Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-02 / 51. szám

IV. GAZDASÁGI MELLÉKLET ÁLLAMI yAGYParfTGTOÓMSÉe SZERDA, 1994. MÁRC. 2. Szótár E-hitel Az E-hitel állami va­gyon megvásárlásához vehető igénybe (termő­föld, gazdasági társaság ületrésze, részvénye, bér­leti jog, többségében ál­lami tulajdonú kfl., rt. vagyona). Olyan mértékben nyújtható, amilyen mér­tékben az ellenérték az államadósság törleszté­sére szolgál (pl. ha az ellenérték 75 százaléka szolgál az államadósság törlesztésére, akkor a vé­telár 75 százalékáig). Az arányról a vagyonkezelő szervezet nyilatkozik. Az állatni vállalat kezelésé­ben lévő vagyontárgy ér­tékesítése úgy lehetséges, hogy a szóban forgó va­gyont elvonják a válla­lattól és azt az ÁVÜ, az ÁV Rt. értékesíti (az ál­lami vállalatok ugyanis nem jogosultak ilyen kedvezményes eladásra). Ha a befolyt vételár egy része az önkormány­zatot illeti meg, akkor ennek erejéig a vevő részletfizetési kedvez­ményt kap. A meghir­detett privatizációs költ­ségekre nem vehető igény­be sem E-hitel, sem rész­letfizetés. E-hitelt vehetnek igény­be olyan magyar állam­polgárok, akiknek állan­dó lakhelye Magyaror­szágon van és olyan kül­földi állampolgárok, akiknek lakhatási enge­délye van. E-hitelt kap­hatnak még az ilyen sze­mélyekből álló társasá­gok és szövetkezetek, valamint az MRP-szer­vezetek. A kamat jelen­legi mértéke: 3 százalék. Az így vásárolt vagyont csak a hitelt folyósító bank hozzájárulásával lehet eladni. Időleges állami tulajdon Az állam vállalkozói vagyonának túlnyomó többsége - a tartós álla­mi tulajdon kivételével ­privatizálható és az a cél, hogy mielőbb privatizál­ják is. Ez a vagyon ezért csak időlegesen van álla­mi tulajdonban. A tu­lajdonosi jogokat az Ál­lami Vagyonügynökség gyakorolja. Tartós állami tulajdon A kormány rendelet­ben sorolja föl a/okat az állami vállalatokat, illet­ve gazdasági társaságo­kat, amelyek esak rész­ben privatizálhatók. Azok a szervezetek ke­rültek erre a listára, amelyeknél - ezt a guzdasági-stra­tégiai. nemzetgazdasági vagy más fontos érdek indokolja, vagy - a vagyon országos közszolgáltatási célt szol­gál - egységes rendszer­ben működtethető gaz­daságosan - koncessziós tevé­kenységet végeznek - különösen hosszú időt venne igénybe az előkészítés az értékesí­tésre. A kormány kétévente fölülvizsgálja a besoro­lást, de hamarabb is leltet változás a listán. - Sokan tudják, de van, aki talán nem, hogy mielőtt az AVÜ ügyvezető igazgatói posztjára került, az Ellenőrzési Igazgatóságot vezette. Már új minőségében adott első nyilat­kozatában közölte, erősíteni kívánja ezt az ellenőrző tevé­kenységet. Miért érzi úgy, hogy erre szükség van? - Nagyon sok kritika és vád fogalmazódott már meg a pri­vatizációval kapcsolatban. Rögtön hozzátenném, a kriti­kák között sok a jogos is, a vá­dak döntő többsége azonban alaptalan. Kétségtelenül előfor­dulnak kisebb szabálytalan­ságok, emberi mulasztások is. Azt kívánjuk elérni a fokozot­tabb nyilvános ellenőrzési rendszerrel, hogy a mende­mondákat eloszlassuk. Azokat az állampolgári bejelentéseket, jelzéseket, amelyek akár pártoktól, szakmai szövetsé­gektől, érdekvédelmi szerve­zetektől érkeznek, rövid időn belül kivizsgáljuk. S az ered­ményről a nyilvánosság előtt tájékoztatást adunk. - Eddig ez nem Igy volt? - Részben így volt, de most az ellenőrzés módozata válto­zik majd. Eddig döntően utó­lagos. tehát lezárt privatizációs ügyek ellenőrzése volt jellem­ző. A jövőben folyamatban lévő ügyekre is kiterjesztjük. Egy komplex rendszer lesz, amely a teljes privatizációs folyamatot átfogja. Vagyis már az. eljárás menetébe független ellenőrzési láncszemet kapcso­lunk be. Egy pluszember lesz minden ügynél. - Tudhatják az érintettek, hogy ki az ő ellenőrzőjük? Vagy ez egy titkos akció? - Azt tudhatják, hogy az egész, folyamat közben ellen­őrzés van, de hogy személy Hatvani Szabó János-interjú (II.) Óriási a kísértés szerint kit jelöltünk a feladatra, azt nem. Akár jogszabály­ellenességet, akár etikátlan­ságot észlel