Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-14 / 61. szám

HÉTFŐ, 1994. MÁRC. 14. Sorsok és sorok - avagy magyar családok éve Kiabál az asszony a telefonba, nekem ordítja ki a dühét. - Kihoznak ide 1200forintos vízdíjat? Hol a vízóra? Nincs. Legalábbis én nem tudom, hol van. De ha lenne, akkor is hiába mondanám, hogy én nem fogyasztok ennyiért. Az uram is meg én is a munkahelyünkön tusolunk, csak a gyerek fürdik itthon. Kifizették a 13. havi bért? Emelték a fizetésem? Harminc éve dolgozom az egészségügyben. Tisztában van azzal, mennyit hozok haza? Tízezer-háromszáz forintot. Nem sokkal kap többet a férjem. Ennyiből élünk hárman. Mit élünk?! Itt csak megdögleni lehet - vált zokogásba a ideges ordítozás. Hallgatok. Ez a legtöbb és legjobb, amit tehetek. A kibeszélés megnyugvás. Gyógyír egy rövidke időre, mert utána az indulatok alacsonyabb hőfokon izzanak. Egy darabig. - Bocsásson meg! - halkul el. - Tudom, hogy nem maga tehet erről, de az már mindegy, hogy az ember kivel ordít, de ordítani akar, mert különben úgy érzi, megfullad, megfojtja a szorítás, ami között él. ÜNNEP 11 Egy a sok közül, aki eljutott od:' hogy mindegy, hogy kivei, de ordítania kell. Pedig ez az asszony még a lejtő közepén egyensúlyoz Még van egészsége,,, munkája, családja, lakása. 0 még nem megy segélyért, mert méltósága nem engedi, nem fordul sehova segítségért, mert megvetné magát ezért. Most még csak kiabál, lázad és talán remél, hogy holnap hátha jobb lesz. Nem lesz. Egyelőre biztosan nem. Az elszegényedés stációi most már végigjátszandók. Számára a leszakadás visszafordíthatatlanul elkezdődött. J. sem hitte néhány éve, hogy negyven-egynéhány évesen az anyja lerobbant kis lakásába kényszerül vissza, s úgy él majd ott, mint egy túlkoros gyerek. A tizenháromezres rokkantnyugdíjából nem tud már soha nagykorú lenni. - Ha itt és most az ember lerobban, akkor vége - vonja le a saját helyzetére is utaló következtetést. S hogy nyomatékot adjon az állításnak, fényképeket hoz elő. Családi fotók. A boldog nyaralás címűek, amikből minden családban akad néhány tucat. - Ilyen voltam - mutat a családi hármasból önmagára. Az előttem ülő éló „kép" alig emlékeztet a fotó magabiztos tartású, jó sfádájú emberére, akit vékony derekú szőke nő karol a képen. Maga elé tartja a fotót, s indítja a visszaemlékező képsorokat. A forgatókönyvet az évek alatt már soványra faragta, s jószerével egy sokszor elismételt monológgá egyszerűsítette. - A gyerek természetesnek vette, mert ebbe nőtt bele, hogy van kaja. cipó, játék. nyaralás. Az asszony a szép ruhákat, a kozmetikust, a vendégséget, a hétvégi kiruccanásokat szokta meg. Aztán jött a balesetem. Egy év táppénz, majd a rokkantosítás. Ami az életünk természetes része volt, lassan elmaradt. Oly gyorsan radíroztunk le mindent, hogy már a sebességbe beleremegtünk. A képlet oly' egyszerű: előbb a kocsit adod el. aztán nem hívod fel a barátaidat, nehogy meghívjanak, mert akkor neked is vendégül kéli látnod őket. Nem veszel ruhát, cipót, hogy legalább a gyereknek ki tudd fizetni a legszükségesebbeket. Aztán már nemet kell mondanod az osztálykirándulásra. Akkor a gyerek rád néz és azt kérdezi: „... akkor mi most szegények vagyunk?" A nincs rátelepszik az életedre. Az asszony először elnézően mosolyog, próbálja elviselhetővé tenni a helyzetet. Erején felül dolgozik, másodállást vállal. Sem ideje, sem pénze, sem energiája a sminkre, frizurára, új ruhára. Mindig