Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-21 / 66. szám

8 INTERJÚ DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, J 994. MÁRC. 21. „A tükör könyörtelen tud lenni Táncsics-díjas: Tanács István ff • Emlékszem, hogy már I9S5 előtt is csábítottak a Népszabadsághoz; miért pont akkor szerződtél el? - Nem nevezném csábítás­nak; egyszerűen állást ajánlot­tak egy nagy lapnál, dc nem állt módomban elfogadni, hi­szen családos voltam, s nem lett volna lakásunk Pesten. Amikor a szegedi tudósttói ál­lást ajánlották, ezt elfogadtam, mert itthon maradhattunk. • Ezután néhány évig még szorgalmasan publikáltál a Délmagyarországban is, s ezt úgy '90-ben abbahagy­tad. Miért? - Az ember (r, és annak adja a kéziratát, aki közli. Akkori­ban könnyebben megjelenhe­tett a véleményem a régi la­pomban, mint az újban, de négy-öt éve már a Népszabad­ságban is megjelenhet. • Az eddig kiadott három köteted is arra mutat, hogy elsősorban riporter vagy, kedvenc műfajod a riport; miért írsz mostanában még­is annyi politikai témájú publicisztikái? - A riport és publicisztika mellett a tárcát is nagyon sze­retem, s azt most egyáltalán nem írok, sajnos. Részben azért, mert nem tudom elhe­lyezni - a napilapokban egyre kevesebb hely jut az „olvasni­valóknak" -, másrészt ugyan­azért, amiért kevesebb riportot is (rok, mint régebben: időhi­ány miatt. • Tanács István cikkeiből világosan kitetszik, hogy A friss Táncsics-díjas újságíró, Tanács István, a Nép­szabadság főmunkatársa; 1985 óta tudósítja Szegedről és a Dél-Alföldről a legnagyobb példányszámú magyar na­pilapot. A pályá ját úgy kezdte, hogy harmadéves egyete­mista korában (JATE, bölcsészkar, magyar-angol szak) riportokat írt, amelyeket az Élet és Irodalom című heti­lap közölt; egyik írása megjelent a Délinagyarországban is - per lett belőle; Tanács István egyetemi hallgatóból pedig a Délmagyarország ösztöndíjasa, majd - a tanári diploma megszerzése után - a munkatársa. Azóta ismer­jük egymást, így ezúttal talán megbocsátja az olvasó, hogy az alábbi írásban is megtartottuk a pertut. baloldali gondolkodású, li­berális elkötelezettségű; mi a véleményed az újságírói „pártatlanságról"? - Nem értem. A „homo po­liticu.s", ha újságíró, lehetősége és felelőssége, hogy nagy nyil­vánosság elé tárja a vélemé­nyét. Erről van szó, nem több­ről és nem kevesebbről. Más kérdés az, ha egy újságíró va­lamilyen politikai pártnak el­kötelezett; szíve joga; de én nem vagyok ilyen. Az. azonban igaz, hogy a baloldali, liberális eszmékhez kötődöm, s ilyenek több politikai pártban is föllel­hetők. Mindemellett — s hogy az előző kérdésre is válaszol­jak - nem egyértelműen örülök neki, hogy olyan gyakran kell politikai véleményt közvetíte­ni. Ez azért van, mert erősen átpolitizálódott a mai magyar sajtó, s aki dolgozik benne, szinte a személyes hajlamai el­lenére is kénytelen politizálni. • Mi az dolga az újságíró­nak? - A legfontosabb, hogy in­formáljon. A másik, hogy véle­ményeket közvetítsen; a har­madik, hogy embereket, élet­mód-, magatartás- és gondol­kodásmintákat mutasson be, vagyis azt, ami, s ahogyan léte­zik a valóságban. Ilyen szem­pontból teljesen egyenrangú „alany" a