Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-14 / 61. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994. MÁRC. 16. J TÖRTÉNELMI KRÓNIKA Március 14. 1457. A Garai-Újlaki­csoport Budán elfogta Hu­nyadi Lászlót, Mátyást és kíséretüket. Az összeült bí­róság Hunyadi Lászlót ha­lálra ítélte, s március 16-án a Szent György téren kivé­geztette. 1558. A frankfurti biro­dalmi ülés a közügyektói visszavonuló V. Károly he­lyére Ferdinándot választot­ta német-római császárrá. 1571. Meghalt János Zsigmond. Jelöltjével, Bé­kés Gáspárral szemben az. erdélyi rendek május 25-én vajda címmel a partiumi nagybirtokos Báthory Ist­vánt választották Erdély fe­jedelmévé, aki a török bizal­mát is bírta. 1848. Kitör a forradalom Rómában. 1883. Kari Marx német szocialista filozófus és poli­tikus, Friedrich Engelsszel együtt a róla elnevezett mar­xizmus megteremtője meg­hal Londonban. 1924. Genfben aláírják a Magyarország pénzügyi hely­reállítását célzó jegyzőköny­vet. Magyarország 250 mil­lió aranykorona összegű külföldi kölcsönt kap. 1937. XI. Pius pápa „Mit brennender Sorge" kezdetű (az egyetlen német nyelvű) enciklikájában szembefor­dul a német egyház műkö­dését akadályozó nemzet­szocializmussal. 1939. Josef Tiso (német nyomásra) proklamálja a független szlovák államot. Október 26-án a szlovák állam elnökévé nevezik ki (1945-ig). 1990. Az Országházban utolsó, egyben ünnepi ülését tartja az 1985-ben megvá­lasztott Országgyűlés. A képviselők törvényt fogad­nak el az. 1945 és 1963 kö­zötti törvénysértő (téletek semmissé nyilvánításáról, valamint a magyar állam­polgárságtól megfosztó ha­tározatok megszüntetéséről. 1991. Kuvaitban vissza­tér a hatalomba az emfr és családja, mint teljes hatalmú kormány. r i i i L Televízió-, videójavftás SZEGED, BARTÓK TÉR 5. Tel.: 62/326-333. Hűtő-, kllmajavltás 4 órán belül SZEGED, FEKETE SAS U. 28. Tel.: 62/314-108. n i i i J • „Hétfői visszahívásomkor az egész kormány lemond" - je­lentette ki Vladimír Meciar Iglón. az általa vezetett moz­galom hétvégén megtartott országos tanácsülésén. A távozó Meciar-kabinet tagjai a mozgalom országos ta­nácsában létrejött megálla­podás értelmében nem kíván­ják elfogadni, ha a köztársasági elnök esetleg helyet kfnálna nekik az ideiglenes kormány­ban. Meciar szerint az államfő „mélységesen megsértette a minisztereket". A leköszönő szlovák kormány egyébként igen sértődöttnek látszik, ugyanakkor elszántnak is. Nem titkolják: mielőbb vissza akar­nak térni a hatalomba, ezért a lehető legkorábban népszava­zást s június végéig előrehozott választásokat akarnak. Meciar bejelentette: két miniszterasszonyával képvise­lőként visszatér a parlamentbe „és minden képességünkkel arra törekszünk majd. hogy na­gyon nyomatékos ellenzéki erőként legyünk jelen". Azt va­lószínűsíti, hogy a kabinetje helyébe lépő új kormány összetétele „igen érdekes lesz, hiszen olyan urakból áll majd, mint Weiss, Ftácnik, Carno­gursky. Duray, Bugár, Knazko, Cérnák. Sok sikert kívánunk nekik. Jól odafigyelünk majd a munkájukra" - mondta Vladi­mír Meciar, aki a jelek szerint, aligha fog megbékélni mozgal­Szlovákia: ki kormányoz majd? A két nagy ellenfél: Michal Kovác köztársasági elnök (balról) és Vladimír Meciar. Most utóbbi húzta a rövidebbet... (MTI ­Telefotó) mának egykori frontemberével, Michal Kovác köztársasági elnökkel, aki a legfőbb közéleti méltóság szerepében nem kí­ván megfelelni a párthűség el­veinek. Kovácot a Meciar ve­zette mozgalom (HZDS) párt­fegyelme sem kötelezi, hiszen amikor köztársasági elnökké választották, tagságát felfüg­gesztette. és azóta is igen kö­vetkezetesen őrzi