Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-08 / 56. szám

KEDD, 1994. MÁRC. 8. HAZAI TÜKÖR 9 „A színház a legfontosabb kultúrintézmény a világon, mert színésznők is játszanak benne." Juhász Gyula „A primadonna nem járhat bottal!' Születésnapi beszélgetés Patkós Irmával Szeged egykori dívájával • Csalóka télvégi nap ragyog a ceglédi kertváros takaros villasorára. Csöngetésemre a fehérfalú ház kapuja szélesre tárul s a szikrázó fény gló­riájában - mint egy Krúdy­regényből - idetoppant ma­dárcsontú, galambősz dáma áll. Szíves szóval invitál a házba Szeged hajdan férfi­sziveket tipró dívája: Patkós Irma. Születésnapját köszön­töm, a 94-iket. Hellyel kínál az emlékeket dédelgető szobában s mesélni kezd. U „Magányos vagyok társam. Sziklai Jenő nélkül, de nem csak ő, a testvéreim is hiá­nyoznak innen. Ebben a ház­ban születtem, minden em­lékemet ezek a falak őrzik. r "lékezetemben velem élő szeretteim vigyáznak rám s én fohászkodom hozzájuk, mert ez az egész kis emberke csupa panasz. A szemem romlik, érelmeszesedés gyötör, gyön­gül a hallásom s ha belém látna, azt mondaná: ez a nő hős, mert bár gyakran szé­dülök, nem használok botot. A primadonna nem járhat bottal! Ha éjjel nem tudok aludni, előjönnek a régi szerepek, megszólalnak a kedves dalla­mok. Mennyi van, Úristen! Lehár, Kálmán, Jacobi. Huszka melódiái... Gyakran megvirrad és én még mindig a múltban élek. Néha eltűnődöm, ha egy napra ismét fiatal lehetnék, melyik szerepemet játszanám el újra? Mindig a Víg özvegy­et választom, mert azt először Sziklaival játsztam. Mások táncos-komikusként emlékez­nek rá, én mint Donilot őrzöm. Milyen kellemesen énekelt s micsoda fess bonviván volt a szegedi színház színpadáif! 1922-őt írtak akkor... Nemso­kára összeházasodtunk. Sze­geden a primadonnan szerepek mellett operát is énekeltem: Santuzzát, a Faustból Siebelt, Miklóst a Hoffmann meséiből. Mátyást a Hunyadiból, Mu­settet, Michaelát és a Hegyek alján Nuritját. Később egy évre Deb­recenbe szerződtünk. Ott is­mertem meg a színház tűzoltóparancsnokának tündéri kislányát: Tolnay Klárit. Gye­rek volt még, s ha találkoztunk, a Harapós férj egy tréfás mondatával üdvözöltük egy­mást: Nincs más hátra, mint előre! A harmincas években Jenő igazgató lett Szegeden. Be­költöztünk a színházba. A portával szemben - ahol később a tűzoltók őrszobája lett - volt a két szobás igaz­gatói lakás. Ott igazán otthon éreztem magam. Ha nem jön a zsidótörvény, talán Szegeden öregszünk meg. Sziklai nem volt árja, mennie kellett Szegedről s vele mentem én is. Pesten az Ope­rettnek lett névtelen igazgatója Hivatalosan más állt a színház élén, de a sikereket ő csinálta. Aztán 44-ben elvitték, s én ma sem tudom megmagyarázni magamnak, miért engedtem elmenni, miért nem rejtettem el. Soha nem láttam viszont. A háború után sokáig nem volt szerződésem, 1947-ig itt éltem Cegléden s testvéreim­mel malacokkal meg ba­romfiakkal foglalatoskodtam. Aztán az Operettszínház, majd a Néphadsereg Színház szer­ződtetett. de 53-ban, mikor Ladányi Ferenc lett az új direktor, az utcára tett. Még egyszer színházhoz kerültem, Horvai a Madáchban kínált meg szerződéssel, de Ladányi ide is utánam jött igazgatónak, s addig piszkált, míg meg­fi/w* -^XAJÜAJS* í^/awm. iA/tf-iitZZjlj -r^y+ű ,o+v j^v-k*. lF/PJ*^! f'+VMApJ-é- jL^húcsyyr/ ytl(Lf/i^órvbi^­Ffs&Cj^k/PQ/ ytCfq^ zz. < ­•u Sziklai Jenovi |<mS-Ikii> untam s 1960-ban nyugdíjba mentem. Annyira megbántott, hogy színházról hallani sem akartam többé..." Kopognak az utcai ablakon: Patkós Irma ma - Irma néni! Itt az ebéd. - Látja, nem vagyok Leteszi a konyhában az ételhordót s tovább mesél. egyedül. A polgármester pa­rancsára minden nap felhívnak s az ebédemet is idehozzák. „Második fénykorom a hatvanas évek végén kez­dődött. Hirtelen felkaptak a filmesek meg a televíziósok. Azóta közel 100 filmben és televíziós játékban szerepel­tem. A kommunistáknál nem volt olyan rendezvény, ahova ne hívtak volna. Társadalmi mun­kában szórakoztattam én min­denkit, még a szovjet asszo­nyokat is, mert