Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-15 / 61. szám

10 KÜLÖNSZÁM MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE '94 r J, x „Intem nemzetemet, hogy sem rettegés, sem csábítás által ne hagyja magát soha letéríttetni a haza iránti önzetlen hűség kötelességének útjáról..." Kossuth Lajos halálának centenáriumára Ifjúsága, kezáeti lépések a politikában A Kossuth-család Magyarország legészakibb tájáról származott. Kossuth László és Weher Karolina fia, Lajos Monokon született, 1802. szeptember 19-én. A család elszegényedett kisnemesi származású, luteránus vallású. Apja jónevü ügyvéd volt. A gyermek Kossuth jó nevelést kapott. Az eperjesi evangélikus gimnáziumban tanult. Az iskolában görögül és latinul, otthon magyarul, németül és szlovákul beszéltek, sót magántanárral tűrhetően elsajátította a francia nyelvet is. Gimnáziumi tanulmányait befejezve Sárospatakra ment. Ott a kollégiumban jogi tanulmányokat folytatott. Éles eszére vall az is, hogy gyorsan átrágta magát a jogi ismereteken, s 1820-ban befejezte a főiskolát. Ezután Eperjesre ment egy ügyvédhez joggyakorlatra. F.gy év után, 1821-24 között Pesten dolgozott ügyintézőként, önálló munkakörben egy jó nevű táblai referensi Irodában. Közben még nem volt egészen 22 éves, amikor letette az ügyvédi vizsgát. 1824 őszén visszatért Zemplénbe, s apja irodájában kapott állást. Egy év múlva önállósította magát. Elég tehetsége és szerencséje volt ahhoz, hogy befolyásos földbirtokos családok jogtanácsosukká válasszák. Szabad idejében irodalommal foglalkozott. írt színdarabot, történelmi müveket, de a tudomány s a művészet szinte minden ága érdekelte. Ez is bizonyltja szerteágazó érdeklődését. Később érdeklődése az egyetemes történelem felé fordult. Vizsgálta a forradalmak keletkezésének, bukásának történetét, hatását az emberiség fejlődésére. A nemzeti politikai élet újjáéledése és a helyi politika ezzel párhuzamos fellendülése őt is felpezsdítette. Hamarosan bekerült a vármegye politikai és közigazgatási életébe. Ezzel elkezdődött Kossuth Lajos számára az a mélységes elkötelezettség a politika, a politikai pálya iránt, melyhez haláláig hü maradt. Magyarországon a reformkorban felélénkült az önálló, független Magyarország megteremtése, a magyar nyelv használata, a nemzeti színek viseletéért indított mozgalom. Ez az új helyzet magával ragadta Kossuthot is. 1826 után félig-meddig politikai állást töltött be, hiszen a helybéli evangélikus egyházközség jegyzője és jogtanácsosa volt. Sőt 1827ben megyéje táblabírájává, 1829-ben Sátoraljaújhely városi ügyészévé nevezték ki. Változást hozott életébe, amikor 1832. december 5-én báró Vécsey Pál megbízta, hogy utazzon el helyette Pozsonyba, s vegyen részt az ülésező országgyűlés napi munkájában. Kossuth óriási ambícióval indult a nagy útra, érezte, hogy új szakasz kezdődik ezzel életében. így bekerült az országos politikai ügyek központjába. Ott találkozott először gróf Széchenyi Istvánnal, Kölcsey Ferenccel, báró Wesselényi Miklóssal. Kossuth felszólalt az alsó táhla egyik kerületi ülésén a sajtószabadság védelmében. A liberális politikus felszólása nagy visszhangot keltett, elszántsága és ambíciója kiemelte őt a többi politikus közül. Wesselényi, Kölcsey és mások biztatására naponta összefoglalókat irt az alsótábla üléseiről. Ezeket a beszámolókat először csak zempléni barátainak küldte meg, később minden érdeklődőnek. Száz évvel ezelőtt halt meg a magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Életszakasza átívelte az egész