politikus, a tehén­pásztor, a tudós, a műszerész, a művész, vagy a szomszéd Ma­riska néni... Hogy jelen pilla­natban mi zajlik a társadalom­ban, s a mostani folyamatok merre tendálnak - ezt megmu­tatni a legérdekesebb és egyút­tal fontos dolga az újságírónak. • Kik a szemedben a hazai • újságírótekintélyek? - Ez kényes kérdés, de mon­dok hármat: Medgyesi Gusz­táv, R. Székely Julianna, Hegyi Gyula. • És a három kedvenc la­pod? - Népszabadság, Mozgó Vi­lág, Beszélő. • Nem nagyon szeretnék a riportalanyaid bőrében len­ni; sose bántad még meg, hogy szókimondó voltál? Néha nem találod úgy - le­• Indiába és Nepálba indulnak Szegediek expedíciója - Nem luxusutazásra ké­szülünk - szögezte le beszélge­tésünk elején Szabadi Zsuzsan­na, a csoport vezetője. Egy­részt ehhez nincs is elegendő pénzünk, másrészt nem aka­runk „átfutni" olyan mesés ke­leti országokon, mint India és Nepál. Expedíciónk során megpróbálunk alaklmazkodni a kinti körülményekhez. Egyébként azért döntöttünk az áprilisi indulás mellett, mert Indiában júniustól októberig, a monszun ideje alatt, európai ember számára szinte elvisel­hetetlen a forróság és a rendkí­vül magas páratartalom. • Mivel közlekedtek majd Ázsiában? - Vonattal és autóbusszal. Az árakról, a közlekedés rend­jéről és moráljáról a budapesti Pakisztáni és Indiai Nagykö­vetségen adtak információt. Ehhez hozzátenném: minden mozgó jármúvet igénybe ve­szünk, nemcsak a fent említet­Több mint hatezer ki­lométeres túrára indul április elsején három szegcdi fiatal. Az útvo­nal: Szeged-Isztamhul­Ankara-Van-Tabriz-Te­herán-Zahedan-Kara­chi-Lahorc-Delhi-Kat­mandu-Dardzsiling. Ti­betbe is szeretnének el­menni. Hogy beengedik-e őket az állandóan for­rongó országba, az majd csak a helyszínen dől el. teket, ami segíti előrehaladá­sunkat és amit ki tudunk fizet­ni. • Mi expedíciótok uticélja? - Április közepére szeret­nénk eljutni Dardzsilingba Kö­rösi Csorna Sándor sírjához. Itt, ha minden jói megy, talál­kozunk azokkal a szegediek­kel, akik március 14-én in­dultak el Magyarországról. A másik: a kint készített hangfel­vételeket és fotókat hazajöve­telünk után szeretnénk bemu­tatni mindazoknak - legyenek azok iskolák, kulturális intéz­mények stb. - akiket érdekel, hogyan élnek az emberek In­diában és Nepálban. A távoli országokban összegyűjtött nö­vény- és kőzetmintákkal pedig általános és középiskolák bio­lógia, illetve földrajz szertárait szeretnénk bővíteni. Igaz, alap­felszerelésekkel, filmekkel, diktafonokkal már rendelke­zünk, de aki bármilyen támo­gatást - legyen az pénz vagy nyersanyag - tud nyújtani kis csapatunknak, az hívja a 62/479-92l-es telefonszámot. Segítségüket előre is köszön­jük. Sz. C. Sz. Felbujtó vagy tippadó Tiltakozik a Mitax-Organ Február 22-i lapunkban Ta­masi Attila ügyével kapcsolat­ban, akit a Z. Nagy-gyilkos­ságban tippadás gyanújával vett őrizetbe a rendőrség, is­mertettük a Kurfr című napilap néhány információját is. Ezzel kapcsolatban kért tőlünk hely­reigazítást a Mitax-Organ Kft. Közölték szerkesztőségünkkel, hogy az információ több valót­lan adatot tartalmaz, amelyek sérelmesek a kft.-re nézve. Eszerint Tamasi Attila az ál­talunk átvett információkkal ellentétben soha nem viselt a Mitax-Organ Kft.-ben vezető tisztséget, ügyvezetőjük sem volt soha. Emellett a Mitax-Or­gan Kft. nem autók adásvételé­vel és háztartási edények érté­kesítésével foglalkozó, szegedi és kecskeméti irodával rendel­kező cég, hanem országos, az ország szinte minden jelentős városára kiterjedő hálózattal rendelkező vásárlói klubrend­szert működtető korlátolt fele­lősségű társaság. A Mitax-Or­gan Kft. ügyvezető igazgatója nemrég fejezte be jogi egyete­mi tanulmányait, semmi köze az országban zajló, a fentiekben taglalt tragikus eseményekhez. galábh utólag -, hogy túl keményen bántál az embe­rekkel? - Nehéz megmondani, mi­kor, miért sértődnek meg a ri­portalanyok... Ebben a műfaj­ban mindig az objektivitásra törekszem, s talán arról van szó, hogy egyikünknek sem könnyű egyszer csak olyannak látni önmagunkat, amilyennek egy kívülálló szemében föltű­nünk. A tükör könyörtelen tud lenni, elismerem, de hát azért tartjuk, hogy időnként megnéz­zük benne magunkat. Az az igazság, hogy nekem nem a valósághű képek okozzák a problémát, hanem a majdnem­képek. A mi szakmánkban sok körülmény csábít felületesség­re; a határidő, a gyorsaság igé­nye a pontosság igénye ellen játszik, a hatásosság igénye a körültekintő, sokoldalú érvelés ellen, a terjedelmi korlátok a mélység ellen - és még sorol­hatnám. Napi alkukat kell köt­ni, de naponta arra kell töre­kedni, hogy számomra elfo­gadhatatlan megalkuvásokba ne kényszerüljek. Ez azóta ne­hezebb. amióta sajtószabadság van, bárki lapot alapíthat, ab­ban sokféle Véleményt leírhat ­és a lapok versenyeznek az ol­vasókért. Bizonyos közönség­igényeket és -ízléseket kritikát­lanul kiszolgáló, egyoldalú, egyszerűsítő, szenzáció- és profithajhász űjságcsinálók kétségtelenül megnehezítik a felelősségteljesebben gondol­kodók dolgát. Nem panasz ez, csak olyan tény, ami - a többi között - hozzájárult, hogy az újságírás ma nagyobb kihívás, mint korábban volt. És ezert is - sokkal érdekesebb. Sulyok Erzsébet Szegediek munkában. (Fotó: Schmidt Andrea) Könyvkötők versengtek Az elmúlt hét végén tizen­nyolc végzős könyvkötő mérte össze tudását Szegeden a „Szakma Kiváló Tanulója Ver­seny" országos döntőjében. Pécsről, Szekszárdról, Kecske­métről, Budapestről, Békéscsa­báról, Debrecenből és Veszp­rémből jöttek szakmunkás­tanulók. A Nemzeti Szakkép­zési Intézet által meghirdetett verseny költségeit a Csongrád Megyei Közgyűlés és a Nyom­daipari Dolgozók Szakszerve­zete vállalta magára. A rende­zők - a 624. számú Ipari Szak­munkásképző Iskola és az Of­ficina Nyomdaipari Oktató és Termelő Kft - két, elméleti és gyakorlati részben bonyolítot­ták le a versenyt. Az első helyezett, a debre­ceni Valu Károly, egy Szász Endre alkotást vihetett haza a verseny végeztével. Második Molnár Imre lett Budapestről, harmadik helyre pedig Sós Katalin került Békéscsabáról. Mindketten értékes kerámiát nyertek. A legjobb szegedi, a hatodik helyezést elért Küsz Tibor, a Csongrád Megyei Közgyűlés különdíját vehette át, s ezzel egyidejűleg, munká­ja elismeréseként megkapta szakmunkásbizonyítványát is. Városunkban a hét közepén, csütörtökön és pénteken, to­vábbi négy könnyűipari