Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-08 / 56. szám

KEDD, 1994. MÁRC. 8. Élénkülés az építőiparban A VÁROS 13 Az élénkülés jelei fedezhetők fel az építőiparban - állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatója, amely az ágazat elmúlt évi tevékenységét összegzi. Tavaly az építőipari vállalkozások 241,9 milliárd forint értékű építési-szerelési munkát végeztek, s ez /, 7 százalékkal haladja meg az 1992. év végi eredményt. A növekedést alátámasztja az is, hogy folyamatosan nőtt az új szerződések száma, 1993 októberétől decemberéig már 68,9 milliárd forint értékben kötöttek új szerződéseket a vállalatok, ezzel szerződésállományuk év végére elérte a 115 milliárd forintot. A legnagyobb értékű szerződésekkel a magas- és mélyépítő-ipar gyarapította megrendeléseit. Az építőipari alágazatok közül a magasépítő-ipar 68 milliárd forint, a mélyépítőipar 59 milliárd forint, az építési és szakszerelőipar 96,7 milliárd forint, az épületfenntartási és korszerűsítési alágazat pedig 17,4 milliárd forint értékű munkát végzett el tavaly. Közülük legjobban az építési és szakszerelőipar teljesttett, a növekedés 3,7 százalékkal több az 1992. évinél. Az élénkülést igazolja az is, hogy az átadott épületek száma és értéke kimagaslóan nagy, főként 1993 utolsó negyedévében. Ekkor összesen 779 darab, 10 millió forintnál is értékesebb építményt adtak át a vállalkozók, 300-zal többet, mint a megelőző negyedévben. Az átadott építmények értéke elérte a 30,7 milliárd forintot. Tavaly az első negyedév során mindössze 118 ilyen nagyértékű épületet adtak át, 6 milliárd forint értékben. A tavalyi év utolsó három hónapjában 674 nagyértékű építkezést kezdtek el, ez kevesebb volt, mint a második és a harmadik negyedévi adat. Költségvetési értékük azonban nem volt alacsonyabb, ami azt jelzi, hogy megnőtt a nagyobb egyedi értékű építmények szá• Ha megvan az engedély... Családi ház egy hónap alatt? Magyarországon is megkezdte diadalútját az Artec ház, amely előregyártott elemekből egyetlen nap alatt felépíthető. Ráadásul viszonylag olcsó, kényelmes, és természetesen a megrendelő egyéni kívánságainak figyelembe vételével tervezhető. Mit is tud ez az épület, amely egyre népszerűbb Európában? (Németországban például az új családi házak több, mint kétharmada ilyen technológiával épül. A szigorú német szabványoknak megfelelően, német(!) házgyárban, több évtizedes tapasztalatok alapján készítik a falakat. Ezeket kamionnal az építkezés helyszínére szállítják, ahol egy nap alatt szerelik össze a házat. Alap persze kell hozzá, de semmi egyéb. A könnyűszerkezetes elemek fesztávolsága maximum 12 méter, hosszkorlátozás viszont nincs. A falak felülete sima, glettelést és vakolást belülről nem igényelnek. A gyártás és a helyszínre szállítás ára 12 ezer 500 forint hasznos négyzetméterenként, de készre szereléssel együtt sem éri el a húszezer forintot. A szerkezetkész ház tartalmazza a nyílászárókat, az előszerelt villanyt, a gépészetnek viszont csak az alapvezetékeit. A ház külső hőszigetelése kiváló, egy 90 centiméteres téglafal mutatóival egyenértékű. Természetesen arra is van lehetőség, hogy valaki kulcsra készen, teljesen befejezve kapja meg házát. És persze arra is, hogy maga szerelje össze az elemeket. Ez csak némi műszaki ismeretet igényel. Magyarországon az első ilyen házgyár Veszprém mellett épült fel nemrég, s máris nyolc ház szolgál referenciaként. A komoly érdeklődőket akár a helyszínre is elviszi a forgalmazó szegedi Kuckó kft., s egyben ígéri: az engedélyeztetést nem számítva a megrendelés után egy hónappal kész az Artec ház. Vállalkozókat segítő adatbázis a könyvtárakban Műszaki fejlesztés, üzleti élet Az új, gépi földolgozáson alapuló forrástájékoztatás körülbelül 