XIX. századot. Tehetségével, szónoki képességével hatást tudott gyakorolni környezetére, politikai barátaira és ellenfeleire egyaránt. Rátermettsége, végzettsége alapján volt ügyvéd, lapalapító és szerkesztő, újságíró, miniszter, kormányfő s végül száműzött. De számüzetési helyén sem szűnt meg alkotni, tenni, szervezkedni a hazáért. Jövő heti sorozatunkban napi folytatásokban emlékezünk meg Kossuth Lajosról, aki 1894. március 20-án hunyt el Olaszország Turin nevű városában. Fiatal jurátusokat gyűjtött maga mellé, akik lemásolták és postára adták beszámolóit. Baráti levelezésére előfizetőket gyűjtött, és ebből fizette alkalmazottait. Az általa szerkesztett és terjesztett Országgyűlési Tudósítások 1833 őszén már hetven kézirásos példányban az ország szinte minden részébe eljutott. A kézírásos levelet nem cenzúrázták, . de Kossuth Lajos tevékenysége ellenkezett a sajtótörvénnyel. A vitákat bőségesen jegyzetelte, és este lediktálta az írnokoknak beszámolóit. Természetesen a szabadelvű beszédeket részletesen, a konzervatívok gyér felszólalásait röviden foglalta össze, sőt gyilkos megjegyzéseivel fűszerezte, de olykor egyszerűen megfeledkezett róluk. Titokban vásárolt Bécsben egy kőnyomatos nyomdagépet, s a sokszorosításhoz ezt használta. A hatóságok nem nézték jó szemmel Kossuth tevékenységét, a nyomdagépet elkobozták tőle. Ismét kézírással sokszorosította a Tudósításokat. Az országgyűlés négy év alatt szétküldött 346 Országgyűlési Tudósítást. Az emberek ronggyá olvasták ezeket a lapokat, majd kézről kézre adták azokat. Kossuth ezzel a lapterjesztéssel egyszerre közismert személy lett. Életében a pozsonyi időszak (1832-36) jelentősége felmérhetetlen. Kitanulta a magyar politikai élet fortélyait. Többé nem tűnt le az országos politika színpadáról. Amikor véget ért Pozsonyban az országgyűlés, Kossuth Pestre költözött. Töriényhatósági Tudósítások címen új lapot adott ki mely kéthetente jelent meg -, beszámolt a vármegyék életéről. Ez a lapindítás is jó ötletnek bizonyult, hiszen a megyékben pezsgett a politikai élet, és a lap útján a gyűlések szervezői koordinálhatták tevékenységüket. Liberális barátai mindenhonnan tájékoztatták Kossuthot. Ezeket megrostálta, szerkesztette, majd szétküldte az országba. A lap sokkal harciasabb volt az előzőnél, a hazafiakat az egekig magasztalta, a konzervatívokat pedig nagyon elmarasztalta. Leleplező cikkeket közölt az abszolutizmusról, valamint a hivatali korrupcióról. Ezúttal már meggyűlt a baja a hatósággal, nem csak fenyegették, hanem cselekedtek. Házkutatás után 1837. május 4-én éjjel letartóztatták, s elszállították a budai laktanyába. A vád ellene lázadás és hűtlenség volt. A hétszemélyes tábla azután - felsőbb nyomásra négyévi börtönbüntetésre ítélte. Ezzel lezárult Kossuth életének egy jelentős szakasza. Az ifjúból politikailag érett, tetterős egyéniség fejlődött ki. Tevékenységével bátran szállt szembe a hatalom képviselőivel, a fennálló feudális rendszerrel szemben. Lapszerkesztő, országgyűlési követ, pénzügyminiszter Kossuth börtönéveit olvasással, állandó tanulással töltötte. Ekkor tanult meg angolul is. A Deák Ferenc vezette ellenzék követelésére előbb, 1840 májusában kiszabadult, s vele a politikai fogolyként bebörtönzött Lovassy László és Wesselényi Miklós is kegyelmet kapott. Kossuth újra bekapcsolódott a politikai életbe, felvette a kapcsolatot politikai elvbarátaival. 