Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

PÉNTEK, 1994. FEBR. 11. HANGSÚLY 7 • Együtt és külön-külön Gazdagság és félelem A szegedi Forrás Me­nedzserklub legutóbbi rendezvényének tanúsá­ga szerint errefelé a me­nedzserek körében nem jellemzó', hogy úgy érez­zék, a gazdagság és a fé­lelem együtt jár. Ugyan­is az ezzel a címmel, meghívott előadók ­pszichológus, a rend­őrség bűnmegelőzési fő­előadója. a vagyonvédel­mi kamara elnöke, a Secab és a 3 S Service biztonsági szolgálatok munkatársai - bevoná­sával rendezett beszélge­tésen körükből igen ke­vesen vettek részt. Ennél talán mégis több lehet a gazdagodást hozó virág­zó vállalkozás. A gazdaság és félelem kap­csolatát másként szemlélve az is eszébe juthat az embernek, hogy az is gazdagodhat, aki nem fél visszaélni a szabad vállalkozás jogával. A 300 forintért boldog-boldogtalan­nak kiadott engedélyek sokakat csábítottak az álvállalkozó csa­lók táborába. Egy vásárhelyi csoport több mint 100 milliós értékben elkövetett pénz nélkü­li „vásárlásai" kifogtak a libe­rális joggyakorlaton. Magán okirat hamisításon túl, az igaz­ságszolgáltatás semmi mást nem tudott a számlájukra fel­vezetni. A bűn megelőzésére szer­ződtetett szakember szerint a bűnre a két véglet a legfogé­konyabb. Akinek együtt a pén­ze, fialtatni szeretné s ennek illegális módszerei, mint az uzsorakamat csábító lehet. A kockázat nem kicsi, s itt már szőrösszívűnek kell lenni. Nem hiába hallunk egyre többet a hivatásos pénzbehajtók tényke­déséről, s azok vadhajtásairól. Az egzisztencián kapaszkodók piti lopásai tömegméretűvé te­rebélyesedve jelzik a társada­lom betegségét. A pszichológus megköze­lítésében a bűnözés nem szün­tethető meg, csak az adott társadalom által felkínált le­hetőségek között elérhető opti­mális szint lehet reális cél. A bűnözés mindig lépéselőnybe tud kerülni, s ez így van az alapvetően megváltozott gaz­dasággal szemben is. Az erő­szak terjedése az emberi kap­csolatok zavarainak tükre. Ebben a közegben a féle­lemnek is megvan a maga szerepe. Akkor jó, ha a rend lazulásának érzete nem fásít el, vagy nem torkollik pánikba, inkább konstruktív magoldá­sokra sarkall. A védekezési reflexünk az elmúlt évtizedek kiegyenlítődöttebb anyagi vi­szonyai között erősen eltom­pult. Bezáratlan lakások, nagy­értékű, riasztó nélküli autók jelzik elóvigyázatlanságainkat. A vagyonvédelmi kamara töb­bek között azt szeretné elérni, hogy a vagyonvédelmi biznisz­ben legyen legalább rend. A szakmának árt leginkább, ha betörő hajlamú, vagy múltú ember riasztót szerelhet. A megváltozott viszonyain­kat tükröző, új rendőrségi tör­vény, és a korszerű vagyon­védelmi jogszabályok hiánya a társadalom védekezési esélyeit gyöngíti. Addig csak „hogy mik vannak" alapon, no meg üzleti alapú- megbízások for­májában beszélhatünk a dol­gokról. Lehet, hogy. a meg­célzott menedzserek ezt tisztán látták, s ehelyett a pénzüket gyarapították. Ki így, ki úgy. Tóth Szeles István Országos képzési jegyzék A Nemzeti Szakképzési Intézetben csütörtökön be­mutatták a most megjelentetett Országos Képzési Jegyzéket, az államilag elismert szakké­pesítések gyűjteményét. A sajtótájékoztatón szó volt arról is, hogy ismét kiadták a „Szak­képzés Magyarországon" című ismertetőt. A Országos Képzési Jegy­zékben összesen 955 szakma szerepel. A korábbi években a szakképesítéseket többféle jegyzék, lista