Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-24 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 24. A HELYZET 9 • Hagyományteremtő szakmai napok Szegeden Reklám-MIX - A történelem kezdetétől a gőzmozdonyig egyetlen hírho­zót ismertek az emberek, a lo­vakat. Azután jött Guttenberg és a könyvnyomtatás - forra­dalmasította a hírközlést ­mondta tegnap délelőtt a For­rás Szállóban Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség fő­titkára. abból az alkalomból, hogy Szegeden első (zben ren­deztek „Reklám-MIX" címmel kiállítást és szakmai napokat. Hivatkozott arra is, hogy a marketing, a reklám soha nem látott fejlődésen ment keresztül az elmúlt nyolc-tíz évben, hi­szen a computerek forradalma­sították a reklámkészftést, ter­vezést is. Csonka Gábor, a Szegedi Nemzetközi Vásár igazgatója, a szakmai napok ötletadója el­mondta, hogy első alkalommal ugyan, de a hagyományterem­tés szándékával rendezték meg a szakmai napokat, a Délma­gyarországi Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Ma­gyar Reklámszövetség támoga­tásával. Közel két tucat kiállító cég, zömében szegedi és Csongrád megyei kisvállalkozások, vala­mint több fővárosi stúdió is standot állított a Forrás elő­csarnokában. Természetesen társaságunk, a Délmagyaror­szág Kft. is képviseltette ma­Fotó: Révész Róbert gát, mint a régió egyik legna­gyobb sajtó- és nyomdaipari vállalkozása. A szakmai napok ötletét többek között az inspirálta, hogy alakuló piaci viszonyaink között egy-egy cég nem tud a piacra betömi a hatékony rek­lám nélkül. Ugyanakkor a rek­lámirodák maguk is vállal­kozásként működnek, s egyre nehezebb eligazodni a sokféle szolgáitatás között. A partner­választáshoz szeretne segítsé­get nyújtani a tegnap kezdődött kétnapos rendezvénysorozat. A kiállítás mellett a reklám­szakma jeles képviselői tarta­nak két napon át előadásokat. Többek között hallhattunk teg­nap a Suzuki és a Volkswagen reklámkampányának részletei­ről és díjnyertes reklámfilme­ket is megtekinthettek a résztvevők. Ma délelőtt Kandikó József, a Modem Üzleti Tudományok Főiskola főigazgatójának elő­adásával folytatódik a prog­ram. A marketing kommuniká­ció műhelytitkaiba való bepil­lantás után a Postabank Rt. reklámhadjáratának részletei­vel ismerkedhetnek meg a szakemberek. Végül a hazai reklám- és versenyszabályozás aktuális kérdéseiről hallhatnak előadást az érdeklődők. R. G. • Igazi ritkaságot játszik ma este; a Leclair F-dúr hegedűversenyt az ön leme­zén kívül senki mástól nem hallottam még játszani. - Én sem hallottam még, hogy más játszaná. Érdekes módon nem figyeltek fel rá az előadók. Én úgy vagyok a ritka darabokkal, hogy amikor kül­földön járok, körülnézek a ze­nei csemegék után. Szeretek nézelődni a kiadóknál; ha pél­dául Rómában járok, beme­gyek a Ricordihoz, kutatok, keresgélek, s ha valami meg­tetszik, megszerzem a partitú­rát. Mindig lehet ritka és szép darabokat találni. Ez családi vonás lehet, mert a Leclair-he­gedűversenyre a fiam talált rá Svájcban. • A zenetörténet szerint Leclair kiváló hegedűs elő­adó is volt. Érzi-e a dara­bon, hogy „pályatárs" mű­vét játssza? - Érzem bizony, de mennyi­re! Nagyon kell tudni hegedűl­ni ahhoz, hogy a hegedűver­seny virtuozitása, s a második tétel imádságának áhítata feltá­ruljon. Ahogy a Beethoven zongoraversenyeken is, érezni lehet, hogy a szerző a maga előadására és.