az ellenőr, azonnal közbelép. - Ez két különböző dolog. Pontosan mit jelentenek? - A jogszabály-ellenességet nem kell ragozni. A privati­zációs folyamat, a pályáztatási és elbírálási rend az ÁVÜ-n belül megnyugtatóan szabá­lyozva van. Előfordulhat azon­ban olyan magatartás, amely ezen szabályokba nem ütközik ugyan, de mégsem elfogad­ható. Például, ha az egyik pá­lyázónak lényegesen több információt szivárogtatnak ki, mint a másiknak... - Előfordulhat ilyen eset az AVÜ apparátusán belül? - Ez döntően inkább a ta­nácsadók esetében fordulhat elő. Bizonyos pályázók téves információt kaptak, amivel már eleve befolyásolható a pályázó ajánlata. - Ez a tanácsadó felelős­sége. - Igen, de előfordulhatnak például olyan esetek, amikor a bankra vetül az etikátlanság gyanúja. Amikor a pályázók esetleg azonos banknál kérik a kedvezményes hitelt, és furcsa módon igen kis különbséggel érkeznek be az ajánlatok. Olyan is megtörtént, hogy egy társaság MRP-szervezete kí­vánt a privatizációban részt venni. Minden feltételnek megfeleltek, meg is kapták a banki ígérvényt, amit aztán egy nappal a határidő letelte előtt visszavontak tőlük. Eközben egy másik pályázó megkapta. - Mit tesznek, ha bármilyen gyanú ferül fel? - Akár a pályázat megismét­lésével, akár a tanácsadó meg­bízásának visszavonásával, akár a vagyonügynökségi dol­gozónak az adott privatizációs ügyből való kizárásával meg­előzhetjük azt, hogy később bárki megóvhassa a döntést, amelyet egyébként soha nem egy személy, hanem - kollek­tív bölcsesség alapján - az igazgatótanács testülete hozza meg. - A privatizációs folyamat­tal mégis gyakran összefüg­gésbe hozzák a korrupciót. - Egy biztos, ezen a terüle­ten óriási a kísértés. - Kit kísértenek meg? - Akik ezekben a döntések­ben részt vesznek. Vagyis a privatizációs folyamat szerep­lőit - a vállalatok menedzserei­től a tanácsadókon, vagyonér­tékelőkön, bankokon keresztül az ÁVÜ döntés-előkészítésben résztvevő munkatársaiig széles a skála. A bizonyítás nehéz, ezért inkább menet közben az ellenőrzéssel próbáljuk kiszűr­ni még a lehetőséget is. - Gyakori az „elkótyave­tyélés" vádja. Esetenként valóban irreálisan alacsony­nak tünő árakról hallani. - Hatalmas állami vagyon értékesítése zajlik most, példa, tapasztalat erre eddig nem volt. A helyzet az, hogy bizonyos állami vagyonelemeket a tár­sadalom sokkal nagyobb ösz­szegűre értékel, mint ameny­nyit az a működtetés, a piac szempontjából ér. Hiába aka­runk mi egy volt vállalati üdülőt 100 millió forintért el­adni, ha csak 20 milliót haj­landók érte adni. Itt az a kér­dés, hogy a pályáztatás, az értékesítés megfelelő nyilvá­nosság mellett zajlik-e. Ha igen, akkor én nem látok gon­dot e tekintetben. - Végül ejtsünk szót a kül­földi tőke szerepéről. Az eddi­giekből — és a vagyonügy­nökség más vezetőinek nyilat­kozataiból is igy tűnik - a ma­gyar polgárság tulajdonlását szorgalmazzák. Már 1993-ban is nagyobb arányban vettek részt a privatizációban, mint a külföldiek. Ezek szerint már nem lenne szükség további működő tőkére, vagy csak „kiárusítást" ostorozó kritikák miatt szorul háttérbe a külföldi tulajdonlás? - 1994-ben az ÁVÜ tulaj­donában 400 milliárd forint értékű vagyon van még most is. Elképzelésünk szerint azt a részét - amely nem igényel* nagy tőkét, gyökeresen új tech­nológiát, és másfajta merketing stratégiát - valóban hazai tulajdonosoknak szánjuk. Ott azonban, ahol jelentős tőkebe­vonásra, technológiai megúju­lásra van szükség a talpon ma­radáshoz, új piacok szerzé­séhez, ott továbbra is számí­tunk külföldi szakmai, straté­giai befektetőkre. Ez sem zárja ki azonban, hogy mellettük hazai vállalkozók is tulajdo­nosok lehessenek. Nincs szó tehát a külföldiek diszprefe­rálásáról. Indokolt esetben, természetesen az ésszerű pri­vatizáció érdekében ennek lehetőséget adunk, sőt szorgal­mazzuk is. Vendéglátós privatizáció Szeged, Hági, Fesztivál Az élelmiszerkereskedelem mellett a vendéglátás területe az. ahol talán a legelhúzódóbb a privatizáció, a Csongrád Me­gyei Vendéglátó Vállalaté most érkezett a finishez. Kez­detekben még szenzációszám­ba ment egy-egy árverési tudó­sítás, hogyan versenyeztek a frekventált üzletekért a ven­déglátósok. Öles címmel írtuk akkor a „Hatmilliós Bárkát", mára azonban csendesebb az üzletmenet. 