1200 külföldi és magyar szakfolyóirat cikkeit tárja föl folyamatosan, emellett az ország jelentős műszaki könyvtáraiba beérkező könyvekről, nemzetközi szervezetek kiadványairól, szabványokról és egyéb dokumentumokban található információkról nyújt ismereteket. E munka során adatállománya folyamatosan, évente mintegy 70-80 ezer tétellel bővül. Közel 50 témában gyűjtenek információkat, ezek a következők: építőipar, építőanyagipar, anyagvizsgálat, közlekedés és szállítás, vízügy, környezetvédelem, biotechnika, földtudományok, bányászat, kőolaj és földgáz, energiaipar, erőművek és erőművi brendezések, kohászat, fémmegmunkálás, gépészet, nukleáris technika, áramlástan, hőtechnika, repülés- és űrtechnika, gépjárművek, vasútüzem, anyagmozgatás és csomagolás, elektrotechnika, elektronika és optoelektronika, távközlés, számítógépek és alkalmazások, információtechnika, irányítástechnika, optika, hangtechnika, akusztika, vegyipar, vegyipari ágazatok, szilikátipar, könnyűipar, élelmiszeripar, mezőgazdasági techFebruár végén regionális könyvtáros találkozóra került sor a Somogyi-könyvtárban. Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) munkatársai tájékoztatták Bács, Békés és Csongrád megye könyvtári szakembereit új szolgáltatásukról. Stíibnya György, az OMIKK főosztályvezetője elmondta, hogy olyan új, számítógépes, műszaki és gazdasági információs adatbázist építenek, amely mind számítógépes hálózaton közvetlen eléréssel (online módon), mind mágneslemezen, mind papírhordozón hozzáférhető. Fzállal az ország bármelyik könyvtára számára elérhetővé válik, s így ezen intézmények hagyományos feladataik ellátása mellett információs központokká is válhatnak. nika, általános műszaki problémák, minőség, megbízhatóság, karbantartás, műszaki menedzsment, matematika, alkalmazott fizika, műszerek és méréstechnika. Mint a fölsorolásból kitűnik, a tárolt információk mind a műszaki fejlesztés, mind az üzleti élet számára szinte nélkülözhetetlenek. A tájékoztatón résztvevő könyvtárosok nagyon örültek az új lehetőségnek és remélik, hogy ennek közvetítésével sok vállalkozó, érdeklődő jut hozzá olyan információhoz, mely eddig ismeretlen volt számára, holott boldogulása szempontjából esetleg nagyon is fontos lehet. A műszaki-gazdasági adatbázis Szegeden legalább két helyen hozzáférhető lesz hamarosan, így a Somogyikönyvtárban és a Mérnökkamarai Műszaki Könyvtárban (Kálvária sgt. 14.) is, ahol bárki, aki az előbb említett témakörökben valamilyen információ iránt érdeklődik, a megfelelő „kereső profil" kialakítása után perceken belül meg fogja kapni a felvilágosítást, hogy milyen dokumentumban, kinek az írása tartalmaz választ kérdésére. Addig is azonban, amíg ez az adatbázis Szegeden elérhető lesz, a Somogyi-könyvtár több mint 60 hazai adatbázishoz nyújt hozzáférési lehetőséget, az alapítványoktól a népszámláláson keresztül a szabadalmakról, szabványokról stb. szóló információkig. Ezek a könyvtár nyitvatartási idejében a Dóm téri épület III. emeletén kérhetők. Lakásjojó Hallom és telefonhívásokból is tudom: jókora az érdeklődés az önkormányzati lakások megvásárlása iránt. A fölpaprikázott várakozásnak jó oka van. Nyilván sokan csak azt szeretnék visszakapni - pénzért -, ami már egyszer az övék, illetve családjuké volt, amíg az államosítás el nem sinkófálta tőlük. Mások attól félnek, ha egyszer meglódul a lakbér, nem tudják majd utolérni. Sokan pedig nem is magukra, hanem inkább gyerekeikre gondolnak. S vélhetően vannak olyanok is, akik azt remélik, hogy viszonylag olcsón juthatnak most olyan vagyonhoz, ainibői azután - bérheadva a lakást - csinos hasznot lehet kicsiholni. Bármi is legyen az igény oka, kitérni előle már nem lehet. Valamilyen ésszerű megállapodásra kell jutni