1841 januárjában Landerer pesti nyomdász felkereste, s ajánlatot tett neki, hogy indítson egy saját szerkesztésű lapot. Kossuth örömmel tett eleget a felszólításnak, hiszen arra kapott ajánlatot, amihez nemcsak kedve volt, de értett is. A lap címe Pesti Hírlap lett. Ez az újság bekerült, méghozzá fényes betűkkel, a magyar sajtó történetébe. A Kossuth által írt és szerkesztett lap politikájának radikális szócsöve lett. Neki köszönhető, hogy a példányszám hamarosan az ötezres számot is meghaladta. Családi életélten jelentős változás következett be, házasságra lépett Meszlényi Teréziával. Frigyükből két fiú s egy kislány született. Kossuth Lajos lapjában összefüggő reformjavaslatok egész sorát kezdte hirdetni, szorgalmazni. Az első és talán legmélyrehatóbb a mezőgazdaságra vonatkozott, a jobbágyság felszabadítására. Támadta a maradiságot, humanitárius reformokat hirdetett. Megbélyegezte az igazságszolgáltatásban és a családban egyaránt meglévő botozást, bírálta a börtönállapotokat, és javasolta árvaházak, gyermekkórházak és vakok intézetének felállítását. A vezércikkeket mindig ó írta, azzal a határozott céllal, hogy felrázza az olvasóközönséget, hogy átfogó programot készítsen elő a kővetkező országgyűlésre. Közben heves írói vitába keveredett Széchenyi Istvánnal. Széchenyi Kelet népe című írására a Feleletben ügyesen vegyítette az államférfi iránt hangoztatott mély hódolatát a politikus Széchenyi taktikájának kíméletlen elítélésével. 1844-ben Kossuth megvált a Pesti Hírlap szerkesztésétől. Népszerűsítette az ipari forradalom gondolatát Magyarországon. Ez politikai szerepének egyik legmaradandóbb eredménye. Az általa alapított Iparegyesület és más vállalkozások helyi szervezeteiben először működtek egy közös nemzeti cél érdekében nemesek és közemberek. így összekapcsolta az ipari fejlődés előmozdítását az egyenlőség megvalósításával. Kossuth következő vállalkozása az 1844 októberében alapított Védegylet. Ennek lényege az volt, hogy tagjai, a vidéki szervezetek hálózatára épülő szervezetek kötelezték magukat, hogy hat évig nem vesznek olyan külföldi iparcikket, melyet Magyarországon is gyártanak. Szervezte és összefogta az ellenzéki gondolkodású nemeseket, politikusokat, ezzel előkészítette a nemzeti egység létrehozását. Ezek a gazdasági kezdeményezések később megszűntek, Kossuth lemondott igazgatói címeiről. Nem hiába volt tántoríthatatlanságáról híres, a gazdasági kísérletek után visszatért a politikához, és ebben minden eddiginél nagyobb sikert ért el. Az 1847-es választásokon Pest megyében Kossuth Lajost országgyűlési követté választották. Népszerűsége napról napra nőtt. Pest megye főispánhelyettese így nyilatkozott róla: „Kossuth olly ember, kivel több haj lesz mint az egész országgyűlésével". Az új követ 1847. november 22-én szólalt fel az országgyűlésen a válaszfelirati vitában. S minthogy az adminisztrátori rendszert ostorozó feliratát, valamint javaslatát a főrendiház ismételten visszautasította, Kossuth egyre harcosabb lett, bátran szállt szembe a konzervatív erőkkel. Közben 1848 elején Európában a forradalom szele - mely márciusban már elérte a birodalmat is - végigsöpört szinte minden jelentősebb országon. Ez megerősítette Kossuth pozícióját. Ezután már ó vezette az új alkotmányért folytatott küzdelmet. Vezetésével a magyar ellenzék kihasználta a forradalmi események hatását, és a következő hetekben minden vérontás nélkül elérte azt, amivel előzőleg hiába próbálkozott: V. Ferdinánd király elismerte Magyarország szuverenitását, az Erdéllyel és a határőrvidékkel való egyesülés e'vét, valamint a forradalmi jellegű társadalrr i és gazdasági reformokat. Eszmetársai engedték, hogy ő vezesse a