Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19 / 42. szám

SZOMBAT, 1994. FEBR. 19. MÉG 78 NAP 5 Küldetéstudat és dacos magyarságféllés Balogh László 1959-ben született Kalocsán. Mezőgazdasági középiskolát végzett, majd 1975-től a Római Katholikus Hittudományi Akadémia civil hallgatója volt. 1979-től több illegális nyomdát működtetett. <5 segített fölállítani Duray Miklós pozsonyi nyomdáját is. 1982 óta a Magyar Televízió szegedi stúdiójának operatőre. Alapító tagja az MDF-nek, ahol több tisztséget is betöltött. Jelenleg az MDF országos választmányának tagja, a szegedi 2. választókörzet országgyűlési képviselőjelöltje, a Közélet című lap főszerkesztője. • Ha valaki 1979-ben (amikor első illegális nyomdámat felállítottam) azt mondja nekem, hogy egy bő évtized múlva Magyarország független állam lesz, felrobban a Varsói Szerződés, szétesik a KGST, kivonul hazánkból a megszálló Vörös Hadsereg utolsó katonája, enyhén szólva körbemosolyogtam volna. Még legszebb álmomban sem mertem arra gondolni, hogy a szocialista-kommunista diktatúrát felválthatja a többpárti demokrácia. Szinte napok alatt helyreállt a demokratikus rend. Szabad lett a sajtó, mindenki vállalhatta hitét, régi-új iskolák indultak, helyreállt a tulajdon szabadsága, nagyapáink is újra földhöz juthattak, ezzel egy időben megszűnt a párttitkárok uralma és eltűnt a munkásőrség. Örülnünk kellene Gyerekkoromban, amikor megízleltem a olvasás örömét, vérbeli kurucként végigizgultam dicsőséges szabadságharcaink valamennyi olvasmányát, számomra az aktuális ellenség a mindenhol jelenlevő szovjet hadsereg volt. Pajtásaim is ugyanígy gondolták, hisz egymásnak adtuk a könyveket. Emlékszem, fogadalmakat is tettünk. Egyikünk lemondott volna nemrég kapott kerékpárjáról, egy másik fiú vállalta volna, hogy két évig nem néz tévét, Ezúttal másra vállalkozom. Az 1990-es választásokról készítettem egy visszapillantót, amelyből talán kiderül egy s más, legalábbis az, hogy miként voksoltunk négy évvel ezelőtt. Mint ismeretes, akkor is 176 választókerületben indultak a pártok jelöltjei, illetve a függetlenek. A statisztikák szerint a rendszerváltozás utáni első szabad választásokon összesen 1623 jelölt indult az egyéni választókerületekben. A honatya és -anya jelöltek közül 1424-en pártszínekben, 199-en pedig függetlenként indultak csatába a voksokért. Itt kell elmondani azt is, hogy a négy évvel ezelőtti választásokon mindössze 5 jelöltet választottak meg az első fordulóban a polgárok, így 171 választókerületben újra kellett szavazniuk a második körbe jutott jelöltekre. Persze, akkor létrejöttek már a választási koalíciók és a kevesebb voksot kapott jelöltek szavazói, tekintettel. hogy saját emberüket már nem segíthették, így a pártjuk által támogatott, még a ringben lévő jelöltre szavaztak. Ez később ugyanígy működött az önkormányzati választások" esetében és így lesz ez most is. De tekintsünk vissza a négy évvel ezelőtti voksolásra és említsünk meg néhány ismert nevet az akkori jelöltek közül, kiváltképpen azokat, akik a mostani erőpróbán is megmérettetnek. Kezdjük talán a fővárosban, s ott is az első választókörzettel. Itt Dornbach Alajos, az Országygúlés alelnöke, SZDSZ-es honatya, Bánffy György MDF-es színművésszel és Vitányi Ivánnal, az MSZP jelöltjével csapott össze. Az eredmény: Dombach 13 992, Bánffy 12 953, Vitányi 5271 voksot kapott. Ebben a csoportban indult Ungár Klára ha kimennek a ruszkik. Én vállaltam volna, hogy életem végéig csak zsíroskenyéren éljek, ha ez lenne az ára annak, hogy felszabaduljon az ország. Milyen könnyen felejtünk! Barakktól a szigetig A „szocialista tábor legvidámabb barakkja" és a „stabilitás