Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19 / 42. szám

T SZOMBAT, 1994. febr. 19. VARKERT 13 Kedves Miklós! Most kaptam meg a címedet, sőt a címed mellett azt is, hogy már feleséged és gyermeked is van. Gyorsan írok néhány sort magamról, nem tudom ugyan elér-e Hozzád levelem? Nem érdemes az elmúlt évekről beszélni, hiszen keserű történeteket mindnyájan mondhatnánk egymásnak, túljutottunk rajta. Majd ha egyszer sok időnk lesz, akkor élőszóval mesélhetünk arról is. Azt hiszem, Neked is ez az álláspontod. Nekem két gyermekem van, egy kislány és egy kisfiú. Ez utóbbi kiválóság a napokban született. Sokat dolgozom, a Rádió, Távirati Iroda és a hozzá kapcsolódó vállalatokat vezetem, közben a pesti egyetemen professzor is lettem és ez a kettő önmagában is elég lenne a napi 48 órai munkára. Ne haragudj, hogy csak éppen ilyen vázlatosan írok. Barátaink közül Radnóti Miklós és Reitzer Béla nem kerültek elő - a két legjobb barátom - félek, hogy most már nem is kapunk jó hírt egyikükről sem. Reitzer András meghalt. A többiek mind együtt vagyunk. Tolnai Gábor a Nemzeti Múzeum elnöki tanácsosa, Radnóti Fifi titkárnőm, Baróti Dezső a köznevelési tanácsnál dolgozik. Hont Feri a Színiakadémia igazgatója és a Madách színház igazgatója. Budai Gyurka változatlanul kint él Londonban. Címe, ha esetleg írni akarsz neki: London SW 3. 5. Rossetti Stúdiós, Flood St. Chelsea. Hont Feri fél évig volt Moszkvában és igen sokat tanult és fejlődött ott. Tolnai Gábor megnősült és most várja első gyermekét a felesége. Baróti Dezsőnek kisfia születeti. A szegedi fiatalok úgy látszik gondoskodnak az utánpótlásrói, hogy a sokfajta szomorúságunk közé próbáljak valami vígságot is keverni. Szeretném, ha Te is írnál magadról, beszámolnál életetekről, újabb műveidből küldenél egy-két képet, kíváncsi vagyok, hogy mit dolgoztál és mit fejlődtél. Azt is szeretném tudni, ha megírnád terveidet, készüisze hazajövetelre, akárcsak egy rövid időre is. Vagy esetleg Párisban találkozzunk, mint 39-ben? Igaz szeretettel ölel, feleségedet ismeretlenül is szeretettel üdvözli és mielőbbi válaszodat várja Dr. Ortutay Gyula Fény és pillanat Ez a két szó a központi fogalma Müller Miklós fotóművészetének, akinek spanyol korszaka meglehetősen ismeretlen a magyar kutatók és érdeklődők előtt. A JATE Hispanisztika Tanszéke, amely a magyar-spanyol kapcsolatok történetének kutatását is elkezdte az elmúlt években az oviedói Egyetem Történeti-Földrajzi Karával együttműködve, spanyol és magyar kötetben kíván képet adni a magyar-spanyol művész alkotó korszakáról. E munka során tekintettem át Müller Miklós magánlevéltárát Andrfnban (Asturias). Ebből, a címzett egyetértésével, két magyar vonatkozású levelet adunk közre. Mindkettőt a barát, Ortutay Gyula irta 1946 tavaszán. Ortutay, aki ekkor már ismert és befolyásos politikus, a háború után erőfeszítéseket tett arra, hogy eltűnt szegedi barátait felkutassa. Müller Miklósra Tangerban talál rá, s pontos cimre küldi leveleit. Müller ekkor már ismert fotós: a Makorróért aspiráló spanyol kormányzat számára készített két fotóalbuma (1944) nagy siker. Több marokkói kiállítás után van, kapcsolatba került Fernando de Velával, aki atyai barátjává válik. Vela Ortega y Gassethez közelálló főszerkesztő, aki tangeri kényszerű száműzetése idején (1939-ben Franco győzelme után jobbnak látta elhagyni Spanyolországot) - talán Müller hatására is - spanyolra fordftja Kosáry Domokos kétkötetes Magyarország történetét (1944), amit a madridi kiadó, hogy védje Velát, álnéven jelez: Hector del Valle nevet említve a mű fordítójaként. Szóval, Vela van nagy hatással Müllerre, s bár Ortutay nagyon hívja, Müller mégsem Magyarországot választja, hanem Spanyolországot. Szerepet játszik ebben persze a spanyol Fülöp-szigeti felesége, akinek családja Madridban él, s az is. hogy már megszületett az első gyerek, Pablo is. Meg hát Müller Miklós zsigereiben őrzi félelmeit... A két Ortutay-levél, mert tartalma általános érdeklődésre tarthat számot, érdemes a közlésre. Ehhez apropót nemcsak a művész nyolcvan éve és a JATE-n nyílt kiállítás adhat, de az is, hogy Madridban megnyitás előtt áll első teljes életmú'kiállítása, s megjelenés előtt a róla szóló könyv, „A megszelfdftett fény" címmel. Anderle Ádám Kedves Miklós! Megkaptam leveledet és igazán nagy örömet szereztél vele. Nemcsak nekem, hanem Fifinek is, aki a Te leveledből emlékezett viszsza a régi szép párisi napokra és mindjárt el is kérte tőlem az egyik fényképet, mert bizony azt hiszem, neki semmi fényképe nem maradt Miklósról, akiről még mindig reméljük újabb bizonytalan hírek alapján -, hogy visszatér közénk. Nem is gondolod, mennyire örültem, hogy Te is a rendes emberek sorába léptél és nemcsak feleséged van, akit végre is viszonylag könnyű szerezni, hanem gyermeked is, ami az egész ügyet értelmessé teszi. Dehát tessék igyekezni tovább fiatalember. Őrülnék, ha a fénykép-albumodat elküldhetnéd, hogy lássuk még, ha rossz kiadások alapján is, hogy mint fejlődsz és hogyan is dolgozol. Ez az elküldött egyetlen kép nagyon szép, művészileg is tiszta. Úgy látszik, fényképezőgépednek nem ártott meg az afrikai éghajlat, ha Te magad, mint írod, el is lustultál. Ilyen irigylésre méltó ellustulásra itt sajnos nincs mód. Nehéz a válasz arra a kérésedre, hogy részletes beszámolót adjak az itthoni helyzetről. Levélben az ilyesmit legalább 30-40 oldalon kellene megírni, hogy többékevésbé megismerd az előzményeket és jelenlegi roppant erőfeszítéseinket, hogy a német és nyilas rombolás őrületéből itt végre egy egészséges és erős demokA nyolcvanadik születésnapon unokáival, Liannával, Dániellel és Daniéval. A fotót a művész lánya, Ana Muller készítette ráciát építhessünk. Ez már így levélben is puszta politikai frázisnak hangzik, pedig én a frázisokat mindig is utáltam. Ebben az esetben azonban nem frázisról van szó, hanem a magyar életnek egyetlen lehetőségéről, amibe mi néhányan már oly régóta hittünk. Engedd is el nekem az ilyen beszámolót, hiszen majd élőszóval sor kerülhet erre. Én is azt tartanám helyesnek, olyan kevesen vagyunk, hogyha a dolgok rövidesen rendeződnek, a békekötés után Te családoddal hazajönnél Magyarországra. Bizony egyelőre nem sok jót mondhatok a kereseti, könyvkiadási lehetőségekről. Hiszen mindez pillanatnyilag stagnál. Nem hinném azonban, hogy Te nem találhatnál méltó munkakört a magad tehetségének, bár az igaz, hogy itthon most afrikai tempóval dolgozni nem lehet. Nem tudom, hogy a spanyol változás olyan gyors Ies2-e, hogy ott remélj közeli elhelyezkedést, ha azonban úgy látnád, hogy Francóék közeli bukása után átmenetileg Spanyolországba telepednél meg és azután jönnél haza, azt sem tartom elvetendőnek. Egy azonban a fontos, hogy mindenképp érezd kötelességednek, hogy haza kell jönnöd és itthon dolgozni. - Vállalatomnak külön filmosztálya is van, a Magyar Filmiroda. Ennek sorsáról azonban csak akkor írhatok, talán egy hónapon belül, ha különböző fúziós tárgyalásaink befejeződtek és biztosítottnak tartom a filmfőosztály jövőjét. Ha ez - mint remélem - bekövetkezik, akár az én vállalatom fotóosztályán is kaphatnál egy vezető munkakört, ami ha nem is nagy karéj kenyér lenne, de talán az idők megjavulásáig magadat megmaradt tőkéddé együtt átsegítene a nehéz hónapokon. Különböző szükségleteinkről nem tartom fontosnak, hogy írjak, mert Fifitől kezdve, Baróti Dezsőn, Tolnai Gáboron keresztül egész hozzám, mindnyájan rászorulunk (talán legkevésbé én) különböző külföldi segítségre, gyógyszertől kezdve a cukorig és húskonzervig. De ezzel ne is törődj, mert próbálunk megszervezni valamilyen fajta segítséget a magunk számára. Tolnai Gábor felesége várja most első gyermekét. Baráti Dezsőnek is kisfia van. Szóval mindenütt megvan az indoka a segítésnek. Ezt nem azért írom, hogy a legkisebb okod is legyen a töprengésre, hiszen a szegedi fiatalok egész társaságát még Buday Gyurka sem tudná ellátni Londonból. Feleségednek add át igaz baráti üdvözleteinket mindnyájunktól és mondd meg, hogy mi is örülnénk, ha mielőbb találkozhatnánk. írj Miklós Te is. Az egész családoddal együtt sok szeretettel ölel Ortutay Gyula Egy fénykép Magyarországról Egy arc Portugáliából