Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

8 RÖVIDEN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. FEBR. 19. Szürke pulóver meg egy pár virsli Az elnöki külüngép pontosan megfelelt egy közép-európai kompország szerény igényeinek - szögezhettük le múlt hét ked­den, amikor Madridba indultunk. A repülő fedélzetén semmiféle luxus nem jelezte, hogy itt utazik a köztársaság elnöke, a magyar kormány külügyminisztere és a külgazdasági minisztérium ál­lamtitkára. Göncz Árpád ponto­san érkezett, hátraköszönt és fe­leségével gyorsan helyet foglalt. A reggeli után szürke pulóveré­ben végigsétált a széksorok kö­zött és az üzletembereknek sok sikert, a sajtó képviselőinek pe­dig jő munkát kívánt. Valaki megjegyezte, hogy a Malévnél ismerhetik az elnök étkezési szokásait, mivel virslit kaptunk reggelire. A, ez. csak két kis darab volt, legyintett az elnök, én •otthon már megettem egy párat. Madridig három óra az. út. Volt idő újságot olvasni, ismer­kedni a programmal. És persze az utazók listájával is. Lantos János az Expo 96 gazdasági igazgatója. Különböző feladatokkal már bejárta Latin­Amerikát, kitűnően beszéli a spanyolt. (Ezt maga Jüan Carlos is megerősítette, amikor a Pardo palotában a király tiszteletére adott fogadáson jófzűen elbe­szélgettek.) Ami az eredményes­séget illeti: a spanyolok bejelen­tették, jönnek a budapesti világ­kiállításra. A gépen ült Medgyessy Péter, az egykori pénzügyminiszter, majd miniszterelnök-helyettes. Ma egy francia érdekeltségű pénzintézet, a Magyar Parihas Rt. elnöke. Az. ő cége foglal­kozik állami megbízásból a Pick-Herz üzlettel. Azt mondta, nem érti, miért akarják visszahúzni azt, aki példásan menetel. A Pick fejlesztése egyértelműen nemzeti érdek. S ha már a Pickről szólok, megemlítem, hogy Sándorné Szilágyi Katalin személyében ez a cég is képviseltette magát az üzletember-delegációban. A vállalat exportmenedzsere végig­tárgyalta a négy napot, biztos vagyok abban, üzleti partnereivel is épp oly okos volt és elegáns, mint a magánbeszélgetésekben. Azt mondta, eredmény még nincs, mivel a szalámi - az más. Kecelról jött Pintér József, aki családi tragédiája után sem engedi meg magának, hogy összetörjön. Mintavállalkozása ma is előre néz, miként a tu­lajdonos, aki arról mesélt, hogy az ő pályája egy stnusgörbéhez hasonlít. Lezuhant helikopterrel, összetörte magát a Mercede­sével, balesetben meghalt a fia, sok a cég kintlévősége, és ő, úgy érzi, most indul fölfelé. A harmincas keretből csak őket emeltem ki, holott velünk utazott például a Videoton, a Richter Gedeon meg a Zalahús első embere is, de a lényeg nem a névsorolvasás, hanem az a megnyugtató tény, hogy minden­ki tette a dolgát. Megvallom, én még nem lát­tam ilyen fegyelmezett magyar küldöttséget. A miniszterelnök karizmája Szerda délután sajtótájékozta­tóra voltunk hivatalosak. A Göncz-Gonzalez tárgyalás kissé elhúzódott, ezért nem maradt esélyünk arra, hogy interjút kaphassunk a spanyol miniszter­elnöktől. Én magam arra lettem volna kíváncsi, hogy a szocia­lista párt első embere miként gondolkozik a baloldalnak a szakszervezetekkel kötött egyez­ségéről. Gonzalez. ugyanis aligha tagadhatta csalódottságát az or­szágot megbénító, január végi sztrájk után, viszont szívesen meghallgattam volna érveit arról, mit is jelent a társadalmi paktum. Azután szerettem volna megtud­ni, ez a baloldal valóban vissza akar-e térni Marxhoz, mint ahogy a párt második embere kí­vánná. És persze arra is kíváncsi voltam, alapképletnek tartja-e a „koalíciót csak a centrum felé Hergelj, magyar! - avagy: az elhallgatással kommentált történelem Hosszas vitában vagyok önmagammal a köztársasági elnök spanyolországi útja óta. Sokáig azt hittem, a történelmet csak köz­vetve irányíthatják személyiségek, vagyis a karizmatikus vezérnek a