küzdelmet, mert szükségük volt bátorságára, óriási energiájára, kezden ényezókészségére. Az uralkodó március 17-in gróf Batthyány Lajost kinevezte az első felelős kormány miniszterelnökévé, aki gyorsan kormányt alakított, melynek pénzügyminiszterévé Kossuth Lajost javasolta. A pozsonyi országgyűlés ezt követően több történelmi jelentőségű törvényt alkotott: beiktatta a közteherviselést, megszüntette az úrbéri viszonyokat és az egyháztizedet, kinyilvánította az ország függetlenségét, elfogadta a nemzeti színeket, az ország címerét, a sajtóról és a nemzeti őrség felállításáról szóló határozatokat. Április 7-én megalakult az új kormány, melynek tagja lett - többek között - Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, Szemere Bertalan. Az uralkodó április 11-én elfogadta és szentesítette a törvényeket, a kormány kinevezesét megerősítette. Az új pénzügyminiszter teljesen üres államkasszát vett át. Rá várt a feladat, hogy megalakítsa az első felelős, független magyar pénzügyminisztériumot. Először kiválogatta a pénzügyi tisztviselőket, kinevezte a szakembergárdát, melyre munkája során számíthatott. Megkezdte az önálló magyar pénzverés, pénzkibocsátás szervezését. Minisztersége alatt új fémpénzeket terveztek és adtak ki, majd kinyomtatták s forgalomba hozták a több címletből álló papírpénzeket (egy-, két-, öt-, tíz- és százforintosokat). Ezeket aláírójukról - Kossuth pénzügyminiszterről később „Kossuth-bankőknak" nevezték el. Igyekezett az egész minisztérium munkáját figyelemmel kísérni. A pénzügyi jelentések, elintézések jelentős részét maga is átnézte. A honvédelem szervezője, irányítója Kossuth kormányba kerülése után nemcsak pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Ha kellett, bele mert szólni mindegyik minisztérium munkájába, bátran mondott véleményt minisztertársainak is. A Délvidéken már 1848 nyarán háborús helyzet alakult ki a magyarok és a szerbek között, mely nemsokára nyílt szakításhoz, fegyveres harcokhoz 'vezetett. A parlamentben mondott beszédeiben világosan rámutatott arra, hogy a békét nem • elég óhajtani, hogy az udvar ellenforradalmi támadó kísérleteire idejében fel kell készülni. „Ha készülünk, nem fogunk megtámadtatni... Az erőssel alkusznak: a gyöngének parancsolnak. Készületlenség több mint gyengeség. Készületlenség bizonyos halál" - mondta. A fenyegető helyzetben egyre inkább a honvédelmi politika köti le minden energiáját. Figyelmét teljesen a nemzeti hadsereg megalakítására igyekszik fordítani. A népképviseleti országgyűlésen, július 11én Kossuth - mint a kormány felelős tagja megtette az első gyakorlati lépést annak megvalósítására, melynek az utóbbi időben egyre többször is hangot adott. Felszólalásában kétszázezer újoncot és 42 millió forintot kért az ország önvédelmére a képviselőháztól. Beszédét lassan, csendesen kezdte, s hangja egyre emelkedőbb, energikusabb lett. Mondanivalója magával ragadta képviselőtársait. Rámutatott, hogy a bécsi reakció már készülődik a márciusi vívmányok, a magyar önállóság megteremtésére. Beszédében Kossuth a nemzetközi helyzet áttekintéséből azt a következtetést vonta le, hogy a nemzet csak saját erejének megfeszítésével lehet úrrá a nehézségeken. Felszólította az országgyűlést, mondja ki, hogy a „nemzet el van határozva koronájának, szabadságának, önállóságának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni, és hogy e tekintetben olly alkut, tnclly a nemzetnek önállóságát s szabadságát legkevésbé sérthetné, egyáltalán el nem fogad..." A beszéd sodrától és a baloldal követeié-