1991-ben még 167 üzlet, ingatlan, egyéb egység volt a tulajdonukban, idén januárra ez 40-re csökkent. (A tavalyi a 25 eladásból 145 mil­lió forint bevétel származott.) Az előprivatizáció lassan kifut, a vásárhelyi Fekete Sas Szállo­dával. illetve a szegedi Sár­Fotó: Schmidt Andrea Hági étterem. Az utolsók között hirdetik meg kánnyal elkezdődött a közvet­len értékesítés is. Idén január elsejével hi­vatalosan is megkezdődött a vállaltat végelszámolása, ami azt jelenti, hogy jogutód nem marad, s minden egységet el kell adnia. Szeptemberig, de legkésőbb év végéig a végel­számolást be kell fejezni. Leg­utolsó valószínűsíthetően a Honvéd téri központ lesz, ahonnan a privatizációs folya­matot vezénylik. Ennek megfe­lelően mostanában egymást érik az árverési hirdetmények, jelenleg több mint tíz üzletre ­csárdára, sörözőre, italboltra, étteremre, ételbárra, főzőkony­hára és szállodára - lehet pá­lyázni, köztük évtizedek óta köztudatba élő, megszeretett és megszokott egységekre. A köznép által csak akvári­umnak becézetí Napsugár bisztrót 7,7, a fiatalok által oly kedvelt Fesztivál ételbárt 13,5, a Szeged Éttermet, sörözőt és bárt együttesen 19 millió forintért kínálják. Valamennyi bérleti jog. Tulajdont a petőfi­telepi Potyka csárdánál, a ma­kói Otthon italboltnál, illetve a szentesi Petőfi étteremnél és szállodánál lehet szerezni. Az utóbbi irányára áfa nélkül szűk negyvenmillió. Egy nagy belvárosi étterem­ről, a Hágiról nem esett még szó, amely a szabadtéri játékok szomszédságában szinte össze­főtt a szegedi nyárral. Mint Eri Ferenc igazgatótól megtudtuk, a vagyonértékelés, illetve a pályázati tervezet már elké­szült, csak az ÁVÜ igenjére várnak, s nem lesz akadálya a meghirdetésnek. K. A. Lendületes hazai tulajdon­szerzés. A magyarországi pri­vatizáció folyamatában egyre több példa bizonyítja, hogy a hazai befektetők képesek ered­ményesen működtetni a magá­nosítás útján szerzett vagyont, ugyanakkor a fellendülés és az üzleti sikerek révén munka­helyeket tudnak teremteni az ország lakosságának - mondta tegnap Szabó Tamás privatizá­cióért felelős tárca nélküli mi­niszter a Parragh Rt. budapesti Bajcsy-Zsilinszky úti üzle­tében.(/V.v/( Hírlap, II. 15.) A menedzserek is tulaj­donrészhez juthatnak. Az Ál­lami Vagyonügynökség igaz­gatótanácsa napirendjén sze­repel a vállalatfeljavítási célú menedzserszerződés koncep­ciója. Az új elképzelés célja, hogy a rövid távon eladha­tatlan, de reorganizációval versenyképessé és így priva­tizálhatóvá tehető vállalatok irányítását pályázat útján ki­választott menedzserekre bíz­za. Az ily módon nyert vezetők pedig sikerük függvényében tulajdonhoz juthatnak az adott vállalatban. (Magyar Hírlap, 11. 16.) Zömében magánszemélyek megalapították az Első Vidéki Tallózó Élelmiszeripari Kárpótlási-jegy Befektető Rt.-t. A szegedi székhelyű, de zalaegerszegi kirendeltségről irányított társa­ság törzstőkéje 50,1 millió forint. A társaság célja ÁVÜ­pályázatokon megjelölt élel­miszeripari cégek privatizá­ciójában részt venni. (Napi Gazdaság, II. 15.) Bővíteni kell a KRP kí­nálatát. Az ÁV Rt. elnökének kinevezett Bakay Árpád elnök­helyettesi posztjára Hajtó Ödön lépett. Az ÁV Rt. a Ma­gyar Villamosművek Rt. és alrészvénytársaságainak 270 milliárd forintos nem szavazó részvénycsomagját kívánja átadni a társadalombiztosí­tásnak, a kárpótlási törvények végrehajtására a szervezet 30-50 milliárd forinttal több vagyont különftett el a ko­rábban megállapítottnál. A Richter Gedeon Rt. és a Ma(áv Rt. állami tulajdonhányadát ja­vasolták 25 plusz egy száza­lékra csökkenteni. Megkezdőd­het az ÁV Rt. holdinggá ala­kítása. 500 millió forint név­értékű Matáv-részvényt kíván­nak értékesíteni. (Pesti Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents