Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 17. MÉG 80 NAP 5 • Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. • A számokra már nem emlékszem pontosan, a jelenet hitelességéért azonban kezeskedem. Még a régi Országgyűlésben fölállt egy harmincas, de már őszes hajú képviselő, kezében a költségvetési elszámolást lobogtatva, s körülbelül azt mondta, hogy ez az utóbbi idők legdemokratikusabb papírlapja. Tartalmazza mindazt, ami említésre érdemes, olyan részletes például, hogy az is kiderül belőle: hány ezer forintot költöttek a parlamenti védék tisztán tartására. Csak azt tessék megmondani - tette hozzá -, hogy az Egyéb rovatban mi az az 51 milliárd forint?... Megrökönyödött arcok, a légy zümmögését is lehetett hallani, az óriási termen átsöpört a botrány szele. Magyarázzam? Mindenki tudta a képviselők közül, hogy hadiÖrök ellenzéki kiadásokra és egyebekre titkosítanak néhány tucat milliárdnyit, erre jön ez a tévériporter Szegedről, s felrúgja a közmegegyezést: megkérdezi azt, amit nem nem illik firtatni. Király Zoltán ekkor már túl volt a nagy megméretésen: mindenki megdöbbenésére legyőzte a Komócsin-családot. Ő volt a régi rendszer elsó szabadon választott képviselője. Engem mindenesetre nem lepett meg az imént idézett parlamenti jelenete. Párhuzamos osztályban érettségiztünk Kecskeméten, több mint három évtizede ismerem. Beszélgettünk akkor is, amikor KISZesként tartalmas programokat szervezett Bács megyei fiataloknak; akkor is, amikor szoKirály Zoltánról mondják Életút Reformkommunistából lett magyar demokratából lett nyugat-európai típusú szociáldemokrata Szántó Péter közíró Minek néznek? Bizonyos fokig megismétlődött a pártot négy éve tönkretevő Petrasovits-szindróma: az, hogy valaki elnöknek lép be egy pártba, amihez azelőtt semmi köze nem volt, s aztán csodálkozik, hogy alapjában mindenki bohócnak nézi. Egri György, öreg szociáldemokrata újságíró, volt kanadai magyar emigráns Rend a lelke Király Zoltán, a szocdemeket gatyába rázó publicista. Wessely Gábor szekszárdi hírlapíró A legkisebb Királyfi Senkit sem akarok meggyőzni-lebeszélni, kire szavazzon. Holott tudom, minő jellemekből (nem pártokból) állna össze kedvemre való, reprezentatív parlament. Az észjárásban, érzelmekben veszélyesek közül is néhányat ott látnék: nehogy megfeledkezzünk róluk. Tán szükség van ott minden színárnyalatra, de főként a tiszta színekre. Király Zoltán határozott szerénysége, heves toleranciakövetelése jó ideig kereste a helyét. Társadalmiigazság-vágyában, s a mohó, vad akarnokság fékezésének reményében végül szocdemként talált magára. Aki előző, pártok közötti kanyargásait veti szemére, elfelejti: ezek épp a következetes ember keresései voltak. Azé, aki olvas, olvas, hogy igazára találjon, míg végül maga ragad tollat, hogy megfogalmazza. Nincs tehát tehetsége a demagógiára, vállalja a népszerűtlen szót is, ha biztos, hogy az is népszolgáló. Nem tapsot keres: jövőt. Messziről néha jobban kiviláglik a lényeg. A szűkebb-szélesebb közöss, amely feldobta őt a közéletbe, büszke lehet rá. Szeged különösen. S szakmája, közönsége még inkább. Nyoma sincs benne hatalomvágynak, képes őszintén mosolyogva vitázni, s ha fölcsattan, csak a szókimondás hiúsága hajtja. Nem korteskedem. Csak bevallom: a közszolgálatban tiszta, jóindulatú, bátor embernek ismertem meg, akiben van erő elismerni ellenfele igazát is. Rá merném bízni saját, csekély igazamat is. Nagyon nem szeretnék csalódni benne, s tudom, aligha fogok. Akkor sem. ha újrainduló, újrakezdő pártja még távol áll a meggyőző győzelemtől. Király Zoltán ugyanaz a jellem marad, ha alulmarad, ha felülkerekedik. Ennél többet manapság nehéz elmondani egy politikusról. S aki mégis kortesinek olvasná e sorokat, azt emlékeztetem: írtam én már ennyi rokonszenvvel kormánypárti és ellenzéki politikusokról