Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

• A szegedi szerb mattiéról A valutaüzérkedéstől a zsarolásig A szegedieknek tele van a hócipőjük a Kárász utcán valutázó idegenekkel, a Z. Nagy család brutális meggyilkolása után pedig a félelem is beköltözött az otthonokba, az emberek szívébe. Mi lesz ilt még ezután? Hírhedi maffiaközponttá alakul át az eddig békés, nyugodt életét éldegélő alföldi város, ahol majd senki sem érezheti magát biztonságban? Amíg a valutázó cigányok uralták a „mezőnyt", az ábra egyszerű volt. Az emberek, igaz, nem szerették rámenősségüket, tudták, hogy velük nem érdemes szóba állni, mert úgyis becsapják, kizsebelik őket, de ezeket a csoportokba verődő hangoskodókat viszonylag könnyen ellenőrzés alatt lehetett tartani. A rendőrök is sokszor szemet hunytak gyanús üzelmeik felett, úgy voltak vele nyilván, inkább valutázzanak, mintsem lopjanak, raboljanak. A jugoszláv polgárháború kirobbanása után a helyzet merőben megváltozott. A nyitott határnak köszönhetően, ezrével özönlötték el a magyar városokat, így Szegedet is gyanús kinézetű és még gyanúsabb múltú „turisták", a volt Jugoszlávia egész területéről, akik nyelvtudás, munkahely és egzisztenciát biztosító jövedelemforrás hiányában létrehozták saját kis bűnszervezeteiket. Eleinte, amíg a jugók is zavartalanul jöhettek vásárolni, velük üzleteltek, főleg devizát vettek és adtak el, nagy volt a forgalom, kicsi a haszon, de jobb híján ez is megérte, főleg a kishalaknak. Idővel azonban egyesek úgy megtollasodtak, hogy jobb, jövedelmezőbb üzlet után kellett nézniük: átálltak a zsarolásra, a védelmi pénz beszedésére. Egyelőre csak a jól menő, tehetősebb földijeiket környékezték meg, de a maffiák megerősödésével elképzelhető, hogy a sikeres magyar üzletemberekre is kivetik hálójukat. A Z. Nagy gyilkosság kapcsán ezt a változatot sem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. Az egyik szabadkai srác volt állítólag a legkeményebb ebben a munkában, a zsarolás „nagymestere". O is az utcáról, a valutázók soraiból nőtt ki, de amikor megerősödött, elkezdte kíméletlenül zsarolni a becsületes üzlettel foglalkozó gazdagabb honfitársait. Eleinte 2-5 ezer márka védelmi pénzt zsebelt he tőlük, később viszont annyira megjött az étvágya, hogy a 13 ezret is elkérte. Ezt már a „védelmezett" sem bírta cérnával, pénzzel - följelentette. A telhetetlen maffiózó - ezt társai is elismerték róla, hiszen ami sok, az sok - pillanatnyilag börtönben csücsül. Az ö esete csak egy a négy közül, amelyet a rendőrség felgöngyölített. Az úgynevezett szegedi szerb maffia keletkezéséről azt is tudni kell, hogy tavaly, tavalyelőtt a német, a cseh, a szlovák rendőrség rengeteg délszláv bűnözőt utasított ki az országból, s ezek visszatértek Belgrádba. Rövid idő alatt megtelt a piac, sok lett a fóka, a hely kicsinek bizonyult, terjeszkedni kezdtek, így jutottak el Szegedre és Magyarország nagyobb városaiba. A valutázáson és a zsaroláson kívül mással is foglalkoznak, például játékautomaták és -barlangok üzemeltetésével, jugoszláv vezetői engedély, útlevél, nyugati vízumok hamisításával, a háborús körzetekből ellopott kocsik eladásával. A hamis dokumentumokért 600-800 márkát is elkérnek, a jugoszláv útlevélért 2000 márkát, a vízumért kb. ezret, a kereslettől függően, hiszen nagyon sok alviláginak se útlevele, se tartózkodási engedélye, se egyéb jogosítványa, papírja nincs. A nagyhalak viszont a legújabb típusú Mercedeseken járnak, a zsebükben pedig nem ritkán 20-30 ezer márka költőpénz lapul. Hogy lehet őket megállítani? Nyilván hathatósabb rendőrségi beavatkozás szükségeltetik, amihez viszont meg kellene változtatni egy csomó érvényes jogszabályt, ezek ugyanis jelenleg gúzsba kötik a zsaruk kezét. Ha ez megtörténik, a belügyminiszter véleményével összhangban talán elmondhatjuk: javult a közbiztonság helyzete Szegeden is. D. R. • Mától Változások a szociális törvényben közben. A félj mondja, két méterre ment el egyszer mellette, látta, bele van bilincselve a kocsiba. Mosolygott akkor is, és integetett neki apró kedvességgel. • Kívülről látta a kezén a bilincseket? - Láttam, mondom, ott mentek el mellettem. Nem hiszem, hogy maga rakta volna föl magára. • Mondták, többször látták kint dolgozni. Kezére állt a munka? Elgondolkodnak egy kicsit, de hamar rávágják: - Ha valakit belekényszerítenek, muszáj, hogy kezére álljon. Az azonban biztos, hogy nem illik bele a szomszédék családjába. • Se a sógornő, se a meny nem tartozik vér szerint hozzájuk. - De azt nekem ne mondja senki, hogy valaki ne tudná, ki a menye? Egyszer Kati, egyszer Zsuzsi? Az ő megyük az Éva! Korban se lehet a menyük. A Hajnalka legföljebb huszonegy, nekik meg már az unokájuk akkora. De mondok én magának mást is. Mindig le van feketefüggönyözve az ablakuk! Románok is dolgoztak náluk, megkérdeztem őket is, látták-e a Hajnalkát? Hát ez lenne az? És más bizonyítékunk is van! Megírta az egyik újság, hogy erdő melletti kis tanyában tartják fogva. Erre kiszedték az erdőt, hogy ne ismerjenek rájuk. ' • Nem igazi riport ez, mert se a helyszínt nem adom meg, se a neveket. Ne ismerje föl őket senki. Állandóan hangoztatják betegségüket, sorozatban, és abban az idegi afapon történő nyavalyák is benne vannak. Mutatják a bírósági határozatot is, amely szakorvosi -vizsgálatra rendeli a férjet. Akár betegek, akár nem, tisztelnem kell őket. Közel huszonöt éve már, hogy találkoztam egy idős asszonnyal. Amerikában volt a fia, a háborúból oda ment, egy darabig leveleztek, aztán elmaradt a posta. Jött helyette a mindennapi rémület. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy egymásnak ment két autó, azonnal gyászolta kinti gyermekét, mert neki is van kocsija. Fölborult egy hajó a Balatonon, megint följajdult, mert a fiának jachtja volt a tengeren. Minden hírt magára alkalmazott szegény. Erős a gyanúm, hasonló a baj itt is. írnak kollégáim mindenfélét, és itt egy házaspár, amelyik minden szavukra itt akar bizonyítékot szerezn i. Ráadásul fényképpel! Sajnálatból nem írtam igazi névvel. Horváth Dezső Több ellátás feltételei változnak február l-jétől, a szociális törvény módosításának hatályba lépésével. A szociális támogatásokkal kapcsolatos legfontosabb módosulásokról Kőnig Éva, a Népjóléti Minisztérium munkatársa adott tegnap tájékoztatást. A három- vagy többgyermekes családok számára a korábbiaknál kedvezőbben alakul a gyermeknevelési támogatás (gyet) igénybe vételi lehetősége. Éz az ellátás azoknak az édesanyáknak jár, akiknek legkisebb gyermeke három és nyolc év közötti, gyermekeiket otthon nevelik, és legalább 180 napot töltöttek munkaviszonyban. A törvény módosításával lehetőség nyílt arra, hogy a gyermeknevelési támogatást a szülők akkor is igénybe vegyék, ha - a harmadik után újabb gyermekük vagy gyermekeik születnek, és még nem érték el a hároméves kort. így elkerülhetővé válik az a szituáció, hogy a család csak azért ne részesüljön a mindenkori nyugdíjminimummal azonos összegben, mert a legkisebb gyermeke még nincs hároméves. Február elsejétől emellett azoknak az édesanyáknak is lehetőségük nyílik a gyet igénybe vételére, akik a 180 napos biztosítotti jogviszony hiánya miatt egyébként nem lennének rá jogosultak. A népjóléti miniszter egyedi elbírálás alapján ugyanis ezt követően megítélheti számukra az ellátást - mondta Kőnig Éva. Az igényt a helyi jegyzőnél kell bejelenteni, azt a polgármesteri hivatalból továbbítják a miniszterhez. A gyermeknevelési támogatással kapcsolatos további változás, hogy amennyiben valamelyik gyermek halála miatt megszűnne a jogosultság, a támogatást még három hónapig folyósítják. leieket Krimiben tudósságommal fél percig se dicsekedhetnék, de a levélből kiéreztem már, aki írta, többet látott nálam. Nemcsak a rendőri erőket nem mozgósítottam, de munkatársaimnak se nagyon kukorékoltam róla. hová készülök. Nem tudni, milyen rebbenékeny az a madár, és én biztosra akartam menni. Szembenézni avval a tanyával, ahol korunk legnagyobb bonyodalmai történnek. Otthon találtuk levélírónkat is, meg a férjét is. Bemennünk nem volt könnyű, három vicsorgó kutya akkora harci zajt csapott, hogy gyakorlott kutyabarátként se mertem volna közéjük lépni, de volt más baj is. A külső kapu is lakatra