Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19 / 42. szám

SZOMBAT, 1994. FEBR. 19. MÉG 78 NAP 5 Küldetéstudat és dacos magyarságféllés Balogh László 1959-ben született Kalocsán. Me­zőgazdasági középiskolát végzett, majd 1975-től a Római Katholikus Hittudományi Akadémia civil hallgatója volt. 1979-től több illegális nyomdát működtetett. <5 segített fölállítani Duray Miklós pozsonyi nyomdáját is. 1982 óta a Magyar Televízió szegedi stúdiójának operatőre. Alapító tagja az MDF-nek, ahol több tisztséget is betöltött. Jelenleg az MDF országos választmányának tagja, a szegedi 2. választókörzet országgyűlési képviselőjelöltje, a Közélet című lap főszerkesztője. • Ha valaki 1979-ben (amikor első illegális nyomdámat fel­állítottam) azt mondja nekem, hogy egy bő évtized múlva Magyarország független állam lesz, felrobban a Varsói Szer­ződés, szétesik a KGST, kivo­nul hazánkból a megszálló Vörös Hadsereg utolsó kato­nája, enyhén szólva körbemo­solyogtam volna. Még leg­szebb álmomban sem mertem arra gondolni, hogy a szocia­lista-kommunista diktatúrát felválthatja a többpárti demok­rácia. Szinte napok alatt hely­reállt a demokratikus rend. Szabad lett a sajtó, mindenki vállalhatta hitét, régi-új iskolák indultak, helyreállt a tulajdon szabadsága, nagyapáink is újra földhöz juthattak, ezzel egy időben megszűnt a párttitkárok uralma és eltűnt a munkás­őrség. Örülnünk kellene Gyerekkoromban, amikor megízleltem a olvasás örömét, vérbeli kurucként végig­izgultam dicsőséges szabad­ságharcaink valamennyi ol­vasmányát, számomra az ak­tuális ellenség a mindenhol jelenlevő szovjet hadsereg volt. Pajtásaim is ugyanígy gondolták, hisz egymásnak adtuk a könyveket. Emlék­szem, fogadalmakat is tettünk. Egyikünk lemondott volna nemrég kapott kerékpárjáról, egy másik fiú vállalta volna, hogy két évig nem néz tévét, Ezúttal másra vállalkozom. Az 1990-es választásokról készítettem egy visszapillantót, amelyből talán kiderül egy s más, legalábbis az, hogy miként voksoltunk négy évvel ezelőtt. Mint ismeretes, akkor is 176 választókerületben indultak a pártok jelöltjei, illetve a függetlenek. A statisztikák szerint a rendszerváltozás utáni első szabad választásokon összesen 1623 jelölt indult az egyéni választókerületekben. A honatya és -anya jelöltek közül 1424-en pártszínekben, 199-en pedig függetlenként indultak csatába a voksokért. Itt kell elmondani azt is, hogy a négy évvel ezelőtti vá­lasztásokon mindössze 5 je­löltet választottak meg az első fordulóban a polgárok, így 171 választókerületben újra kellett szavazniuk a második körbe jutott jelöltekre. Persze, akkor létrejöttek már a választási koalíciók és a kevesebb voksot kapott jelöltek szavazói, te­kintettel. hogy saját emberüket már nem segíthették, így a pártjuk által támogatott, még a ringben lévő jelöltre szavaztak. Ez később ugyanígy működött az önkormányzati választások" esetében és így lesz ez most is. De tekintsünk vissza a négy évvel ezelőtti voksolásra és említsünk meg néhány ismert nevet az akkori jelöltek közül, kiváltképpen azokat, akik a mostani erőpróbán is meg­mérettetnek. Kezdjük talán a fővárosban, s ott is az első választókörzettel. Itt Dornbach Alajos, az Országygúlés al­elnöke, SZDSZ-es honatya, Bánffy György MDF-es szín­művésszel és Vitányi Ivánnal, az MSZP jelöltjével csapott össze. Az eredmény: Dombach 13 992, Bánffy 12 953, Vitányi 5271 voksot kapott. Ebben a csoportban indult Ungár Klára ha kimennek a ruszkik. Én vállaltam volna, hogy életem végéig csak zsíroskenyéren éljek, ha ez lenne az ára annak, hogy felszabaduljon az ország. Milyen könnyen felejtünk! Barakktól a szigetig A „szocialista tábor leg­vidámabb barakkja" és a „sta­bilitás