társadalomra gyakorolt hatása a társadalom egészén keresztül szivárog le a történelem mélysé­geibe. Most viszont azt láttam, hogy a spanyol miniszterelnök milyen erővel és elemzó'készséggel hatol az európai jelenbe, ami holnapra, ugye, történelem lesz, meg közelről figyelhettem a mi elnökünk fe­gyelmezett, okos szolgálatát, ami kétség kívül komoly erővel hatott a vendéglátók­ra. Igaz. ugyan, hogy ama bizonyos törté­nelem olykor gúnyt űz az emberből: négy­öt év múlva a nagy összefüggésekre hivat­kozva bárki kijelentheti, hogv az objektív folyamatok törvényszerűen, önerőből te­relték be hazánkat az európai közösségbe, azaz alig múlt valami a személyiségeken. Belső vitámban én ezt az aligot nagyon nagyra értékelem. Mert biztos vagyok abban, hogy egy Gonzalez-típusú nagyság nélkül Spanyolországban sokkal nehezeb­ben jött volna létre a társadalmi közmeg­egyezés a Franco-diktatúra politikai rom­jai fölött. És az is világos számomra, hogy Göncz Árpád bölcsessége és szerénysége nélkül sem a magyar belpolitika nem lenne ilyen stabil, sem a hazánkról külhonban ki­alakított kép nem lenne ennyire megnyug­tató. Szóval én a köztársasági elnök négy­napos látogatása alatt a személyiségeket figyeltem, mert ritkán adatik meg ilyen intenziven, testközelből tanulmányozni a politikacsinálást. szabad kötni" elvét, mivel pártja többségének akarata ellenére nem balra, hanem befelé kötötte meg a politikai alkut. Kérdeztem volna mindezeket azért, mert számomra is eldöntendő, van-e érvényes szakszervezeti érdekvé­delem akár egy kormányzó, akár egy ellenzékben lévő politikai párt keretei között. Választ csak a föl nem tett kérdésre kaptam: mit gondol a miniszterelnök Magyarország­nak az Európai Unióba történő belépéséről? Gonzalez kifejtette, hogy miként a spanyol csatlakozás is nehézségekbe ütközött, a magya­rokat sem fogadja mindenki tárt karokkal. Ázok, akik (gy gondol­koznak, nem tudják azt, hogy Magyarország mindig a történel­mi Éurópa része volt, s most csupán a politikai kontinensbe történő belépés technikai kérdé­seit kell megoldani. Hazánk, hangsúlyozta Gonzalez, fontos és új impulzusokat jelenthet az öreg kontinens számára, egész Európa nyerhet a mi értékeink­kel. KAMATEMELÉS AZOKNAK, AKIK A PÉNZÜGYEKBŐL CSAK A PÉNZRE KÍVÁNCSIAK Érvényes 1994. február 15-től 1. Even belüli lekötésű határidós betétek (fix kamatozás) lekötési idö régi kamatláb kamatláb kamatláb kamatláb határidő évi boittó 5 MFt alatt 5 MFt.felett előtti felmondás évi bruttó évi bruttó esetén* 31- 60 15% 16% 16% 8% 61- 90 15% 16% 17,5% 10% 91-120 16,5% 17% 18% 10% 121-182 16,5% 17% 18,5% 10% 183-270 19% 19% 19% 10% 271-364 20% 20% 20% 10% 365 napra 21% 21% 21% •Lakossági betét esetében a felmondási kamatláb mindenkor évi 5% 2. Éven túli lekötésű határidós betét (változó kamatozás) lekötési idő régi kamatláb kamatláb kamatláb határidő évi boittó évi bnittó etötti felmondás esetén 366­19% 21% 1 even betűt 8% 1 éven M 15% 3. Duna Értékjegy lekötési idő 31-90 napig 91-182 napig 183 napon régi kamatláb évi bruttó 14,5% 15,5% 18% kamatláb évi bruttó 16% 17% 18,5% X napon beiül, illetve a lejáratot követően az értékjegy nem kamatozik. 4. A Prémium II. Letéti Jegy Negyedik negyedévi (1994.január 1. és március 31. között érvényes) kamatláb évi bruttó 16,5%. Amennyiben a letéti jegyet betöltött negyedév vége előtt váltják vissza a törlnegyedévre a befektetőt nem illeti meg kamat. 5. Duna Betétjegy 6. Duna Takarékjegy kamatai (sávosan) lekötési Idő régi kamatláb kamatláb lekötési idö kamatláb évi bruttó évi bruttó (nap) évi bruttó 31- 90 napig 14% 15% 1- 30 8% 91-182 napig 15% 16% 31- 60 14% 183-270 napig 17% 18% 61- 90 20% 271-364 napig 18% 19% 91-120 22% 365. napon 20% 20% 121-150 24% 7. A Duna-kártya számlák és a magánbankszámlák betéti kamata 1994. március 1-tól évi 8%. DUNABANK RT AZOKNAK, AKIK A PÉNZÜGYEKBŐL CSAK A PÉNZRE KÍVÁNCSIAK SZEGEDI FIÓK . SZEGED, GUTENBERG U. 5. Tel.: 484-784, fax: 325-011 Sajnálom, hogy a föntebb egyetlen kurta bekezdésben ösz­szefoglalt gondolatmenetet hely hiányában nem tudom szó sze­rint idézni. A spanyol újságíró kérdésére kifejtett mintegy tíz­perces előadás ugyanis megtisz­tító erővel hatott. A kérdés csak az, hispániai kollégáink mit akartak megérteni a miniszter­elnök világos okfejtéséből, vagy­is a történelmi személyiség be­folyásolhatja-e közvetítők útján azt az anyagot, amiből vétetett. Elnök­szolgálatban Göncz Árpád nagyon kemé­nyen megdolgozott azért a si­kerért, amit személyes varázsá­val és pontosan elhelyezett, erős mondataival vívott ki. A Spanyol Magánvállalkozók Országos Szövetségében nagy tetszéssel fogadott beszédében arra hfvta föl a figyelmet, hogy mivel Spanyolország a maghreb térség­ben, mi pedig a keleti piacokon vagyunk jártasak, célszerű köz­vetítő kereskedelmet folytatnunk egymás számára. A szenátusban azt a folyamatot ismertette, aho­gyan az európai gazdasági cent­rumhoz az. első világégést kö­vetően előbb a skandináv orszá­gok, azután a mediterrán térség, s most törvényszerűen a közép­európai kis államok csatlakoz­tak-csatlakoznak. Vagy hogy egy harmadik beszédét említsem, Barcelónában a katalán-magyar párhuzamokat megrajzolva szólt arról, hogy az európai elkötele­zettségnek kell jellemeznie a régiók magatartását, amikor a kibővülés mondvacsinált problé­májával szemben az egysége­sülést célszerű hangsúlyozni. A csütörtöki sajtóreggeli is megdolgoztatta az elnököt, mivel Jeszenszky Géza egy kérdésre (mi lesz, ha a szocialista utódok képében visszajönnek a kom­munisták?) kevésbé képviselt pártok fölöttiséget, mint az elnök. S mivel a külügyminiszter úr (nevek nélkül) egészen odáig jutott el a választási esélyek elemzésében, hogy Csongrád városában a Csoóri-ügyben kompromittálódott Hajdú János a szocialista jelölt, kénytelenek voltunk föltenni magunknak azt az újságírói kérdést, hogy vajon nem volna-e illő inkább a parla­mentarizmus létező garanciáinak oldaláról elemezni a közelgő választásokat, különösen akkor, ha az asztalnál hét spanyol dip­lomáciai szakíró és két nagy­követ mellett ott ül a Magyar Köztársaság elnöke is. Aki per­sze rendkívül finom mondatok­kal fejezte ki abbéli örömét, hogy a spanyol kollégák első kézből ismerhették meg a leg­nagyobb kormányzó párt véle­ményét. Függelék, ami kommentár Mindezek után, vagy mind­ezekkei együtt a magyar köz­szolgálatiság fénylő fáklyája, a televízió - önmagát állítván tar­taléklángra - mintegy elszabo­tálta Göncz Árpád látogatásának bemutatását és a kétségtelen siker elemzését. A Hét például tegnap este egy szót sem vesztegetett e négyna­pos útra. Azt sem említette meg ekként, hogy Spanyolország miniszterelnöke többször is ki­jelentette, támogatja hazánk ké­relmét az európai közösségbe, így, ha nem vagyok ott, én sem hallom a saját fülemmel, hogy a látogatás e kijelentéssel végülis egyértelműen elérte célját. S ta­lán az olvasó sem tájékozódik arról a kérdésről, vagyis az euró­pai tagságról, amelyben egyéb­iránt teljes a nemzeti egység. A Magyar Televízióban min­den bizonnyal úgy gondolják, hogy az az igazi közszoigáíati­ság, ha hergelnek egy kicsit, ha tehát elhallgatják a magyar néző elől a tényeket, s helyettük bő­séggel elemeznek egy olyan BBC-filmet, amely - mellesleg létező - magyarországi társadal­mi feszültségekről tájékoztatta az angol nézőt. Ami tehát a bevezetőben em­lített belső vitámat illeti, meg­erősödtem abban, hogy még ha . nagyhatású is egy politikus, erő­sen személyekhez kötődik a történelem - kommentálása. Dlusztus Imre • A gilisztaháború folytatódik A kukacpiac nem élt sokáig A gilisztabuli kapcsán pad­lóra került ezrek, tízezrek érdekvédelmi szervezetet, sőt, utóbb már pártot is alapítottak. Tizenkilencen az országban százezres biogiliszta-tartozá­saik miatt önkezűleg vetettek véget életüknek. Meddig tart még ez a dráma? A gilisztabuli-láz 1989 ta­vaszán kezdődött. Általában kétszázezres hitelt folyósított az OTP, valamint néhány taka­rékszövekezet az erre szako­dosott vállalkozásoknak. Az ötlet gazdái nyugati piacot ígértek a giliszták által termelt biohu­muszra. Akik elindították az akciót, milliószámra adták el forint/darab áron kukacaikat, egyesek tízmilliókat zsebeltek be. Azok a tízezrek az ország­ban, akik kaptak az alkalmon, ugyancsak így szerettek volna meggazdagodni. A gilisztát árulták, ami három hónap alatt dupla darabszámra növekedett, és nem humusszal foglalkoz­tak. Hónapok alatt betelt a pi­ac, főleg amiatt, hogy az OTP leállította a gilisztahitelek fo­lyósítását. Igazán az járt jól, aki tűzközelben, azaz az OTP­nél dolgozott, és maga is fog­lalkozott gilisztatenyésztéssel. Csak annak adtak hitelt, aki gilisztát a főnöktől vásárolt... Igaz, leállították a hitelfo­lyósítást, de a kukacpiac élt tovább. A hitellevelekre nem gilisztát, hanem tehenet, disz­nót és egyéb házi jószágot írtak, tgy senkinek sem tűnt fel a mezőgazdasági hitelek ilye­tén növekedése. Igen ám, de a kölcsön letelte után az OTP szerette volna behajtani kintlévőségét. Ekkor derültek ki a csalások. A pél­dátlan méretű vizsgálatokat el­bocsátások követték. A Parla­ment is kénytelen-kelletlen foglalkozott a gilisztabulival, és annyit sikerült elérni, hogy a szerencsétlenül járt családok tízezreinél leállították a tör­lesztéseket. Az emberi leleményesség persze nem ismer határokat. Miközben valamelyest nyug­vópontra került a már-már gi­lisztaháborűval fenyegető bot­rány, újabb csalók kerültek a felszínre. Volt, aki kitalálta a biotojást (igaz, azóta már börtönben ül). Ennek az volt a lényege, hogy biocsirkét árült 500 forint/da­rab áron, ami miután biotyúkká cseperedik, meg lehet etetni vele a feleslegessé vált kuka­cokat, s tgy előpottyan a bio­tojás. Tízezerszámra adott el kis biocsirkéket, tgy több tíz­milliós haszonra tett szert. Még nagyobb esze volt an­nak, aki a biolevet ötlötte ki. A biolé természetesen a kuka­cokból sajtolt nedű, amivel a növényt locsolják és tízszeres termést hoz... Otépéék mostanság levelet, illetve felszólítást küldenek néhány károsultnak. Főleg a kezeseknek, hiszen akik befuc­csoltak, úgysem tudnak fizetni. Nos, mint kiderült: azok kapnak a továbbiakban is ha­ladékot, akik egyértelműen gilisztákra vették fel a hitelt. Akinek kölcsönpapfrján más szerepel, azon bizony behajtják a követelést. Hiába mondja a szerencsétlen, hogy ő soha nem tartott disznót, marhát vagy esetleg birkát, a papfr beszél... A minap egy kétgyermekes családanya keresett meg. Négy évvel ezelőtt vállalt kezességet egy ismerősének, aki százezer forint értékben gilisztákat vásárolt. Igaz, a papíron háziállat szerepel, hiszen akkor már nem adtak OTP-kölcsönt a kukacokra. Nos, a mostani végösszeg, amit tizenöt napon belül be kellene fizetnie, nem kevesebb, mint 283 ezer forint. Albérlet­ben laknak, nem tud törlesz­teni. És persze fizetésképtelen a cső(d)be húzott kukacte­nyésztő is. Ha bizonyítani tudja, hogy valóban család történt, kap némi kedvezményt, de a csalás részese ő is, illeve az is, akinek kezességet vállalt, hiszen bele­ment a játékba azzal, hogy tudott róla. Mint említettem, tizenki­lencen haltak meg a giliszta­buli miatt. Ha a kukacháború folytatódik, a szám növekedni fog. És ebben az országban ez senkit sem érdekel. A bio­giliszta ászai már megszedték magukat. Ez egy dolog. De ki van a háttérben, aki egyengeti útjukat? Merthogy nem ma­guktól mennek az események, abban teljesen biztos vagyok... Posztobányi László

Next

/
Thumbnails
Contents