pártok fölötti semlegességét. A szlovák parlament ma­gyar koalíciójának nem sok esélye van rá, hogy jelen le­gyen a kormányban. Duray Miklós és Bugár Béla megerő­sítették: ilyen ajánlatot nem kaptak, mi több, a politikai pártok eleve elutasítóan viszo­nyulnak a magyar részvétel­hez. A Peter Weiss vezette De­mokratikus Baloldal Pártja (SDL) már sejteti: az ideiglen­es kormány miniszterelnöki posztjára tartana igényt. A Car­nogursky vezette Keresztény­demokrata Mozgalom (KDH) még szemérmesen titkolja, de már kiszivárgott: a parlament házelnökének posztját foglal­nák el a legszívesebben. Leg­korábban vasárnap este dőlhet el, kire bízza a kormányalakí­tást az államfő. Ez azonban már korántsem látszik olyan egyszerűnek, mint a pénteki bi­zalmatlansági szavazást követő órákban látszott. Az esélyesek között máris a feszültség jelei mutatkoznak. Szombaton ülé­sezett a baloldaliak (SDL) vég­rehajtó tanácsa, majd a párt ve­zetője, Peter Weiss elmondta: magyar politikussal nem szá­molnak a kormányban. A bizalmatlansági szavazást megelőzően nyilvánvaló volt: senki sem vállalná szívesen a kormányzást, mert a kialakult gazdasági helyzet kevés siker­élményt ígér. Most, amikor a hatalom megszerzésére - meg­osztására - reális esélyek kí­nálkoznak, máris kezdetét ve­tte a küzdelem. Az érdekkü­lönbségek sokaságában egye­dül annyi az azonos, hogy a magyar koalíciót nem szívesen vonnák be a kormányba. Más kérdés, hogy a magyar koalíció is tudja, miért ódzkodnak tőle, mint ahogy jól tudja azt is, mi­ért van oka viszontódzkodni azoktól, akik még egy udvari­assági gesztus erejéig sem szí­vesen néznek szembe a szlová­kiai magyarság „statisztikai re­alitásával". Szeged, Dorozsmai út 5-7. T.: 62/326-903 BIZTOS ALAP, ÉPÍTHET RANK! n Betoneladás: 326-858 H Épftőanyag-áruház: 326-735. (~J Betonacél-értékesítés: 326-903 ELSŐ BETON H Betonelemek: 326-903. 1 Tours mmanuelle Vörös-tenger Egy- és kéthetes üdülések már 36 900 Ft-tól, MÁRCIUS 20-i INDULASSAL Remek időjárás, gazdag programok Emmanuelle Tours, Szeged, Oroszlán u. 1. T.: 62/312-005, 471-066 Egyezkedés Bécsben Haris Silajdzics bosnyák miniszterelnök és Mate Gra­nics horvát külügyminiszter vezetésével vasárnap folytatta a tárgyalásokat a két küldött­ség az Egyesült Államok bécsi nagykövetségén. A két vezető politikus vasárnap délelőtt úgy vélekedett, hogy hamarosan si­kerrel lezárhatják a boszniai horvát-muzulmán föderáció alkotmányáról folyó tárgyalá­sokat. A megbeszéléshez kö­zelálló körök szerint újabb és újabb vitás pontok adódnak a kantonok határvonalának meg­szabása körül. Kiszivárgott hirek szerint az előző nap legvitatottabb kérdé­sében, az új parlament összeté­telében mégis sikerült meg­egyezni, mégpedig olymódon, hogy a kétkamarás parlament fontosabbik. második kamará­jában a képviselői helyeket egyenlő arányban osztják meg a horvátok és bosnyákok kö­zött, annak ellenére, hogy ez utóbbiak kétszeres túlsúlyban vannak a lakosságon belül. Moszkva: nagyhatalmi felhangok Aligha áll messze az. igaz­ságtól a/ a megállapítás, hogy a súlyos gazdasági válság mel­lett önazonosság-zavarral küszködő Oroszországban - a jól bevált recept szerint - a na­cionalizmus lehet az összetar­tó, nemzetegyesítő erö, amely­re naponta szolgáltat példát az orosz belpolitika. Ez a felisme­rés még Zsirinovszkijék színre lépése elótt megfogalmazódha­tott a Kreml politikacsináló kö­rében. A választások előtt je­lezte ezt már az új katonai dok­trína is. Zsirinovszkijék győ­zelme pedig legfeljebb felerő­sítette a kibontakozó tendenci­át. Moszkvában figyelmet kel­tett ezzel kapcsolatban Andrej Kozirev egyik legutóbbi