szigete" frappáns és találó elnevezések, amelyeket a külföld aggatott ránk a térség országaival való összevetés után. Magyarország egy kicsit mindig is más volt, és ma is más, mint a környező országok. A „legvidámabb barakk" azt a többletszabadságot jelentette, amelyet talán 56-os konok szabadságharcunkkal csikartunk ki a Nagy Testvértől. Ezért volt szabad itt az utóbbi években nyíltabban bírálni, kabarézni, viccelődni a rendszer számlájára. Ezért lehetett itt nagyobb az egy főre jutó kisfröccs, komcsivicc, háztáji és sültkolbász. A 22 milliárdból futotta a barokkos vidámságra. A „stabilitás szigete" mai szóhasználat, az. antalli következetes politikát és az MDF-ből áradó „nyugodt erő"-t jelenti. A nyugat észrevette, hogy a térségből egyedül a magyar kormány volt képes végig a helyén maradni, hogy egyedül itt volt is, akkor még a Fidesz színeiben, szavazatainak száma pedig 3912 volt. Azóta sokat változott a világ, hiszen Ungár Klára, a népszerű fiataldemokrata politikusnő immár nem egykori pártja színeiben indul majd az 1994-es választásokon, hanem az SZDSZben, s nem is Pesten, hanem Szentendrén. Itt pedig nem más lesz az ellenfele, mint az a Kulin Ferenc, aki azóta az MDF frakcióvezetőjének felelősségteljes tisztségét látja el a magyar Parlamentben. Ugyancsak érdemes egy pillantást vetni a budapesti 7. választókerületre, mert itt is csupa „nagyágyú" indult. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) és Schamschula György (MDF), aki azóta közlekedési miniszter a magyar kormányban. Akkor Schamschula volt a befutó (több, rrtint 10 ezer szavazattal). Most ugyanitt indul Tardos Márton (SZDSZ) és Vitányi Iván (MSZP). Az „érdekes" személyiségek közül Fodor Gábor (Fidesz) a 10. választókerületben indult, ahol az első fordulóban 5877 szavazatot kapott, s itt indult Csapody Miklós (MDF) is, akire 10 685-en voksoltak. A végső győztes szintén Csapody lett. Azóta Fodor Gábor már az SZDSZ színeiben szerepel, s nem is Pesten, hanem Gyöngyösön. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a 13. választókerüa kormánykoalíciónak természetes összetartó ereje. Hogy ennyi támadás, rágalom, megnemértés, hamisítás és hazudozás ellenére együtt tudott maradni egy kormányzáshoz elegendő parlamenti többség, ehhez küldetéstudat kellett és dacos magyarságféltés. A volt szocialista tömbön belül, bár vidámabb és jóllakottabb barakk voltunk, azért számottevő gazdasági előnyre nem tettünk szert még Bulgária vagy Románia viszonylatában sem. Tudni kell, hogy Románia adósság nélkül került ki a rendszerből, Csehszlovákiával szemben pedig kimondottan lemaradásunk volt. 1990-ben a csehszlovákoknak letben volt jelölt, egyik ellenfeleként indult ugyanitt Zacsek Gyula, akkor még MDF-es képviselőjelölt. Orbán 5720, Zacsek pedig 9937 szavazatot kapott. A 12. választókerületben Pető Iván, az SZDSZ mostani elnökére négy évvel ezelőtt 13 820-en voksoltak. Nyert. Idén ugyanitt indul a nagy megmérettetésben, de óriási harc várható közte, valamint két hölgy, nevezetesen az MDF-es Dobos Krisztina és a Piacpárt által jelölt Kéri Edith között. Ez utóbbival való bírósági ügye már tulajdonképpen a választási hadjárat szerves részének is mondható. Hosszú sora van a fővárosi nagy közdejmeknek, de végezetül csak egyet említek. A 24. választókerületben Palotás János (A/IDF) már az első körben 13 819 szavazatot kapott, a fideszes Ader János viszont csak 4215-öt. Palotás azóta nemcsak hogy nem MDF-es, már nem is föggetlen, hanem a Köztársaság Párt elnöke és miniszterelnök jelölt... Vidéken is indult néhány ismert poltikus, akinek a győzelmére előre mertünk volna fogadni. Ezek közül kétségkívül a legismertebb Pozsgay