztséget töltöm be. Mindig a kisemberek álltak közel hoz­zám. Az ő problémáikon sze­retnék segíteni, ha az Önök szavazataival bejutnék a Parla­mentbe. Előre is köszönöm támoga­tásukat. Molnár Mihály Agrárszövetség Negyvenhét éves tanár­iskolaigazgató vagyok. Az Al­győi Altalános Iskolában dol­gozom 1992. február 1-je óta. Iskoláimat Algyőn, Szegeden, a Kőrösy J. Közgazdasági Technikumban, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán földraj-testnevelés szakon, a Testnevelési Főiskolán kézi­labda-szakedzőin végeztem. Algyőn lakom, feleségem a Hódmezővásárhelyi Kórház és Rendelőintézet ideg-elmegyó­gyász főorvosa. Mivel 1982­ben elváltam, Áron és Adél gyermekemet első feleségem neveli. Második feleségemmel 1982 óta élek együtt, neveljük gyermekeit Vandát és Bálintot, akik a Kossuth Zsuzsa Egész­ségügyi Szakközépiskola első, illetve az Algyői Altalános Is­kola 8. osztályos tanulói. Édes­apám meghalt, édesanyámmal öten élünk együtt. Két nő­vérem és egy bátyám van, akik Algyőn laknak. Mint bizonyára tudják, az Agrárszövetség a vidék agrár­polgári pártja. A vidéki embe­reket, az ő problémáikat kíván­ja felvállalni, és ha bekerülök az Önök segítségével a Parla­mentben - én is - becsületesen képviselni. A szövetkezetek résztulaj­donosait az átalakítás során vagyonhoz kell juttatni, a külső üzletrész-tulajdonosokat és a nyugdíjasok vagyonrészét készpénzben ki kell fizetni. A virágzó mezőgazdaság az or­szág gazdaságának alapja. Képviselném a vidéki értel­miséget, az érvényesülésük problémáit, a munkanélküli­ségüket. El kell érni, hogy az oktatásunk ne belteijes, hanem a nyelvtanulással európai vagy - akár a világon mindenütt ­elfogadott értékeket adjon. Erősíteni kell a családot és az iskolát, mert itt dől el a gyer­mekek sorsa, továbbá erkölcsi, szellemi fejlődésük. Fontosnak tartanám az ország lakossága egészségének megőrzésére tett minden kor­mányintézkedést, a sport, az egészségügy, a szociálpolitika területén. A jelenlegi egész­ségügyi helyzet - halálozási statisztika - ha nem veszünk róla tudomást, katasztrofálissá válhat, a magyar nemzet létét veszélyeztetheti. Dr. Pászti Ágnes Konzervatív Párt Tisztelt Választópolgár! Ön már tudja, hogy négy­évenként egyszer adatik meg a lehetőség arra, hogy éljen ha­talmával és arra a pártra és képviselőjelöltre szavazzon, amely hiteles, és a legjobb programot adja. Ha Ön jól választ, akkor nyer! A Konzervatív Párt színei­ben indulva szerelném hozzá­segíteni a jó választáshoz. Sza­vazatával megmutathatja, hogy mi a „civil kurázsi", megfe­gyelmezheti azokat, akik eddig visszaéltek bizalmával. De vá­laszthatja a legrosszabbat is az­zal, hogy nem dönt és nem sza­vaz. „Nemzet, család, polgároso­dás, magántulajdon". E klasz­szikus elemek együtt alkotják a tradicionális értékrendszert. Képviselőjelöltként a haladó konzervativizmus ezen alap­pilléreit magaménak vallom. Hagyományőrző, keresztény polgári családban születtem Szegeden. Tanulmányaimat az alapfokú képzettségtől, a Rad­nóti Miklós Gimnáziumon túl­jutva a József Attila Tudo­mányegyetem Állam- és Jogtu­dományi Karán fejeztem be. Jogi diplomám megszerzése után kerültem a szegedi 3. sz. Ügyvédi Munkaközösségbe, ahol azóta is ügyvédként tevé­kenykedem.. Szabadidőmben nyelveket tanultam, nyelvvizs­gáztaníl, s próbáltam képezni magam. Egy gimnazista korú fiúgyermekem van, aki örö­mömre szintén „radnótis" diák lett. Édesapám hithűsége és az őt mindenben támogató édes­anyám biztos családi hátteret, erőt nyújtott diákkori éveim nem éppen felhőtlennek minő­sülő politikai levegőjében. Pártnak sem én, sem a csalá­dom tagjai nem voltak. Aktívan fel kívánom vál­lalni lakókörzetem problémáit, soha el nem szakadva megbí­zómtól, a választópolgártól. A nagypolitikában támogatni kívánom a Konzervatív Párt programját felvállalva: a csalá­dok valódi megbecsülésének helyreállítását, az oktatás mi­nőségének