zilált, s ezért utál a tükörbe nézni. S utál körülnézni otthon, mert minden pusztul: a bútorok, a lakás. Feszült, ideges, undorodik az egésztől, .. .de szerencséje van, mert jön a királyfi a fehér paripán, aki meglátja benne a nőt, ő pedigmeglátja benne a szebb jövőt, a kimászás egyetlen lehetőségét. A pofádba kapod, hogy nem kellesz, mert téged már leírtak, mert csak here módjára élsz, mert mellette^ nincs élet, csak hullaszag... És igaza van. Az én kis köröm bezárult. Új család? Új élet? Nincs dobbantóm ehhez. A város egyetlen családsegítőjének, a Tabánnak munkatársai jól ismerik az elszegényedés stációit. A lakótelepen kristálytisztán mutatja magát egy valaha a normális élet reményével induló réteg. Azok, akik itt élnek, mondhatni jól startoltak, mert fiatalon kaptak-vettek lakást, amit berendeztek hitelre, s hitték, ha kievickélnek az adósságokból, nem lesznek - az igényeikhez képest anyagi gondjaik. Tévedtek. Közbejött az előre nem kalkulált munkahelyvesztés. Vagy a maga tiszta valójában, elbocsátás képében, vagy bújtatottan, mint a gyes vagy rokkantosítás. — Az igények, ha igénynek lehet még nevezni az élethez tartozó elemi szükségleteket, már a padlón vannak - hallom már sokadszor a családsegítő vezetőjétől, Zomboriné Botás Máriától. - A leépítés útja tipikus. Előbb a szórakozásról mondanak le. Nincs könyv, újság, mozi, lemez, nyaralás. Aztán a ruházat következik. „Bálás ruhát" vesznek, azt. is elsősorban a gyerekeknek, s amikor már erre sem futja a pénz, akkor jönnek hozzánk az ingyenes ruhaosztó akciókra. Krumplit, kenyeret, zsírt, cukrot fogyasztanak. Jószerével, vegetálnak. - A kilátástalanság az, ami megkeseríti őket - mondja a családsegítő pszichológusa, Bencze Erika. - Ezek az emberek eljutottak már valahová, s onnan zuhantak le. Ezt a csúszást mélyen átélik, s mérhetetlenül megkeseredettek lesznek. A még együtt élő családtagok is csak vannak egymás mellett. A pénzhiány egy csomó más problémát hoz felszínre. S ami a legkétségbeejtőbb: nincs jövőképük, mert itt a nullán nincsenek a szebb jövőbe segítő kapaszkodók. Hiába mondják, hogy a családi harmónia nem az anyagiaktól függ, a pénzhiány oly mértékben képes aláásni a harmóniát, hogy szinte pokollá válik az otthoni lét. - Élő példát mondok ajánlja Zomboriné. - Új család. A férj három gyereket hozott az előző házasságából, a feleség egyet. A férfi az összekerülésük idején még dolgozott, a nő is. Égy időben lesznek munkanélküliek. Nem törődnek bele, elhagyják a munkát nem kínáló várost, abban a reményben, hogy másutt jobb a helyzet. Eljönnek Szegedre, ahol éppen úgy nem találnak munkát, mint északon. Tizenötezer forintos albérlet, kétszer hétezer forintos munkanélküli segély illetve szociális járadék mellett. A férj, ha akad valami, vállal alkalmi munkát, egyébként otthon ül és bámul maga elé. Az asszony mindent magára vállal. A négy gyerekkel van teendője bőven, s ó még a nyomorban is megpróbál süteményszagú otthont teremteni. Egyedül viszi a vállán az egész családot, s ó fog kibukni, lelkileg, fizikailag egyaránt. Kilépni nem tud ebből az egészből, mert egyedül még kevésbé lenne képes fennmaradni, mint így, együtt. A lakótelepen a szegénység feltűnőbb, mert az ott töményen van jelen. A Belvárosban szétterül, s szórvány foltokban alig észrevehető. Kívül puccos bérházak udvari lakásaiban tűnik el a nagy nyilvánosság elől. Egy ilyen rejtőzködő udvari épületbe igyekszünk kísérőmmel. Csősz Lászlóval, a családsegítő munkatársával. Amíg az ajtóig érünk. Csősz úr elmondja: Az asszony néhány napja kétségbeesetten telefonált neki. hogy megkapta az értesítést: az ideiglenes lakásbérleti szerződés határideje július végén lejár, ami azt jelenti, mehetnek, amerre látnak. Ahová becsöngetünk, társbérlet. A „házikó" egyik felét idős asszony lakja, a másikat N.