volt zárva, de mielőtt jött volna kinyitni a gazda, előbb két ebet rövidebb láncra kellett kötnie, a harmadikat pedig úgy hajította be az egyik disznóólba, magam is megsajnáltam. Ha olyan rugóra járna az autónk, amilyenre az ő beszélőkéjük, egyszeri fölhúzásra körülkerülhettük volna a földet. Nem akarom látszat szerint se rossz hírüket kelteni, ezért mindjárt ki kell mondanom, minden szavuk úgy kapaszkodott a másikba, mint a parancsolat. Legföljebb az tűnt föl mindjárt, hogy megállítani is nehéz volt őket. Mindent dátumra pontosan mondanak, minden rendszám megjegyezve, minden ember név szerint megemlítve. Ha én így vágnám a neveket, semmi bajom nem lenne. Ragadós lehet a bőbeszédűség, illik kimondanom végre, miről is van szó. Elrabolták Hajnalkát, és ide hozták a szomszédba. Járt már náluk azóta mindenki, a megyei főkapitány, a szentesi főkapitány, az apa, testőreivel, de föltehetően minden összejátszanak az emberrablókkal, mert a lány azóta is itt van. Azt mondják ugyan a szomszédok, hogy sógorasszonyuk, meg azt is, hogy a menyük, de ez csak álca. Ok mérget vennének rá, csak az lehet, akit az egész ország keres. Elővesznek egy újságot, abba le is van fényképezve, ráadásul a rendőr feleségével. Csak a bolond nem látja, hogy itt készült a fénykép, itt a kereszt, itt a tanya, ez pedig a hatodik szőlőhártya, ahol éppen szedik a szőlőt. Jól kimeresztem a szememet, de a keresztet se veszem ki belőle. Ráadásul a szóban forgó lány háttal áll. Hitetlenkedem, mégse biztos, hogy úgy van, ahogy mondják, de kemény logikával bizonyítják, az a színtiszta igazság, amit ők mondanak. Tartok tőle, ha két hétre jöttünk volna, akkor se érnénk a végére, ezért kénytelen vagyok kérdezni: hagyott a lány • Mikor látták először? - 1991. június 29-én hozta ide a nőt - és megmondta név szerint, ki hozta. - Le volt ragasztva a szája, keze le volt bilincselve. Akkor mehettek érte, amikor a bíróságon, a mi tárgyalásunkon bejelentették, hogy a lányuknak randija van. Akkor még nem tudtam, amikor megláttám, hogy ő lenne az, csak föltűnt, hogy soha nem megy haza. A következő tavaszon kint dolgozott két nő, az egyikről azt mondták, pesti, de én tudtam azonnal, azt is elrabolták, a másik meg a sógornő, de ez nagyon hasonlított arra, aki elveszett. • Hallotta a hangját is? - Mondom, jeleket hagyott hátra. • Miféléket? - Az apját emlegette, akinek márványlapos asztalai vannak. Ősszel adta a jeleket, amikor a birsalmát szedtem. Öt méterre lehetett tőlem. • Megkérdezte tőle, ő lenne-e a Hajnalka? - Nem kérdeztem, mert fölismertem, hogy az, akinek a képét a tévében mutatták. És onnan is tudhattam, hogy ennek kilencvenkilenc neve is volt. Kati, Zsuzsi, minden, és egyszer azt is mondták rá, amikor egyiken se akart érteni, hogy Hajnalka. Felelni tudnék érte, hogy ő volt. • Ha itt volt, miért nem szökött meg? - Mert innen nem lehet megszökni. Ha mi akárhová Fotó: Fnyedi Zoltán megyünk, minket is követnek. Rettenetes dolog itt élnünk. Mindennap lelövik a tetőt a házunkról, szétszednek mindent. Ha kilépek, már harminc rendőr kísérget. Biztos, hogy fölírták már a maguk rendszámát is. Elment egyszer a sarokig, ment utána a ponyvás teherautó, és betessékelte. Annyit mondott csak, a garázsban, amikor a karácsonyfát díszítettük, hogy a harmadik karácsonyt tölti már itt. • Próbálkozzunk meg a személyleírással. Magassága? - Magasabb, mint én vagyok. • Maga mennyi? - Nem tudom. Talán 169 centi. Sovány, csinos, de mindene van. Melle, fara, mindene. Bukroson nála szebb asszony még nem járt, az biztos. Az eredeti színe a barna lehet, de naponta más színűre föstötték a haját. A szája széle kigömbölyödve, az orra pisze, szabályos a szemöldöke is, de vastagabb, mint az enyém. Mindig mosolygott, de rájöttem, nem a saját jókedvéből teszi, a családi albumban mindig mosolygós képe volt. Láttuk a Friderikusz-show-ban is, majnem beugrottam a tévébe: ez az a nő! Azt nem tudom, ó láthatta-e magát, de az biztos, hogy írt utána egy cédulát, hogy vigyék el az apjának. Elvették tőle. • Súlya? Csak saccra! - Amikor ide hozták, sovány volt, de megkövéredett KEDD, 1994. RIPORT 7