Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05 / 30. szám

SZOMBAT, 1994. FEBR. 5. BELÜGYEINK 3 „Inkább legyen mindig ennyi rendőr, csak ne zárják be a piacot." (Fotó: Gyenes Kálmán) • Mari néni, mi van a kosárban? Nagyszabású akció a lakosság védelmére A Cserepes sori piacon nagyobb szerencsével jártunk. Igaz, itt egy vámos főhadnagyot szólítottunk meg. - A jövedéki törvény betartását ellenőrizzük, a számlaadást, a külföldiek árusítását. • A jugók, a románok, az ukránok nem a levegőben röpülve jutottak Szegedre. A határállomáson hozták be a konyakot, a cigit. Ha a kollégáik szemfülesebbek, akkor most nem kellene ezeknek az embereknek itt pakolászniuk, merthogy nekik mára elmúlt a vásár... - A határon szelektív ellenőrzés történik. Nem mindenkit vizsgálnak át tüzetesen. Tulajdonképpen az utasoknak van bejelentési kötelezettségük. Néhány hónappal ezelőtt tartottak egy hasonló, de kisebb razziát a Cserepesen. Akkor nagyon háborogtak a szegediek, miért zaklatják őket, meg az árusokat. Most jóval csendesebb volt a fogadtatás. Azóta történt egy s más a városban. - Inkább legyen mindig ennyi rendőr, csak ne zátják be a piacot - így egy asszonyság. - Mi csak innen tudunk vásárolni. Nem érdekel engem, hogy romántól veszem-e. Mondja már meg: ki sajnálja azt a kis pénzt a vajdasági magyar asszonytól, amit a sajtért meg a zöldségért kap? Inkább a városban kéne rendet rakni. Bikádi János, a piacot üzemeltető kft. főnöke: - Az alvilágot ne itt keressék! Mi kiraktuk innen a szűrét. Magunk erejével megpróbáljuk kezelni ezt a „KGST-örökséget". A legsúlyosabb cselekmény nálunk a zsebelés volt. Azt viszont felháborítónak tartom, hogy ezeket a szerencsétlen, öt pár zoknit áruló nénikéket rabszállító kocsiba zsuppolják be. Az akció félidejének eredményéről tegnap kora délután a megyei főkapitányságon tartottak sajtótájékoztatót. Becker Pál, a Pénzügyminisztérium államtitkára elmondta, hogy az idegenrendészeti és közbiztonsági akció főpróbának számít, a jövőben bőven tartanak majd „előadásokat". A bűnözés mögött mindig meghúzódik a gazdasági motiváció. Az akció célja nem a költségvetési bevétel növelése, hanem a lakosság védelme volt - hangsúlyozta az államtitkár. A szegedi polgárokkal való beszélgetések megerősítették: szükség van az ilyen ellenőrzésekre, a nyugalomra, ugyanakkor az olcsó piacra is. Odafigyeltek a razzia során a csempészett árukra, vám- és deviza jogsértésekre, valamint a jövedéki törvény végrehajtására is. A jövőben az akciókba bekapcsolódnak az APEH, a munkaügyi és a fogyasztóvédelmi központ munkatársai is. Bakos Gyula százados. Békés és Csongrád megye vámés pénzügyőrségének parancsnoka arról számolt be, hogy 12 óráig 153 személyt állítottak elő, akik jogszabályba ütköző dolgot műveltek. Harminc esetben már le is zárták az ügyet, mintegy félmilliós elkövetési értéket állapítottak meg. Elsősorban italt, tiszta szeszt, kávét és gépkocsi-alkatrészt foglaltak le, több teherautónyi mennyiségben. A határátkelőket is megerősítették tegnap, így sok külföldi már el sem jutott a Cserepes sori piacig. Szőke Péter városi rendőrkapitány elmondta, hogy 195 személyt állítottak elő, 7 külföldinél jogellenes tartózkodást állapítottak meg, 4 körözött bűnöző ts horogra akadt. Hogy menhyire nem a pénzszerzésre mentek rá, az is bizonyítja, mindössze 27-en fizettek helyszíni bírságot. A munkaügyi központ is bekapcsolódott az akcióba, délig 4 személytől vonták vissza a munkanélkülisegélyt, további 100 fő ellenőrzése még folyamatban volt a tájékoztató időpontjában. A kapitánytól megtudtuk: a razzia során erőszakos ellenszegüléssel nem találkoztak. Arra a kérdésre, hogy az akció az egy nappal korábbi tüntetés hatására született-e, a pénzügyminisztériumi államtitkár mosolyogva megköszönte a rendőrség, valamint a Vám- és Pénzügyőrség iránti nagyfokú bizalmat, és elmondta, hogy a razziát hetekkel ezelőtt készítették elő. V. Fekete Sándor A hólabda e sorok szerzője, a tudósító volt, aki örömmel jelentheti, hogy nem lett belőle lavina! Az AVÜ-ben