szak­mában - cipőfelsőrész készítő, női- és férfiruha készítő, bútor­és épületasztalos - rendeznek majd hasonló versenyt. Sz. C. Sz. POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS Molnár Sándor, 3. Erős megyei és városi lobbyt a Parlamentben! Molnár Sándor, a Vállalkozók Pártjának országgyűlési képviselőjelöltje Nagyvállalkozóként ismernek a szegediek, s talán nem egészen értik, miért kezdtem politi­zálni. A vállalkozói mentalitástól idegen a pilla­natnyi és önös érdekek szerinti cselekvés. Az iga­zi vállalkozó befektet, terjeszkedik. Építkezik. Az igazi vállalkozó, amikor a haszonról beszél, már nem a maga, hanem az unokái zsebére gondol. Igazuk van azoknak, akik nem értik, a mai po­litikai viszonyok között mit keres egy ilyen vál­lalkozó. A város és a megye, egyáltalán a dél-alföldi térség parlamenti érdekképviseletét a gazdaságon keresztül lehet a leghatékonyabban megszervezni. Lehetetlen ezt megtenni a vállalkozók nélkül. Óriási károkat okozott ennek a területnek, hogy legnagyobb városa és a helyi országgyűlési kép­viselők nem tudták összehangolni működésüket, amikor a közös érdekeket kellett volna megfo­galmazniuk. A város és a megye nem válhat a pártok, a politika áldozatává. Hét parlameti kép­viselőnk volt, lesz. Az ideológiai nézetkülönbsé­gekről és a pártpolitikai ellentétekről egyszerűen nem szabad tudomást venni, amikor a helyi ér­dekeket kell megjeleníteni a törvényalkotásban. Ezért ki kell mondanunk - s mi, vállalkozók külö­nösen azon leszünk, hogy ez valóban meg is történjen hogy 1994 nyarától őszétől egy erős Csongrád megyei, illetve szegedi lobbynak kell felállnia a magyar Parlamentben. Előbbre csakis így juthatunk. Á gazdaságban a vállalkozók szeme a legéle­sebb. mi látjuk, s mi tehetjük leginkább láthatóvá a problémákat. Hiszen országos gazdaság volta­képpen nincs, mint ahogyan országos bűnözés sem létezik, összegzés ez, absztrakció; csak helyi gazdaságok vannak, helyi bűnözés és helyi feke­tegazdaságok. Tény, hogy meg kell erősíteni a hazai ipart, a mezőgazdaságot; megvédeni egy másik, új kereskedelmi és vámpolitikával, de meg kell védeni belülről is: a bűnözőktől, csalóktól és feketézőktől. Szervek sokasága, a rendőrség, az önkormányzatok, a határőrség, a Vám- és Pénz­ügyőrség, az APEH és mások dolgoznak ezen, a gyakorlatban alig érzékelhető hatékonysággal. Cselekvésképtelenségük döntő, mármint végzetes lehet az ország számára, hiszen sehol a világon nem lehetséges egy olyan gazdasági-pénzügyi­jogi ösztönzőrendszert felépíteni, amely veteked­hetne a teljes vám- és adómentességgel, vagy ép­penséggel a lopott-rabolt holmik értékesítéséből elérhető jövedelemmel. A védekezés nem vállalkozói, hanem állam­polgári érdek. Az erős vállalkozás munkát és jó fizetést ad. A sok vállalkozás sok munkahelyet je­lent. A magyar lakosság mint a minőséget meg­fizetni képes vásárló léphet be a belföldi és nyu­gati piacokra. És nem a Cserepes sorra. Nem ma­radhatunk a munkanélküli orgazdák társadalma. A választás, a szavazás nem csupán egy egy­szerű totóikszelés. Aki belép a fülkébe, akkor és ott a saját érdekeit fogalmazza. Érdemes gondol­kodni.

Next

/
Thumbnails
Contents