Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

KAPCSOLATOK 15 PÉNTEK, 1994. FEBR. 11. • Demokrácia egy jogállamban Egy lakásszövetkezet felszámolásához OLVASÓSZOLGÁLAT KI LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Tisztelt Főszerkesztő Úr! Alapítványunk nevében hálásan köszönöm, hogy kéré­sünknek eleget téve megjelentette lapjukban a mozgássé­rültek számára munkalehetőséget kínáló felhívásunkat. Külön örömöt jelentett számunkra, hogy a felhívás elérte célját, a vártnál nagyobb számban jelentkezett minden vonatkozásban megfelelő munkaerő. Célunk egy országos, számítógépes hálózat létrehozása, amelyben telefonkapcsolat kötné össze a megyeszék­helyeken lévő számítógépeket a budapesti telephelyünkön lévő központi gépünkkel. A hálózatot adatfeldolgozásra és a feldolgozott adatok továbbítására kívánjuk felhasználni. Amennyiben ezt Önök bármilyen módon hasznosítani kívánják, illetve tudják, örömmel állunk rendelkezésükre. További munkájukhoz sok sikert és minden jót kívánunk. Köszönettel: Barabás Mária, az Egalitás Alapítvány elnöke Ez a Zöldi nem az a Zöldi Fekete pontok - Tápén is! Az eset, amit most elmesé­lek, minden egyszerű gondol­kodású ember számára isme­rős, mondhatni, mindennapi küzdelem. De talán fogalmaz­hatnánk úgy is, hogy e társa­dalomban a demokrácia és a jog egyeseknek jelentheti azt ­a reklámnak is adjunk helyet -, hogy van, aki „semmit sem fi­zet és mindent kap", másoknak pedig, hogy „mindent kétszer fizet és semmit sem kap". Hogy világos legyen monda­nivalóm, kezdjük csak az ele­jén. Hát igen, abban az „átkos" múlt rendszerben az ember röpködött a boldogságtól örö­mében, ha egyáltalán szóba álltak vele lakásigény címén, nem beszélve arról, mit jelen­tett, ha beköltözhetett a sze­rény kis panellakásban, ami annak idején magát a meny­nyországot jelentette. Igaz, hosszú éveket várt erre, az is igaz, hogy az akkori szerződés­kötésének kemény feltételei voltak. Először is ki kellett fizetni az úgynevezett ránk eső részeket, melyek a házmesteri lakásokat és az épület alatt lé­vő garázsokat voltak hivatottak fedezni, s csak ezután jöhetett saját lakásunk, az ehhez tarto­zó közös helyiségek és a föld­terület fedezete, melynek volt még egy feltétele: a lakástu­lajdonosok ugyan megkapták földtulajdonosi bejegyzésüket a rájuk eső hányadra, de ez egy külön kartonra került, amit az akkori rend szerint csak az erre kijelölt lakásszövetkezet volt hivatott kezelni. Mi is az a lakásszövetkezet? Olyan ön­kéntes közösség, amely a la­kásokba beköltöző személyek­ből jöhetett létre, természete­sen csakis önkéntes alapon alá­írt nyilatkozat szerint, melyben a lakó vállalja, hogy minden­kor eleget tesz annak a köte­lezettségének, hogy havonta egy összegben hajlandó befi­zetni azt a rá kirótt összeget, mely fedezetül szolgál a közö­sen használt lépcsőházra, an­nak fűtésére, világítására, a lift működtetésére, annak karban­tartására, a házmester foglal­koztatására, valamint egy fel­újítási alapra, mely egy úgy­nevezett előtakarékosság a lakók részéről. Ennek célja, hogy évek múltán a lakókö­zösségnek ne kelljen mélyen zsebbe nyúlni egy-egy felme­rülő nagyobb felújítás esetén. És utoljára, de nem utolsó­sorban: kötelesek voltunk el­fogadni azt a tényt is, mely szerint, mivel