azokat itt, Cegléden mindenhova meg­hívták. Mindig várni kellett rájuk. Egyszer eluntam és azt mondtam: Nem várunk tovább! Odaálltam a zenekar elé és elkezdtem táncolni egy csár­dást. Most már fáraszt a köz­szereplés, de még mindig tiszteletbeli presbitere vagyok a református egyháznak. A múlt esztendőben a kecskeméti színház fel akart léptetni Csiky Nagymamá­jában, de nem vállaltam. A szívem vitt volna a vállal­kozásba. az eszem megállított. Egyetlen bánatom, hogy amikor először kiállították a személyimet, akkor az 1924-es házasságlevelünk alapján. Swarcz Jenőnének jegyeztek be. Jenőt Sziklai néven tartja számon a színháztörténet. Még nevünkben is elválasztottak egymástól... Ha egy jó tündér meg­kérdezné, mi lenne a három kívánságom, azt válaszolnám: egészség, békesség a világban. Hármadik egyelőre nincs. Becsülésem megvan, kell még más egy 94 éves asszony­nak?..." Sándor János hbmmi ••••nhhbmmhmmhmtemhmnmhhhhmhmhhhhbnmni HNMMHHHHHMMM mhhhmmhhmmhmii • Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Mun­kácson, 150 évvel ezelőtt. A mai napig ő a legközismertebb magyar festő, sokak szemében a legnagyobb is. Évfordulója alkalmából egy évvel ezelőtt megalakult a Munkácsy Em­lékbizottság - elnöke dr. Vég­vári Lajos művészettörténész, titkára Sz. Kürti Katalin - s feladatául a jubileum méltó megünneplését tűzte ki. Hó­napokig tartó megemlékezés­sorozat vette kezdetét február közepén. A Nemzeti Galériá­ban műtörténeti előadást tartottak művészetéről. Békés­csabán emléktáblát. Pesten síremléket koszorúznak. A leglátványosabbak persze a különböző városokban nyíló emlékkiállítások. Elsőként a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tisztelgett névadója előtt. Munkácsy szülei halála után, 14 éves korában került Békéscsabára anyai nagybáty­jához. Rövidebb-hosszabb megszakításokkal majd másfél évtizedig élt Békés megyében. Gerendáson és Gyulán is. Bé­késcsabán kitanulta az asz­talosmesterséget. Gyulán el­kezdett rajzolni. 1866 októbe­rében indult el a müncheni akadémiára - s a világhír felé. A békéscsabai múzeum 17 olajfestményt, s kuriózum­értékű dokumentációs anyagot tárt a nagyközönség elé. Lát­ható Munkácsy néhány sze­mélyes tárgya, saját tulajdonú Munkácsy-emlékház nyílik Békéscsabán Százötven éve született a legismertebb magyar festő népi viseletei, melybe mo- jobbára szaklapokban publikált delijeit öltöztette, székei, fotókópiák, amelyek „beöltöz­festőállványa. A legérdeke- tetett", festményeihez pózoló sebbek azok az eddig csak modelljeit mutatják. A 17 olaj­festmény - a múzeum önhi- Kevésbé híres képei mellett a báján kívül - inkább csak fel- Krisztus Pilátus előtt, az villantja, mint bemutatja a 3 Újoncozás, s egy-egy tanul­évtizedes művészi pályát, mány a Golgotához, Ecce Munkácsy Mihály: Ásító inas (1869) Tácsik János: Tisztelet Munkácsynak homo-hoz idézi az elvárt Munkácsy-imázst. Egyidejűleg nyílt meg a XXVIII. Alföldi Tárlat is ­többek között Csongrád me­gyei képzőművészek részvé­telével - melynek érdekessége az, hogy ezúttal „Tisztelet Munkácsynak" mottóval kér­tek a szervezők alkotásokat. A jelmondat, mint ahogy álta­lában lenni szokott, csak hellyel-közzel érvényesült. A figurális, realista igényű fes­tőknél munkásságuk eleve felfogható a hagyomány foly­tatásaként, a költőibb, elvon­tabb világú művészek - ha volt hozzá affinitásuk - Munkácsy egy jellegzetes portréját vették át motívumnak. A két szá­zadvég emberi-művészi talál­kozása igazából csak Tácsik János „Tisztelet Munkácsy­nak" című képén történt meg. Kiss György éremsorozata pedig, az évtizedeken át ado­mányozott Munkácsy-díj pla­kettje adekvát tisztelgés, egy­ben kordokumentum is. Az ünnepségsorozat követ­kező állomásai Munkácson, Debrecenben, Miskolcon ren­dezett kiállítások, először nyilvánosságra kerülő doku­mentumok bemutatása, új ki­adványok megjelentetése, Munkácsy-díjas festők találko­zója, tudományos emlékülés, szoboravatás, s végül záró­aktusként májusban a békés­csabai Munkácsy Emlékház megnyitása. Ibos Éva

Next

/
Thumbnails
Contents