Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-19 / 65. szám

Csalni - rendületlenül (Bukaresti tükörben) 1989 decemberében került Románia a világlapok első oldalára s ami legalább ennyire jellemző: a tévétársaságok érdeklődésének előterébe. Az élőben közvetített forradalom román szabadalomként került be a köztudatba. Hitelességét a román kultúra olyan személyiségei biztosították, mint a költő Mircea Dinescu, az írószövetség későbbi elnöke, és Ion Caramitru, a kiváló bukaresti színész, Hamlet alakítója. A „Szabad Román Televízió" képernyőjén elsőkként ők jelentek meg. Noha történtek azóta is nemzetközi figyelemre érdemes dolgok arrafelé, például a Zsilvölgyi bányászok többszöri bevonulása Bukarestbe, igazi szenzáció nem kapott szárnyra a Dimbovita partjáról. Az árvaházi, különösen pedig a debilis gyerekek otthonainak állapotáról folyamatosan készültek külföldi filmek, ezek azonban nem vetekedhettek drámaiságban, tömeghatásban a Ceausescu házaspár kivégzésének jeleneteivel. 1993-ban és 1994-ben azután sikerült ismét felrázni a mass médiát, világszerte, az ún. Caritas üggyel. Hasonló nyerészkedő, a játékba belépőknek gyors és busás hasznot, a befektetett pénz nyolcszorosát kínáló vállalkozások voltak másfelé is, például Olaszországban (ilyenszerű, legfeljebb „s-c.'ényebb", kísérlet van a mai Magyarországon is, amolyan „román export"), világhírre mégis egy loan Stoica nevű vállalkozó Brassóban elindított, majd Kolozsvárra átvitt, önsegélyzőnek nevezett üzlete jutott. Nyilván a Föld minden országában sokan vannak, akik szeretnének munka nélkül, gyorsan meggazdagodni, három hónap alatt megnyolcszorozni kis vagy nagy pénzüket, kétszer vagy három hónap alatt pedig gazdaggá lenni. Az emberbarát, jó hazafi színében jelentkező Stoica úr ennek a lehetőségét ígérte, teremtette meg - és meglepően hosszú ideig százezres, milliós tömegeket tartott bűvkörében. Matematikusok, szociológusok, politológusok próbálták megfejteni a Caritas titkát és megjósolni (a szakemberek által biztosra vett) bukás idejét. Közben a kolozsvári Caritas híre messze túlterjedt a határokon, s a Gheorghe Funar polgármester által a bukaresti televízióban Stoicával közös műsorban támogatott, népszerűsített vállalkozásba külföldi „játékosok" (befektetők) is beszálltak. Olyan jól ment az üzlet, hogy Kolozsvár Románia legdrágább városa lett, ahol az ingatlanok, az ipari cikkek és az élelmiszerek ára egyaránt az országos átlag fölé ugrott. Idén márciusra változott a helyzet, amit mi sem bizonyít szemléletesebben, mint egy új, több órás tévéadás, amelyben Stoica úr már nem Funarral együtt, győzedelmes vezérként jelent meg, hanem „éhségsztrájk" feliratú papírral a nyakában egy olyan műsorban, amely a csalást állította középpontba. Persze a Caritas tulajdonosa visszautasította a vádat, miszerint rá is érvényes volna az adás tárgya, a csalás. És megpróbálta reklámként felhasználni a vele készített interjút. De ezúttal nem igazán sikerült. Mindekelőtt kellemetlen volt a szövegkörnyezet, a Caritas szendvicse ugyanis a bioárammal gyógyító szélhámos és a Ceausescuhívők zsemléje közt alakult ki. Különös érdekesség, helyi specialitás, hogy az RTV 2. szóban forgó műsorában megszólaltattak egy történészt, bizonyos Dan Zamfirescut, aki a közelmúltban írt méltató könyvet a Caritasról - és a kivégzett diktátorról, Nicolae Ceausescuról. Különben nem ő az egyetlen, aki politikia nosztalgiájának a régi szép idők iránt írásban is hangot ad. A pár évvel ezelőtt udvari költőnek számító Adrián Paunescu, ma szenátor, fő irodalmi politika letéteményese a nem szűnő, legfeljebb formát váltott Cauesescu kultusznak. Amely most íme, legalábbis a képernyőn, de valószínűleg nemcsak ott, összekapcsolódott a Caritasszal. Egy másik, egy igazi költő, Mircea Dinescu - aki amolyan rezonőr szerepet töltött be néhány szakértő mellett, az említett tévéműsorban - lényegében megvilágította a mélyebb öszszefüggést a Caritas, Ceausescu és a bioáram között. Ez pedig a román nép hihetetlen hiszékenysége, manipulálhatósága. Amiből mesés vagyonok születnek, legfeljebb nem tudják, hol van elásva - svájci bankban? - a kincs. Miközben a Caritas tulajdonos Stoica úr és néhány alkalmazottja éhségsztrájkot folytatott, mert a Kolozsvárról kikopott játék bukaresti fiókját kitiltotta a fővárosi polgármester, a román vezető lapok sűrűn foglalkoznak a Caritas elleni és melletti tüntetésekkel, az állítólag parlamenti javaslat-tervezetekkel, márminthogy tiltsanak be minden ilyenszerű játékot, illetve - a Román Nemzeti Egységpárt elképzelése szerint - nyújtsanak támogatást a Caritasnak, hogy kifizethesse tartozásait. Érdekesebb ennél egy elemző cikk a Romania Libera hasábjain, amely gazdasági-politikai magyarázatot keres a Caritasra. Eszerint a magánkézben levő jelentős elfekvő tőkét sikerült a Caritas útján mozgósítani, a hivatalos mellett létező második gazdaságba bevonni. A feltáratlan kérdés az, hogy a Caritas típusú játékok és a bankok között mi a kapcsolat. Az átlagembert persze nem ez érdekli, hanem, hogy visszakapja-e összekuporgatott pénzét, vagy elúszik az, mint a többi, a mérhetetlen inflációban. Oltvéry Illés A hét híre Szerb illatgránát „Szerb" - így hívják az egyiptomi alapanyagokból készült első szerb parfümöt, és az áru kézigránát alakú üvegcsékben kerül forgalomba - jelentette a dpa Belgrádból. - A „Szerb" illata a frissen mosott férfitest illatát idézi ecsetelte egy belgrádi hölgy a parfüm hatását. Az első 100 ezer különleges formájú parfümös üveg hamarosan megjelenik a nemzetközi ISimMMNNMaMMMMMMHNnMMWMÍ piacokon is. A Politika című belgrádi napilap egyik olvasója „az ízléstelenség primitív, agresszív és egyedülálló példájának" nevezte a „Szerbet" tartalmazó üveg formáját. Jovan Njezics, a parfüm előállítója a bírálatra így válaszolt: „Minket, szerbeket már úgyis az égvilágon mindennek elmondtak, úgyhogy most már szégyenkeznünk igazán nem kell." A hét fotója Legyen béke... ...úgy az olajfák hegyén, mint Magyarországon. (Fotó: Nagy László) •MMMMHMMHMHHMMMMHMBMaHHHHMHMI A thai hercegkisasszony A hét vendége Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására pénteken hivatalos látogatásra hazánkba érkezett a thai hercegkisasszony, Maha Chaki Sirindhorn. A hercegnő a Kossuth téri fogadást követően megbeszélést folytatott a magyar államfővel, aki egy esztendővel ezelőtt járt a távolkeleti országban. Este a köztársasági elnök vacsorát adott Maha Chaki Sirindhorn tiszteletére. TÁRSASÁG ÚSÁG«RÜNÜEY«SPRRT Hazaszeretet („Most nem szabad félni: mi vagyunk többen, mi vagyunk itthon, mi szeretjük jobban a hazát!" Cs. I. drámai politikus mondata március 15-én.) A

kkor hát kedves magyar Testvéreim, kezdődjék a vetélkedő! Induljék a nagy show! Kezdődik a „Ki szereti jobban a magyar hazát?" című játék! íme, máris a pódiumon áll az első versenyző, a magyar származású magyar, Szabó-Kovács Attila Árpád, foglalkozását tekintve hazafi! És Iám-Iám, kedves Testvéreim, alig vetődik reája a reflektor sugára, máris látható, ahogy sugárzik szeméből, abból a szép magyar szeméből a hazaszeretet! Ahogy ő szeret, nem szeret úgy senki! Csak néz, néz, kémlelve a magyar ugart, tekintetét végigjártatva a közönségen, ezen a magyarkodó közönségen, mindazokon, akik hozzá képest csak ugatják a hazaszeretetet. Es most, ebben a szent pillanatban, amikor már mindenki azt várta tőle, hogy megszólal, fogja magát, magamagát, s egyetlen határozott, magyaros mozdulattal összevonja szemöldökét, amúgy magyarosan, ahogy csak igaz magyar ember tudja összevonni. Arcáról leolvasható a haza fennkölt és mindenek fölötti szeretete. Igen, kedves Véreim, így kell szeretni a hazát! így, elkötelezetten, tettre készen, mindenek fölé helyezve! Szabó-Kovács hazafi csak áll, és néz, és mozdulatlanul jártatja