mi, lakók és tulajdonosok hiteleket vettünk fel az államtól lakásainkra ­melynek átfutási ideje harminc év volt, és amelyet havi tör­lesztéssel, az akkori kama­tokkal fizettünk - nem lehet­tünk saját magunk jogi képvi­selői, csak az úgynevezett szö­vetkezet több tagú vezetősége, mely hivatott volt érdekünk­ben, úgymond közös ügyeink­ben eljárni. Természetesen en­nek egyenes következménye az volt, hogy foglalkoztatásuk terheit (bérek, működési felté­telek, egyebek) szintén a lakó­közösségnek kellett finanszí­roznia. Vagyis: ha lakáshoz akarsz jutni, vállalj mindent, és egyszer majd élvezheted ennek gyümölcsét. A szüret eljött, a.'89-es vá­lasztások meghozták a jogot és a demokráciát. A többség ki­fizethette saját lakását és a hozzá tartozó közös helyisége­ket; garázsokat vett, tulajdo­nossá vált. Már tudná kormá­nyozni saját tulajdonát, ha erre lehetősége volna. Igen ám, de a lehetőség abban rejlik, hogy tisztán és egyértelműen vilá­gossá váljon: mi és hogyan is áll manapság. Vagyis: mi van az általunk hosszú évek során befizetett összegekkel, a min­ket érintő jogi formákkal. A kérdés egyszerű, a válasz is. A FELSZÁMOLÁS. Igen, igen, csupa nagy betűvel, tényként, hiszen az általunk évek során befizetett összegnek se híre, se hamva. Sőt, úgy néz ki, hogy igen tetemes összegek befize­tésére van kilátás, mivel sok a szövetkezet kintlévősége, be­hajtanivalója, és tetemes az az összeg is, melyet a szövetkezet nem egyenlített ki a szolgál­tatók felé. Ezen összegek mil­liókban mérhetők. S mivel a lakástulajdonosok azok, akik úgymond, foghatóak, ezért ez a teher őket sújtja. Ők azok, akik kötelezhetőek, hiszen övék a lakások. Az egészen más tény, hogy az évek során kifizetett összegek milyen formák sze­rint és hová lettek törlesztve. Erről nem szól a fáma, ezt nem kérdezi a jog. Erre nincs vá­lasz, csak a tény van, amin ugyan lehet vitatkozni, de attól az továbbra is tény marad. Azt, hogy az évek során az úgy­nevezett jogi képviseletek hogyan és milyen módon látták el feladatukat, ki miben és milyen módon felelős? - ezt szintén nem kérdezi a jog. Nincs felelet, csak a felszá­molási törvény, mely lesújt és végrehajt. Az egyszerű ember meg csak néz és fizet. Hát tehet-e mást? Fizet, ha kell, kétszer, hogy ne kerüljön szembe az általa oly nagyra becsült törvénnyel. S hallgat, hisz tisztelti a demokráciát, a jogot, melyet emberek hoznak és gyakorolnak. S talán es­ténként csendben fohászkod­nak a jó Istenhez, ahova talán haláluk után eljutnak, és meg­kérdezhetik: miért is van ez így? De akkor meg már minek, hiszen ott már nincs szükségük demokráciára, jogra és lakásra. Ott már valóban örülhetnek az életnek. Egy panellakó a sok közül Az elmúlt hetekben több írás is megjelent lapjukban Zöldi László tollából. Az én nevem is Zöldi László, szintén újságíró vagyok, azonban a névazonosság miatt - szentesi származásomra utalva - már a kezdettói fogva a Szentesi László nevet használom. Tájékoztatásul közlöm a tisztelt olvasókkal és szegedi barátaimmal, hogy a Horn Gyuláról, Torgyán Józsefről, Lezsák Sándorról szóló Zöldi László írásokkal tartalmi-po­litikai vonatkozásai miatt nem Az ebek veszettség elleni oltása - szerencsére - már nagyon régóta minden évben kötelező hazánkban. Ennek köszönhető, hogy a veszett