tehát, ami azonban nem lehet napi alku eredménye, mert a lakással viccelni, taktikázni nem lehet. Nem lehet belőle választási homokzsák, ami cselesen kihajítva lendíthet valamit a pártballonon. Túlságosan nagy az ügy szociális és politikai töltete. És nem utolsósorban olyan óriási vagyon sorsáról van szó, amiről gondolkodni csak hosszú távra szabad. • Be kell látni azt is, hogy az önkormányzat általában is felelős a lakáshelyzet alakulásáért. Ez még a nálunk sokkal gazdagabb országokban is így van. Ha esetleg volna valaki a torony alatt, aki azt gondolja: adjuk csak el a lakásokat, aztán ásó-kapa, semmi közünk hozzá; hatalmasat téved. Alaposan végig kell gondolni, mire számíthatunk a „kanyar" után. Az igazat megvallva, az ilyen gondolkodásnak nem sok jele mutatkozik, s még az sem világos, kinek volna kötelessége ezekkel a dolgokkal bíbelődni. A lakás - mint mondottuk - közösségi ügy. Felelős érte a kormány és felelős érte az önkormányzat is. Egyik sem vonulhat ki a lakászektorból. Elemi érdek ezért, hogy a lakásállomány jó állapotban legyen, hisz' ha lepusztul, a gond megint a nyakukba szakad. A megoldásra váró ügyek száma nagyon sok, ezért csupán néhányat lehet érinteni egy ilyen rövid írásban, mondhatni, figyelemfölkeltés céljából. Itt van például az önkormányzati tulajdonban maradók sorsa. Vélhetően azok, amelyek máris rossz állapotban vannak, és rossz vagy legalábbis nem vonzó környezetben találhatók. Valószínűleg a lakóknak nincs annyi pénzük, hogy vevőként jelentkezzenek. Majdnem bizonyos, hogy ezekből a lakásokból és lakóházakból áll majd össze a - jobb szó híján - szociálisnak mondott lakáskészlet, az, amit továbbra is az IKVnak kell gondoznia. Ha az önkormányzat áttér - mert muszáj - a piacinak mondott lakbérekre. akkor az itt lakók nem kis részének valamilyen szociális alapon kiszámított, egyedi elbírálás szerinti lakbér-kiegészítést kell kapnia, mert sokkal többet a jövőben sem tud fizetni. De ez még nem minden. Ezek az épületek nagyrészt éppen azért robbantak le, mert a befolyó lakbérekből eddig sem jött össze annyi, amennyi fenntartásukhoz szükséges lett volna. S akkor a modernizációról még nem is beszéltünk. Az önkormányzatnak kettős támogatásra kell tehát felkészülnie. Ezek után az ember csak dörzsöli a szemét, mikor azt olvassa: az IKV nyereségérdekelt kft.-vé akar átalakulni. Hogy is van ez? Az önkormányzat pénzt ad a lakónak, támogatást a tulajdonában lévő IKV-nak, amely abban lenne érdekelt, hogy ebből csinos hasznot csináljon. Erre mondják a pestiek, hogy ügyes... • Most inkább azon kellene gondolkoni, miként lehetne a vállalat működtetését közelebb vinni a lakókhoz, miként lehetne a lakók érdekeltségét és együttműködési készségét javítani, miként lehetne a lakossági ellenőrzés hatékony és demokratikus formáit bevezetni a szolgáltatás javítása és takarékosabbá tételének érdekében. Aztán ki kellene módolni azt is, mi történjék az eladandó lakásokkal. Mert azzal, hogy a lakás elkelt, a történet nincs befejezve. Sőt, csak most kezdődik igazán. Egyáltalán nem biztos, hogy minden lakó végiggondolta azt, mit is vesz a nyakába. Vegyünk példának egy panelházat. (Azért azt, mert viszonylag még mindig újnak számít.) Számolni kell azzal, hogy hamarosan föl kell újítani a benne lévő gépészeti rendszereket. Ez még viszonylag egyszerű, mert a szerelőakna - minden hátránya mellett azzal az előnnyel jár, hogy könnyen hozzáférhető mindaz, ami benne van. De lehet, hogy a tetővel is hamarosan baj lesz, beázik. Egyszer-kétszer még „bestoppolható", de aztán kész. Akkor pedig a teljes csere következik, esetleg át kell térni a magas tetőre, amelyhez tanácsos kiépíteni a lépcsőházat, hogy lehessen majd használni a padlást is, ha már meglesz. Aztán babrálni