Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

SZERDA, 1994. FEBR. 23. KAPCSOLATOK 15 A jövedelemfosztó törvényekről El OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 • A tudatlanság a bún terhe alól nem mentesíthet! Még emberi erkölcsök szerint is legfeljebb enyhíthet rajta. Igen barbárnak minősített kínzás kikötött áldozatot, száját sóval betömve, sorsára hagyni. De melyikünknek jutna eszébe ma felebarátjával ilyet tenni?! Képtelenség - mondhatnánk - de az elmúlt fehér napok alatt bárki szemtanúja lehetett ilyes barbárságnak. De hát ki is ma a „barát"? Bajban ismerszik meg... az bizonyos. Márpedig hallgatagon és észrevétlen, legjobb barátaink a fák. Cserben nem is hagyhatnának. Elfeledett, halálraszánt szolgává nyomorítva. Arnyat kínálnak nyaranta az ózonlyuk mind gyilkosabb Éltetőink megkínoztatása sugaraitól. Tűrhetővé szelídítik az idegölő gépdörej mindennapos ostromát. Üde leheletükkel állnak ellent mindennapi gépeink - mind fojtóbb kigőzölgéseinek. Saját élő testeiket áldozva fel az ember gyarló tévedéseiért. Túlkapásaiért. Eveken át nyeldekelt „ételízesítő" só az emberi magas vérnyomás egyik fő előidéző oka. Nincs ez másképpen a növényeknél sem. Persze fajtánkénti hajlam kérdése is - akár az embereknél. A fölös konyhasó fának, növénynek sejtméreg! A sokunknak sokkal fontosabb magántulajdonbani és népgazdasági kár mértékéről nem is beszélve: kisaskósodott cipők, tönkre tett ódon vakolat, elrozsdálva töredező közmüvek, szétmálló gépjármúalvázak. Nyugati - legfőképp e téren követendő - nagyvárosokban már tizenévek óta tilos a sózás. Hivatalos városgazdálkodásunkban néhány éve már nálunk is. Akadnak azonban még mindig, akik lelkiismeretlenül „fusiznak ". Lustaságból. A fák pedig csak szenvednek. Az emberi felelőtlenség következményében évről évre súlyosbodó aszály pedig csak sokszorozza a hatást. A só pedig nem is a növényt, hanem a földet mérgezi meg. Nem lehet majd új fákat ültetni. Már évek óta hetekkel korábban sárgulnnak a városi lombok, mint a hasonfajú vidékieké. Egy évtized is elég, és csak az éktelen csonkok maradnak - fejfául. Ha nem kívánunk fák nélküli betonrengetegben élni. mihamarabb megálljt kell parancsolni a pusztításnak. Akár súlyos bírságokkal is! A felelőtlen tudatlanság burjánzására orvosság a felvilágosítás. Utcakövön, cipőn, falon... Még nyílnak a gyilkos Sóvirágok... Dr. Szabó László Napjainkban egyre több család szorul a létminimum közelébe, vagy az alá. Saját tapasztalataim alapján szeretnék beszámolni annak a néhány ezer családnak a sorsáról, akik fogyatékos gyermeküket otthon nevelik, gondozzák. Harmadik kisfiunk súlyosan értelmi fogyatékos és mozgássérült, hatévesen sem szobatiszta, nem tud jámi és beszélni. Állandó felügyeletet igényel, nagy segítség volt hát számunkra, amikor feleségem ápolási díjat vehetett igénybe. Egyre jobban elmaradtunk a hivatalos létminimumtól, de Péter fejlődése kárpótolt bennünket. 1993. március l-jétől azonban új törvény szabályozza az ápolási díj kifizetését. Korábban (a 33/1992. (II. 25.) MT rendelettel) a minimálbérhez volt kötve a díj összege, 1993-ban ez 9000 forint volt. Az új, 1993. évi III. törvény ezzel szemben a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát (ez ma is 6400 forint) szabta ki az ápolási díj összegének. Ebből az összegből még hat százalék nyugdíjárulék fizetésére is köteleztek bennünket, (gy a „felemelt" összeg 6016 forint. Köszönet a szegedi önkormányzatnak, mely a döntéssel nem értvén egyet, saját anyagi bázisából pótolva továbbra is a korábbi összeget tekintette alapnak, abból vonta a nyugdíjjárulékot! Csak szerényen megjegyzem, hogy az elmúlt év nyugdíjemelései ránk természetesen nem vonatkozhattak, hiszen nem a nyugdíj alsó határát módosították. A következő rendelet idén év elején az eddig egységesen kapott évi 12 ezer forint közlekedési támogatást szabályozta. Nem kívánom részletezni, hogy mire elég havi ezer forint egy tolókocsival közlekedő, hetente a város túlsó végébe gyógytornára hordott gyermeknek. 