állatok által okozott sérülések­ben manapság már nem a 'kutya játssza a vezető szerepet, hanem a róka, illetve egy-két háziállat, például a macsa, szarvasmarha. A beoltott ebekről vala­mennyi oltást végző állatorvos­nak kötelező nyilvántartást vezetnie és ezt minden félév­ben írásban bejelenteni a ke­rületi felügyelő főállatorvos hivatalába, ahonnan azt a Pol­gármesteri Hivatalnak is továb­bítják. (Nyomatékosan meg­jegyzem, hogy az'írásbeli be­jelentés a veszettség elleni oltásról és nem az ebtartásról szól!). A múlt héten történt meg velem, hogy az egyik páciensgazdám jóindultúan érdeklődött tőlem, milyen mó­don juthatott az ő neve és az általa tartott kutya adatai a Pol­gármesteri Hivatalba? Nos ennek két módja van: értek egyet. A további zakla­tások, telefonhívások elkerülé­se érdekében értesítem az olvasókat: a szegedi telefon­könyvben szereplő Zöldi László én vagyok, éppen ezért a Dél­magyarországban megjelent cikkekkel kapcsolatos észrevé­teleikkel a szerzőt keressék meg. Szentesi (Zöldi) László újságíró, Magyar Televízió, Külpolitikai Főszerkesztőség - tavaly megjelent egy rendelet, amely szerint be kell jelenteni az önkormányzat felé az egy háztartásban élő ku­tyákat; - a kerületi felügyelő fő­állatorvostól beérkezett ve­szettség elleni oltásról készült lista alapján. Még ugyanazon a napon kapott a családom egy másik telefonhívást, melyben az illető felelősségre vont engem, ami­ért „följelentettem" őt ebtar­tásért. Történt ugyanis, az ön­kormányzat levelet küldött az ebtartóknak, melyben vissza­menőleg fölszólítják őket az elmulasztott ebbejelentés pótlására (pénzbírságról szó sincs a levélben! - egyelőre). Sajnálatos módon a levél jobb fölsó sarkában, tollal beírva, az én nevem szerepel egy - való­színűleg az általunk leírt sor­számmal együtt. Azért érzem kényelmetlen­nek ezt az utólgos „fölskic­celést", mert félreértésekre adhat okot: 1. én nem a Pol­gármesteri Hivatalnak, hanem a kerületi felügyelő főállator­vosnak jelentek; 2. az én köte­lező szakmai jelentésem a ve­szettség elleni védőoltásról és nem az ebtartásról szól; 3. a Polgármesteri Hivatalnak pe­dig a 3/1992. (II. 10.) FM Olyanok, amelyek az emberi feledékenységnek (?), a nem kellő odafigyelésnek, a közöm­bösségnek a jelei. Két dolog is van, mondanám: két fekete pont. Az egyik, hogy még min­dig nem kerítettek sort a rend­szerváltozás után elavulttá vált, nemkívánatos utcanevek cse­réjére. Jelesül a Zsukov mar­sall tér, a Majakovszkij tér, a Sziklai Sándor utca, illetve a Dobi István utcák névcseré­jére. Rettenetesen röstellném, ha azt kéne gondolnom, hogy valaki magyarázatot kér tőlem a miértre. Ha valaki, vagy va­lakik még ma sem tudják, kik­nek a nevét dédelgetjük, akkor már hiába ajánlom akár a párt­prospektusokat, akár a tényfel­táró, újabban megjelent tanul­mányokat bárkinek, semmit nem ér. Három évvel ezelőtt írtam meg az elsó kérelmemet az ak­kor alakult tápai részönkor­mányzatnak; ugyanakkor e lapban, amiért - akkor még ­behívattak a városi tanács egyik bizottsága elé, és ott épp hogy fejem nem vették. Inkább szép lendülettel kihajítottak, és maradt - azóta is - minden a régiben. Az említett, Tápéra beadott írásomban természetesen meg­indokoltam a névcsere szük­ségét, s az eltávolításra ítéltek helyébe