emelését, az egy­házak működéséhez szükséges eszközök biztosítását, idősek valós megélhetését, családi vállalkozások adókedvezmé­nyekkel történő támogatását, a bűnözés visszaszorítását. Molnár Sándor Vállalkozók Pártja Algyőn születtem 1953-ban. Földműves családból szárma­zom. Iskoláimat Szegeden végeztem. Végzettségem gép­járműtechnikus. Nős vagyok, három gyermekünk van. Az életem során már korán megismertem a vállalkozók „göröngyös" életét. A hetvenes évek végén, amikor a gazda­sági lehetőségek lehetővé tet­ték, elkezdtem a vállalkozá­sokkal foglalkozni. A nyolcva­nas évek közepétől a családi egzisztenciámat is vállalko­zásból biztosítom. Igy nap mint nap találkozom azokkal a kérdésekkel, gondokkal, prob­lémákkal, amelyek megha­tározzák a vállalkozók és min­den állampolgár életét. Szeret­ném, ha a választások után a vállalkozók hatékony közre­működésével megváltozna a gazdaságpolitika. Meg kell erősíteni a magyar ipart és mezőgazdaságot. Amin a véleményem szerint ehhez feltétlenül változtatni kell: - államháztartási reform vé­gigvitele, a költségvetési ki­adások jelentős csökkentése, az adók jelentős csökkentése; - a vállalkozások - mind a már működő, mind a most in­duló - hatékony pénzügyi és jogi támogatása, munkahelyte­remtő vállalkozások ösztön­zése; - a privatizáció gyors, be­csületes végigvitele, a bankok privatizációjának meggyorsítá­sa; - a mezőgazdaság és az élelmiszerfeldolgozó ipar tá­mogatása, a mezőgazdasági termékek értékesítési rendsze­rének gyors megteremtése; - a külpiacok ismételt felé­pítése; - a magyar termékek jogi védelmének megszigorítása (vám); - az igény szerinti magas színvonalú szakmai képzés megvalósítása a vállalkozók segítségével. Ehhez és még nagyon sok, mindannyiunkat foglalkoztató probléma - oktatás, egészség­ügy, és még sorolhatnám ­megoldásához szeretném meg­nyerni minden vállalkozó és minden választópolgár egyet­értő támogatását. Sarnyai István Nyugdíjasok Pártja 1938. december 25-én Föl­deákon születtem, édesanyám Praszlicska Rozália. Rokkant­nyugdíjas vagyok, elváltán élek, egy leányom és egy uno­kám van, Szilvia. Négyen va­gyunk testvérek, nagyon sze­gény családból származunk. Szakmám vasöntő-formázó, garázsmester és lánghegesztő. Háromszor voltam katona, hír­adósként éltem meg ezeket a szolgálatokat, ugyanis új típu­sú rádió esetén behívtak to­vábbképzésre. Huszonkét évet töltöttem taxi-gépkocsivezető­ként Szegeden, a Volán Válla­latnál, majd egyéb cégek kö­vetkeztek, de jobbnak láttam ezután magán teherfuvarozó­ként dolgozni, ami 3 évet tett ki. Hibámon kívül üzemi bal­eset ért, mely súlyos sérüléssel járt, fgy másfél év táppénzes állomány után rehabilitációs munkakört voltam kénytelen keresni. így a Tejipari Válla­latnál helyezkedtem el garázs­mesterként. Ezután munkanél­küli lettem, majd nyugdíjas. Viszontagságos munkás múl­tam után léptem be a Nyug­díjasok Pártjába 1992-ben. 1993-ban lettem az elnöke, 1994-ben megyei elnök. Ezt megelőzően semmilyen párt­nak tagja nem voltam. Most mint képviselőjelölt, pártom programján túl célkitű­zéseim közé tartozik, hogy vá­lasztópolgáraim érdekeit és ezen belül a nyugdíjasok, a munkások, a nagycsaládosok és a parasztság érdekeit képvi­selve, életük alakulását szem előtt tartva, határozottan lépjek föl érdekükben. Most a szétzilált gazdaság igényli a legnagyobb figyel­met, majd a bűnözés megfé­kezése a következő lépés, majd a szomszédos országok jó kap­csolata és kereskedelme a kö­vetkező állomás, a vállalko­zásokra való odafigyelés (ala­csony kamatú hitelek kihar­colása). Pártom szerény állami támogatásban sem részesül, fgy a választási kampányra fedezetünk nincs, nem tudjuk megfizetni a médiákat a közle­ményeink közzétételére. Ezért kérem, tartsanak meg emlékezetükben és támogas­sanak szavazataikkal, hogy pártom bejuthasson a Parla­mentbe, melyet előre is kö­szönök.

Next

/
Thumbnails
Contents