rendszerezte. így bürokratikus merev szabályo­zás alakult ki, amely inkább gátja mint ösztönzője volt a szakképzés megújításának. A piacgazdaság kialakulásával a munkavállalók és a munka­adók is véleményt formálnak, javaslatokat tesznek a szakké­pesítésekre. A jegyzéket idő­szakonként felülvizsgálják. Ehhez várják a munkaadók, munkavállalók, szakképző in­tézmények és pedagógusok véleményét, javaslatait. • Újia folyik a lé a Farki-réten m A széttépett kerítésen bárki bemehet • A szellemüzem veszélyei m A felszámoló számol és nem őriztet • Mit tesz a város? m Negyvenmillió kellene az idén Bent szúrós savbűz fogadja az embert. Az előtérben zöld iskolatábla, valaha erre írták a napi termelés adatait: „Rézter­melés 1991. év: cinkes 245 kg., cromos 250 kg., rezes 215 kg., raklap 50 kg." - sorjáznak a sorok, akárcsak a tőzsdei ár­folyamok. Az utolsó bejegy­zés: 1991. október 14. Mintha bomba csapódott volna az épületbe, szanaszét hever minden. Atomtámadás után nézhet ki így a kihalt vi­lág. Az apró irodába mintha elfelejtettek volna ma bejönni. Az asztalon szakkönyvek, kinyitva - Csapó Attila: Ké­mia. Az egészségügyi ládát már kipakolták, most ott ár­válkodik a sarokba hajítva. A fal mellett üvegszekrény, apró lakat vigyáz a benne megbúvó vegyszerekkel teli flakonokra. Csoda, hogy eddig nem törte fel egy besurranó gyermek­csapat. Életveszélyes minden: az ipari áram hatalmas kapcsoló­tábláiról letépték a fémtetőket. Lehet, hogy elég lenne elfor­dítani a főkapcsolót? • Inkább ne próbáljuk ki! - mondja kollégám. Éppen elég arra figyelnünk, hogy hová lépünk: mindenütt veszélyes lé folyik a lábunk alatt. Mintha mi sem történt volna a másfél évvel ezelőtt kirobbant, emlékezetes algyői hulladék-botrány óta. Akkor elültek a félelmek, s a telepet a felszámoló cég, a Délprodukt a télen szép csend­ben magára hagyta: az utolsó két alkalmazottat, akik távol tarthatták volna a veszélytől a mit sem sejtő kíváncsisko­dókat, lapátra tették. A rozsdás fémlakat azonban sosem strá­zsálhat olyan lelkiismeretesen, mint az, ember. • Veszélyben van a környe­zet, csak éppen mindenki homokba dugja a fejét ­állapítja meg kísérőnk, Szabó Ferenc, a város­gazdálkodási vállalat igaz­gatója. - Abba már bele­gondolni is szörnyű, mi történik, ha egy-két gyerek besétál a kibontott keríté­sen. Őrzés nélkül egyszerű­en életveszélyes ez a kihalt telep. Egykor ugyan jó üzletnek számított a veszélyes hulla­dékok feldolgozása, a Fémsze­lekt Kisszövetkezet azonban közel két éve felszámolás alatt áll. Az egykori vezetők felelőt­lenségét. nemcsak a 45 milliós adósság őrzi, hanem az Algyőn A „bűzbarlangban". (Fotó: Nagy László) Algyő veszedelmes méregtelepe A kibontott kerítésen könnyedén átlépünk. A rácsos vaskapun ott a megrozsdásodott lakat, de kit zavar? A telepet ó'rző kerítés betonlapjai itt-ott már foghíjasak: elhordták az éj leple alatt, jó lesz az építkezés alapjába ­törmeléknek! Az egykori veszélyeshulladék-feldolgozó üzemet ma senki és semmi sem védi. Az udvaron hordók ezrével, jó néhányat már kikezdett a rozsda, a nejlon­takaró alatt összerogyva eresztik magukból a galván­iszapot tartalmazó gyilkos lét. Az üzemépület elnéptele­nedett, az egyik vasajtó felfeszítve: ide csak az nem megy be, aki nagyon nem akar. hátra hagyott közel kétezer tonna veszélyes hulladék is. A többségében első osztályú mérgeket