Imre volt, a rendszerváltást megelőző időszak jeles figurája. Ő a Győr-Sopron 7. választókerületében indult az MSZP szí45 százalékkal magasabb GDP-jük volt, mint nekünk, de még a Szovjetuniónak is 15 százalékos előnye volt velünk szemben. (A GDP nemzeti össztermék, nem keverendő össze az életszínvonallal!). Mára összahasonlítási alapként csak a visegrádiak jöhetnek számításba, a többiek alaposan lemaradtak mind a rendszerbéli változások terén (privatizáció, demokratizálódás, európai kompatibilitás...), mind gazdasági téren. Ezekhez az összehasonlításokhoz a legbeszédesebb paraméterként elegendő annyit hozzáfűzni, hogy Magyarországra továbbra is több tőke áramlik, mint az összes többi neiben, ellenfele pedig az akkor még viszonylag ismeretlen Szájer József volt. A voksolás eredménye: Pozsgayra 6387, Szájerre pedig 10 307 választópolgár szavazott... Az MSZP-s Horn Gyula Somogy megye 4. választókörzetében indult. Az első fordulóban 8896 voksot kapott és az élen végzett, ám a másodikban már megelőzte őt Gaál Antal, az MDF jelöltje. Gaál csaknem 1800 szavazattal kapott többet, mint az MSZP mostani elnöke. A négy évvel ezelőtti első fordulóban a Szabolcs megyei 9. választókerületben indult Torgyán József az MDF-es Móré László ellenében. Móré 4903, Torgyán dr. pedig csak 4181 szavazatot könyvelhetett el a neve mellé... Csongrád megye azért is érdekes számunkra, mert a négy évvel ezelőtt tartott parlamenti választások során egy sajátos rekord is született, megyénkben: Király Zoltán újságíró kollégánk, aki az MDF színeiben indult harcba a honatyai címért, a 2. választókerületben 25 261 szavazatot kapott. Ennyien egyetlen egy jelöltre sem szavaztak a választópolgárok. Azóta Király Zoltán kilépett az MDF-ből, a függetlenek között foglalt helyet az Országgyűlés padsoraiban, majd a Magyar Szociáldemokrata Párt elnökévé választották. Idei megmérettetése már nem az egykori választókerületében lesz,' hanem a Csongrád megyei „egyesben". Nos, itt indul majd honatya-társa, Póda Jenő (MDF) és Annus József (MSZP), a fideszes dr. Náfrádi Zoltán, a szabaddemokrata dr. Mózes Ervin, a kereszténydemokrata dr. Kovács Kálmán, a független kisgazda Kövér Károly, az alternatív zöld párti dr. Molnár Gyula, a munkáspárti dr. Gesztesi Ferenc, a nyugdíjaspárti Aczél Tibor András. És még néhányan. Mert a pártlisták még nem véglegesek. Ki lesz a győztes? Ki lesz a rekorder? Még 78 nap és választ kap(hat)unk erre is... Kisimre Ferenc kelet-európai országba együttvéve, Oroszországot is beleértve. Lehetett volna jobban csinálni? Nem (szerintem). A történelem folyamán államosításra már volt példa, de ilyen méretű privatizációra még nem. Szocializmusból piacgazdaságot a világon mi csináltunk elsőnek. Szerencsére ehhez kaptunk ajándékba Istentől (ateisták: sors) egy naprakész demokratát akkor, amikor vagy elvetélt marxistákból, vagy lánglelkú mozgalmárokból állott a politikai garnitúra Európa keleti felén. Persze az már nem véletlen, hogy az MDF adta Antall Józsefet. A részleteken vitatkozhatunk. Volt-e paktum, és ha volt, kellett-e, gyors vagy lassú a magánosítás, kinek a kezében vannak a médiák, miért ilyen volt a kárpótlás, stb. A jobbról és balról jövő ellentétes előjelű bírálatok igazolják, hogy az Antall(majd Boross-) kormány valóban középen és valóban jó úton járt. Mert egyszerre mondták egyfelől, hogy nemzetieskedik és nem engedi külföldiek részére a földvásárlást és másfelől, hogy kiárusítja az országot. Mondták egyfelől, hogy boszorkányüldözést folytat a kommunisták ellen, másfelől, hogy meghagyta őket vezető beosztásukban, egyfelől, hogy vezetése alatt fölébredt az antiszemitizmus, másfelől, hogy hazánkat