szigete" frappáns és ta­láló elnevezések, amelyeket a külföld aggatott ránk a térség országaival való összevetés után. Magyarország egy kicsit mindig is más volt, és ma is más, mint a környező or­szágok. A „legvidámabb barakk" azt a többletszabadságot jelentette, amelyet talán 56-os konok szabadságharcunkkal csikar­tunk ki a Nagy Testvértől. Ezért volt szabad itt az utóbbi években nyíltabban bírálni, kabarézni, viccelődni a rend­szer számlájára. Ezért lehetett itt nagyobb az egy főre jutó kisfröccs, komcsivicc, háztáji és sültkolbász. A 22 milliárd­ból futotta a barokkos vi­dámságra. A „stabilitás szigete" mai szóhasználat, az. antalli kö­vetkezetes politikát és az MDF-ből áradó „nyugodt erő"-t jelenti. A nyugat ész­revette, hogy a térségből egyedül a magyar kormány volt képes végig a helyén maradni, hogy egyedül itt volt is, akkor még a Fidesz színei­ben, szavazatainak száma pedig 3912 volt. Azóta sokat változott a világ, hiszen Ungár Klára, a népszerű fiatalde­mokrata politikusnő immár nem egykori pártja színeiben indul majd az 1994-es válasz­tásokon, hanem az SZDSZ­ben, s nem is Pesten, hanem Szentendrén. Itt pedig nem más lesz az ellenfele, mint az a Kulin Ferenc, aki azóta az MDF frakcióvezetőjének fe­lelősségteljes tisztségét látja el a magyar Parlamentben. Ugyancsak érdemes egy pillantást vetni a budapesti 7. választókerületre, mert itt is csupa „nagyágyú" indult. Ta­más Gáspár Miklós (SZDSZ) és Schamschula György (MDF), aki azóta közlekedési miniszter a magyar kormány­ban. Akkor Schamschula volt a befutó (több, rrtint 10 ezer szavazattal). Most ugyanitt indul Tardos Márton (SZDSZ) és Vitányi Iván (MSZP). Az „érdekes" személyiségek közül Fodor Gábor (Fidesz) a 10. választókerületben indult, ahol az első fordulóban 5877 szavazatot kapott, s itt indult Csapody Miklós (MDF) is, akire 10 685-en voksoltak. A végső győztes szintén Csapody lett. Azóta Fodor Gábor már az SZDSZ színeiben szerepel, s nem is Pesten, hanem Gyön­gyösön. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a 13. választókerü­a kormánykoalíciónak termé­szetes összetartó ereje. Hogy ennyi támadás, rágalom, meg­nemértés, hamisítás és hazu­dozás ellenére együtt tudott maradni egy kormányzáshoz elegendő parlamenti többség, ehhez küldetéstudat kellett és dacos magyarságféltés. A volt szocialista tömbön belül, bár vidámabb és jólla­kottabb barakk voltunk, azért számottevő gazdasági előnyre nem tettünk szert még Bulgária vagy Románia viszonylatában sem. Tudni kell, hogy Ro­mánia adósság nélkül került ki a rendszerből, Csehszlo­vákiával szemben pedig ki­mondottan lemaradásunk volt. 1990-ben a csehszlovákoknak letben volt jelölt, egyik ellen­feleként indult ugyanitt Zacsek Gyula, akkor még MDF-es képviselőjelölt. Orbán 5720, Zacsek pedig 9937 szavazatot kapott. A 12. választókerület­ben Pető Iván, az SZDSZ mos­tani elnökére négy évvel ezelőtt 13 820-en voksoltak. Nyert. Idén ugyanitt indul a nagy megmérettetésben, de óriási harc várható közte, valamint két hölgy, nevezete­sen az MDF-es Dobos Kriszti­na és a Piacpárt által jelölt Kéri Edith között. Ez utóbbival való bírósági ügye már tulajdon­képpen a választási hadjárat szerves részének is mondható. Hosszú sora van a fővárosi nagy közdejmeknek, de vé­gezetül csak egyet említek. A 24. választókerületben Palotás János (A/IDF) már az első körben 13 819 szavazatot kapott, a fideszes Ader János viszont csak 4215-öt. Palotás azóta nemcsak hogy nem MDF-es, már nem is föggetlen, hanem a Köztársaság Párt elnöke és miniszterelnök jelölt... Vidéken is indult néhány ismert po­ltikus, akinek a győzelmére előre mertünk volna fogadni. Ezek közül kétségkívül a legismertebb Pozsgay Imre volt, a rendszerváltást meg­előző időszak jeles figurája. Ő a Győr-Sopron 7. választóke­rületében indult az MSZP szí­45 százalékkal magasabb GDP-jük volt, mint nekünk, de még a Szovjetuniónak is 15 százalékos előnye volt velünk szemben. (A GDP nemzeti össztermék, nem keverendő össze az életszínvonallal!). Mára összahasonlítási alap­ként csak a visegrádiak jö­hetnek számításba, a többiek alaposan lemaradtak mind a rendszerbéli változások terén (privatizáció, demokratizá­lódás, európai kompatibi­litás...), mind gazdasági téren. Ezekhez az összehason­lításokhoz a legbeszédesebb paraméterként elegendő annyit hozzáfűzni, hogy Magyar­országra továbbra is több tőke áramlik, mint az összes többi neiben, ellenfele pedig az ak­kor még viszonylag ismeretlen Szájer József volt. A voksolás eredménye: Pozsgayra 6387, Szájerre pedig 10 307 válasz­tópolgár szavazott... Az MSZP-s Horn Gyula So­mogy megye 4. választókör­zetében indult. Az első for­dulóban 8896 voksot kapott és az élen végzett, ám a második­ban már megelőzte őt Gaál Antal, az MDF jelöltje. Gaál csaknem 1800 szavazattal ka­pott többet, mint az MSZP mostani elnöke. A négy évvel ezelőtti első fordulóban a Szabolcs megyei 9. választókerületben indult Torgyán József az MDF-es Móré László ellenében. Móré 4903, Torgyán dr. pedig csak 4181 szavazatot könyvelhetett el a neve mellé... Csongrád megye azért is érdekes számunkra, mert a négy évvel ezelőtt tartott parlamenti választások során egy sajátos rekord is született, megyénkben: Király Zoltán újságíró kollégánk, aki az MDF színeiben indult harc­ba a honatyai címért, a 2. választókerületben 25 261 szavazatot kapott. Ennyien egyetlen egy jelöltre sem szavaztak a választópolgárok. Azóta Király Zoltán kilépett az MDF-ből, a függetlenek között foglalt helyet az Or­szággyűlés padsoraiban, majd a Magyar Szociáldemokrata Párt elnökévé választották. Idei megmérettetése már nem az egykori választókerületében lesz,' hanem a Csongrád me­gyei „egyesben". Nos, itt indul majd honatya-társa, Póda Jenő (MDF) és Annus József (MSZP), a fideszes dr. Náfrádi Zoltán, a szabaddemokrata dr. Mózes Ervin, a keresztény­demokrata dr. Kovács Kálmán, a független kisgazda Kövér Károly, az alternatív zöld párti dr. Molnár Gyula, a mun­káspárti dr. Gesztesi Ferenc, a nyugdíjaspárti Aczél Tibor András. És még néhányan. Mert a pártlisták még nem véglegesek. Ki lesz a győztes? Ki lesz a rekorder? Még 78 nap és választ kap(hat)unk erre is... Kisimre Ferenc kelet-európai országba együtt­véve, Oroszországot is be­leértve. Lehetett volna jobban csinálni? Nem (szerintem). A törté­nelem folyamán államosításra már volt példa, de ilyen méretű privatizációra még nem. Szo­cializmusból piacgazdaságot a világon mi csináltunk elsőnek. Szerencsére ehhez kaptunk ajándékba Istentől (ateisták: sors) egy naprakész demok­ratát akkor, amikor vagy el­vetélt marxistákból, vagy lánglelkú mozgalmárokból állott a politikai garnitúra Európa keleti felén. Persze az már nem véletlen, hogy az MDF adta Antall Józsefet. A részleteken vitatkozha­tunk. Volt-e paktum, és ha volt, kellett-e, gyors vagy lassú a magánosítás, kinek a kezében vannak a médiák, miért ilyen volt a kárpótlás, stb. A jobbról és balról jövő ellentétes előjelű bírálatok igazolják, hogy az Antall­(majd Boross-) kormány va­lóban középen és valóban jó úton járt. Mert egyszerre mondták egyfelől, hogy nem­zetieskedik és nem engedi külföldiek részére a földvásár­lást és másfelől, hogy ki­árusítja az országot. Mondták egyfelől, hogy boszorkány­üldözést folytat a kommunisták ellen, másfelől, hogy meg­hagyta őket vezető beosztá­sukban, egyfelől, hogy ve­zetése alatt fölébredt az anti­szemitizmus, másfelől, hogy hazánkat Izraelből és