odaillőbbeket, mara­dandóbbakat úgy javalltam, hogy föltétlenül szem előtt tar­tottam, hogy Tápén vagyunk, így került gondolatomba a gyékény és eszközei, illetve Waldmann József egykori tá­pai tanító neve, akinek nagy érdemei vannak Tápé szellemi hagyományainak mentésében, ápolásában. De mivel rajta kívül Török József is sokat lett ugyanezen a területen, nem ke­vesebbet még sok tanító előd­jük -, így természetes, hogy a rendelet 5. paragrafus 4., 5. pontjai értelmében kellene az információt begyűjtenie, eb­összeírás formájában. Tisztelettel: Dr. Rengei Antal állatorvos Tanítók utcája (vagy tere) ne­vet magam is jónak ítélem meg. Föltéve, hogy a róluk el­nevezett tér vagy utca egyik házán tábla hirdesse, kiket és miért idéz az adott rész. Ez a fekete pont már szinte szurokfekete. Mintha a nem akarás kezdene átcsapni a tunyaságba! Mert nem áll az, hogy néhány új utcanévtábla agyoncsapná a T. Város költ­ségvetését! Vagy talán adjuk össze a rávalót? Mindezek után, ha valaki azt gondolja, hogy kákán ke­resem a görcsöt, nem jól gon­dolkodik! Csupán a tisztes­séget kívánom, hogy értelmet­lenül ne ajnározgassuk nem­zetünk esküdt ellenségeinek szennyes emlékeit: se utcán, se téren, hanem csöndesen - de végérvényesen - felejtsük el mindet! A másik fekete pontnál a fösték még meg sem száradt. Egy korlát miatt adtunk az illetékeskeseknek. A korlát a Budai Nagy Antal utca-Hon­foglalás utca-Rév utca keresz­teződésében van, amely való­sággal „kitereli" az arra gya­logosan közlekedőket a kocsi­útra, a veszélyzónába. Teljes­séggel nem vagyunk ellene, mindössze egy páros betétet kell kivenni, hogy a bármerről érkezők folyamatosan halad­hassanak - a gyalogúton, biz­tonságban. Félek, hogy eme utóbbi fe­kete pont fekete gyászra for­dul. Á módosítás elmulasztói­nak a lelke rajta, mennyire ve­szik komolyan, és felelnek-e, ha ott - netán életet követelő ­baj történik. Két fekete pont, mind a ket­tő - akár pár napon belül - le­het piros, csillagos piros pont. Rajta hát, tegyük azzá őket! Ifj. Lele József Gyógytortúra Január l-jétől új gyógyszer­felírás lépett életbe. E ren­delkezés engem is hátrányosan érint. 62 éves vagyok, öt éve cukorbeteg, egy éve zöldhá­lyoggal a SZOTE Szemklini­kán kivizsgáláson voltam. A klinikai zárójelentés a Timop­tic 1,5, valamint Pilogel Hg 4 százalékos szemgyógyszereken túl a Doxium tabletta szedé­séről is rendelkezik. Azóta ál­landó klinikai ellenőrzésre kell járnom. Háziorvosom, a klini­kai zárójelentés ismeretében, „fekete" vényre a gyógyszere­ket folyamatosan felírta. Most azonban közölte, hogy a Do­xiumot csak a szakrendelés írhatja fel. Nem hiszem, hogy cukorbetegségem és szemé­szeti problémáim az új gyógy­szerrendelettől meggyógyulna. A vidékieknek esetleg 40-50 kilométert is utazniuk kellene - ráadásul kísérővel, hogy a Doxium-ot számukra felírják. Biztos vagyok abban, hogy az említett rendelet „alkotói" és aláírói nem gondolták kel­lően végig, hogy a beteg, idős, még a hadifogolytábort is meg­járt embereket milyen tortú­rának teszik ki „szabályza­tukkal", mert ezzel a rendel­kezéssel számtalan munkábajá­ró embert, beteget és orvost „tornáztatnak" indokolatlanul. Név és cím a szerkesztőségben Köszönetek • A Gáspár Zoltán utcai 11. számú Gondozási Központ és Idősek Klubjának