*tudására írta a darabot. A mű szépsége mellett ezért is izgalmas eljátszani. • Leclair kiváló hegedűs­ként kezdett komponálni. Ön gondolt-e már arra, hogy zenét szerezzen? - Nem szívesen lenném. „Utálom a felvágós szólistákat - mondja Ruha István W Ismét Szegeden hallhatja a közönség Ruha István he­gedűművészt. A világhírű kolozsvári muzsikus ma este a Weiner Leó Kamarazenekarral - Weninger Richárd ve­zénylete mellett - két francia zeneművet ad elő. Műso­rán: Leclair - F-dúr hegedűverseny és Chausson - Poeme. Dávid Ojsztrah, akinek óráira annak idején gyakran bejártam, s maga is többször ellátogatott hozzám Kolozsvárra, ő mondta magáról, hogy amíg tud hege­dűlni, addig inkább a zeneszer­zőkre hagyja a komponálást. Igy vagyok én is. De emellett azért sokat hangszerelek, és kadenciákat is írok. A lemezre vett Paganini hegedűverseny­hez például, vagy a Mozart B­dúr és D-dúr hegedűversenyei­hez, amelyekhez sehol nem ta­láltam kádenciát. Ilyesmit még „merészelek", de a művekhez igazi zeneszerző kell... • Néhány nap múlva Bu­dapesten a Kongresszusi Központban Mozart Sim­fonia Concertante-ját játsz­sza - és brácsázni fog. Ez­zel a hangszerrel legutóbbi szereplésekor is meglepte a szegedi közönséget. Mi fűzi a brácsához? - Imádom. Kolozsvárott is, Moszkvában is a hegedű mel­lett a brácsa kötelező szak volt az akadémián. Annak rendje és módja szerint vizsgáztunk be­lőle. Nem csak amolyan mel­lékszak volt, ahol a hallgató éppen csak megismerkedik a brácsakulccsal. Én gyönyörű hangszernek tartom. Szeretettel kell kezelni, s nem lenézéssel: akkor gazdag hangzása lesz. Ez a titka. • Többször mondták már önről, hogy amikor zene­karral játszik, szinte bekap­csolódik a karmesteri mun­kába: majdnem hogy ve­zényli a művet. Egyetért ez­zel? - Mondják, tudom. De én tévedésnek tartom, hogy én ze­nélés közben a karmester fölé akarnék kerekedni. Elképzel­hető, hogy zenélés közben van egy-két öntudatlan mozdula­tom a zenekar felé, de ez csak abból fakad, hogy az előadás alatt egyazon darabnak a vilá­gában élünk. Ilyenkor úgy ér­zem, mintha hegedűlném azt is, amit a zenekar játszik. • Előadásain érezhető, hogy nem csak a karmes­terre, de a zenekar koncert­mesterére is nagyon figyel. Egyik koncertjén láttam, amint teljesen szembefor­dult az első hegedűssel és úgy játszott. Belefeledke­zett, vagy oka volt rá? - Éppen azért állok mindig hátrább, hogy kapcsolatom le­gyen a zenekarral. Sok hege­dűs kiáll a pódiumra, előre, és szinte elveszti az összeköttetést a zenészekkel. Óriási tévedés azt hinni egy szólistának, hogy a zenekar csak az ő kíséretéért muzsikál. Úgy a karmesterrel, mint az első hegedűssel együtt kell érezni a zene minden rez­dülését és árnyalatát - csak így lehet kamarazenét játszani. És akkor nincsenek késői belépé­sek és pontatlanságok. Ezért kell bennebb állni, érzékelni, amit a zenekar játszik, és érzé­keltetni azt. amit a szólóhang­szer. Ha a szólista elszakad, a zenekar megérzi ezt. És én utá­lom a felvágós szólistát. Amit tesz, az a zene kárára megy. Mert lehet bármily isteni a szó­lista, akkor is a zene az Isten. És előtte meg kell hajolni. Panek Sándor • A város felkérésére kompo­nálta még az elmúlt esztendő­ben Concertóját a színpadi, vo­kális és kamaraalkotásaival már rangot kivívott zeneszer­ző, Madarász Iván. A nagysze­rű szegedi fuvolistának, Bálint Jánosnak ajánlott, kamaraze­nekari kíséretes mű tervezett bemutatója novemberben a szólista hirtelen jött betegsége miatt elmaradt, ennek pótlására kínálkozik most jó alkalom a Weiner Kamarazenekar ma fél 8-kor a Konzervatóriumban