nyilat­kozata, amely a moszkvai tö­rekvések megértésének kulcsa lehet: Kozirev arról beszélt az orosz tévében, hogy Zsirinovsz­kijék csak akadályozzák, s a nacionalisták miatt kénytelen sok esetben Moszkva visszafo­gottságot tanúsítani, mivel rög­tön a nacionalista befolyás nö­vekedését látja a Nyugat, ha Moszkva keményebben emeli fel a hangját bizonyos kérdé­sekben. Figyelemre méltó egyébként az. a fajta összhang, amely az orosz politikai erőket jellemzi, ha az. orosz érdekekről és a nagyhatalmi szerep helyreállí­tásáról van szó. Pártállástól és az. elnökhöz való - Oroszor­szágban szintén meghatározó ­Az utóbbi időben mind többet foglalkoztatja a moszkvai elemzőket a kérdés: a szélsőséges nacionalisták tavaly decemberi előretörése az oka, vagy inkább a kö­vetkezménye-e a mind nyíltabban nagyhatalmi igényét és világpolitikai elhivatottságát hangsúlyozó orosz politikai irányváltásnak. Az ugyanis vitán felüli, hogy Moszkva világosan értésre adta: nem hajlandó belenyugodni abba, hogy „leírják", mint világhatalmat. viszonytól függetlenül a polit­kusok szinte kivétel nélkül igenlik az orosz világhatalmi szerepet, amely nyilatkozatok a szélsőségek részéről neoim­perialista felhangoktól sem mentesek. A szovjet utódálla­mokban emiatt különösen érzé­kenyen figyelnek a legapróbb rezdülésekre is. Mind gyakrab­ban rokonítják a Monroe-elv­vel a „Kozirev-doktrinát" a külügyminiszter szavait idéz­ve, aki arról beszélt a közel­múltban, hogy Moszkvának alapvető érdekei fűződnek a szovjet utódállamok által beha­tárolt térséghez, már csak az ott élő kisebbségek okán is, s kész érdekei határozott megvé­désére. Ékes példája volt ennek utóbb az orosz-ukrán gázvita is. Vonatkozik ez a katonai je­lenlétre is. Moszkva fő érve, hogy azért nem vonja ki csapa­tait például Tádzsikisztánból, vagy Grúziából, mert az így keletkező „biztonsági űrt" má­sok töltenék be. A közép-euró­pai országok NATO-tagságá­val kapcsolatos orosz fenntar­tások szintén azt mutatták, hogy mindinkább nagyhata­lomként viselkedik Moszkva és ezt a szerepét minden lehet­séges módon igyekszik is hangsúlyozni. Szemléletes pél­dája volt ennek Jelcin elnök legutóbbi sértődött nyilatkoza­ta a Nixon-látogatás, illetve az amerikai exelnök és az orosz ellenzék találkozója kapcsán, amely megelőzte az államfővel való találkozót. Jelcin zordan közölte, hogy Oroszország nagy ország, és nem lehet akárhogy bánni vele. Ebben az értelemben aligha véletlen, hogy mindmáig nem adott konkrét és egyértelmű választ a Partnerség a békéért elnevezésű amerikai kezdemé­nyezésre Moszkva, amelyet katonai-politikai szövetségnek minősített, és amely mellett, (vagy helyett?) a stratégiai partnerség meglehetősen ködös javaslatát terjesztette elő Jel­A világhatalmi szerepre tö­rekvés további megnyilvánu­lása volt a délszláv rendezés­ben vállalt orosz szerep, vagy Moszkva utóbbi, közel-keleti erőfeszítései. Mindez azonban ismét csak valahol a gorbacso­vi mutatványra emlékeztetett, aki a külpolitikában vélte meg­találni a belpolitikai sikertelen­ségre a szépségtapaszt. Alighanem most is erről van szó. A súlyos gazdasági és társadalmi válsággal küszködő Oroszország a külpolitikába, a nagyhatalmi álmokba menekül. Kétségtelen, hogy az ország nagysága, lehetőségei, de min­denekelőtt jövője egyértelmű­en az egyik világhatalom sze­repére jogosítja fel már most is, amit elismernek a Hetek az­zal. hogy a nyáron valószínű­leg maguk közé fogadják Moszkvát a politikai döntésho­zás szintjén. Ugyanakkor a Heteket vi­lággazdasági súlyuk predeszti­nálja erre a szerepre, s Orosz­ország egyelőre ettől még na­gyon távol