rend uralkodik. Közismert, hogy az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese, Slosár Gábor felmentési kérelmét beadta, s egyúttal, miképp az Magyarországon régóta szokás, érdekesebbnél érdekesebb történetekkel látja el a sajtót a mostani hatalmi szerveződés - melynek éveken át őmaga is formálója, részvevője volt - viselt dolgairól a választások, az új hatalmi szerveződés létrejötte előtt. Most aztán láthatja a kedves olvasó, milyen a hatalom fehérneműje, hogy milyen a szennyes. Milyen a pénzügyek rég nem mosott tangája, bugyija, melltartója? Milyen a politika koszos gatyája, izzadt atlétája? A nászt pedig, gazdaság és politika élvező együtthálását, amikor a férfias ágaskodás számára parányi hasíték sötétlik a kasszán, latin-amerikanizálódásnak szokták nevezni a mezei hírlapírónál tudósabb, politológus agyak. Bokros biliborogatásai közepette mi is fölhívtuk, még csütörtök délután, Slosár Gábort, hátha találna számunkra néhány keresetlen szót a Szegedi Nyomda privatizációjának ügyéről. Slosár épp vidéken volt, de megnyugtatott a titkárnő, AVU-hólabda péntek reggel nyolckor már hívhatom, ugyanis nem fogja tudni kapcsolni, mert program lesz kilencig. Na de aztán! Úgyhogy én nagy ravaszul fél nyolc előtt hívtam a felmentődésben lévendő ügyvezető igazgatóhelyettest. Ilyen időpontban a főnökök többnyire maguk veszik föl a telefont. De ezúttal nagy ravaszul a titkárnő termett a vonai másik végén, már ismerősként köszönthettük egymást. Épp abban a percben Slosár úr még nem jött meg, és még nem is ment el! Ez tíz perc múlva következett be. A főhivatalnokok ma úgy közlekednek, mint az ufók, még fel sem tűntek, amikor a távlatokban máris semmivé váltak. A telefonbeszélgetésünkből azonban kifejlődött egy újabb név, Csunderlik Ferenc igazgató neve, akihez a nyomdaügyek tartoznak. O biztosan tájékoztat. Még mindig nincs péntek reggel nyolc, de én máris hívom Csunderlik direktor urat. Ő nincs felmentésben, így az ő telefonját ennyire korán nem is veszi föl senki. Majd fél kilenckor közli a kedves titkárnői hang, hogy Csunderlik úr megbeszélésen van, de várjak türelemmel, hamarost visszahívnak. Úgyhogy tizenegy felé újra hívom Csunderlik urat, aki a hosszabbá vált megbeszélésről csak épp egy pár perces szünetre tudott kifulladni, máris visszament. Most is épp bent van! De mégis, konkrétabban melyik nyomda érdekelne? Érzem, ahogy a titkárnő arca felragyog. Hát persze, mindjárt sejtette ő, hogy Csunderlik ür nem megoldás! Hiszen itt ül a szomszédban a kolléga, akihez a Szegedi Nyomda tartozik. Ő fog megadni minden felvilágosítást. Semmiféle felvilágosítást nem adhatok, nyugtat meg a kolléga, akit Bárdits Viktornak hívnak. December 30. volt a Szegedi Nyomda privatizációs pályázatának a határideje, most folyik az értékelés, és amíg ez, február végén, március elején le nem zárul, nincs informálás. Különben is, mondja Bárdits úr, a Délmagyarországban már sokat írtak a Szegedi Nyomdáról. En úgy tudom, hogy nem, mondom Bárdits úrnak én, mert Perényi Ottó, a Szegedi Nyomda igazgatója némasági fogadalmat tett, tőle érdemi információhoz nem jutottunk. Es itt a záró beszélgetés következik: - Kik pályáztak? - kérdezem. - Ezt nem mondhatom meg - informál Bárdits úr. - Hány pályázat érkezett? - kérdezem. - Ezt se mondhatom meg - informál Bárdits úr. - De van bent pályázat? - Igen - informál Bárdits úr -, van bent érvényes pályázat. - Hát ez nagyszerű mondom én. - Ezek szerint egy darab? - Ezt nem mondhatom meg - informál Bárdits úr. - Tehát lehetséges, sőt valószínű, hogy egy érvényes pályázat érkezett - találgatok, de ezúttal nem várom be, hogy Bárdits úr megint informáljon, hanem újfent a régi kérdéssel zaklatom: - És mikor informálna minderről, Bárdits úr? - Amikor lezárult a kiértékelés. - A közvélemény ellenőrzését tényleg igy kizárják ebből? - faggatózom. - Az adófizetők tényleg majd csak akkor tudhatják meg, mi folyik például a Szegedi Nyomda ügyében, amikor elvitte már, aki megnyerte, és semmit nem lehet visszafordítani? - Miért? Látott