tagsága és dolgozói nevében, kissé megkésve, de annál nagyobb hálával mondunk köszönetet mindazoknak, akik a kará­csonyi ünnepségünkön rész­vételükkel, előadásaikkal és ajándékaikkal feledhetetlen délutánt szereztek nekünk. Köszönjük Dobó János képviselő úrnak a szívhez szóló szavakat és a Nokiton típusú magnósrádiót, mellyel klubunkat megajándékozta. Köszönet Botka Lászlónak, Újhelyi Istvánnak és a BIT fiaitaljainak az igen nívós iro­dalmi és néptáncműsorukért. Köszönjük Fórizs Sándorné­nak és a Kodály Téri Általá­nos Iskola tanulóinak, hogy immár évről évre minden jeles alkalomkor eljönnek hozzánk és köszöntenek ben­nünket. Hálás köszönet Kovácsné Kékesi Olgának és férjének a népdalcsokorért, mellyel könnyeket csalogattak a fá­radt, idős emberek szemébe. Köszönjük a Kerek Perec Kft.-nek a 140 darab rétest, amellyel az ünnepség meg­rendezéséhez hozzájárultak. Ezúton kívánunk támoga­tóinknak ez évben is sok sikert és jó egészséget. Papp Istvánné Tóth Mátyásné • A volt Ságváritelepi Álta­lános Iskola fennállásának 30. évében, január elsején felvette Fekete István író nevét. A névadóünnepséget január 28­án tartotta az író születésének 94. születésnapja alkalmából. A rendezvénysorozatra hó­napok óta készültek a gyere­kek, felnőttek egyaránt. Olyan élményanyaghoz szerettük volna juttatni tanuló­inkat, mely ideköt, visszahív és lalán gondolkodásmódjuk formálásával, a természet iránti felelősségtudatuk ki­alakításával és az enberek közötti megértés erősítésével útravalóul is szolgálhat. A felkészülés során minden osz­tály elolvasott egy-egy Fekete István-művet, melyből vetél­kedőt rendeztek. Szavaló- és prózamondó versenyünkön is az író műveiből idéztünk. Az alsótagozatos „kézmű­ves műhelyekben" Fekete István regényeinek állatfigu­rái elevenedtek meg. A felső tagozatosok a rajzszakkörben készítettek illusztrációkat az író műveihez. Az iskolában működő mozgássérült gyermekcsoport is aktívan részt vett a mun­kában. Rendezvényeinken szerepeltek, és az adottságaik­hoz mért feladatok vállalásá­val sikeresen tudtak együtt munkálkodni egészséges tár­saikkal. Rendezvényeinkbe a város többi iskoláját is szerettük volna bevonni. Ezért irodalmi és rajzpályzatot hirdettünk. A legjobb munkák készítői az ünnepségen vették át a mgér­demelt jutalmakat. A névadó ünnepségen dr. Lippai Pál, a város polgár­mestere avatta fel Fekete Ist­ván szobrát, és a gyerekek műsorral kedveskedtek a ven­dégeknek. Az ünnepséget állófogadás zárta, ahol Giay Frigyes, a Fekete István Iro­dalmi Társaság társelnöke mondott pohárköszöntőt. A gyerekek a vendégség után estig táncoltak. A zenét volt tanítványaink szolgáltatták. Mindnyájan jól éreztük ma­gunkat! Köszönönetet mondunk mindazoknak, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. így: az Agora Rt.­nek, a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. nyomdájának, a Démász. Rt.­nek, a Favorit Pékségnek, a Flóra Dekor Kft.-nek, a Han­sági Ferenc Oktatási Alapít­ványnak, a Hági étteremnek, a Hungária Biztosítónak, a Kincskereső Szerkesztősé­gének, a Matáv Rt.-nek, a Muréna Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, valamint Takács Sándor, Boldizsár Marietta és Vida Antalné szü­lőknek. Dr. Szil Elemérné igazgató Ebszabályzat

Next

/
Thumbnails
Contents