van. A gazdasági befolyás által megtámogatott nagyhatalmi szerep eleve ter­mészetes: olyan mint a méretre szabott ruha. Maradva ez utób­bi hasonlatnál, Oroszország egyelőre még a lötyögő és rosszul szabott konfekciónál tart. A Moszkvában mind jobban kivehető nagyhatalmi felhan­gok a meglehetősen bizony­talan orosz belpolitikai kilátá­sok miatt eggyel több okot ad­hatnak Oroszország környeze­tében az óvatosságra. Kóti Lóránt • Meghívás Göncz Árpádnak és Boross Péternek Jeszenszky Géza Szabadkán : w . - «•,«„ o notfidri" A magyar múlt emlékeit festményekkel és címerekkel, valamint berakásos üvegab­lakokkal felidéző díszteremben Jeszenszky Géza arra emlé­keztetett, hogy Szabadkán tartották meg Antall József miniszterelnök és Ante Mar­kovics, a volt Jugoszlávia mi­niszterelnöke tanácskozását. A határozQttságnak foganatja volt, a Vajdaságot elkerülte a vérontás - hangoztatta a kül­ügyminiszter, majd a 48-as példára hivatkozva kijelentette: a 48-as szerb követelések na­gyon nagy mértékben hason­latosak a jelenlegi vajdasági magyar követeléshez, a 49-es tavaszi hadjárat győzelmei után már kirajzolódott a meg­oldás, megfelelő törvény szü­letett, de a szabadságharc leverése után a magyarok ugyanazt kapták az osztrákok­tól büntetésül, amit a szerbek és más népek jutalmul. A kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy a szabadságot nem csu­pán deklarálni kell, s hogy többletjogot kell adni a kisebb­ségeknek, hogy valóban egyenlőek lehessenek. El kell kerülni az erőszakot, mert az sosem hoz megoldást, a háborúnak csak vesztesei vannak, a kompromisszumnak pedig csak győztesei, s min­dent meg kell tenni azért, hogy a rendszerváltozásnak a Kár­pát-medencében győztesei le­gyenek - hangoztatta. Dudás Károly író. a vajdasá­gi magyar művelődési egyesü­letek szövetségének elnöke azt emelte ki, hogy a szabadság­harc, bukása ellenére is fel­emelte a nemzetet, az ittabei és omoravicai Kossuth-szobor itt a Vajdaságban erőt ad ma is, noha az idő most sem kedvez a magyarság ügyének, Európa nem törődik a magyarok hely­zetével. A neves szabadkai író kifejtette, hogy az autonómia­törekvés jelent kiutat, utalva arra, hogy korábban a jugo­Vajdasági nem hiva­talos látogatása kereté­ben Jeszenszky Géza külügyminiszter szóm bat este Szabadkán rés vett a március 15. alkal­mából rendezett ünnep­ségen, amelyet a város­háza nemrég felújított műemléképületében tar­tottak meg. szláv eszme, a testvériség­egyenlőség jelszava csak az elnemzetlenítést szolgálta itt. Dudás Károly szorgalmazta, hogy mindenki vegye ki részét a vajdasági magyar autonómia megvalósításáért vívott harc­ból, aki közönyös, az is árt a magyarság ügyének. Az. ünnepségen Horváth Sándor színművész elszavalta a Himnuszt, majd a Hajnalkö­töző együttes adott műsort. Jeszenszky Géza két napos vajdasági programját magyar­jugoszláv külügyi tanácskozás zárta le; vasárnap délután Pé­terváradon megbeszélést foly­tatott Radoslav Bulajics jugo­szláv szövetségi külügyminisz­ter-helyettessel, akit emlékez­tetett arra, hogy a közelmúlt­ban tett belgrádi látogatása során a legmagasabb rangú szerb vezetők ígéretet tettek a vajdasági magyarok kultúrális autonómiájának biztosítására. Rámutatott arra, hogy meg lehet találni az elfogadható megoldást, csak jóakarat kell hozzá. Radoslav Bulajics nagyra értékelte a magyar külügymi­niszter látogatását, reményéi • fejezte ki, hogy a kétoldalú kapcsolatok rövidesen maga­sabb szintre emelkednek, s ennek érdekében átnyújtotta a magyar köztársasági elnöknek és miniszterelnöknek szóló meghívást egy jugoszláviai lá­togatásra.

Next

/
Thumbnails
Contents