magyaros tekintetét, s abban a tekintetben bizony ott van az Alföld, ott van a Dunántúl, ott van az Északi-középhegység, s bizony-bizony, én mondom, tekintetében ott lakozik a Balaton, a Duna, a Tisza, a Maros, és persze ott van a Fertő! Hazaszeretetében benne foglaltatik a Kékes tető, a Mecsek és a Bakony, de benne vannak a városok és falvak, a szürke gulya és az egyszerű magyar tehéncsorda. Micsoda hazaszeretet! Micsoda hazafiúság! Micsoda magyar ézelmek! Vak az, aki nem látja, hogy nálánál jobban senki nem szereti a hazát! Azt hiszem, kedves magyar Testvéreim, kétség nem férhet hpzzá, Szabó-Kovács Attila Árpád abszolút esélyese ennek a hazaszeretet- versenynek! Ő az, aki ránézésre is jobban szereti a magyar hazát, mint bárki más! A többi versenyző labdába sem rúghat mejlette! Ugye, ugye?!... És íme, máris a színpadon áll a második - a másik! - versenyző, a nem magyar származású magyar, Kovács-Szabó Árpád Attila, foglalkozására nézve nem hazafi! Igen, amint az jól látható, őreája is fény vetődik, reflektori sugár, s ezzel le is lepleződik az álszent szeretete, rögtön lehull a lepel, azonnal lehull az álarc! Nézzétek ezeket a szemeket! Milyen szemek ezek, mi?! Nyissátok ki a szemeteket! Ki a szemetekkel! Ez lenne a hazaszeretet? Nem, ez nem az! Lenéz a közönségre, mint ahogy mindig le is nézett mindenkire, s azt a látszatot próbálja kelteni, hogy ő - is - szereti a hazát! A mi hazánkat! Azt a hazát, mely egyedül a mienk! Már hogy is lehetne az övé, mikor ő nem közénk tartozik! Még nézni sem tud magyarul! Látszik a szemében, hogy idegen! Nem közénk való. Örüljön neki, hogy nézhet! Hát nem?! Egy ilyen nézéssel akarja kiszúrni a szemünket! Nekünk, igaz magyaroknak! Még a szemöldökét sem tudja összevonni! Néz előre, meredten, amolyan értelmiségi pofát vágva, liberális tekintettel, s ebben a nézésben ott van minden, ami a hazaszeretet ellen szól: ott van a tekintetében Marx és Engels, de ott van Sztálin és Lenin is! Ott van Kun Béla és Rákosi, ott van Kádár és Grósz, senki sem hiányozhat ebből a tekintetből! Igen, kedves, szeretett magyar Véreim, ebben a hazafiatlan tekintetben se Duna, se Tisza, se Maros, legföljebb a Fertő! De már hogy is lenne ott az, ami a miénk! Szó sem lehet róla! Ebből a nézésből mindaz ki van zárva, ami csak a miénk, a miénk és a miénk! Ebben a hazában minden a miénk, erre kell neki tekintettel lennie! Kovács-Szabónak nincs joga a szürke gulyához, az egyszerű magyar tehéncsordához, és persze nincs joga a magyar városokhoz és falvakhoz! Látszik rajta, hogy érzelemmentes. Lerí róla, hogy akkor is jól érezné magát, ha nem lenne haza! Neki a haza semmi! Azt sem tudja, mi fán terem a hazaszeretet! De hisz' ez leolvasható a szeméből is, nem kell ezt nekem bizonygatnom! Azt hiszem, Testvéreim, kétség nem férhet hozzá, Kovács-Szabó Árpád Attila bukásra ítéltetett hazaszeretetből, s egyértelmű vesztese ennek a versengésnek! ő bizony már ránézésre is rosszabbul szereti a hazát, mint ellenfele, mint mi, magyar magyarok. Ugye, ugye?... K

edves magyar Testvéreim... Sajnos némi malőr történt... Nem is tudom, hogy magyarázzam meg a helyzetet... Igen kellemetlen a dolog, főként rám, műsorvezetőre nézve... Nyögdécselek, tördelem a kezeimet, nem is tudom, hol kezjem... Hát igen... Velem, a műsorvezetővel is előfordulhat, hogy tévedek... Mert ugye tévedni emberi dolog, és mi, magyar magyarok is tévedhetünk néha... Megbocsátható, gondolom, megértik a magyar Testvéreim is... Az történt ugyanis... Jaj, de kellemetlen... Szóval az történt, hogy engem nem értesítettek a vetélkedő szerkesztői a változásról... Arról, hogy először jött be a színpadra Kovács-Szabó Árpád Attila és csak másodszorra érkezett meg magyar testvérünk, Szabó-Kovács Attila Árpád... Nagyon remélem, hogy ez azért titeket nem téveszt meg, s pontosan tudjátok, hogy mikor kinek a tekintetéről beszéltem... Ugye, ugye?...