Washing­tonból irányítják általa. Egy­felől, hogy kisajátította a mé­diákat, másfelől, hogy meg­hagyta a sajtómonopőliumokat. Végül visszatekintve az el­múlt három évre, azt is körbe­mosolyogtam, volna, aki meg­jósolja nekem, hogy ilyen gyorsan újra összetalálkoznak és bár még szégyenlősen, de összeölelkeznek a különböző pártokba szétszóródott volt kommunista elit tagjai. Ez. egyrészt jó a tisztulás végett, másrészt illúziórom­boló, de kijózanító azok szá­mára, akik hitték, hogy az MSZP-be, SZDSZ-be és az MSZOSZ-ba szétszóródott kommunistákból egyszer majd valóban európai típusú baloldal lesz. Szemünk előtt jön létre az új csapat Thürmertől Nagy Sándoron, Horn Gyulán át Kis Jánosig. Világosan kell látni: ez a bal az a bal. Úgy tűnik, honi bolsevikjainkból már soha nem lesz európai szociáldemokrata. Balogh László wmmmmmmmmmmmmmmmmmamm Emlék 1990-ből. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Plakátok Rend a lelke mindennek... Választásra készülődünk. Ezt egyelőre csak a sajtóban, rádióban, tévében és a politikai nagygyűlések számának szaporodásában észleljük. Plakátok még sehol. Vagy csak úgy „szégyenlősen": imitt-amott. Bár, ha jobban megfigyeljük, akkor rájövünk, hogy ezek a négy évvel ezelőtt tartott választások plakátjai...Akkor, a voksolások első fordulója után, a DM 1990. március 30-i számában, kollégánk így írt a falragaszokról: „ Mindenütt bombáztak bennünket. Magabiztos tekintetek, mosolyok az ajkak szögletében, villogó fogú nevetések. Az újrakezdés férfiúi és asszonyai. Körülöttük stilizált és valódi virágok, gyerekkel, gyerek nélkül. Szövegek prózában és versbe szedve. Es mi a szívünkre hallgattunk, a biztos jövőt, a munkát, megélhetést, jólétet választottuk, önmagunkra szavaztunk ­természetesen szabadon. (...) Legkésőbb négy év múlva biztosan eltűnnek a mai plakátok." Kartársunk egy kicsit melléfogott. Nem tűntek el. Idén, remélhetőleg másként lesz mindez, hiszen azóta új rendeletek szabályozzák széles e hazában, meg önkormányzati szinten is a plakátragasztást. Helyét, idejét, gyakoriságát, a ragasztásra kijelölt tulajdon formáját, meg más egyebeket is. Még van idő jócskán a májusi voksolásig. Tegyünk valamit annak érdekében, hogy a választások lebonyolítása után ne kelljen ilyen dorgáló hangnemben írni a városról. Meg a pártokról. Mert négy évvel ezelőtt volt egy hórukk, egy nagy nekibuzdulás a pártok részéről, hogy: most azután leszedünk minden plakátot, leáztatjuk a papírost, hiszen bejutottunk/ nem jutottunk be az Országgyűlésbe, most már nincs szükségünk a falragaszokra. Azután kifulladt az akció. Mosf legyünk ebben fegyelmezettek, példateremtőek és következetesek. Pontosabban: csak oda „helyezzük el magunkat", tehát a plakátjainkat, ahol hatóságilag erre kijelölt helyek vannak. K. F. Mondd, le kii választanál? Négy évvel ezelőtt (is) voksoltunk Mindenki tippel. A csapos, a könyvtáros, a trolivezető, a trolira váró nyugdíjas, a piacon didergő kofa, aki azonnal véleményt is mond a terményfelvásárlási politikáról, meg az újságíró. Mert azt nem lehet eltitkolni, hogy igenis odafigyelünk egymásra, naponta átfésüljük az összes létező sajtóterméket, netán valami újat (is) megtudnánk a választásokkal kapcsolatban! Jómagam is „megjátszottam" már egy ilyen választási galopptippnek nevezett esélylatolgatási szelvényt, amelyen volt 1, x és 2­es is bőven, ám az eredmény ugyancsak felemásra sikeredett: a választókerületekben induló egyéni jelöltek névsora akkor még néni volt végleges (egyes pártok esetében még mindig nem verifikálták a jelöltek listáját), így azután másnap jónéhányan helyreigazítottak, mondván, hogy jobban járok, ha a lottózóban pró­bálkozom...

Next

/
Thumbnails
Contents