ugyanis háromszáz méterre a Tiszától tárolják ­elképesztő körülmények kö­zött. Az azonban még elké­pesztőbb. hogy a mérgekkel teli hordókra senki sem vigyáz. A felszámoló talán nem tudta, mire vállalkozott? Az első botrányhullám után, 1992 ószén a környezetvé­delmi felügyelőség egy fővá­rosi céggel ugyan elvégeztette a közvetlen kárelhárítást, azaz a területen kisebb takarítás vé­geztek - de hol van már a ta­valyi hó! - Százötven-kétszázmillió forint is kellene ekkora meny­nyiségű veszélyes hulladék elszállításához és a talajcse­réhez - mondja Nagy György, a Csongrád Megyei Telepü­léstisztasági Kft. ügyvezető igazgatója. - Ez is az oka an­nak, hogy eddig számos ha­tározat született, de érdemi elő­relépés nem. Ennyi pénze ugyanis senkinek sincs. • Ezek szerint nincs meg­oldás, éljünk továbbra is együtt a mérgekkel? - Nem. Van megoldás. Ki­dolgoztunk egy új programot és technológiát, amellyel jóval olcsóbban hatástalanítani lehetne az algyői mérgeket. Ne bocsátkozzunk most hosszú kémiai folyamatok és technológiák elemzésébe, ma­radjunk meg a lényegnél. Az ötlet alapja, hogy helyben, Algyőn kiszárítanák a közel kétezer tonna galvániszapot ­(gy a veszélyes hulladék hat­van százaléka vízzé válna, a maradék negyven százalékot pedig jóval olcsóbban lehetne elszállítani az aszódi veszé­lyeshulladék-temetőbe. - Ráadásul a mi progra­munk három évre szól, így a költségek is megoszlanának. Az idén negyvenmillió kellene az induláshoz és a közvetlen veszélyelhárításhoz. Értesüléseink szerint a város sem zárkózik el attól, hogy az összeg egy részét előteremtse. A többi? Marad a környezet­védelmi alap és egyéb pályá­zatok. A telep őrzését azonban azonnal meg kellene oldani. Ne várjuk meg a tragédiát! - Lassan lezárul a felszá­molási eljárás - mondja Sáfrány Mihály, a Délprodukt képviselője. - Decemberben befejeztük az eljárást, az ira­tokat beadtuk a bíróságra, most a végzést várjuk. Bevallom, örülnék már, ha számunkra, lezárulna a Fémszelekt-ügy. Mi történhet ezután? A veszélyes hulladékok - gazda híján - visszaszállnak az ál­lamra. Csak ez éppen nehezen megfogható kategória ahhoz, hogy valaki őröket alkalmaz­zon. Évek óta megy már az egymásra mutogatás az algyői mérgek ügyében. Úgy tűnik, program már van a veszély felszámolására - csak támo­gató intézmények és emberek kellenének. A méreggel teli hordók és a kibontott kerítés ugyanis to­vábbra is valóság. Halai Gábor „Bellinit és Mozartot énekelnék" Lammermoori Lucia: Szilágyi Erzsébet u Országjáró körúton a Pharmavit Rt. Adományok az egészségügynek - Az elmúlt két évadban valóban keveset énekeltem. Nagyon szép feladataim vol­tak, csupa főszerep, csak rendkívül kevés előadásban. Tavaly egyetlen Bohémélet volt, amelyben Musette-et énekeltem, a két előadás erejéig felújított Traviata címszereplője is én voltam, tavaly egyszer énekeltem Melindát a Bánk bánban és Éj királynőjét a Varázsfuvolában. • Hogyan viselte, hogy hosszabb ideig nem volt feladata? - Sokat olvastam, tanultam. Szerencsére jól érzem magam Szegeden, megszerettem a várost. Reggel elvittem a kislányom az iskolába, utána skáláztam, és délben mentem a gyerekért. Többet lehettünk együtt, maradt időm felolvasni neki, amit annyira imád. Köny­nyű elfelejteni, hogy milyen színházban dolgozni. Nem tudtam felmérni, hogy mire vagyok képes. Kicsit labilissá váltam. Hiába skáláztam