1994-ben ez az összeg már csak a tizennyolcadik évüket betöltött mozgássérülteknek jár, nekünk be kell érnünk évi hatezer forinttal. Sorstársaim nevében is kérem, hogy a két törvényt megszavazó képviselők valamelyike a lap hasábjain válaszoljon kérdéseimre: 1. Mennyibe kerül ma egy értelmi fogyatékos és mozgássérült gyermek intézeti ellátása havonta? 2. Milyen alapon számolják ki, hogy egy fogyatékos gyermek és az őt gondozó szülő együttesen élni és ruházkodni tud a létminimum felénél alig nagyobb összegből? 3. Ha egy mozgássérült személy 1995. januátjában lesz tizennyolc éves, miért jogosult idén csupán feleakkora közlekedési támogatásra, mint a következő évben? 4. Miért csökken a családi pótlék emelése, ha nem egyetlen gyermeke a családnak a fogyatékosan született? Ugyanakkora összeg jár az egyetlen, fogyatékosnak született gyermek után, mintha egy család negyedik gyermeke született volna fogyatékosan. Pedig a családi pótlék több a negyedik gyermek, mint az első gyermek után! 5. Miért nem tud a Mozgáskorlátozottak Egyesülete az egy éve érvényben lévő, tagjaik egy részét jövedelmük egyharmadától megfosztó törvényről? Alig néhány hete éppen tőlem értesültek arról a törvényről, mely ellen már egy éve fel kellett volna emelniük a szavukat tagjaik védelmében. 6. Miért marad gyakorlatilag propagandaszinten a rászorulók ingyenes ellátása gyógyászati segédeszközökkel? 1991 nyarán kaptuk meg kisfiunk tolókocsiját. Örültünk, mert nem kellett kifizetnünk a kocsi árát, közel ötvenezer forintot. Annál inkább meglepődtünk, amikor a kocsit átadó úriember mintegy 5500 forint postai szállítási költséget kért! Akkor ez családunk havi jövedelmének közel 20 százaléka volt! 7. Miért éri meg jobban a kormánynak, ha egy fogyatékos gyermeket intézetbe adnak szülei, mintha otthon nevelnék? A gyermekét ápolási díj ellenében otthon gondozó szülő nem gyarapítja a munkanélküliek táborát. De a megélhetéshez messze nem elégséges ápolási díj miatt ezt csak a hozzánk hasonló megszállottak vállalják. (Öt tagú családunk havi nettó jövedelme még a segélyekkel együtt sem éri a 39 ezer forintot!) Arról már csak mellékesen teszek említést, hogy az otthon nevelt gyermek fejlődése sok szempontból jobb, mint az intézetben elhelyezetté. A mi kisfiúnkra azt mondták, hogy ülni is nehezen fog megtanulni. Dr. Molnár Adrienn főorvosnő tornagyakorlatai, a szerető családi légkör hatására Péter kapaszkodva fel is áll. és kisbaA Délmagyarország február 11-i számában megjelent Fekete pontok -Tápén is! cikkre mondhatnánk: Szép dolog ifj. Lele Józseftől, hogy így törődik Tápé múltjával, illetve történetével. De álljunk meg egy pillanatra, s menjünk vissza egy kicsit a „történelem szekerén" a múltba, abba az időbe, amikoris kitört a második világháború. Ő hol volt abban az időben, s utána, hogy nem tud róla? Legalábbis eddigi írásaira visszatekintve, melyek csak a ,Józsi bácsi, Pista bácsi, gyékényszövés, kukoricafosztás, s ehhez hasonlók." Csakis általános jelenségek. A török időkről eddig semmit sem írt, pedig Szegednek és Tápénak nagy történelmi jelensége volt a törökök kiszorításához, s innen származik a „szatyorszentelés" is. Remélem, a Törökverő utca nevét nem kívánja megváltoztatni. Visszatérve a