kezdődő estjén, amely egyben a Filharmónia „B" jelű kama­rasorozatának első koncertje. Újra hallhatjuk szólistaként ezen a hangversenyen a világ­hírű kolozsvári hegedűmű­vészt, Ruha Istvánt, aki két művet is játszik. A Weninger Richárd vezényelte műsor ba­rokk zenével, Rameau Tác­• Hangversenykalauz Kortáiszenei ősbemutató Szegeden szvitjével kezdődik. A színházi tucatnyi hegedűversenyt kom­hegedűsből, vidéki orgonistá­ból XV. Lajos udvari kamara­zeneszerzőjévé váló alkotó a rengeteg opera és színpadi ba­lettzene mellett egyes „táncze­néit" szvitekké állította össze. Ezek a korábbi hangszerelé­seknél színesebbek voltak, ze­nei karaktereik pedig erőtelje­sebbek. Pontosan egy időben élt Ra­emauval az ugyancsak francia Leclair. Mint korának egyik legkiválóbb hegedűse, ontotta a szonátákat, duókat, triókat, ponált, egyet tolmácsol ezek közül Ruha István. Ugyancsak Ruha játssza a „nem hivatásos muzsikus", az ugyancsak fran­cia Ernest Chausson romanti­kus Poéme-ját, amely, mint a címe is mutatja, nem verseny­mű, hanem két témán alapuló zenei költemény. Madarász Iván több művé­ben is kísérletezett már a fuvo­lahangzás megújításával. Alko­tásának címe, a Concerto F(L)A egyszerre utal a szóló­hangszerre (flauto = fuvola) és arra a két hangra, ami a kom­pozíció alapja, fa-la, azaz F-A. Puccini operaremekeiről is­mert, bár decemberben egyik oratóriumát is hallhattuk sze­gedi együttesek tolmácsolásá­ban. Most két kamaradarabja közül (mindkettő vonósné­gyesre készült) az 1890-ben komponált Chrisantemi csen­dül fel - kamarazenekari elő­adásban. Méltó befejezése az érdekes válogatású műsornak Igor Stra­vinsky Concerto in Re cfmű al­kotása, amely a világhírű Bá­zeli Kamarazenekar fennállá­sának húszéves évfordulójára készült 1946-ban. A vonósokra komponált háromtételes mű a barokk concerto grossók hang­szerelésére emlékeztet, ám kö­zépső, lassú tételének metodi­kája már Verdi-hatásokra utal. Kutas János • Csakhogy előbb az egymás­nak feleselő és egymást ponto­sító nyilatkozatok sorát kény­szerülünk folytatni. Kollégá­mat felkereste Herczeg Tamás, a stúdióalapítási engedélyre pályázó egyik cég, a Média 6 Rádió és Televízió Kft. ügyve­zetője; múlt csütörtöki lapszá­munkban megjelent a vele ké­szült beszélgetés, amelyben az ügyvezető tényként közölte, hogy a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium önálló stu­dióengedélyezési osztályától megkapták a döntést: a másik pályázó, a VTV (megjegyez­zük, nem a városi televízó pá­lyázott, hanem az azt fenntartó önkormányzat) napi három, míg ők - a Média 6 - napi 10 órában közölhetnek televíziós műsorokat. Herczeg úr azt is mondta, hogy a minisztériumi „állásfoglalást" a két fél tár­gyalási alapnak tekinti. Másnap Tűhegyi József al­polgármester nyilatkozatát ol­vashatták, melyből kiderült, hogy csak telefonértesítést kaptak a minisztériumból, s amíg nincs írásban rögzítve, hogy a műsoridő fönti megosz­Jelentések a médiatrontról A csata csupán elkezdődött tása a minisztériumi osztály döntése, addig a VTV vezető­je, Csala Gabriella nem tár­gyalhat az időmegosztásról és a szakmai kérdésekről. A sze­gedi önkormányzat ugyanis nem kívánja átvállalni a döntés felelősségét a minisztériumtól. Ki a pontatlan? Szombaton ismét Herczeg Tamás következett, kijelentet­te, hogy Tűhegyi pontatlan, mert igenis konkrét és eredmé­nyes tárgyalásokat folytattak a VTV és a Média 6 vezetői az időmegosztásról és megegyez­tek a napi műsoridő blokkokra