Izraelből és Washingtonból irányítják általa. Egyfelől, hogy kisajátította a médiákat, másfelől, hogy meghagyta a sajtómonopőliumokat. Végül visszatekintve az elmúlt három évre, azt is körbemosolyogtam, volna, aki megjósolja nekem, hogy ilyen gyorsan újra összetalálkoznak és bár még szégyenlősen, de összeölelkeznek a különböző pártokba szétszóródott volt kommunista elit tagjai. Ez. egyrészt jó a tisztulás végett, másrészt illúzióromboló, de kijózanító azok számára, akik hitték, hogy az MSZP-be, SZDSZ-be és az MSZOSZ-ba szétszóródott kommunistákból egyszer majd valóban európai típusú baloldal lesz. Szemünk előtt jön létre az új csapat Thürmertől Nagy Sándoron, Horn Gyulán át Kis Jánosig. Világosan kell látni: ez a bal az a bal. Úgy tűnik, honi bolsevikjainkból már soha nem lesz európai szociáldemokrata. Balogh László wmmmmmmmmmmmmmmmmmamm Emlék 1990-ből. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Plakátok Rend a lelke mindennek... Választásra készülődünk. Ezt egyelőre csak a sajtóban, rádióban, tévében és a politikai nagygyűlések számának szaporodásában észleljük. Plakátok még sehol. Vagy csak úgy „szégyenlősen": imitt-amott. Bár, ha jobban megfigyeljük, akkor rájövünk, hogy ezek a négy évvel ezelőtt tartott választások plakátjai...Akkor, a voksolások első fordulója után, a DM 1990. március 30-i számában, kollégánk így írt a falragaszokról: „ Mindenütt bombáztak bennünket. Magabiztos tekintetek, mosolyok az ajkak szögletében, villogó fogú nevetések. Az újrakezdés férfiúi és asszonyai. Körülöttük stilizált és valódi virágok, gyerekkel, gyerek nélkül. Szövegek prózában és versbe szedve. Es mi a szívünkre hallgattunk, a biztos jövőt, a munkát, megélhetést, jólétet választottuk, önmagunkra szavaztunk természetesen szabadon. (...) Legkésőbb négy év múlva biztosan eltűnnek a mai plakátok." Kartársunk egy kicsit melléfogott. Nem tűntek el. Idén, remélhetőleg másként lesz mindez, hiszen azóta új rendeletek szabályozzák széles e hazában, meg önkormányzati szinten is a plakátragasztást. Helyét, idejét, gyakoriságát, a ragasztásra kijelölt tulajdon formáját, meg más egyebeket is. Még van idő jócskán a májusi voksolásig. Tegyünk valamit annak érdekében, hogy a választások lebonyolítása után ne kelljen ilyen dorgáló hangnemben írni a városról. Meg a pártokról. Mert négy évvel ezelőtt volt egy hórukk, egy nagy nekibuzdulás a pártok részéről, hogy: most azután leszedünk minden plakátot, leáztatjuk a papírost, hiszen bejutottunk/ nem jutottunk be az Országgyűlésbe, most már nincs szükségünk a falragaszokra. Azután kifulladt az akció. Mosf legyünk ebben fegyelmezettek, példateremtőek és következetesek. Pontosabban: csak oda „helyezzük el magunkat", tehát a plakátjainkat, ahol hatóságilag erre kijelölt helyek vannak. K. F. Mondd, le kii választanál? Négy évvel ezelőtt (is) voksoltunk Mindenki tippel. A csapos, a könyvtáros, a trolivezető, a trolira váró nyugdíjas, a piacon didergő kofa, aki azonnal véleményt is mond a terményfelvásárlási politikáról, meg az újságíró. Mert azt nem lehet eltitkolni, hogy igenis odafigyelünk egymásra, naponta átfésüljük az összes létező sajtóterméket, netán valami újat (is) megtudnánk a választásokkal kapcsolatban! Jómagam is „megjátszottam" már egy ilyen választási galopptippnek nevezett esélylatolgatási szelvényt, amelyen volt 1, x és 2es is bőven, ám az eredmény ugyancsak felemásra sikeredett: a választókerületekben induló egyéni jelöltek névsora akkor még néni volt végleges (egyes pártok esetében még mindig nem verifikálták a jelöltek listáját), így azután másnap jónéhányan helyreigazítottak, mondván, hogy jobban járok, ha a lottózóban próbálkozom...