-ék. négyen. Jobb a semminél. Van konyha, fürdőszoba 21 négyzetméteren. A bútorok szedett-vedettek, valahol már lestrapált ócskaságok. Amíg N.-ék a körúti udvari lakásba eljutottak, tettek egy vargabetűt. - Amikor összeházasodtunk - kezdi történetüket az aszszony -, én gyógyszertári asszisztensként dolgoztam fillérekért, a férjem segédmunkás volt a Defagnál. Albérletben laktunk, és reményünk sem volt önálló lakásra. Otthagytam a szakmám, s házfelügyelói állást vállaltam azért, hogy megszabaduljunk az albérlettől. Tizenhárom házat takarítottam egy 19 négyzetméteres lyukért cserébe. Terhes lettem, s kellett volna nagyobb lakás, de amikor előálltam a kéréssel, azt válaszolták: tíz évig kell még seperni, nem pedig gyesre menni ahhoz, hogy kiérdemeljek egy tágasabb odút. Aztán nem sokkal később megvehettük ezt a 19 négyzetméteres lakást. - Én Borsodba való vagyok - szól közbe a férj, s mivel itt munkanélküli lettem, úgy gondoltuk, visszamegyünk az én megyémbe. Eladtuk a lakást 350 ezer forintért, s nekivágtunk. - Házrészt vettünk ott 180 ezerért - folytatja az asszony -, egy rozoga, vfz és fűtés nélnenwiiii fmiihi) 99 A Fehér-tó Atyja 99 Száz éve született Beretzk Péter Kacsales után, 1960-ban. (Fotó: Csizmazia György) A „Fehértó Atyjának", városunk neves fiának munkásságát ez év folyamán többszörösen idézik majd még élő kortársai, tisztelői, egykori tanítványai. Az emlékezések elindításául szolgáljanak e sorok, melyek elsősorban a természetvédelem úttörő képviselőjéről, a jeles ornitológusról szólnak. A Szegeden 1894. október 23án született dr. Beretzk Péter 79 évének java részét nemcsak városunkban élte, de annak szolgálatába is állította. Jó nevű szülész-nőgyógyász orvos volt. aki Szeged minden kulturális megmozdulásában lelkesen vett részt. Nevét, a lapokban megjelent és szívesen olvasott cikkei alapján, úgyszólván minden szegedi polgár ismerte. Kedves, joviális egyénisége, aranyos humora miatt mindenki szerette, tisztelte. Országos és külföldi hírnevét természetvédelmi tevékenységének és madártani kutatásai eredményességének köszönhette. Nevéhez fűződik, az idők során európai hírnevűvé vált, szegedi Fehér-tó felfedezése. Az addig a magyar tudományos világban eléggé nem vizsgált szikes semlyék-vidékek klasszikus megfigyelőhelyét találta meg az érintetlen állapotban lévő úgynevezett Ősfehértóban. Különleges élővilágot talált az Alföld mélyén. A nátronlúgos szikes-mocsaras semlyékek sajátos növény- és állatvilágát, melynek legnagyobb értéke az itt fészkelő és átvonuló hihetetlenül gazdag madárvilága volt. Napjainkban egyre csiszoltabb jogszabályok védik korszerűsödő természetvédelmünket. Ám abban az időben még kimondottan természetvédelmi törvény sem volt hazánkban, amikor 1935-ben Beretzk Péter és Győrffy István kezdeményezésére, a Szeged város tulajdonát képező Fehér-tó területéből 350 holdnyi darabot természetvédelmi területté nyilvánított a kormány. Ezzel létrejött az első magyar madárrezervátum! Beretzk Péier négy évtizeden át rendszeresen figyelte a sziki-világ titkait. Amikor a sekély vizű semlyékek helyén hatalmas, mélyvizű