na­ponta, s tudtam, hogy jó álla­potban van a hangom, tréning­ben vagyok, előadást csinálni egészen más. Persze ha túl so­kat kellene énekelni, akkor az ugyanolyan rossz lenne. • Emlékszem a néhány évvel ezelőtti bravúros be­ugrására a szabadtérin; Gara Máriát énekelte a Hunyadi Lászlóban. Pénteken este Angyal Mária rendezéseben. Szilá­gyi Erzsébet főszereplésével újítja fel a Szegedi Nemzeti Színház Donizetti Lammer­moori Lucia című operáját. A ragyogó megjelenésű fia­tal koloratúrszopránt öt évvel ezelőtt Debrecenből Oberfrank Géza szerződ­tette a szegedi operatársu­lathoz. Szilágyi Erzsébetet az utóbbi időben ritkán hallhatta a közönség, ezért is előzi meg nagy várakozás a mostani felújítást. - Gara Máriát is nagyon szeretem, mert nekem való. Debrecenben még főiskolás­ként énekeltem először, akkor is be kellett ugranom. Nem volt előtte zenekari vagy szín­padi próbám, egy bejárópróba után léptem színpadra. Három éve a szabadtérin vészhelyzet volt, nem volt a gondolkodásra időm. A Hunyadi László volt a nyitó előadás, a köszöntő beszédet Antall József mondta. Pénteken éjszaka szóltak, hogy másnap énekelnem kellene. Jellemző, hogy nem a szege­dieknek, hanem egy debreceni kollégának jutottam eszébe. Szombaton délelőtt a rizikó­sabb részeket átvettük a zene­karos próbán, s azután jött az esti előadás. Nem voltam kü­lönösebben lámpalázas, csak akkor állt meg a szívverésem, amikor bementem a színpadra, és észrevettem, hogy nincs rajtam a mikroport. Amíg Mol­nár András, mint Hunyadi László ölelgetett, addig az ő mikroportjába énekeltem, azután pedig gyorsan kerestem a színpadon egy mikrofont. Akkor nyugodtam csak meg, amikor visszahallottam a han­gomat. • Ha a következő évadra választhatna magának sze­repet, akkor mit énekelne szívesen? - Bellini és Mozart operái­ból több szerepet is. Sajnos ed­dig kevés Mozartot énekeltem, pedig nagyon érdekel, mert rendkívül precízen kell éne­kelni. A Szöktetést ajánlgattam már a többieknek, de operettet is szívesen vállalnék. Hollósi Zsolt Az ötödik születésnapját tavaly novemberben ünneplő Pharmavit Rt. országjáró körút­jának tegnap Szeged volt az állámása. A Forrás Szállóban rendezett kerekasztal konfe­rencián dr. Somody Imre ve­zérigazgató kórházak, klinikák és gyógyszertárak vezetőivel találkozott. Vitaindító előadá­sát követően a feltett kérdések­re válaszolt, majd kötetlen be­szélgetés formájában ismertet­te sikeres gyógyszergyáruk legfőbb, de nem féltve őrzött „titkait". Elmondta, a mostani össze­jövetel nem titkolt célja volt, hogy - a beszélgetések tapasz­talataira hagyatkozva - né­hány, a jövőt befolyásolható alapkérdést tisztázzanak. A to­vábbiakban elmondta, számuk­ra rendkívül fontos, hogy mél­tó módon ápolják kapcsola­taikat az orvosokkal és a gyógy­szerészekkel. A mostani talál­kozó azért is jelentős, mert a gyár születésnapját ünnepelve úgy érzik, jó alkalom arra, hogy bizonyos gyógyszerekkel illően megajándékozzák a műküdésüket és fejlődésüket segítő, anyagiak hiányával küszködő egészségügyi intéz­ményeket, kórházakat és klini­kát. A részvénytársaság 21 in­tézménynek - köztük a SZOTE-nak és a szegedi II. Számú Kórháznak - 2 millió 800 ezer forint összértékben adományozott gyógyszert. (A szegedi klinika és kórház képviselője tegnap, a konfe­renciát záró állófogadás előtt vehette át az ajándékot.) Gyürki

Next

/
Thumbnails
Contents