osztásának kérdésében is. Csala Gabriella, a VTV ve­zetője tegnap elmondta: Her­czeg úr a Média 6 ajánlatával kereste meg, amelyet ő való­ban átvett, azzal, hogy majd tárgyalnak róla. Mindössze erre volt felhatalmazása. Her­czeg úrnak arról szóló doku­mentumaira, hogy a Média 6 mit tekint főműsoridőnek és mit úgynevezett általános mű­soridőnek, valamint az ezeken való osztozáshoz készült javas­lataira azt mondta és írta, hogy nem áll módjában elfogadni. Egyéb kérdések közül abban valóban egyetértettek, hogy ér­telmetlen lenne a napi 13 órás műsoridőt szünetekkel meg­szakítani és túl sok műsor­blokkra felszabdalni. Ez azon­ban olyan szakmai és logikai kérdés, amelynek megbeszélé­se korántsem jelenti a meg­egyezést sem a napi műsoridő megosztásában, sem semmi­lyen érdemi szakmai kérdés­ben. A játék egyik tétje Mi a veleje mindennek? A föntiekből is világos, hogy míg a Média 6 szíves örömest, addig a VTV, illetve az önkor­mányzat nem tudja elfogadni a minisztériumi döntést. Míg a Média 6 képviselője azt igyek­szik sulykolni, hogy biztos ami ziher: övék a napi 10 óra - a polgármesteri hivatalban egye­lőre azt sem látják tisztázott­nak, hogy valóban hivatalos döntés-e a 10 - 3 órás időmeg­osztás. Miért jó a Média 6-nak, ha mielőbb elterjed, hogy övé a nap műsoróráinak túlnyomó többsége? Nos, a döntésről nincs semmilyen papír, nehogy hivatalos, nemzetiszín-keretes stúdióalapítási engély; ám ha a telefonüzenet alapján tárgyalá­sokba bocsátkozik az önkor­mányzat a Média 6-al, az azt jelentheti, hogy elfogadta, 10:3 - oda. Aztán jöhet már a díszes írás. az engedély, ugyanezek­kel a számokkal. És most tes­sék megválaszolni a következő kérdést: vajon hol érdemesebb a cégünket, termékünket stb. reklámozni? a napi 10, vagy a napi 3 órában műsort adó tévé­nél? És ez csak az egyik, bár kétségtelenül létfontosságú, mert gazdasági tétje a műsor­időért folytatott harci játéknak. Az „egyéb tevékenység" előnyös Ha kizárunk minden rossz­hiszemű föltételezést, nem könnyű megmondani, milyen indokai lehetetnek a minisz­térirumnak, amikor egy hét éve működő, műsort készítő és közlő városi televíziót ilyen mértékben hátrányba szorít egy műsort még sohasem közve­tített pályázóval szemben. A pályázatokat persze, el­lentétben a döntéshozókkal, mi nem ismerhetjük. Ám miután a közgyűlés határozott erről, a VTV-s pályázat anyagi mutatói közismertek Szegeden. (Fej­lesztésre 33 milliót szánt a közgyűlés, sikeres pályázat esetén ebből már az első évben 16 milliót felhasználhatna a VTV — amely évi 25 milliós önkormányzati támogatással működne.) A közelmúltban megkérdeztem Herczeg Ta­mást a Média 6 anyagi kondí­cióiról, ám ezt üzleti titokként kezelik. Mindössze annyit árult el, hogy „egyéb tevékenysé­gekből" fedezi a cég a műsor­előállítás és közlés költségeit. Vagyis nem az adófizetők pén­zén működtetik a tévét, mint az önkormányzat - mondta; s ön­álló gazdálkodóként „a város milliói nélkül is" közszolgálati funkciókat fognak ellátni. Mi­vel „senkinek sincsenek elkö­telezve", minden reményük megvan arra, hogy a legjobb szakembereket nyerhetik meg a műsorkészítéshez... P.s.: Tegnap még megtud­tuk, hogy az alpolgármester sürgetésére a minisztériumi osztály küldött azóta „írást" is: egy közönséges postai távira­ton „ügyfélként" berendelték a polgármestert (vagy felhatal­mazott képviselőjét) a minisz­tériumba - nyilván, hogy tisz­tázzák a tisztázandókat. Ma, 24-én megy. Sulyok Eizsebet

Next

/
Thumbnails
Contents