második világháború eseményeire és az azt követő időszakra. Kétségem merült fel arra vonatkozóan: talán ó is az emberi feledékenység hibájába esett? Vagy az ő számára itt megállt az idő Mindnekelótt: nem föltétlen! Néprajzi gyűjtőútjaimon gyakran kérdezősködöm a hajdani népi gyógymódok gyakorlatai felől. Igen sokszor kerülnek szóba olyan betegségek, amelyek megelőzéséhez, illetőleg gyógyításukhoz még manapság is szentelt vizet használnak. Bizonyos betegségek esetében pedig szentelt sót szentelt gyertyát, ritkán szentelt kenyeret, illetve -almát vagy annak héját, aminek füstje is „gyógyított". Ezeknek a szentelményeknek a népi gyógyászatban ismert alkalmazása egyértelműen kapcsolható laikusokhoz is. Mindezeknél gyakrabban alkalmazták a szentelt gyógyfüveket és -magvakat, illetve a szentelt fokhagymát. Ám a fent bák módjára kapaszkodva lépked is. W. J. vagy a tápéi történelem? A tömegmészárlás, a nyilasok, a nyilasokból lett kommunisták, ávéhások tevékenysége; kik, mit s miért tettek ez idő alatt, s azóta is? Sokan még mindig siratják azt az általa „kifelejtett" időt a történelemből (mint túlélő szenvedő alanyok). A terekről meg utcákról csak annyit, evvel az erővel lehetne akár Nyilas-, Csusz-, Berta-, Karikó Sándor tér), s ez utóbbi akár főtere vagy főutcája is lehetne).Van Maroslele, miért ne lehetne Tápéiele? Számunkra a tényeken már ez sem változtatna. Azt pedig, hogy ki érdemel fekete pontot, bízzuk rá az olvasókra és a múltat kesérvesen, sírva viszszaemlékező emberekre! Én viszont ifj. Lele Józsefnek adok fekete pontot, mert történészi megnyilvánulásai olyanok, mint a „tápéi cinglileves"! Viszont piros pontot érdemel a jelenlegi tápéi képviselő és részönkormányzata, e rövid idő alatti teljesítményükért. Szerintem sokan példát vehetnének róluk, s leckét vehetnének tőlük! (Név és cím a szerkesztőségben) jelzett gyógyító „kellékeknél" szem előtt kell tartanunk, hogy azok a „foganatosak", amelyeket korábban, adott alkalmon a pap megáldott, megszentelt. Az ilymódon fontos szentelményekké vált tárgyakban, növényekben és eszközökben azok gyógyító szerepében és hatásában - főként az orvos nélküli falvakban, méginkább a tanyavilágokban élő jámbor népek fönntartások nélkül hittek. Ugyanakkor számos babonás hiedelmet elutasítottak, ahhoz nem adták hitüket. Azt a hitet, amely szó alatt elsősorban bár mindenütt az istenhitet értették, de azzal együtt reménykedtek Isten megsegítésében, a betegségből való felgyógyulás idején. Gyógyulásukat megerősftendó, számtalan imádsággal fohászkodtak Szűz Máriához, Szent Annához, illetve Szent Antalhoz. Több imában száll fohász a Szentek seregéhez, főként akkor, amikor már valaki súlyos beteg. Ezekben az imádságos gyógyításokban azonban a tárgyaknak és a füveknek már szinte nincs szerepük. Egyedül a szentelt gyertya az, amely a legsúlyosabb betegségben is „foganatos". Növényi eredetű bajmegelőző, illetve emlékeztető a szentelt hamu. amelyet minden esztendőben az előző év Virágvasárnapján szentelt barka elégetésekor gyűjtenek. Van hely. ahol kevés viaszgyertya „olvadékot" is kevernek bele, hogy jobban tapadjon. Ez az olvadék a gyertyának az égés közben, oldalára lefolyt „fáradt gyértya csurgása", amely bizonyos kifejezője az elmúlt életnek. A hamu tehát szentelményként kerül homlokunkra Hamvazószerdán. a nagyböjti időszak első napján. Jelentése és üzenete: „Ember, emlékezz, porból lettél, és porrá leszel." Hajdanvolt tápai eleimtől még magam is hallottam a hamut hamvazópörnyének emlegetni. Élő szokás, hogy aki nem tud elmenni a hamvazkodásra, annak homlokához dörgölik hamvazott homlokukat azok, akik ott