tógazdaságot létesttettek, annak megváltozott állatvilágát is feldolgozta. Vizsgálatainak eredményei (melyeket több mint 300 tudományos és népszerű cikkben közölt) a madárvonulás hazai lezajlásának új képét vázolták fel. Szikeskutató munkássága csakhamar követőkre talált és az ország számos hasonló területén kezdtek madártani vizsgálatot. Szfnes, érdekes írásaival, több száz előadásával számos hfvet szerzett a madarak tanulmányozásának és, ami nem kevésbé fontos, védelmének. Gyűjtötte is a Fehér-tó madarait, a fészkelő fajok bizonyítására azok tojásait, lepkéit, bogarait. Több ezer példányból álló gyűjteményét a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta. E gyűjtemény - és a Beretzk Péter halála után, felesége által ugyancsak e múzeumnak adományozott, több ezer darabból álló fotóegyüttes - felbecsülhetetlen kulturális értéke a magyar tudománynak és Szegednek. Hiszen a visszafordíthatatlan ökológiai változáson átment fehértói táj hiteles dokumentumait tartalmazza. A madárgyűrűzésnek is sokat köszönhet az ornitológia Beretzknek. Tanítványaival sok ezer küli, rossz alapozású kulipintyót. Gondoltuk, a maradék 170 ezerből lakhatóvá tudjuk tenni. Dolgoztunk, mint az állatok. Nézze meg. ott készült ki a kezem - mutatja a csuklóján kifejlődött dudort. Amfg ott tartózkodtunk, a gyerekek állandóan kórházban voltak, mert a víztől szinte egyfolytában ment a hasuk. Ilyen körülmények között nem maradhattunk tovább. - S mi lett a házzal? • kérdezem. - A javítgatásra elment a maradék 120 ezer, de mégsem lett kész. Minden ismerősünk azt vágja a fejünkhöz, minek ugráltatok, volt fedél a fejetek fölött, minek kellett elherdálni a biztosat a bizonytalanért. Azért, mert számunkra ez kínálkozott az egyetlen kitörési lehetőségnek, hogy kimászszunk a kis lakásból. Amióta visszajöttek - fejezi be a történetet Csősz László - , azóta tartjuk velük a kapcsolatot, próbáljuk segítem őket. A bútor a családsegítőből való, és ruhát, élelmiszercsomagot adunk nekik. Edit 5800 forint gyest kap, a férje 7000 forint munkanélküli-segélyt. Ehhez jön még a rendszeres nevelési segély, 3750 forint. A létminimum feléből élnek, s meg is lennének ezen a megszokott színvonalon, de mit kezdenek, ha nyáron az ideiglenesen kiutaltból is ki kell költözniük? Ezzel a megválaszolatlan kérdéssel, a kilátástalan jövő képével búcsúzunk. Kalocsai Katalin mhmmhhi madarat gyűrűzött meg a Fehértavon és ezzel hozzájárult számos madárfaj vonulási útjának tisztázásához. Fáradhatatlanul iparkodott a fiatalokból utánpótlást nevelni. Hétvégi „fehér-tavi iskolájából" számos, a természetvédelem és ornitológia számára jeles vezető egyéniség nőtt fel. Dr. Beretzk Péterről a városi törvényhozás tagjáról, a címzetes egyetemi tanárról, a számos hazai és külföldi tudományos és népszerűsítő intézmény vezetőjéről és tagjáról, kitüntetéseiről nincs lehetőség e cikk keretében szólni. Egy jellegzetes, az ő nevét viselő társadalmi alakulatot azonban meg kell említeni. Több mint harminc éve alapította, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében a Szegedi Madártani Szakkört, amely azóta is töretlenül és eredményesen működik az ő szellemében, bizonyítva az alapító elgondolásának helyességét. Egy bizonyos: Beretzk Péter tevékenysége, elért eredményei arra kötelezik a magyar természetvédelmet, az ornitológiát és Szeged városát, hogy tisztelettel és megbecsüléssel őrizze a Fehér-tó Atyjának emlékét. Marián Miklós