kell az ablakokkal is, mert hamarosan nagyon drága fényűzés lesz az utcát fűteni. Cserélni kell majd a burkolatokat, de célszerű lenne megerősíteni a lakások hőszigetelését is. Ha van lift, azt is fel kell újítani, nem különben a szemétledobót és így tovább. A felsoroltak lakásonként akár három-négyszázezer forintba is kerülhetnek, és persze emellett fizetni kell a törlesztőrészleteket is. Azt mondhatnánk, hogy ez már a lakástulajdonos, illetve a társasház gondja. Ez azonban rövidlátás, hiszen ha a felsoroltakat nem végzik el időben, a ház állaga nagyon gyorsan leromlik, a gond pedig visszaszáll az önkormányzatra, melynek elemi érdeke, hogy ez ne következzék be, még akkor sem, ha a lakástulajdonosok egy része nem képes a terheket vállalni. • Mit lehet itt tenni? Az egyik lehetőség az volna, hogy az elidegenítéssel párhuzamosan - mondjuk, az OTP bevonásával - minden épület esetében létrehoznák a felújítási alapot, hogy a leendő tulajdonosok legalább a közös használatú terek felújítását el tudják végeztetni, oly módon, hogy kölcsönt vesznek fel. Előfordulhat, hogy a kisjövedelmű tulajdonosok, a kisnyugdíjasok nem tudnak ebből részt vállalni. Az ő tartozásukat az önkormányzatnak kellene magára vállalnia, a pénzt pedig akkor kapná vissza, ha a lakást eladják, vagy a tulajdonos elhalálozik. Az új tulajdonosok az említett felújítási munkákat kölcsön felvétele nélkül aligha lesznek képesek elvégeztetni. Kérdés: miként és milyen feltérelek mellett jutnak majd hitelhez? Itt is volna dolga az önkormányzatnak. Megtehetné például, hogy kezesként állna a tulajdonosi közösség mögé, hiszen a bank számára ez a garancia megnyugtató biztosíték lehetne. S itt megint csak gondolni kell azokra, akik a kölcsönügyletbe nem tudnak beszállni. Nélkülük a dolog mégsem megy, mert az érvényes előírások szerint maga a társasház nem jogosult hitelfelvételre, csak az egyes lakások tulajdonosai. Ha tehát lennének, akik erre nem képesek, az egész felújítás kútba esne. Kényszeríteni pedig senkit nem lehet. Mindebből az derül ki, hogy a lakások eladása valójában nem nagyon csökkenti a felelős önkormányzat tennivalóit. Sőt, már látszik, hogy az IKVtól bizonyos funkciókat el kell venni, ugyanakkor a polgármesteri hivatalon belül meg kell szervezni a lakásosztályt. Ma a témának sok gazdája van, csak éppen az igazi hiányzik. Legyen végre egy, de olyan, amely teljeskörű felelősséget tud vállalni. Létre kellene hozni továbbá a társasházi ügyek irodáját, amely a vázolt esetekben képes volna eljárni: intézkedne a felújítási alapok megnyittatásában, tájékoztatná a társasházi közösségeket, segítené azokat a különféle programokhoz való csatlakozás módozatainak kimunkálásában. Figyelemmel kísérné a garanciák működését, szemmel tartaná a támogatások visszafizetését. • Ugyannnek a szervezetnek meg kellene keresnie a már meglévő hitelprogramok összekapcsolási lehetőségét, s azt is, miként lehetne speicális programokat szervezni a nyugdíjasok és kisjövedelműek támogatására. Az elmondottak természetesen csupán érintenek bizonyos húsba vágó kér" déseket, hiszen a tennivaló ennél sokkal több. A dolgok jelenlegi állása azonban arra vall, hogy a szegedi önkormányzatnak nincs átfogó privatizációs koncepciója, inkább csak sodródik az árral. Az ilyesminek persze nagyon hamar meg lehet a böjtje. Hiába telt el három év, nem lettünk okosabbak, s nem elfogadható a jojózás sem. Az tudniillik, hogy a közgyűlés meg a hivatal is egyre azt mondogatja: jó, jó, azután pedig megint kitalál valamit, hogy ne nagyon kelljen csinálnia semmit. A lakásprivatizáció azonban mégsem béka, amit le kell nyelni. Ám ha meggondolatlanul nyúlnak hozzá, még az lehet. Kérdés: akkor ki fogja nem lenyelni, de megemészteni? Borvendég Béla