is. A jellem. a stílus, a személyes programban is megmutatkozó szándék érdekel. Király Zoltán és pártja ma a benjáminoké: könnyen (s nem tagadom, ma még kockázat nélkül) lehet kedvelni. Nagy súlya nincs még, de már ellensúlya minden szélsőségnek. Bodor Pál tyolát köpködtünk a SZEAC-, SZEOL-, Szeged SC-meccseken; amikor mint a „négyek bandájának" tagját kizárták az MSZMP-ből; amikor az MDF támogatásával bejutott az új Országgyűlésbe, sőt egy időben közös munkahelyen is dolgoztunk. Ismerni vélem hát a szociáldemokraták jelenlegi elnökét. Felrémlik az a mondata, amelyet önkritikusan fogalmazott meg: „Ha esetleg bekerülnék a kormányba, valószínűleg én lennék a belső ellenzék". Ezt a mondatot sejtem személyisége kulcsának, a látszólagos cikk-cakkok lélektani magyarázatának. Lehet, hogy alkalomadtán kívánkozik a hatalomba, de amint közel kerül hozzá, rögLevélféle egykori kollégámnak Kedves Zoli! Bizonyára nem felejthető emlék az a hatalmas tálcányi képviselőfánk, amelyet országgyűlési képviselővé történt megválasztásod napján kaptál szegedi televíziós munkatársaidtól. A sors úgy hozta, hogy mi is dolgoztunk együtt néhány esztendeig. De számomra emlékezetesebbek az úgynevezett „nem hivatalos" kapcsolatok, amelyek régebbi esztendőkre datálódnak. A szegedi televízióstúdió szervezésekor megjelent a képernyőn egy ifjú, de már akkor is őszülő riporter, aki megnyerő modorával, a másokra való figyelés különleges adottságával hamar kivívta, nemcsak a kollégák, de a tévénézők és a dél-alföldi régió lakóinak figyelmét és megbecsülését is. Ez persze a felszín, a külsőség. Sokkal fontosabb az a tartás, az a figyelem, az az érzékenység, amelyet a gyulai várszínházban rendezett - és több nagy sikerű program után hamvábahótt (vagy mesterségesen elfojtott!) - határokon túli Ura fesztiváljait jellemezte. A te ötleted nyomán született meg a magyar nyelvű vers gyulai ünnepe, amely - ha csak szavakban, szép szavakban is olyan időben randevúztatta a határon túli magyar költészetet, amikor ez nem volt éppen programja az uralkodó párt ideológiájának. Ha máshogy Király Zoltán vest kiderül: le kéne mondania a függetlenségről, s ami az ő esetében legalább ennyire fontos: az emberek szeretetéről. Az egyszerű emberek ugyanis kedvelik ezt a fiatalos politikust. Egy közülünk - gondolják -, fölvitte az Isten a dolgát, még sincs nagyra ezzel. Király Zoltánt, az embert nem féltem. A politikust annál inkább. Vajon hogyan bírja a gyűrődést? Elvégre a szegedi választók képviselete egész embert kíván. A parlamenti munka szintén. És ehhez jött most a szociáldemokrata elnökség. Az ösztönei eddig nem hagyták cserben, végül is mindig a kisemberek mellett döntött. Hogy nem érezted meg, Zoli, hogy a hármasterhelés kétségessé teszi politikusi pályafutásodat? Zöldi László nem, a verssorok kössék össze az egynyelvű nép fiait. S lett egy várszínházi estből televíziós műsor, lett július esti sajátos tüntetés a sok száz éves téglafalak között, és néma könnyezés otthon, a képernyők előtt. Mert persze, hogyne tudtuk volna, hogy létezik 15 millió magyar, hogy van határokon túl is magyarul írott vers - csak éppen nem ismertük, csak éppen félreismertük, csak éppen el voltunk zárva tőlük. De ez, az általad kezdeményezett vállalkozás sokakat rádöbbentett arra, hogy lehetnek hajszálrepedések egy monolitikus rendszer épületén is, s hogy ezeket a szellem fegyverével is lehet feszegetni. Mondjam azt, hogy föllelhetők ezekben a műsorokban a másképp gondolkodás csírái? Nem mondom, hiszen számunkra mindez természetes közeg és hivatásbeli feladat volt... Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, s nyilván a te életedben is. Csodálom töretlen hitedet, és féltelek. Nehogy ez a zavaros közélet a maga színvonalára kényszerítsen. Túl kell lépnünk e mai kocsmán. Azzal a hittel, amellyel annak idején a gyulai vár tövében szürcsöltük a vörösbort. Üdvözlettel: Tandi Lajos Újságíró, pedagógus. Kiskunfélegyháza, 1948. máj. 23. Sz.: Király Ferenc, Körmöczi Irén. Nős (elvált 1983), 1989, Sóvári Katalin. Gy.: Éva, 1976, Eszter, 1978, Márton, 1991, Máté, 1993. T.: JATE JTK, 1969-71, Tanárképző Főisk., Szeged, népművelés-pedagógia, 1974-79, Újságíró Isk., 1980-81, Pol. Főisk., 1983-87, Bell School of Languages, Norwich (Anglia). É.: 1971-78 a KISZ Bács-Kiskun M. Biz. kult. felelőse, 2 évig mb. ideológiai titk., 1973-75 a Petőfi Népe, 1975-78 a Rádió és a Tv szolnoki stúdiójának külső munkatársa, 1978-91 az MTV szegedi stúdiójában szerk.-riporter, 1991 a HT Press ügyvez. ig. 1985- országgy. képv., (Szeged, 1990. máj.-jún. MDF, jón.-független), 1985-90 a településfejlesztési és környezetvédelmi biz., 1989-90 az ügyrendi biz. tagja, 1989 megalapítja az Ellenzéki Demokraták képv.csop.-ot, 1990. máj.-jún., 1992- a külügyi biz. tagja, 1974-88 az MSZMP tagja, 1988 az ÚMF alapító tagja, kizárták az MSZMP-ből. 1992- a Szociáldemokrata Néppárt ügyvivője. A MÚOSZ eln.ségi tagja. 1993- a Dem. Charta szóvivője. C.: 6701 Szeged, Pf. 18. (A Ki kicsoda 1994 alapján.) Király Zoltán mondja Szétesik az MDF? Na, bumm, és akkor mi van? Plusz-mínusz Megválasztásommal harmincmilliót nyert az MSZDP, mert nem kellett ennyi pénzt elkölteni, hogy Király Zoltánt megismertesse az országgal. Érdekvédelem A szociáldemokraták kampányának stílusa nem ígérgető, hanem követelő. Tetszik tudni? Egy felmérés szerint a szociáldemokrata pártnak van a legkisebb „nemtetszési" indexe. ígéret Ha esetleg bekerülnék a kormányba, valószínűleg én lennék a belső ellenzék. Az utolsó hun „Nem meggyőződést változtattam, hanem csak pártokat" - mondja a mostani Parlament egyik hírhedt átülóje. S ez valahogy Király Zoltánra is áll. Nem az elv, az átülés. Parlamenti körökben az utolsó hunnak tekinthetjük, mert hun ideül, hun oda. Bocs', ez csak vicc volt. Király Zoltánnak biztosan vannak elvei, de igazából ezek még nem derültek ki. Kezdetben, ugye, az MSZMP. Akkor a következő alternatíva volt azok számára, akik közéleti módon gondolkodtak: az egyik az egypárt, a másik „lemerülni. kibekkelni". Ő az előbbit választotta. Aztán jött a „négyek bandája", a pártból kizártaké, akik persze ideológiai platformot nem alkottak, csak az volt a bűnük az akkori rendszer szemében, hogy jurtáztak, tájékozódni kívántak az ellenzék nézeteiről. A meghurcolás - ahogy ez már lenni szokott - azokra ütött vissza, akik elkövették. Akiket pedig kizártak, mártírrá lettek. Királyt az a hihetetlen, rokonszenves népszerűség is segítette, amit televíziós szemé-, lyiségként elért. A választások előtt az MDF támogatottjaként tűnt fel ismét a politikai porondon. A megtett út rövid egy év alatt talán kicsit tűi nagy volt, talán nem eléggé hiteles. Hiszen miért lesz valaki reformkommunistából hirtelen magyar demokrata, konzervatív vagy nemzeti liberális? Antall József is így gondolhatta, mert Király Zoltán politikai karrierjének MDF-támogatottsága hamarosan véget ért. A választásokat követően nem sokkal még egy befeketítő kampány áldozata lett, és hitelesen máig sem derült ki, hogy tényleg a Holdat akarta-e elérni, mint Camus színdarabjának Caligulája, vagyis hogy szemet vetett az államelnöki posztra, vagy csak félreértették. Lett azután a kormányzat és az ellenzék ostorozója a független padsorokból (harmadik átülés). Utóbb nagyon elhallgatott, majd hirtelen szociáldemokrata lett, ott se akárki, hanem nagyfőnök rögtön. És ki érti, de ahogy posztjai növekedtek, úgy csökkent eredeti hitele a reformkommunistából lett magyar demokratából lett nyugat-európai típusú szociáldemokratának. Abban azért biztosak lehetünk, hogy beválasztják az új Parlamentbe. És akkor lesz még egy dobása. Vagy kettő. Szántó Péter