már másféle privatizációt? - informál a kérdve kifejtés módszerével Bárdits úr. Zelei Miklós fcnfflgpífc Cfl ízűmért kiált Szeged, hogy valamennyire követhető és '_/ ellenőrizhető legyen ez a nagy jövés-menés, ami eddig is megvolt ugyan, de inkább csak a bevásárlóturisták miatt bosszankodtunk. Ma nem bosszankodunk, ma félünk, de nem a bevásárlóturistától. A szociális kérdésekre érzékeny szegediek többször is megvédték a Cserepes sori piacot, legutóbb azonban már egy idős néni telefonált a Csörög rovatba, hogy ilyen áron - mármint ha tényleg a bűnözés melegágya - talán mégsem kellene annyira az a piac. A tételek pedig már régen kinőtték a Cserepes sori mértéket. Azt senki sem meri mondani, hogy nem kellene annyi külföldi, mert többek között Szeged kereskedelmi felvirágozásában is meglehetősen nagy szerepük volt (van) a határon túlról érkezőknek, megválogatni pedig mégsem lehet őket. Mert a magyarokat természetesen továbbra is szeretjük, a vízumkényszer pedig nem nemzetiségre, hanem az adott ország állampolgáraira vonatkozik. De maradjunk inkább csak a gazdaságnál. Nyitott ország vagyunk, a nemzeti jövedelem meglehetősen nagy hányada fordul meg a külkereskedelemben. Európa nyugati felében viszonylag szabadon áramlik a határokat nem ismerő pénz, a befektetendő tőke, a munkaerő, s egyszer mi is valami hasonló gazdasági szabadságot szeretnénk. A vízumkényszer pedig nem kifejezetten ebbe az irányba mutat. Igaz, ez a mai legális üzleti kapcsolatokon nem sokat rontana, a déli határszél amúgy is embargós, a tőkekimenekítés pedig „vízumfüggetlen". Kevesen tudják, hogy már közel ezer román-magyar vegyes vállalat működik Magyarországon, jó részük Békés és Csongrád megyében. Északkeleten pedig az ukránokkal próbálkoznak a magyar vállalkozók. Ezek a kapcsolatok már ami a személyi mozgást illeti - elég törékenyek. A határok szabad átjárhatósága még az igazi üzletembereknek is nehézségekbe ütközik. Egy esetleges vízumkényszer ellenlépéseinek következményei ma még beláthatatlanok. Különösen, ha az olyasmi ellen irányul, amit más eszközökkel kellene megoldani. Ellenőrzöttebb zöldhatárral, korszerűbb átkelőhelyekkel, valósághoz igazodó törvényekkel. alamit persze tenni kellene, s ez az elmúlt hetek eseményei után nem is vitatható. A vízumkényszer viszont túlságosan nagyágyú, nem beszélve arról, hogy Európa sem tudna mit kezdeni vele. Egyik szeme nevetne, a másik sírna, kevesebb illegális bevándorló, munkát kereső hontalan, bűnöző érkezne rajtunk keresztül, s persze nem győzne sajnálkozni, hogy korlátozzuk az emberi szabadságjogokat. Azt pedig, hogy mit mondanánk a határon túli magyaroknak, s ők mit kapnának kisebbségként az országalkotó többségtől - ez a kérdés már nagyon messzire mutat. W fii PRimP ~ Knorr levesporol DIIZMOAT ~ Beach sampon ÁRUHÁZ ~ Florinett öblítő 4 I SZEGED, Boros J. u. ~ Étolaj 1 I ~Ecet 10%-°'11 M n-p.: 8-16 SI,: 8-12 y 49 Ft 115 Ft 209 Ft 87 Fl 60 Ft Műszaki vizsga /OSSZ IKESZ Kft. Szeged, Kossuth L. sgt. 112. 471-242 ZÖLDKÁRTYAKIADÁS ILJI^ Olcsó csempék, fagyálló padlóburkolók, INpi^ ragasztók, fugázók nagy választékban. • • Csaptelepek 3 év garanciával. MODUL-RAU Telephelyről: Thermoton, Uniform tégla, új csabai és holland tetőcserép. MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022,474-481 Szentes, József A. 24. Nyitva: hétfőtől péngekig: 7.30-16-ig. szombaton: 8—13-ig. Lakásszövetkezetek konferenciája A lakásépítés és fenntartás jelenlegi mélypontjáról céltudatos kormányzati döntés nélkül nincs kiút. Ehhez azonban mindenképpen szükséges, hogy a jelenlegi, több tárcát érintő munkamegosztás helyett legyen végre a lakásügynek egyetlen kormányzati felelőse - szögezi le záródokumentumában többek között a Lakásszövetkezetek Országos Szövetségének pénteken befejeződött kétnapos konferenciája. Sürgették a lakáscélú megtakarításokat elősegítő úgynevezett lakástakarék törvény mielőbbi megalkotását. Leszögezték, hogy nem halasztható tovább a korszerű lakáshitelezéssel foglalkozó pénzintézeti hálózat megteremtése.