voltak. „Ennek a szentelmények - írja Bálint Sándor - népszokássá vált sarjadékai Higiéné A Csörög a Westel rovatban megjelent Papagáj marketre vonatkozó észrevételekre reagáló üzletvezető hozzászólása késztet arra, mint az élelmiszer eladást sohasem tanuló vásárlót, hogy a mindannyiunk számára - vevők és eladók - fontos kulturált és higiénikus áruklnálásra vonatkozó észrevételeket jobban megvilágítsam az üzlet vezetője számára. - A németországi higiéniának megfelelő - és ott rendeltetésszerűen használt - hűtőpultok természetesen itt is megfelelnek, bár minden üzletben fellelhetőek lennének. Az észrevétel kizárólg arra vonatkozott, hogy a hentesáru és sajtos hűtőpult tisztítási technológiája nem európai színvonalú. Az élelmiszerekkel zsúfolt pult belső felületeit szóróflakonos tisztítószerrel és csöpögő törlőruhával tisztítják. Véleményem szerint áz árut ilyenkor ki kellene pakolni, vagy minimum alaposan le kellene takarni. - A mirelit hűtőpultok is korszerűek, de azok tetején tais voltak. (...) A szegedi legények régebben egy vödörben kormot áztattak, és úton-útfélen járva azt a lányt, aki eléjük került, ebből a léből rossz meszelővel meghintették, möghamvazták. Az ilyen lányról úgy tartották, férjhez megy jövő farsangban. Nem kell itt föltétlenül az egyházi szertartások kicsúfolására gondolnunk. A népiessé, sőt, tréfássá vált szokás bizonyára a régi, török időkbeli paphiányban gyökereznek, amikor az egyes szertartásokat laikusok is elvégezhették. A szokás az egyházi hamvazás újjászületésével párhuzamosan, mint lappangó gyakorlat megmaradt, a tréfás mozzanatok pedig uralkodóvá váltak bennük." A szigorú böjttel járó hamvazószerdának másik, már rég elenyészett neve a bolondok napja volt (ami nem azonos természetesen az április elsejei beugratásokkal, felültetésekkel), amely a maskarás téltemetéssel, télűzéssel, a szegedi tájon tuskóhúzással jutott kifejezésre. És noha ezek a szokások meglehetősen nagy és vidám hangulattal jártak, a nappal kezdetét vette a húsvétra felkészítő negyvennapos böjti időszak, amelynek Tápén még hallható a negyvenbűt régies megnevezése is. Ifj. Lele József karatlanul és hűtés nélkül krémes-tejsztnes süteményeket kínálnak, az érdeklődő gyermekek ujjacskáinak kitenni nem éppen higiénikus. - A kenyérállványt nem érte kritika - bár lehetne rajta sűrűbben barna kenyér ellenben a péksüteményes állvány alsó rácsos polca jó ha két centiméterre van a padozattól amit gyakran fűrészporos söprűvel takarítanak. így a hentesáruért sorbanállók és az azokat kikerülők sáros, poros cipői, kabátjai, bevásárlószatyrai óhatatlanul szennyezhetik a péksüteményeket... - Az árukon föltüntetett árak és a pénztárgépben levő árak eltéréséről az üzletvezető nem nyilatkozott, pedig érdekés pénztárcafeszftő észrevétel. A higiéniát ellenőrző (?) hatóságok vajon mit észlelnek a vásárlók által nem látogatott kulisszák mögött, ha az eladótérben ez tapasztalható? (Név és cím a szerkesztőségben) Végfeszítést szolgál A Délmagyarország február 18-i számában, a Csörög a Westel rovatban észrevétel jelent meg a Francia utca 27-29. szám alól. A telefonáló hölgy kifogásolta, hogy az említett helyen lévő villanypózna évek óta „sötétben kuksol". Telefonjára a következő választ adjuk: A Francia utca 27-29. számú ház előtt álló faoszlopunk nem közvilágítási célt, hanem az utcai vezeték végfeszítését szolgálja. Az oszlopon nem volt és jelenleg sincs közvilágítási lámpa. Az említett helytől nem messze üzemelő közvilágítási fényforrás van elhelyezve, amely jelenleg is működik. Mag Edit, a Démász PR-iroda vezetője Játék-e a farsangi hamvazás? Fekete pontot -de kinek?!